Nagyon boldoggá tette a tanárnénivé vált exnavinést a kislány öröme a cukrászda láttán és a sütik közelsége. Ahogy kézen fogva ballagnak, nagy mosoly ül ki Emma arcára, és tekintetével végig a kislányt figyeli, aki meglepően nagyra nőtt, ahhoz képest, hogy mindig a „pici húgként” volt emlegetve közte és Boti között Adél. Dolgozik benne egy ösztön, ami a gyerekek iránti szeretetéből, de abból is adódik, hogy egyke gyermekként neki nem adatott meg testvér, az unokatestvéreivel is csak nem rég került közelebb, Viktort leszámítva. Furcsa is neki ez, hogy másoknak mind annyi szerette van közel, de nem irigyli tőlük, inkább velük örül, ahogy most a Gál családdal is, meg persze Czettnerékkel is, akik ahogy kettőt pislogott kettőből négyen lettek, ki tudja, mi lenne, ha még kettőt pislogna…
- Tényleg, bármilyet. – Mondta picit felkacagva a legkisebb Gál örömén. Aztán a kérést hallva, a pult mögött lévő lánytól kikérte azt is, és szerencséjére hamar meg is érkezik, hiszen látszik, hogy most a minyon a minden. Annyira édesek a gyerekek, mikor valamit nagyon szeretnének és izgalomba hozza őket. Ahogy csillog a szemében a boldogság, amikor elé kerül, az gyönyörű. De mielőtt még tovább mélázna magában, reagál is, de próbálja magába fojtani a nevetést.
- Igen, tudja, és hamarosan be is fog toppanni, ha minden igaz. Radar? Hű, nagyon okos vagy, bár szerintem a bátyód az ajtófélfákkal vigyázni szokott radar ide, vagy oda. – Mosolyogva simogatja meg a barna hajzuhatag tulajdonosát, majd a megérkezett süteményt tolja közelebb hozzá szalvétával és villával, ha kellene.
- Szerintem maximum iránytűt használ, de ki tudja, lehet kevert valami nyomkövetős italt már nekem, és mindig tudja hol vagyok, de ne mond neki, hogy ilyen sejtéseim vannak.
Ezzel a szájához emelte az ujját, hogy mutassa is megerősítésként, hogy ez titok. Bár inkább csak móka, de biztosan vicces lenne egy olyan ital. Boti meg ügyes és sok vicces bájitalban jó. Közben azért érdeklődik, mert azt még nem tudja, a kislánynak mennyire tetszik a hely, de hamar választ kap, bár meglepődik kicsit az elharapott mondaton. Ekkor az asztalon át a kezéhez nyúl, és biztatóan megfogja azt.
- Itt mindenki különleges valamiért, biztos, hogy nem lesz semmi baj. Látod, engem sem ettek még meg, pedig jó nagy mestertanoncokat is tanítok, akik még nálam is idősebbek! Tényleg, Boti gondolom nagyon örült neked, te is örülsz, hogy egy helyen lehettek?
Próbál nevetni és nevetésre bírni az elszomorodott kislányt, remélhetőleg némi sikerrel, miközben az a hely előnyeit mondja és a játszótérnél is kilyukad. Elmosolyodik, mert azt tényleg nagyon szereti mindenki. Néha, mikor az oviban segít be ő szokta kivinni a nagycsoportosokat játszani, ők is imádják a helyet, de legjobb tudomása szerint az előkészítő osztályait is jobb időben kiviszik majd. Biztosan örülni fog neki.
- Igen, én is szeretem, hogy ilyen tiszta és nyugodt hely, egyébként egy párszor megfordultam már ott, nagyon klassz játékok vannak, ha elengednek majd még velem, elmehetünk oda is egyszer együtt. Szeretnél?
Ajánlja fel kedvesen neki, mert tényleg szívesen lenne a törpével. Igaz a navinések, az iskola és az előkészítő, valamint a bolt mellett is eléggé képlékeny ez, de botira is szakít azért időt, a kislányra is tudna. Meg mióta tanárrá vált Zoénak is rengeteget köszönhet, hogy a bolt beosztását úgy alakították, ahogy.
- Hű, igen hallottam hírét, biztosan szuper lesz!
Közben falatozza a süteményét természetesen és éppen a nyíló ajtóra emeli tekintetét, csak nem megjött Ő?
Neeem. Egérkét nem tartok, nem kell aggódnod ez miatt 
)
xD
*Siratja a Czettnereket*