Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Most már muszáj elmondania, mielőtt kitudódik teljesen. Bár már az is lehet, hogy Amanda megtudta a dolgot. Igen azt, hogy levitás lett, átment a kékekhez, és ő nem szólt róla, bár a terveibe beavatta a kedvesét. Persze abbn több verzió is volt és talán jobb lett volna, ha vele beszéli meg teljesen, de tudta, hogy akkor biztosan nem megy sehova, Candy minden szava kétszeres hatással van rá, legyen az jó, vagy rossz. Hiába, szerelmes, túlságosan is, és most egy kicsit rosszul is érzi magát. Rolival jött, de a sárkányt elengedte repkedni, persze csak az engedélyezett területek fölé, és ezt a kis hüllő be is tartja. Így most egyedül üldögél egy padon, várja, hogy a Drága megérkezzen. Idegesen tördeli a kezét, már azon is sokat agyalt, hogy milyen ruhába jöjjön. Gondolta, hogy kék talárjában sétál majd le, de nem akarta sokkolni már messziről a Kedvest, így inkább egy egyszerűbb összeállítást választott. Amanda még sehol, benne pedig nő a feszültség, hogy vajon mennyire lesz mérges a lány? Biztosan az lesz, annak kell lennie, mert kihagyta a döntésből. MI van, ha úgy dönt, hogy Svédországba megy? Nem, akkor biztosan beavatta volna előre, mert az sokkal nagyobb kihívás elé állította volna a jelenleg harmonikusan működő kapcsolatukat. ~ Hülye vagyok, biztos, hogy tudja már, ha más nem a rellonosoktól... Akkor még rosszabb a helyzet... ~ Dühösen ugrik le a padról, és kavicsokat kezd dobálni a folyóba, néhányat meg is "kacsáztat", amik többet pattannak a vízen. Mivel túl dühös magára a koncentráláshoz, alig van sikerélménye. ~ Talán el kéne kezdenem lenyugodni és magamban lejátszani, hogy mit fogok mondani, mielőtt meglátom. Onnantól már nem lesz visszaút... ~ Sóhajtozik, mint aki szívinfarktust kapott és benntartja a levegőt. Az ajkait beharapva erőlteti vissza magát a padra és gondolkodás közben a körmét kezdi rágcsálni. ~ Szia Mandy! Kék lettem, ugye nem baj? ~ Lehorgasztja a fejét, majd tovább erőlteti a rosszabbnál-rosszabb ötleteket. Az őrületbe kergeti magát, ami végül egy szavas mondatban tör ki belőle.
- Elég! - állítja le az önostorozó gondolatait egy pillanat alatt. Gyorsan körbenéz, de nem lát senkit, aki fantasztikus produkciójának szemtanúja lehetett volna. ~ Végül is nem meghalni készülök, mint a múltkor... ~ Nyugtatja magát, azonban a hevesen verő szíve tudja, hogy csak akkor fog igazán lenyugodni, ha Amanda megérkezik és elmondja a történteket. Az már megint más kérdés, hogy utána miért kell izgulnia majd, vagy kell-e egyáltalán.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Sajnos túlságosan hűvös a fogadtatása, amire nem számított. Az rendben van, hogy leszúrják, meg is érdemli, de úgy érzi, mintha halálos bűnt követett volna el Amanda szemében. Nagyon rosszul esik neki az eltávolodás és a hangnem is, nincs ehhez szokva, tőle meg még sosem tapasztalt ilyet. Fordított esetben – mint például az a bizonyos szilveszteri ügy – Yarista sem örült, sőt, de nem tudott ilyen hideg lenni, mint Amanda. Valami nem stimmelt, nem értette, hogy mire ez távolságtartás. Inkább gúnyolódjon, vagy heccelje a kékekkel, de ez a fagyos hangulat nagyon nem jött be neki. A bűn, amit elkövetett nem volt ekkora volumenű, így most kezdett félni attól, hogy mi van, ha ennél nagyobbat nem mond el neki? Akkor szakítanak? Elhessegette a rémképeket, és hiába is volt fagyos az a tekintet, Yar még így is imádta, csak azt sajnálta, hogy neki szól.
- Igen, jól érzem magam ott. Nagyszerű a kilátás, gyönyörű az egész vidék felülről. Ráadásul nem kell mindig a hátam mögé nézni, hogy ki szeretne felbuktatni, megtaszigálni, stb. Niki örült nekem, aztán ennyi. Még nem igazán illeszkedtem be, alig pár napja vagyok ott. Furcsa az egész, és nincs aki… - támogasson, vagy segítsen. Akár egy barátnő. Ezt persze már nem teszi hozzá szóban, inkább máshogy fejezi be a mondatot.
- Nincs, akit ismernék még. És ugye én sem szerettem őket annyira, hogy foglalkozzam velük. De nem bántam meg a döntést. Egyedül Te hiányzol a közelemből. – sóhajt egyet és a tavat kezdi el fürkészni. Most kiugorhatna egy óriáshal és lenyelhetné őt, azt akkor véget is érne ez a kínos beszélgetés. Nem tudja, hogy mit mondhatna még. Elmondta, bocsánatot kért, olyan sokkal többet ne várjon tőle senki, egyébként sem tudna mit kitalálni. Megalázkodni nem fog, az nem lenne méltó hozzá, és úgy hiszi, hogy Amandának sem tetszene. Ha tetszene, akkor pedig elkönyvelhetné őt pipogyának, és ez a kapcsolat rovására tenne. Így aztán marad a kellemes hangnem a fiú részéről. Előadja a félelmeit Mandyvel kapcsolatban, aki ezt kikéri magának. Ő is tudja, hogy ez nem volt jó ötlet, de már így alakult. De a fenyegetés, az egész hangulatot figyelembe véve, most nem úgy jön le neki, ahogy normálisan kéne. Dühös lesz egy pillanat alatt, de aztán lassan lehiggad, mint a kavicsba dobott kő után a hullámok.
- Ragaszkodónak, és a barátnőmnek nézlek. Akinek biztosan nem tetszett volna a döntés, és mindent megmozgatott volna, hogy maradjak. Így gondoltam. – feleli tárgyilagosan, de a tavas fenyegetésre nem reagál. Úgysem tudna szépen, így nem megy közelebb. Egyre feszültebb, pedig azt hitte, ha elmondja és bocsánatot kér, majd Amanda enyhülni kezd. Nos, tévedett. Még egyszer bocsánatot kér és elmondja az indokait. Kiderül gyorsan, hogy mi fáj igazán Amandának, és az az, hogy nem mondta el a döntését. Ezzel nem tud vitatkozni, kár is lenne, nem nyerhetné meg az eleve vesztes csatát. A vállrándítás viszont kezdi túlfeszíteni a húrt. Olyan, mintha érdekelné is lányt, amit mond, meg olyan, mint ha nem is. Yarista nem ilyen, sokkal érzékenyebb, ő nem rellonos. Most meg már pláne nem, az egész Bagolykő tudtára adta. Egyszerűen továbbra sem tudja hova tenni ezt Amandánál, még sosem látta ilyennek. Ha most arról lenne szó, hogy megcsalta valakivel, teljesen egyetértene ezzel a viselkedéssel. De mert elment a rellonból? Megingatja a fejét egy rövid időre és a hitetlenség ül ki az arcára.
- Nem felejtettem el. Hiba volt, hogy nem neked mondtam el először. És ezért most lefejezel? – kérdezi most már ingerültebben, mint szeretné, de visszafogja magát.
- Bocsánatot kérek Amanda. Ennél többet mit tehetnék? – mérgesen elfordul, és a padhoz sétál. Felmászik rá, felül a háttámlájára. Onnan figyeli megkínzott arccal a lányt, nem tudja, hogy mi sül ki ebből. Ráadásul kezdi elveszíteni az önuralmát. ~ Talán az lett volna a jobb, ha elmegyek. Nem látja, hogy szeretem? Nem akarom ilyennek, nem önmaga. Ha pedig ilyen, nagyon félreismertem. ~ Dühöng magában és szomorúan bámulja a lányt, akinek a hűvös tekintete fizikai fájdalmat okoz neki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

A mai nap már vége a tanításnak, és edzése sem lesz Yaristának, így ráér egy kis pihenésre. Most éppen „mindenből elegem van” napot tart, nem törődve semmivel és semmivel. Visszaindul a szobájába, mert meg akar szabadulni az egyen-szereléstől, ma kényelmetlennek érzi ezt is. A kékeknél járva a hirdetőtáblán látja, hogy ma van a Maid Café, amiről gőze sincs, hogy mi az, csak annyit tud, hogy Runa és Leen csinálja. Csak emiatt látogatja meg majd ezt a rendezvényt, és azért, hogy számára is kiderüljön, hogy miféle ez a dolog, amire annyi lelkesedés jutott. Minden nap látta a különböző ruhákat vonszoló kékeket, sőt más házbelieknél is látott furcsa pincérruhákat. Ez már önmagában elég volt, hogy egy kicsit vegye a fáradságot, hogy utánanézzen mi ez az őrület. ~ Biztos valami kávézó, a nevéből ítélve. Okos vagyok… ~ Húzza el a száját, miközben átöltözik a gólyalakban. Roli a helyén, semmi sincs felgyújtva, úgyhogy minden rendben már e téren is. Még mindig nem szokta meg az új helyet, és erős csábítást érez arra, hogy meglátogassa az erkélyt, és ott nézelődjön. De aztán felülkerekedik a kíváncsisága és miután rendbe szedte magát és kényelmes ruhát vett, elindul kifelé a rétre. Szerencsére senki sem zavarja meg útközben, még egy baráttal se találkozik, ami most jól jön, mert nincs jó kedve túlzottan. A rétre érkezik, ahol nem nehéz kiszúrni a hatalmas sátrat, a már beöltözött pincérekkel és pincérnőkkel, akik fogadják a vendégeket. Még nincsenek sokan, legalábbis több vendégvárót lát, mint betérni készülőt. Észrevesz pár ismerőst, például Leoniet, akihez épp most ért oda egy srác egész jókedvűen. ~ Hát, sok sikert hozzá! ~ Kuncog magában és elképzeli a szerelmes Leoniet, nem mintha bármit tudna a szerelmi életéről. Meg is áll egy pillanatra, mert már maga előtt látja, ahogy a sátor összedől és mindenki szörnyethal… kivéve a kis vöröst. Szélesen vigyorogva indul tovább, majd rendezi az arcvonásait és belép a sátorba, de előbb még megkocogtatja, hogy mennyire keményen áll a földben a szerkezet. ~ Talán megteszi. ~ Próbál nem röhögni hangosan, csak magában kacarászik. Lát elég sok helyet, a legközelebbi üres asztalhoz lép, hiszen nem akarja megzavarni a fiatalokat, a többieket meg elfelejti felismerni. Felkapja a menüsort, majd megcsengeti tökéletes mozdulattal a „nővérhívót”. Aztán belemerül az étlapba és már össze is fut a nyál a szájában, annyi finomságot lát hirtelen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Furcsa érzés ez neki. Igaz, otthona kastélyban is vannak manók, akik szolgálnak, de ők... manók. Meg amúgy is jól bánnak velük, így már majdnem, hogy családtagok. Amikor belép vigyorog magában Leonie és a fiú kettősén, de nincs szerencséje, a lány észreveszi, miután felborítja az asztalukat és a környező székeket. ~ Jól van, nyugi vörös. Tényleg kezdek félni. ~ Évődik magában, de azért visszaint neki, és még egy kedves mosolyt is küld felé. Mindentől függetlenül kedveli a lányt a maga módján, pont, amiatt, mert ilyen kis lelkes és életvidám. Az biztos, hogy ő még egy lakatlan szigeten is ellene egymagában, akkor sem lenne szomorú. Miután elfoglalta a helyét, meglengeti a csengettyűjét, miközben tanulmányozza a választékot. Meglepetésére Leen érkezik, Yar pedig mosolyog, mert nagyon meglepődik. Majdnem elkacagja magát a megszólításon, de aztán nagy nehezen visszafogja magát és megpróbálja beleélni magát a szerepbe. ~ Kezdem kapizsgálni, hogy mi ez, csak azt nem értem, hogy mire jó ez nekik? ~ kuncog belülről és magában elismeri, hogy milyen jól áll Leenen a pincérruha. Bár a paprika vörössé szégyellt feje kicsit ront az összhangon, de ezt nem említi meg neki.
- Mit tud ajánlani, hölgyem? Persze egy forrócsoki, mindenképpen lesz! - mosolyog a lányra, majd elé tolja a listát. Kicsit elfordul, mintha körbenézne, és el is vigyorodik. Szerinte nagyon ciki ez az egész, de most már muszáj végigjátszania ezt a szerepét, mert nem szeretné megbántani Aileent. Inkább nézi egy picit Leoniékat, de nem sokáig, mert rájön, hogy így nem fogja kibírni röhögés nélkül.
- Van egyéb szolgáltatás is az árban? Vagy csak az ételek és italok? - kérdezi érdeklődve, kicsit szemtelenül, még rá is kacsint a lányra.
- Amúgy, mi ez az egész. Én nem értem, kedves szolgálólány - kérdez most már rá, mert tényleg nem akarja kellemetlen helyzetbe hozni Leent.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Maid Café - Leen

Talán túllőtt egy picit a célon, de nem tudja komolyan venni ezt az egészet. Aileen, a kis szerény és kedves, most, mint mindent teljesítő pincérnő? Nonszensz és egyben mulatságos. Viszont az látszik rajta, hogy nagyon benne szeretne maradni a szerepbe, ezért mégis megembereli magát és belemegy a játékba. Kedveli annyira a művész vénákkal megáldott lányt, hogy ne cikizze halálra. Főleg azért, mert annál már jobban ismeri. Meg is kérdezi az ajánlatot, amire a pincérlány - fura ezt még elgondolnia is - készséges válaszol, mint egy igazi cseléd. Vagy inkább egy nagyon elhivatott cseléd.
- Ez nagyszerű kisasszony, akkor kérnék egy fagyi kelyhet, magától repülő kis seprűvel a tetejére, ami csokiból van. A modellt a kisasszonyra bízom. Na meg persze ezt a... - gyorsan megnézi a nevét, mert nem jegyezte meg pontosan - ... omlette rice-t is megkóstolnám. De a forrócsoki nagyon fontos. - most tényleg úgy tekint rá, mintha egy kávézóban lenne, és csak a pincért fedezné fel a lányban. Pedig magában arra gondol, hogy biztos jól esne neki egy ölelés, és ezzel eloszlatná azt a tévhitet, hogy hülyének nézi. Már majdnem feláll, miközben rákérdez az extra szolgáltatásokra.
- Masszázs? Ez nagyon jól hangzik hölgyem. Ilyen csak ma lesz? - kérdezi egy kissé szomorkásan. Na igen, és az sem mindegy, hogy mennyibe kerülnek ezek a plusz szolgáltatások, nem mintha a fogához verné a sarlót. Túl gazdag ahhoz, de egyben szeret ügyelni arra, hogy a megfelelő árat adja meg, nem szereti se szórni a pénzét, sem pedig fukarkodni azzal.
- Rendben a daltól eltekintek, bár az a helyzet, hogy mivel ön, egy kedves ismerősöm édesanyjának a lánya, megérne egy próbát. De megkímélem önt az esetleges problémáktól. Jó vendég vagyok, aki ügyel az alkalmazottakra is. - mondja mosolyogva egy pillanatra, majd visszaszáll belé az arisztokratikus énje. Körbenéz az asztalon és megigazgatja a evőeszközöket önkéntelenül. Ez már annyira belé van verve, hogy szokásává vált. Megérdeklődi, hogy mi ez az egész, de csak azt kapja válaszul, amit eddig is látott, illetve megerősítést kap ebben.
- Á, már értem. Ó, bármit? Akkor a masszázst elfogadom és egy ölelést mellé. Természetesen az előbbit az ételek elfogyasztása után, az utóbbit pedig most szeretném. Ezek megdobják az árat? - érdeklődik, és feláll, hogy a pincérlány beválthassa az ígéretét. Ha megtörténik a fülébe súg Leennek.
- Nagyon cuki vagy ebben a ruhában, ügyesek vagytok. Mikor lesz a portrékészítés? - susogja közelről a lány fülébe, ha alkalma nyílik rá. Amint vége a kis közjátéknak, visszaül a helyére és visszatér a nézelődéshez.
- Más kívánságom nincsen, köszönöm a kedvességét. - engedi útjára a lányt, közben pedig megnézi magának a többi vendéget. Elég vegyes a társaság és egy szőke lány még be is jönne neki... ha éppen szabad lenne. Elmosolyodik Amandára gondolva, majd tovább várakozik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Maid Café - Leen - zárás

- Ó, ez nagyszerű. Tudja hölgyem, nem tudtam, hogy itt mik a szokások, ne vegye zokon az illetlenségemet, ha volt, vagy esetleg lesz – mondja nagyon komolyan, még kicsit kényelmetlenül is érezve magát, a látszat mindenesetre ezt mutatja. A rendelés gyorsan megy, ahogy az ajánlatok jönnek, Leen komolyan megkönnyíti neki, hogy ma mit szeretne enni-inni. A „bármire”, egy ölelést kért, így azt most gyorsan be is hajtja a lányon. Jól esik, hogy itt van, végül is alig ismer valakit azok közül, akik ezt rendezik. Eszébe jut az ígért modellkedés, ezért arra rákérdez ölelés közben, a választ pedig hasonlóan frappánsan kapja vissza. Csak bólogat egy „rendben”-t, és utána Aileen el is tűnik, hogy majd kiszolgálja a fiút. Közben a nagy szétnézésben nem lát meg újakat, és mire menne még egy kört a tekintetével, máris megérkezik a kért rendelése.
- Köszönöm, írjon rá mondjuk egy szívecskét és azt, hogy „szeretettel” – vázolja fel a kérését, amit Leen készségesen meg is tesz. A továbbiakban már nem nagyon figyel senkire és nem kér új dolgokat, csak azt látja, hogy egész sok mindent kérnek Leoniék. ~ Ilyen haspók lenne a vörös meg a barátja? Nem semmi. ~ Elcsodálkozik egy pillanatra, de aztán visszatér az ételekhez. Egészen ízlik neki az omlett, és a többivel sincs problémája, rövid időn belül elfogyasztja a feltálalt étkeket. Viszont unatkozni kezd, ezért megcsengeti a csengőt, és ha jön valaki rá, akkor elkéri a nyugtát.
- Fizetni szeretnék, hol tehetem meg? Egyébiránt meg vagyok elégedve a szolgáltatásaikkal – apró vigyort küld a megjelenő hölgynek, vagy úrnak. Majd miután fizetett, távozik a helyszínről.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Egyelőre nem tudja, hogy mit kéne tennie. Ő mindent elmondott, még ha későn is, de ha megszakad, sem tud többet tenni, és nem is akar. Elmondja, amit kell és ennyi, de a fogadtatás nem változik egy kicsit sem. Nem volt még ilyen helyzetben, mindig is tudta kezelni akivel volt, valamilyen módon, de most nem találja  a helyét. Ez azért lehet, mert nagyon szereti Amandát, és megbántani nem akarja, mivel ő hibázott, de megalázkodni sem szeretne. Végül is úgy néz ki, hogy Candy visszatér a valóságba, hiszen a vonásai megváltoznak. ~ Talán Ő is végiggondolta, hogy ez nem megoldás. ~ Reménykedik, de mást kap válaszul. Amanda fél, hogy elveszítheti őt, csak nem így mondja el. Azt már észrevette, hogy a Drága nem szereti kimondani az erős szavakat, csak nagyon ritkán és csakis olyan helyzetben, ahol úgy érzi, hogy muszáj közölnie. Nem nagyon repkednek közöttük a szeretlek és hasonló nagy horderejű szavak, de a másikra nézve pontosan tudják, hogy ez így van. Őszinték egymáshoz, és ez legtöbbször jó, de most például nem annyira jön ki pozitívan az őszinteség.
- Remélem, hogy jó helyem lesz. Rolinak sem tetszik, szóval az ő oldaláról is megkapom a magamét. De majdcsak megbékél – ahogy remélem te is, mondaná, de aztán a gondolatai az elméjében maradnak, nem kerülnek kimondásra. Amanda viszont megint rákontráz az előzőre és eléri, hogy Yarista kiakadjon, mint az ingaóra. Nagyon rossz érzés kúszik végig a tarkóján, egyenként állítva fel a pihe szőrszálakat, és még finoman bele is libabőrözik. ~ Hülyeségeket gondolsz, verd ki gyorsan a fejedből! ~ Feddi meg magát, mielőtt világvége hangulatban kezdene el gondolkodni. Tudja, hogy a hibáját nem lehet már kijavítani, de enyhíteni talán lehet az ez által gerjesztett haragot. Mégis újabb meglepetés éri, amikor a Drága is kinyilvánítja a szeretetét, és most kezdi el igazán felfogni Yarista, hogy mennyit jelent a lánynak ő, és ez nagyon meghatja a fiút.
- Értem, megértem. Én nem vagyok olyan, remélem, hogy nem.  Még csak véletlenül sem szeretnék kisétálni az életedből, hiszen szeretlek… - a végére már elhalkul a hangja, egy sóhaj kíséretében, miközben üldögélve figyeli a közben hozzá odasétáló Kedvesét. Néz, rá szomorúan mosolyogva, majd Amanda mögé jön és átkarolj őt. Szinte automatikusan nyúl a lány alkarjához és erősen magához szorítja, a fejét a lány arcának dönti.
- Sajnálom, de nem tudom tétlenül nézni, ha szomorú vagy - odafordítja a fejét, és megcsókolja Őt, amennyire ebben a pózban lehetséges.
- Jó, ezt majd híresztelem és akkor félni fognak. Egyelőre ők félnek tőlem és Rolitól, aki az egyiküket megharapta, a másikukra pedig tüzet fújt. Örülök azért, hogy nagy baj nem lett belőle – idézi fel a belépőjét a kis sárkánnyal. Akkor ugyan nem volt vicces a dolog, a levitások óvatlanok voltak nagyon, de szerencsére meg tudta fékezni a komolyabb bajt, amit generálhattak volna a kíváncsi kékek. Elmosolyodik és lemászik a padról, odasétál Amandához, a kékjeit a lány tengerszín szemeibe fúrja, a homlokukat összeérinti.
- Sajnálom és szeretlek. Nem akarlak elveszíteni – közben a kezeivel átöleli a lányt, és újabb csókokra emeli az ajkait. Reméli, hogy a lány megenyhült már annyira, hogy ezt a súrlódást teljesen simára csiszolják, és mehet minden a régi kerékvágásban. Legalábbis hasonlóan, hiszen már nem tudja esténként becserkészni őt, mondhatni bagolykövi léptékben ég és föld lett a távolság közöttük.