tudod...elég furcsa, hogy te Domi bátyja vagy... xD

mert akkor...szia öcsi xD

nem akartam belemenni csak köszöntem xD

elég unalmas a felhozatal, hogy négyen vagyunk kb, néha amúgy sziasztok

Én meg elmentem ma reggel a munkahelyemre, és miután megvettem a húgomnak egy hercegnős papírsárkányt, hazajöttem aludtam is délután vagy 4-5 órát...

családom *-* és Kiva

fú, hétvégén én is sütöttem palát, asszem én valami mogyorókrémet tettem bele

bocs, valahogy nehezen tudtam volna ellátogatni hozzád kezemben egy tányér palával...

én pont ezért nem is ajánlottam fel, hogy adok belőle. még a végén berosszulsz itt nekem O.O

Mamamamarcika *-*

*nagyot röhög tesón, és megölelgeti Marcikát* de vele cuki vagyok, és szeret.

Nagy B. Đominic - 2013.09.11. 20:56


*barackra felvisít* xDDDDDDD

BOCIIIIIIII *-*

NEM xD ez nagyon tetszett xD

maj'nem xDD

Drága sógor

Izgult. És félt. De nagyon. Két évvel, és egy hónappal később megismétlődött, amit egyszer már nagyon nehezen, de átvészelt. Csak most nem olyan könnyű...most igaz, és biztos. Retteg, hogy Kristóf mit fog szólni.
Úgy gondolta, a legjobb az lesz, ha először nem szeretett vőlegényének újságolja el a gólyahírt, hanem a leendő sógorának. David benne van az első ötben, akiket a szívébe zárt örökre, már csak az emlékek, na meg a barátságuk miatt is. Az pedig csak hab a tortán, hogy Kristóf unokatestvére, de inkább bátyja.
Nagyon röviden fogalmazott a bagolyban, nem akart köntörfalazni. Muszáj beszélniük, és találkozniuk kell, kész, pont. Nem valószínű, hogy bármi is eszébe juthatott, miért hívja el éjfélkor egy esti nasira, és ez jó.
Nem tudta eldönteni, milyen ruhában menjen. Megmutassa-e elsőre, hogy az eddig teljesen lapos hasa pici pocakká nőtt, vagy inkább terelje el a figyelmet róla. Végül az utóbbira esett a választása, és hozzá illő, de kicsit lazább ruhadarabokat kapott magára. Valószínű, hogy a magassarkútól sosem fog megszabadulni, így természetesen az öltözködés végezetével azt húzott a lábára. A kopogása visszhangzott a kőfalak között, és egyáltalán nem figyelt rá, kik járkálnak tilosban. A jelvénye is a táskájában rejtőzködött. Sietett, hogy időben odaérjen a konyhába, két okból is. David, és mert megéhezett.
Szusszanva lépett be az ajtón, ahol egyből körbenézett, és egy mosolyt varázslova az arcára odalépett a sráchoz. Miután egy puszit nyomott az arcára, leült mellé, mit sem törődve a manókkal.
-Szia Dave -köszönt is, és az arcán semmi nem látszott abból, ami belül eluralkodott rajta. Az izgalom és a pánik keveredése. -Mi újság? Jól vagy? Beth? -egyből rázúdította a kérdéseket, hogy tereljen.

Ruha

Sógorkám

Próbálta nyugtatni magát, de tudta ő is, hogy ez nehezebb mint gondolja. Persze a képessége miatt kénytelen volt megtanulni, hogy hogyan tartsa kordában az érzéseinek kitörését, de az izgalommal nem tud mit kezdeni. Ha nem erőlködött volna, még a lába is járt volna, mint akinek lámpaláza van.
David is észrevette, és a kérdéseket figyelmen kívül hagyva kérdezett rá Amira gondjára. A feketeség mély levegőt vett, majd kifújta, és a srác szemébe nézett. Ismeri, elég jól. Nem tudott és nem is hazudott volna neki, de azért szerette volna egy kicsit húzni a dolgot. Megkordult a gyomra, úgyhogy gyoprsan el is kapta a pillantását sógoráról, és a körülötte álló manókra nézett.
-Uborkát...és palacsintát kérek...nem! Spagettit, uborkával, és majonézzel -a végén bólintott egyet, hogy ez a végleges kérése. Torokköszörüléssel fordult vissza Davidhez. A haját hátrasimítva vett egy újabb mély lélegzetet, de még mindig nem beszélt róla.
-Ó, látom éhes voltál -vonta fel egy pillanatra a szemöldökét mikor észrevette, hogy a srác már nagyjából be is fejezte a késői vacsorát.
-Na jó...az a helyzet, hogy... -ajkába harapott, és felállt. Megfogta a barátja kezét, hogy a hasára rakja, hátha így könnyebb. -Érzed? -mozgatta egy kicsit rajta, hátha észreveszi a nem túl szembetűnő kis dudorodást.
-Nem tudom mit csináljak...félek. Nem akarom, hogy ezzel elveszítsem Kristófot... Úgy érzem, rosszul fog reagálni... -lesütötte szemeit, miközben visszaült, persze Dave kezét nem engedte el, csak lazán az ölébe ejtette.

Sógorkám

Ahogy David kezét a pocakjához emelte, kellemes érzés futott végig rajta. Egy-két másodpercig tartott ez, ugyanis a döbbent arckifejezés nem sok jót ígért. Szívverése felgyorsult, ajkába harapva fürkészte a fiú tekintetét.
-Az lényegtelen -legyintett. -Megvizsgáltak már...hat hetes, és persze, hogy Kristófé -halvány mosoly ült ki az arcára, leplezve a kétségbeesést. Furcsa érzések kavarogtak benne, és egyik sem hagyta nyugodni. Egyedül nem tudta volna megoldani, ezért is hívta segítségül a sógorát, mindezt egy eléggé szétesős este után, amikor előkerült az ágya alól a dugi cigisdoboza is.
-Ez kedves tőled...de jobb lesz ha én mondom el...ha elmondom neki... -ő maga sem tudta, mi fordult meg ilyenkor a fejében, de vagy hatféle ötlet futott végig már másodperc alatt az agyán.
-Köszönöm -rámosolygott a manókra, akik a tányér lerakása után még mindig ott nyüzsögtek körülöttük, majd elvette a kezét az öléből, ezzel együtt Dave kezéből. Hümmögve látott neki az uborkás vacsorának, miközben szabad keze automatikusan a hasára csúszott.
-Tudod, nagyon félek. Attól félek, hogy minden megváltozik, egyedül maradok... De ha Ő mellettem marad, akkor is...még az évet sem tudom befejezni -nem nézett fel, a villával szórakozva magyarázta el, mi az ami a kis lelkét nyomja.
-Nem is értem, hogy lehetséges ez. Nem terveztük, basszuskulcs, még az esküvőt sem hoztuk szóba! -kicsit hangosabban esett ki a kezéből a villa, persze csak a tányérra, mint kellett volna. Ez volt az a pillanat, amikor egy újabb mély lélegzetet vett. Tisztában volt vele, hogy ha nem hagyja abba ezt a kitörést, még baj is lehet, amit nem engedhet meg magának.  

Flóra
Évnyitó/záró

A tizedik hét. Azaz amikor a leendő anyucinak sikerült teljesen elfogadnia a pici lényt a hasában, és egyre többször jut az eszébe, hogy milyen jó lesz a kezében tartani. Na meg, amikor elkezdődik az új tanév, és kérdéses, hogy hogyan fogja befejezni...és még a szülei sem tudnak a babáról, meg az eljegyzésről sem...
Ennek ellenére jókedvűen készült az ünnepségre a Nagyterembe. Különösebb oka nem volt amiért várta, csak régen volt már bármilyen esemény, ami miatt mindenki összegyűlt volna. Érdekesek ezek a hangulatingadozások Amiránál. Egyik pillanatban a pokolba kívánja az emberiséget -mint ahogy korábban mindig-, a másikban meg örömmel kezdeményez beszélgetést bárkivel. (Jó, nem bárkivel, mert ha idegesítő, vagy nem kívánatos személy az, akkor messziről elkerüli.)
Kedvesével volt egy kis időt, mielőtt a hálókörletükbe ment volna, hogy felfrissüljön és kicsinosítsa magát. A tükör előtt vagy egy negyed órát toporgott, egyszerűen nem akarta felfogni, hogy újra nőtt egy kicsit a hasa, és ezt a kék szaténruha csak még jobban hangsúlyozta. Végül nagyot szusszanva belebújt a szintén kék magassarkújába, és utolsó simításként igazított egy kicsit fekete hullámain.
Talárját kifelé menet magához vette, de a karján cipelte, ugyanis nagyon utálja. Kényelmetlen, és ronda viselet, és ő nem szerette sose az egyenruhákat. Csak órákra veszi fel, mert kötelező, de egyébként amikor lehet, saját ízlése szerint öltözik.
A Nagyteremben már gyűltek a diákok, de még bőven időben érkezett. Kicsit ízléstelennek találta az a rengeteg sárgát ami a teremben megjelent, de hát ők győztek, egy este legyen az övék. Főleg mivel Kristóf is a Navine házat erősíti -de még mennyire, hogy erősíti.
Nem siette el a helyfoglalást, szépen nyugodtan az ajtóból körülnézett, majd párja felé mosolygott, és elindult a zöldek asztalához. Nem nézte ki mellé, csak leült, és végigsimított a ruháján, aztán a talárját az ölébe rakta, és várt. Várt a semmire.

Ruha, ölében a talárral

Flóra
évnyitó

Nem volt nehéz észrevennie még így a bambulás közepette sem, hogy ő az egyetlen, aki fittyet hányva a szabályokra, a fekete tömegből kitűnve saját ízlésének való viseletbe bújt. Néhány közönséges csitrit is sikerül felfedeznie, akik megpróbálták úgy tartani a talárjukat, hogy kivillanjon legalább a fél combjuk. Nem tudta igazán eldönteni, hogy nevessen, vagy sírjon rajtuk, hisz mégiscsak egy ünnepség, nem egy putribuli. Ő maga úgy gondolta, hogy majd idejében magára veszi azt a fekete borzalmat, addig pedig háztársai örömére tökéletesen villog kék ruhájában. Félreértés ne essék, esze ágában sincs a Levita házhoz tartozni, de a gyerekes énje rég eltűnt, és nem fogja azért kerülni a kék, sárga és piros színt, mert a másik házakat jelképezik.
Éppen feltűnésmentesen végigsimított kerekedő pocakján, amikor egy neki címzett kérdés ütötte meg a fülét. Összevonta a szemöldökét, és lassan a lányra emelte tekintetét.
-Parancsolsz? -elhúzta a száját, kifejezve nemtetszését. Pontosan nem tudta, a kislány hogy is értette amit mondott, de nem is azzal volt a baja. Hanem eleve azzal, hogy megszólalt, hogy hozzá szólt.
-Áh, gólya vagy... -bólintott egyet, leginkább magának. Oké, máris megtalálták. Talán jobban megnézhette volna, ki mellé ül le... -Megnyugodhatsz, felveszem, mert "példát kell mutatnom" -utóbbit kicsit gúnyosabban, idézőjeleket mutatva a levegőben mondta. Főként azért vicces ez a példamutatós dolog, mert ha valaki, akkor Mira aztán elég nagy szabályszegő, de persze csak ha egyedül van, vagy olyanok jelenlétében, akiktől egy tanár, vagy házvezető sem fogja megtudni, miket csinál. -Amira Loveguard, prefektus, hát te? -különös, és meglepő dolog volt, amit itt csinált. Kezet nyújtott a lány felé, és várta a választ, hátha sikerül valahogy megjegyeznie, kivel áll  szemben -ez esetben ki mellett ül.

Ruha

Várffy-Zoller Róbert - 2013.09.26. 21:58


Robikám, kedvesem, ne közülük válogass embereket a háremedbe.

ma sincs túl csevegős kedvében a társaság

ÚR ISTEN, YARISTA *____* *futfut és a nyakába ugrik* mg mindig a fejem verem a falba a reggeli üzeneted miatt xDD

Mit honnan tudtam?
Jézusom behaltam rajta, oda akarok költözni! *-*

nem baj, én tudnám, és az a lényeg

Ugyanolyan szép reggelt mindenkinek, mint az enyém ^^

Sziasztok picikék *megölelgeti őket*
Hú, sok újság van, de nem ilyen nyilvánosak hát veletek?

Niincs valakinek olyan pizzatészta receptje, ami finom is? Biztosra akarok menni. *próbálkozik, hátha*

Áh, köszönöm kedves ^^ nem tudom mi hogy szoktuk, de nem vagyok vele megelégedve, úgyhogy ezt kipróbálom ^^

Az a verekedő csapat, elszakadva Flórától

Telt azért az a várakozási idő gyorsan, a nép egyre csak gyűlt. Amira mosolyogva fogadta párja "testvérét", és egy kicsit sem titkolózva megválaszolta, hogy bizony a baba teljesen jól van, meg az anyuka is. Legalábbis addig nem volt semmi baj, amíg az igazgató beszéde alatt unalmában nézelődni nem kezdett.
-Dave... -súgta maga elé, és egy pillanatig döbbenet vonult át az arcán, majd ezt felváltotta a szikrákat szóró pillantás, és az ökölbe szorult kéz. Talárját -amit idő közben magára vett- összehúzta magán, és Flórával nem törődve felállt az asztaltól, hogy odasiessen a sógorához. Talán sikerül megakadályoznia, hogy agyonverjék egymást azzal a másikkal, akit egyelőre nem ismert fel, és persze azt is, hogy még a vőlegénye is beszálljon a buliba. Mert ha Davidről van szó, akkor Kristóf is nagy szamár tud lenni, és kialakítanak egy tökéletes tömegverekedést.
Mire odaért, már egy másik lány magyarázott nekik. Vele különösebben, vagyis igazából egyáltalán nem törődött, csak úgymond családtagja foglalkoztatta.
-Fejezzétek be mielőtt több embernek is feltűntök -szólt oda határozottan, de azért halkan a két srácnak. -Ha Kristóf észreveszi, és idejön, megöllek -ez már csak Davidnek szólt, és ismeri már annyira a feketeséget, hogy mivel a párjáról van szó, be is tartja, amit mondott. Ez látszott a pillantásából is, amivel figyelte.
-Nem lesz olyan keresztapja a gyereknek, aki egy iskolai évnyitót nem bír ki verekedés nélkül -tette hozzá pótlólag. Hiába ismeri mint a tenyerét, sosem fogja megérteni, hogy minek kell mindig agresszívan kezelni a dolgokat.
-Szóval, befejeztétek? Esetleg kívül tágasabb, a réten most nincs senki... -kissé burkoltan javasolta nekik, hogy húzzanak ki a francba, ha már annyira bunyózni akarnak, és ne mindenki szeme láttára csinálják.

Hasonló szép reggelt mindenkinek, mint ami nekem van...

szép napot off és lézengők