37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Emma McNeilly összes hozzászólása (2235 darab)

Oldalak: « 1 2 ... 65 ... 73 74 [75] Le
Emma McNeilly
INAKTÍV


zsiráfmami ¤ emmus
RPG hsz: 266
Összes hsz: 15046
Írta: 2018. október 29. 17:05 Ugrás a poszthoz

Ezra
napközis látogatós | október 8.
~ a ruha


Én nem szerettem volna őt kinevetni, de valahogy a nyelvemre harapva se sikerült elhagyni a dolgot hiába bámultam a földet. Ezrával nem volt nehéz elég nyitott és közvetlen volt, a kiismerése se annyira bonyolult talán, bár sosem voltam penge. Bence szavaival élve igen sok problémám van emberismeretből. Mondjuk a velem szemben hintázó férfi szófogadóképessége is biztosan ide sorolható. De igaz, ami igaz: sejtettem.
- Arra ráérnek még pár évig, előbb a szórakozás és aztán a meló - néztem is a kisebb csoportokba tömörült gyerekeket, ahogy hol nevetnek vagy éppen fennhangon győzködik egymást a maguk igazáról. Bármilyen szeleburdik voltak én nem tudtam elképzelni azt, hogy majd belázadva jönnek a homokozólapátokkal, hogy ők most kék-zöld pettyes labdát gyártanak Ezrából, ha nem kel ki belőle. De ugye mint már mondtam, én elvileg nem látok mindent olyan jól, mint kéne.
- Elég jól viselkednek, meg ez az utolsó évük. Nincs okom panaszra, mindegyikük nagyon okos és ügyes - vontam vállat, mert bár nem jellemző ebben a korban, nekem mégis szerencsém volt velük. Azt hiszem mindenki elég jól közeledhet a Bagolykőhöz. Ha tippelnem kéne jóval több eridonos bújt itt meg, mint bármelyik másik házból. de az is lehet csak az elevenség teszi a meglátásom. Az apró fennakadások meg bármelyik osztályban megesnek. Kicsit furcsa is lesz, hogy alig hogy visszajöttem van egy kiballagó kis gárdám és jövőre új arcokkal futok majd össze. Még azt sem tudom mekkorákkal. Közben lelkesen intettem vissza a kislányomnak, aki aztán hamar úgy is tett, mintha itt s elennék újra. Ennek most azért örültem is. Jót tesz neki ha itt van. Kevesebb a kérdése és a magyaráznivaló.
- Most mi az? - néztem rá mikor végre elhelyezkedtem, még kicsit értetlenül vigyorogtam is. Láttam, hogy valami nem oké, de csak nem ültem bele semmibe. - Nem csak próbálom - billentettem a fejem a láncnak. Tényleg reméltem, ha már feltettem a kérdést kicsit megnyugszom attól, amit hallok. Részben így is lett. Talán még az emlékek is elém kúsztak, én sem voltam soha oda a változásokért. Aggódom azon is, hogy talán neki nem lenne vele gondja, ha rajtam nem látná, hogy nehezen megy mindig, mindenben. De ezt inkább megtartom magamnak. - Igen, ez előfordulhat. És köszi - persze a válaszért voltam hálás de ennyire futotta, mert éppen akkor lépdelt elénk egy kisfiú, majd miután sikerült jobbról balra nézve eldöntenie, hogy Ezrához jött szólni én csak kivártam még véget ért a diskurzusuk.
Emma McNeilly
INAKTÍV


zsiráfmami ¤ emmus
RPG hsz: 266
Összes hsz: 15046
Írta: 2018. december 1. 22:11 Ugrás a poszthoz

Na de Ricsi, hogy beszélsz Shocked
Emma McNeilly
INAKTÍV


zsiráfmami ¤ emmus
RPG hsz: 266
Összes hsz: 15046
Írta: 2018. december 1. 22:41 Ugrás a poszthoz

Én nem csúnyáztam senkit, csak nem szép olyat mondani, amit még nem látott be a gazdája :C
Emma McNeilly
INAKTÍV


zsiráfmami ¤ emmus
RPG hsz: 266
Összes hsz: 15046
Írta: 2018. december 1. 23:48 Ugrás a poszthoz

Csak igazság, életigazság. Nekem is úgy tanították.  Rolleyes
Emma McNeilly
INAKTÍV


zsiráfmami ¤ emmus
RPG hsz: 266
Összes hsz: 15046
Írta: 2018. december 1. 23:55 Ugrás a poszthoz

Régen itt tanítottam, lecsúsztál Ricsu :C De ha egyetemre kerülsz, ott még tanítok.
Emma McNeilly
INAKTÍV


zsiráfmami ¤ emmus
RPG hsz: 266
Összes hsz: 15046
Írta: 2018. december 15. 19:09 Ugrás a poszthoz

Én is az voltam ám  Rolleyes
Emma McNeilly
INAKTÍV


zsiráfmami ¤ emmus
RPG hsz: 266
Összes hsz: 15046
Írta: 2018. december 15. 19:16 Ugrás a poszthoz

Bizony*-* A Navi nagyjaiban át is kell írni a nevem, mert rosszul van bent, de én mindig pacifanatikus leszek*-*
Emma McNeilly
INAKTÍV


zsiráfmami ¤ emmus
RPG hsz: 266
Összes hsz: 15046
Írta: 2019. január 31. 01:44 Ugrás a poszthoz

Ezra
Killarney rezervátum, Írország | február 2.
~ a ruha


Írország ma meghazudtolta önmagát, ahogy a napsütés erősen kitartott és leküzdötte a felhőket, nem esett az eső és még a szél is elviselhetően lengedezett. Nincs több öt vagy hat foknál, de azt hiszem rosszabbat is láttam már. A kezeim így is kicsit kipirosodva csúsztak a zsebembe, ahogy a hopp-állomást elhagyva egyből egy taxi várt minket kint. Nem telt többe az út húsz percnél, de a tekintetem le sem tudtam venni a tájról. szeretek itt lenni, itthon. Akárhova is keveredtem el, ez mindig kicsit nagyobbat dobbant a szívemen. Remélem, hogy egyszer egy picit Lia is megél majd ebből.
- Látod ott, a hegy ormától délre. Onnantól kezdődik - mutattam az ujjammal a távolba, ahogy a hideg ablakra tapadt az. Mosolyogtam, de azt hiszem egész nap, jobban feldobott az egész, mint vártam. Szerettem a munkám rezervátumokba eső részét és mindig jó kapcsolatot ápoltam a munkatársaimmal, így mikor kértem egy kis szívességet, nagyon segítőkészek voltak. Mondjuk úgy, ma a kulisszák között nézelődhetünk egy kicsit. A Killerney Nemzeti park a muglik által tízezer hektár körül ismeretes, ám ennek majdnem kétszerese valóban, de ők azt a felét nem ismerik, az egyik legjobban rejtett és legbiztonságosabb keltető és nevelő hely.
- Láttál már valaha sárkányt testközelből? Nem betekintőn, vagy a védőüvegen keresztül, hanem úgy igazán? - kérdeztem felé is fordulva, hogy aztán mikor megállt az autó a válasza után ki is szálljak és bevárva elinduljunk be. - Szólj nyugodtan, ha majd sok, mármint... mikor így már nagyon, amiket mondok. Néha előfordul...
Emma McNeilly
INAKTÍV


zsiráfmami ¤ emmus
RPG hsz: 266
Összes hsz: 15046
Írta: 2019. január 31. 03:20 Ugrás a poszthoz

Ezra
Killarney rezervátum, Írország | február 2.
~ a ruha


Pár évvel ezelőtt biztos rossz anyának éreztem volna magam, ha csak pár órára is magára hagyom a kislányom, de itt voltunk pár hónappal azelőtt, hogy iskolát kezdene és a saját bácsikájával van. Ha ez nem életbiztosítás, akkor semmi. Nem mellesleg bízta Arthurban, mert tudja, hogy mi lesz vele, ha gond van. Cass helyettem is odalép, én sosem voltam agresszív, aztán sárkányok közé mentem dolgozni, volt egy elég negatív szakasza az életemnek és nagyon anyuka is vagyok. Nem ígérnék semmit leginkább.
- Nem, szerencsére szerencsés az elhelyezkedése a kis hivatalnak - jegyeztem meg, ahogy még kicsit a tájat néztem, mielőtt hátradőltem volna vissza az ülésen. Éreztem a kezét kicsit szélesebben is görbült az ajkam felfelé, ahogy felé fordultam még el is biccentve a fejem oldalra. Tényleg érdekelt, hogyan áll az egészhez, mert bár nekem az életem részei, amolyan szeretett szenvedély, sokakat ennyire nem köt le.
- Most, hogy mondod, abból én is láttam egy példányt, nem is régen. Nagyon csinos volt - bólintottam nagyokat elgondolkozva nézve magam elé mielőtt elnevettem volna magam. - Mert erre nem lehet nem lelkesedni! De tényleg, ők annyira mások mint a többi lény vagy állat. Sokkal összetettebb mitől különlegesek - tettem még hozzá, hogy aztán megköszörülve a torkom helyezkedjek kicsit, és csak miután megálltunk és kiszálltunk kezdtem bele az itteni "lakók" taglalásának.
- Ez egy békés környék, a maga módján persze, elsősorban keltető és megőrző. Ez azt jelenti, hogy főleg elmaradozott tojások, magára hagyott, beteg kissárkányok vannak. Illetve kifejlett példányokból főleg nőstények, így a veszélyesebb kategória. Van sróforrú, walesi zöld, hebridai fekete és ezek már hibridként kevert példányai, valamint egyetlen egy norvég. Róla keveset tudni, nem is megtekinthető.... elvileg - vigyorodtam el szélesen még billegve is a lábaimon, mert mi bizony be fogunk lesni az elkülönített részbe ma.
- Mehetünk? - kérdeztem rá nézve megállva, ahogy a kezeim lóbáltam kicsit magam mellett. Izgatott voltam, jó volt ebben a környezetben lenni megint.
Emma McNeilly
INAKTÍV


zsiráfmami ¤ emmus
RPG hsz: 266
Összes hsz: 15046
Írta: 2019. január 31. 14:26 Ugrás a poszthoz

Ezra
Killarney rezervátum, Írország | február 2.
~ a ruha


Bár nem esett nehezemre a barátkozás és ismerkedés korábban sem, hiszen a bagolykő falai között is eléltem, a munkában is kellett a bizalomépítés, azért voltak korlátaim. Talán féltem, mikor most már több, mint fél éve visszaköltöztünk Liával végleg, de azt hiszem Ezrára nézve mindig rájövök, hogy nem volt mitől. Talán jobb érzés is, hogy nem vagyok egyedül semmiben, azt valahogy én nehezen viseltem mindig.
- Határozottan, valahogy még a bögrémre is rákerült - préseltem össze az ajkaim, ahogy elfojtottam egy vigyort, de végül csak nevettem. Sosem szoktam ilyeneket mondani, néha én sem értem ezt, de jól éreztem így a közelében magam. - Valaki szeret túlozni, de képben vagyok.
A dicsekvés nem az asztalom és azt is elég furcsának tartottam, mikor  valaki nekem tulajdonította a bárki által elsajátítható tudást, mint készséget. Értek hozzá, szeretem is, de ettől nem különösebben hiszem, hogy kellene kitüntetés. Azoknak valóban járna, akik nap mint nap kiteszik magukat ennek, én kikerültem ebből, egyszer mikor már Liával annyira nagy lett a hasam, hogy a saját lábam sem láttam, utána pedig... nos mikor megint visszakerültem a katedrára. Békésebb volt, megoldást vártam tőle talán, de sikertelenül egy ideig.
- Egy menedék, felfogható így is. Sok átmeneti van, akik később rendes rezervátumokba kerülnek. Skóciába, de akár Szedresre is - csak hogy közelebbit is említsek. Meg tudtam érteni a nőstények agresszióját egy ideje, azt legalábbis mindenképpen, amiért óvják a gyermeküket még a fajtársaiktól is, nemhogy tőlünk, emberektől. Bár itt még ha nem is lehet nekik kellően bemutatni, én hiszem, hogy tényleg jól van bánva minddel is.
Kicsit tétován és olyan furcsán tettem még mindig, ahogy a kezem az övébe simult, de csak finoman megszorította, hogy a lendülettől el ne eresszem, majd el is indultam vonva a megfelelő irányba.
- Kapni fogunk egy mágikus kártyát. Minden ponton egy kis doboz érzékeli majd, így tudják merre járunk, de csak az ellátóban és a keltetőben lesz velünk valaki - mondtam végig a legfontosabbakat, ahogy lassan köszöntem is a nőnek, aki egyből lelkesen mondta is a nevem én meg mosolyogva tettem ugyanezt. Gyorsan váltottunk pár szót az anyanyelvemen, majd elvettem a kártyákat. - Kicsiktől a nagyokig?
Emma McNeilly
INAKTÍV


zsiráfmami ¤ emmus
RPG hsz: 266
Összes hsz: 15046
Írta: 2019. február 2. 15:23 Ugrás a poszthoz

Ezra
Killarney rezervátum, Írország | február 2.
~ a ruha


Szerettem a munkám, azt is, ami csak az oktatásból állt, de azt is, amikor még a pálcámra és a fizikumomra volt szükség. Nem vagyok egy kifejezetten agresszív külsejű, sőt, ettől még a legmegfelelőbben láttam el mindig, mindent, amit rám bíztak. Rezervátumok, befogadóhelyek vagy a csapat, akik az elsődleges felméréseket végzik is mindig rendben voltak velem. Talán ezért is a tárt karok, és ez a hely olyan, ahova mindig visszahúznak a gyökereim, az ország a sajátom, még ha nem is teljesen itt nőttem fel.
- Ezra - nevettem el magam próbálva megrovóan mondani mind ezt, de nem igazán ment. Nekem sosem volt anyósom, vagyis nem volt hozzá szerencsém egy alkalomnál többször, így ezeket a dolgokat, mikor mesélik nem mindig értem, de el tudom képzelni látva mindent és hallva ezt-azt. - Ha tényleg annyira rossz a helyzet, szerintem nem kockáztatnák a sárkányok épségét - szorítottam össze a szám még mindig vigyorogva, de aztán csak a kezére szorítva léptem át a kaput, azt, ami a mai egyik állomásunké és kicsit valami olyané az életemből, ami több, mint egy ír süti vagy fénykép. Ezek személyesek, de szerintem közel sem annyira, mint egy élmény, amit megoszthatok. Vele is.
- Nem egészen, csak rúnák. Ha elveszünk, elkavarodunk, vagy baj van, ezzel le tudják követni, hol kell a segítség - mert ugye ez mégsem egy állatsimogató. Gyönyörű hely, magávalragadó, de nem véletlen, hogy Liát is egyetlen egyszer vittem el, akkor is a közelebbibe és a látogatói részbe. Bár így is imádta, én meg a lelkesedését. Gyorsan lerendeztem a kötelezőt, de aztán indulhattunk is.
- Gyere, jobbra megyünk - böktem a kék ajtóra, majd el is indultam. Mivel pár méterre volt csak, igazából még be nem nyitottunk fel se vezettem a dolgot. A teremben nagyon meleg volt, ez egyből érződött, de nem más oka volt, mint az éppen itt tárolt három tojás, amiknek szüksége volt rá, mögöttük pedig egy függőhíd visz minket, ha azóta semmi nem változott a kisebb sárkánokhoz. - Ez még nem a legérdekesebb része, de elég különlegesek a tojásaik, az ott például biztosan egy hibridé, mert az alja teljesen más elszíneződésű, és mivel két oldalt repedezett, pár napon belül várható, hogy kibukkan a sárkánybaba.
Emma McNeilly
INAKTÍV


zsiráfmami ¤ emmus
RPG hsz: 266
Összes hsz: 15046
Írta: 2019. március 1. 23:11 Ugrás a poszthoz

Ezra
napközis látogatós | október 8.
~ a ruha


- Nem? - néztem rá kicsit meglepve, de azért lankadatlan mosollyal. Sosem voltam az a keserű ember, aki nem képes erre. Tudtam akkor is, mikor visszaköltöztünk. akkor is, mikor hónapokkal ezelőtt csak ültem a konyhaasztalnál és féltettem az emlékeim, a hitem és a lányom. Nehéz, és ha az nem, ez mindenképpen munka. Bár igen tapasztalatinak hangzott a kijelentés, ami engem meglepett Ezrától. Úgy tudtam nincs saját topogósa.
- Igen, élvezik és rengeteget találgatnak. Szünetekben összeülnek és kineveztek egy faágat jósbotnak. Mindenki fogdosta, az aktuális narráló meg elmondja, hova is kerül - meséltem lelkesen el az egészet nevetve. Édesek voltak és imádtam a lelkesedésüket. Sokan biztos szeretni fogják a feljebb lépést, persze biztos lesz majd, ki vissza is vágyik, most még motiváltak azonban és ez jó dolog. Szerencsére ez az izgalom és várakozás a szintfelmérőknek nem ment a rovására.
- Szerintem nem hazudtam vagy kerültem semmit még meg életemben. Vagy nagyon béna vagyok benne és nem próbálgatom - néztem kissé kínosan magam elé, ahogy el is húztam a szám, de végül már a hintában találtam magam én is. Furcsa volt, ezer meg egy éve nem tettem ilyet. Persze kijövök velük, Liát is elvittem és mikor még pindurka volt vele az ölembe pár dolgot kipróbáltam, de nem sokszor voltunk klasszikus játszótéren. Azt hiszem az elmúlt pár évembe ezek nem fértek bele, valahogy elmúlt annak a varázsa, ami nem biztos, hogy kellett volna, hogy távozzon. - De, látom. Nem vagyok benne biztos, hogy más környezetben is ilyen jól meglenne, mégis csak veled van a legtöbbet.
Akarva vagy akaratlanul, de tényleg kicsivel több került Ezra vállára általam és Bence által, mint talán az normális lenne. Tudom, hogy már szólt, hogy inkább várja meg Liával őt, ha nem érek ide és hasonlók, bár elég feleslegesnek érzem ezt felfújni.
- Én? - kérdeztem megilletődve egészen a dologtól, ahogy lassan megállítottam a lassan hajtott hintát. Nem vagyok süket különben. - Megleszek, ahogy mindig. Még azért érzem, hogy friss és új itt lenni, de szeretem. Levegőváltozás?
Talán költői a kérdés, azt hiszem még eléggé minden, ami arról szól, hogy beszélgetek. Nem volt ez soha nehéz nekem, szerettem a barátaimmal, az ismerősökkel, szinte bárkivel, de most az a gombóc a torkomban, sőt, a gyomrom helyén nem mindig segít. Kicsit el is szomorodtam, ahogy a hintából végül felemelkedtem és el is léptem onnan.
- Köszönöm - bár hogy pontosan mit, azt nem tudnám behatárolni, de hálás vagyok ez egész biztos. Még elnéztem Lia felé, integettem is neki, végül még egyszer felhívtam Ezra figyelmét rá, hogy a felfázás nem játék, ezután visszamentem az épületbe, rám is várnak a dolgaim.


// Love Love Love Love//
Utoljára módosította:Maja Bojarska, 2019. május 8. 14:15
Emma McNeilly
INAKTÍV


zsiráfmami ¤ emmus
RPG hsz: 266
Összes hsz: 15046
Írta: 2019. március 1. 23:48 Ugrás a poszthoz

Ezra
Killarney rezervátum, Írország | február 2.
~ a ruha


Nem voltam túl hatásos, de szerintem egyikünk sem bánta. Néha jól jött, ha sikerült, főleg Lia esetén, mert azért szeretett olyanokat tenni, amik nem voltak feltétlenül szerencsések. Ha akartam, ha nem, kénytelen voltam ezért szót emelni olykor. De közel se volt olyan rossz ez, mint Ezra által emlegetett nő lehet. Látatlanban is.
- Ha teljesen őszinte kell legek én jobban féltem őket tőlünk, mint fordítva. Veszedelmesek, de mi pusztítottuk le a természetes élőhelyeiket, csonkítottuk meg a létüket a társadalmi eltérések miatt és miattunk lettek sportok és vadászat, amiknek központi elemeik - mondtam végig egész nagy levegőt véve a végén. Nem sóhajtozni akartam, csak ahogy belekezdtem a felsorolásba, a levegő egyenletes vétele kicsit megcsúszott. Mikor izgulok két dolog is meg szokott esni, az egyik, hogy rendszeresen dörzsölöm az orrom alatt az ajkaim tetejét, a másik hogy rengeteget akarok beszélni, ha kell, ha nem. Még csak az elején járok, szerencsére.
- Én megpróbáltam - mosolyodtam el leszegve a fejem, de nem volt ezen mit megcáfoljak, mert valahol nyilván az ellenőrzés elsődleges volt, és nem feltétlen indokolta minden részen ezt egy-egy sárkány. De engedjük is el, jobb úgy mindenkinek. Az időnknek is, amiből nem rabolt sokat a pár szó amit váltottam, így elég gyorsan indulhattunk is el. A keltetőbe irányítva magunkat, ahol a bent lévő nőnek csak biccentettem és hagyott minket nézelődni.
- És még nincs is eléggé. Vannak több órás blokkok, mikor minden nyílászáró lezár, és kétszer ilyen melegre van állítva a belső hő. Sok tojást a saját lángjukkal keltetnek egyes fajok - mondtam el az ilyen nagyobb dolgokat, ahogy az egyik jobban repedt tojás felé lépdeltem. Persze lassan, mert nem akartam sietni, vagy cibálni Őt. - Azt, hogy hibrid lehet, hiszen a tíz tojás, ami a telivéreké kellően ismert. Általában azt meg lehet mondani, milyen faj, vagy fajok keveréke biztosan - írtam körbe a szabad kezem kicsit forgatva a levegőben, mintha latolgatnám. Így is volt, sok részlettől függött ez.
- Svéd Sróforrúhoz tartozik részben, a metál szín, szivárványos csillanású tojásaljból tudni, az övé teljesen ilyen, mint ennek az alján. az egész pikkelyezett mintázatú, így eléggé leszűkülnek a fajok, de a tengerzöld színnel pluszban én egy domináns ukránra tippelnék.
Emma McNeilly
INAKTÍV


zsiráfmami ¤ emmus
RPG hsz: 266
Összes hsz: 15046
Írta: 2019. november 28. 17:11 Ugrás a poszthoz

Ezra
Killarney rezervátum, Írország | február 2.
~ a ruha


- Szerencsére még nem tartunk ott, hogy az egész faj. De az, hogy még a kulcsszó elszomorító - szegtem is le kicsit a fejem, ahogy a keltetőbe tartottunk. Szeretem ezt a helyet, és azt is, hogy oktatás és vendégbarát, ha megfelelően van szervezve és van szakértői kéz. Én Liával a hasamban is jártam rezervátumokba segédkezni, és a mai napig nem bánom. Azt nem mondom, hogy ez akkoriban otthon pozitív volt, és szeretném is elfelejteni, de valóban nem voltam elég felelősségteljes és megérdemeltem. De szerettem ott lenni.
- Olyan ez kicsit, mint a kotlós madaraknál. Ők úgy rajta ülnek, a testhő segíti a fejlődést, nos, a sárkányoknál, lévén nem éppen túl jók a körülmények közelebb állva a kétéltűekhez, mint sem a madarakhoz, de kell valami a kifejlődéshez, máshogy oldják meg - magyaráztam el az alapjait, nem mintha ez lett volna a pontos kérdés. Igazából én sem emlékszem már mikor beszéltem ennyit egyhuzamban. Bárhol. Bármikor. Bárkinek. Zavarban is voltam, de legalábbis furcsán éreztem magam mielőtt rátértem volna a ténylegesre. - Valami ösztön van bennük, amire még nincs pontos magyarázatunk, itt ezt is figyelik. De minden faj a maga meghatározott időközönkénti tempójában a lángjaival borítja be a tojásokat. Vannak, akiknél ez ritka, van faj, amelyiknél sűrűbb. A hibridek pedig tényleg a legnehezebb esetek - lévén ott sok tényező függ össze. És azt sem szabad elfelejteni, hogy lehetséges, hogy egy már hibrid, legalább két faj sajátosságainak vegyülője, és egy ezen kívülálló telivér kerül össze párosodás szempontjából.
- Szín, mintázat, pontos méret és esetenként a környezet, ahonnan kikerült. Vannak sziklás terepre fészket rakó fajok, vannak völgyekben.
Nem igazán mondanám, hogy ez sima szakértelem, mert tanultam és oktatom is, de inkább az évek tapasztalata aggatta rám. Maga az elméleti tudás érdekelt és szinte ittam annak idején, de maga a munka tanított meg ennyi dologra odafigyelni. Mert egy kis hiba is nagy baj lehet ilyen lények esetén.
- A hibrideknél abból dolgozunk, ami már bizonyítottan kiismert. Vannak fajok, akiket sokszor kereszteztek, vagy kereszteződtek a közelség miatt. Ezeknél volt lehetőség kitapasztalni, hogy mi jellemző, hogy kell bánni. Az újabbak mindig kakukktojások, bármilyen vicces is így - mosolyodtam el, mert ahhoz kicsit nagyocskák. - Vannak sárkányok, akikért már bejelentkezik rezervátum, mikor még csak tojások, de van aki marad is. Ez mindig érdeklődés és szakember kérdése, hol van megfelelő.
Aztán csak álltam az üvegnél, néztem a kisebb sárkányokat, akik megfigyelés alatt voltak, majd a kérdésre újra a tojást.
- Hát, még semmi külsérelmi nyom vagy repedés, nem túl esedékes, szerintem még nagyon friss. De ehhez jobban meg kéne vizsgálni. A hibrid keltetési időnél mindig azt számolják, hogy amelyiké hamarabb kelne.
Emma McNeilly
INAKTÍV


zsiráfmami ¤ emmus
RPG hsz: 266
Összes hsz: 15046
Írta: 2020. január 3. 17:17 Ugrás a poszthoz

Ezra
Killarney rezervátum, Írország | február 2.
~ a ruha


- Vannak szervezete, jogszabályok, egyre több intézkedés és sok dolgot foglaltatnak a jogvédőink törvénybe, de rengeteg állat, lény és ügy kapcsán állnak még sorba a minisztériumi dolgozóknál, így viszonylag lassú folyamatok - meséltem el, ha már a megállításról beszélünk. Mondjuk kétlem, hogy a trófeavadászokat megállítaná, hogy lehet a jövőben pénzbírság jár a csonkításért. Nem is akarom kimondani, néha mi fordul meg a fejemben. Nem kedvelem a szemet szemért elvet, de vannak emberek, akiknél új értelmet nyer mi is az igazságszolgáltatás. Sajnálatos és elkeserítő. - Van nekik is klasszikusan vett fészkük, vannak akik vájatokba helyezik, akadnak sziklás vermekbe, barlangokba és olyanba is tojást rakók, mint a rendes madaraké. Ez is tényleg mind terület és fajta függő.
Nagyon érdekes egyébként, hogy mennyire jellemző a nevükhöz a térség, ahol éppen ezt megteszik, nem csak vadászterületet, de otthont is gondosan választó állatok a sárkányok. Biztonságra és kényelemre egyszerre törekednek. Az élelem hátrébb sorolódik, de nem kerülnek távol a fő prioritásoktól.
- Marad, van, hogy kifejletteket várnak egyes rezervátumok, így a felnövekedést itt követik végig, ezért is nem vagyunk egy-egy fő típusúra specializálva, itt a lényeg inkább az, hogy naprakészen álljunk bármilyen problémához. Egyébként vannak hibridek és fajok, akik tarthatóak együtt, különösebb gond nélkül, nem teljesen elzártak - mosolyogtam rá, ahogy kicsit a betekintőn felejtettem magam. Szerettem nézni az ennyire fiatal példányokat, olyan szépek és még tanulnak mindent. Látni az első repülési próbálkozásokat, hogyan készítik el a maguk otthonait és így tovább. Megvolt a maga varázsa, ahogy a tojásoknak is.
- Elvisszük a bölcsibe - nevettem el magam, de félig volt csak vicc. - Van külön szárny számukra, az nem látogatható, mert vannak még kitapasztalatlan hibrid bébik is. De jó soruk van, ott ellenőrzik az egészségüket, az épségüket és szedik össze a faji keveredések jellemzőit; a fajtiszták esetén pedig csak a rendellenességek kiszűrése megy ilyenkor, még el nem érik azt az időt, hogy mehessenek a többiek közé vagy az új rezervátumokba.
A mese közben én már elindultam, hogy kimenjünk és a függőhídról megnézzük az elkerített sárkányokat, akik éppen mutatják magukat nekünk remélhetőleg. Meg is vártam, hogy Ezra kövessen, aztán a keze után nyúltam az enyémmel, hogy az ujjaim az övéi közé csúsztatva rámosolyogjak és vezessem.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Emma McNeilly összes hozzászólása (2235 darab)

Oldalak: « 1 2 ... 65 ... 73 74 [75] Fel