|
Ophelia Carolina Brown INAKTÍV
Brownie RPG hsz: 269 Összes hsz: 608
|
Frank Arie Martin - VisszajöttemAmíg a sárkányokkal dolgoztam, sajnos vagy nem sajnos, de még a tarkómon is szemem nőtt, így könnyedén nézem végig, ahogy Arie vörös füleire teszi a kezét. Mosolygásra késztet, ahogy a férfi, aki előttem ül zavarban van. Önbizalommal tölt el, ami egyáltalán nem hamis. Őszintének kell lennem magammal is. Ha úgy alakul, akkor Arie miatt megérné itt maradnom, akár szépen lenne vége, akár csúnyán. Ha csak pár hónapig tartana a románcunk, akkor is simán megérné. Kedves, őszinte, megértő és lojális alkatnak tűnik. Ennél több mi kellhet egy olyan nőnek, akinek szintén megvannak ezen tulajdonságai? Mosolyogva kelek fel ültömből, hogy elinduljak a pult felé teát készíteni, de Arie megállásra késztet. Csillogó szemekkel és kalapáló szívvel hallgatom végig, ahogy tervezi a közös kávézásunkat, ami ebéd is egyben. Mosolygok, majd amikor befejezi a tervének ecsetelését, még mindig egy szelíd mosollyal lépek közelebb hozzá. Mutató és középső ujjammal lágyan megsimítom arcának élét. - Nagyon jó lesz - suttogom, majd ellépve tőle elindulok teát készíteni. Szinte kiugrok a bőrömből, hogy most valami randifélét beszéltünk meg igazából, de ezt semmi pénzért nem mutatnám ki. Valószínűleg olyan lennék, mint egy tizenhat éves tinilányt, akit először hívtak el randevúra és fogalma sincs hogy viselkedjen majd, mit csináljon, mit illik vagy mit nem illik. Pontosan így érzem magam belül, de elég jól palástolom, nincs is más esélyem, ha nem akarok hülyének tűnni az első kis meghitt pillanatunkban. A pult mögé érve rögtön kinyitom a balra fent lévő szekrényt és egy tea Kánaán esik a szemem elé. Az állam majdnem leesik, ahogy elém tárulnak a különböző ízesítésű teák. Mosolygok, felrakom a vizet forrni, amíg várok, a talált hi-fit bekapcsolva váltogatok a csatornák között, hátha van valami nekem való. Az egyiken megállok, majd csípőmet ringatva kezdek el táncolni. A víz szép lassan felforr, addig előkészítem egy másik szekrényben talált csészéket és bele öntöm a vizet mindkettőbe. Egy tálcára pakolok cukrot és egy félbevágott citromot, két teafiltert, így indulok el táncikálva Arie felé. Lerakom elé a tálcát, két kezét megfogom, és elkezdem magam felé húzni. - Gyere - mosolygok rá gyengéden. Lehet tényleg megéreztem a whisky-t.
|
|
|
|
Ophelia Carolina Brown INAKTÍV
Brownie RPG hsz: 269 Összes hsz: 608
|
Frank Arie Martin - VisszajöttemNem terveztem, hogy az első pasival, aki szembe jön lefekszem, de az én fantáziámat is beindította Arie. A kedvessége, férfias arca, karizmatikus személyisége, ami mégis visszafogott. És a feneke. Nos, igen. A feneke az a top háromban van, ha rangsort állítok. És amit én nézek először az bizony a fenék. Utána jöhet minden más. Arie pedig teljesíti a tökéletes pasi fogalmát számomra. Nem tudom, hogy eddig hogy alakult az élete nők terén, de ahogy elképzelem, hogy főzök neki kávét reggel, az ingében csinálom neki a reggelit, hátulról átölel... kicsit beleborzongok a gondolatba, nyilván a jó értelemben, majd kajánul elmosolyodom, amikor Arie szó nélkül követ. Hirtelen találom szemben magam vele, nem is tudok mit reagálni meglepődöttségemben, csak egy halkat nyögök, ahogy közelebb húz magához. Érzem, ahogy hozzám simul, érzem nadrágjában az övet, érzem leheletét az arcomon. Elpirulok, de az istenért nem fordulnék el gesztenyebarna szemeitől. Tartom a szemkontaktust. Legnagyobb szerencsémre? Szerencsétlenségemre? Mindegy minek hívjuk, egy lassabb szám következik. - Akkor áldom a drága mamát - suttogom felpillantva rá. Elkezdem követni a mozgását, csípőmet még inkább hozzányomom, ha ez egyáltalán lehetséges még. Aztán felnevet. Őszintén, kisfiúsan. Csillogó szemekkel nézek rá mosolyogva, mert a nevetése ragadós. A jókedv, ami árad belőle nem semleges számomra sem. Nevetése boldogságtól cseng, mintha eszébe jutott volna egy régi, szép emlék. És valóban így is van, beletrafáltam, mert a következő pillanatban mondja el, hogy min is nevetett valójában. Engem is nevetésre késztet a történet, hiszen biztos vagyok abban, hogy én is csináltam volna ilyeneket, ha lett volna rá egy kapó testvérem. - Aranyosak lehettetek gyerekként és egyáltalán nem vagy gonosz - suttogok. Nem tudom miért, de a helyzet megköveteli, hogy ennél hangosabban egy szót se ejtsek ki. Arcának vonalát nézem, minden porcikáját meg szeretném jegyezni Arie-nak. Arcának éle szinte megbabonáz. Úgy értem magam, mint egy első szerelemebe esett tinilány. Talán kicsit elhamarkodott szerelemről beszélni, de mégis... nem tehetek róla. Egyszerűen Arie hatása alá kerültem. Minden mozdulata, minden szava, minden lélegzetvétele. Mindig érezni akarom férfias illatát, férfias karját magam körül. Ahogy simogat, ahogy megérint. Szinte vágyom rá, olyan, mintha drogos lennék. Lehet ennek csúnya vége?
|
|
|
|
|
Ophelia Carolina Brown INAKTÍV
Brownie RPG hsz: 269 Összes hsz: 608
|
Frank Arie Martin - VisszajöttemAhogy elhagyja a "Ne tedd" mondat a száját, lesütöm a szemem. Ebbe most nem sikerült beletrafálnom, főleg, hogy folytatja és abból sem éppen az jön le, hogy az anyjuk mintaanya volt. Az én anyám meghalt, amikor másodikos voltam a Bagolykőbe, így nem mondhatok ilyeneket. Szinte nem is ismertem a nőt, de az apám kárpótolt majdnem mindenért a mindennapos ivászatával és ordibálásával. Azért az mellette szóljon, hogy soha nem ütött meg. Párszor elhittem, hogy megteszi, ökölbe szorított keze megemelkedett irányomba, de nem ütött meg egyszer sem. Még szerencse. Elmondhatom, hogy apám nem vert agyon, amióta az eszemet tudom. Szép gyerekkor. - Ha csak egyet? - tekintek fel rá, mert most tényleg úgy érzem, hogy itt az ideje a szemkontaktusnak. Mosolyogva nézek rá, és kicsit eltávolodom tőle, hogy szemérmetlen módon végig mérjem. Visszalépek a személyesterébe, óvatosan két kezem közé fogom Arie arcát, de ajkai előtt pár milliméterre megállok. Jelenleg csak azt az egyet szeretném, hogy megcsókoljon. Hogy érezzem ajkait az ajkaimon. Nagyon nagy önerő kell ahhoz, hogy ne csókoljam meg, azonban még én sem vagyok annyira illetlen, hogy ne várjam meg ő mit szeretne. - Szabad? - fúrom tekintetem az övébe, ahogy beszéd közben ajkaim érinti az övéit, leheletem biztos csiklandozza, de a választ meg sem várva csókolom meg. Gyengéden, óvatosan, mintha az első csókom lenne. Eddig tartott a türelmem, nem tehetek róla. Amióta leültünk és megéreztem a whisky ízét, kár lenne tagadni, majdnem csak ilyen gondolatok jártak a fejemben. Hogy milyen lehet Arie ajkait megízlelni? Hogy csókolhat? Hogy teljesíthet máshol? Mindegyikre csak pozitív válaszom lehet, nyilván csak elméletben. Egy pillanatra elszakadok tőle, és akkor jut el a tudatomig, hogy mit is tettem valójában. Szám elé kapom a kezem, pupilláim kitágulnak. Érzem, ahogy tetőtől talpig elpirulok. Arie-t kikerülve indulok el a táskámért, majd a kijárat felé. - Én - kezdek bele a mondandómba, de elakadok. - Én nem tudom miért tettem. Ne haragudj, nem akartam, csak... csak nem tudom. Úgy éreztem, mintha... érted. Nem érted... - össze-vissza beszélek, mint aki tényleg elmebeteg. Szemeimet lesütöm, nem szeretnék rá pillantani. Nem szeretném látni azt a tekintetet, ami tényleg azt sugallja, hogy meghülyültem. Hogy szinte megerőszakoltam ajkaimmal őt. - Szia - intek egyet bátortalanul felé, majd a kilincsre rakom a kezem, felkészülve a hűvös idő ölelésére. Lenyomom azt, és kilépek a hidegbe, tűzvörös arcom csak nem hagyja abba a lángolást.
|
|
|
|
|
Ophelia Carolina Brown INAKTÍV
Brownie RPG hsz: 269 Összes hsz: 608
|
Frank Arie Martin - VisszajöttemKint a hűvösben kicsit kitisztult a fejem. Az előbb történtek egyáltalán nem hasonlítottak a valódi énemhez. Fogalmam sincs mi üthetett belém. Fel sem tűnik a kinti hóvihar, a mínusz fokok, a jég a talpam alatt. Annyira fel van forrósodva a testem, hogy mindezek elenyésznek. Nem is tudom miért tettem valójában. Valami vonzz Arie-ban, ezt nem tagadhatom le. De nem vájkálhatok csak úgy az intimszférájában. Esélye sem volt azt mondani, hogy ne, mert van barátnőm, vagy... ÚRISTEN! Mi van, ha tényleg van barátnője? Ha házas, csak nem hordja a gyűrűt a munkában, mert fél, hogy elhagyja. Arcomat kezembe temetem, amikor meghallom, hogy utánam jön. Nem nézek rá, egyszerűen nem merem ráemelni bekönnyezett szemeimet. Megcsókoltam, amikor nem volt hozzá jogom. Nem kaptam rá semmi visszajelzést, nem volt egyáltalán egyértelmű, hogy ő is úgy érez, ahogy én. Nem volt semmi, nem tudok semmit. Lehet tényleg otthon várja a barátnője én meg csókolgatom a szerelmét, aki éppen a munkából készül hazafelé. Időm sincs semmit mondani, ismét bocsánatot kérni, vagy akármit csinálni, mert megcsókol. Úgy igazából, magához húzva. Szemeimet behunyom, ahogy átadom magam az érzésnek, karjaim automatikusan a nyaka köré fonódnak. Amikor megszakítja a csókot, meg sem hallom, amit mondd. Rögtön hiányérzet kerít hatalmába, de boldog vagyok. Boldog vagyok, mert ez egy pecsét volt arra, hogy nem tettem tényleg semmi rosszat és ő is szeretné. Valahogy kötődünk egymáshoz, ami számomra ismeretlen és megmagyarázhatatlan, de így van. Szó nélkül követem, majd amikor becsukódik magunk mögött az ajtó, ott helyben dobom le a táskámat a földre. - Arie - állok meg az ajtóban, remélve, hogy ő is ezt teszi. - Ne haragudj rám - sütöm le a szemeimet, mert a padlón jelenleg nagyon sok érdekes folt van. Ismételten nem gondolkodom, úgy ölelem magamhoz, szorosan, mintha már évek óta ismernénk egymást és évek óta együtt lennénk. Arcomat mellkasához nyomom, mint egy macska, aki csak simogatásra vágyik.
|
|
|
|
Ophelia Carolina Brown INAKTÍV
Brownie RPG hsz: 269 Összes hsz: 608
|
Frank Arie Martin - VisszajöttemEsküszöm úgy érzem a karjai között, mintha meggyónni való bűnöm lenne. Nem tehettem mást. Mert nem akartam mást tenni. Erre vágytam; az ölelésére, a csókjára morajló hangjára, ahogy a mellkasára hajtom a fejem. Nem várok megbocsájtásra, mert minden percét élveztem az elmúlt óráknak, minden mozzanatra emlékezni fogok még évek múltán is. Mert így akartam. Nem hiszek a sorsban, ám amikor közli, hogy menyasszonya van a szívem kihagy egy ütemet. Szemhéjam szinte lepattan szemeimről, ahogy kitágulnak. Menyasszonya van. Nem is barátnője, hanem menyasszonya. Én mégis, hogy versenyezhetnék egy menyasszonnyal? Valami oka biztos van annak, hogy jegyben járnak. Vagyis... jegyben kell járniuk. Mert Arie azt mondta, hogy nem komoly és megpróbálják megoldani a nővel. Kicsit megpróbálok eltávolodni tőle, és ha sikerül, nos, eszem ágában sincs elfutni. Egy rakoncátlan könnycsepp csak lecsúszik arcom vonalán, rögtön le is hullik a ruhámra, ahogy Arie-ra emelem a tekintetem. Letörlöm onnan és ismét ránézek. - Hiszek neked - simítom végig megint arcélét, majd gyengéden megcsókolom. Kezemet arcán hagyom, ujjaim a füle mögött helyezkednek el. Másik kezemmel hajába túrok, és csak csókolom. Mintha ez lenne az első és utolsó csókunk, ami valaha megtörténhet. Egész testemmel hozzásimulok, az asztalunk felé hátrálok. Sokkal egyszerűbb kimondani azt, hogy elhiszem, minthogy ténylegesen így gondoljam. Nem ismerem Arie-t, de nem úgy tűnik, mint aki hazudik. Tényleg megakarná oldani vagy csak az a célja, hogy megfektessen? Arie... nem, esélytelen. Megfogja oldani és én hiszek neki, mert hinni akarok! Lehet butaság, de bízom benne és akarom őt. Itt és most, akárhogyan. Menyasszonnyal vagy anélkül, teljesen mindegy. - Egy valamit kérek tőled - távolodom el tőle kelletlen ismét egy leheletnyit. Ajkaiba suttogom a szavakat. - Ha nem sikerül megoldani... - alsó ajkamat beharapom, még a gondolat is fáj, pedig tényleg nincs sok közünk egymáshoz Arie-val egyelőre, és mégis... - Ha... ha nem sikerül megoldani, mondd el nekem rögtön, rendben? - tarkóját simogatom, hogy tudja, nem viccelek. Minden mozdulatom, minden szavam őszinte.
|
|
|
|
Ophelia Carolina Brown INAKTÍV
Brownie RPG hsz: 269 Összes hsz: 608
|
Frank Arie Martin - VisszajöttemA sors. A sors akarta volna így, hogy egy olyan pasit fogjak ki, akinek menyasszonya van? Vagy így, vagy úgy, de az van neki. Ha akarja, ha nem. Van neki, és én ez ellen nem tehetek semmit. Érdekházasság, ez már az első pillanattól leesett, ahogy Arie elkezdte kifejteni. Mi van, ha mégsem sikerül megoldaniuk? Mi van, ha tényleg össze kell házasodniuk tavasszal vagy mit tudom én mikor? Arie meghív az esküvőre, körülöttem mindenki a boldogságtól sír, én meg azért, mert a férfi, akit jelenleg két vagy három órája ismerek elvesz egy nőt, akit nem szeretne. Én meg sírok, mert szomorú vagyok, átvert, csalódott. A szeretője lehetnék, de nem hiszem, hogy akárhogy is megoldható lenne ez az opció. Már csak magam miatt sem, hiszen... lefekszik velem, majd megy vissza a nőhöz aludni. Én szeretnék vele aludni, én szeretném elalvás előtt szívének dobbanását hallgatni, én szeretnék neki reggelit és kávét főzni, én szeretném megcsókolni reggel. Én szeretném hallgatni dörmögős hangját reggelente, vagy amikor beteg. Én szeretnék számára lenni a minden. Csókolom, ha kell, ha nem. Az asztalhoz érve felpattanok rá, lábaimat derekára kulcsolom, hogy egy leheletnyi hely se legyen köztünk. - Aludni? - emelem meg egyik szemöldököm, ahogy alsó ajkába harapok óvatosan. - Biztos? - kezdem el nyakát csókolgatni, ahogy szorítom magamhoz, mintha elfutna előlem. Úgy érzem magam, mint egy éhes vad, aki az első prédára ráveti magát, akármi is legyen az. De ez nem igaz. Életemben nem vágytam úgy férfi érintésére, mint Arie-ra most. Vágyom rá, akarom, és hagyom, hogy szinte az állatias ösztönök vezérelnek. Kezem lassan csúszik az övéhez, ajkait azonban egy pillanatra sem engedném el. Övcsatját kinyitom, kérdőn tekintek rá, hogy vajon a menyasszonya megakadályozza-e ebben, vagy szabad utat kapok esetleg? Nagyon remélem, hogy a második, mert nem tudok és nem is akarok megállj parancsolni magamnak. Ez most nem az az este. Bár semmit nem tudunk egymásról, mégis megmagyarázhatatlan vonzalom van kettőnk között. Később is ráérünk bemutatkozni egymásnak rendesen, és megtudni, hogy mi a másik kedvenc színe. Cselekedni akarok. - Elhiszek neked mindent - suttogom ajkaiba. - Mindent elhiszek, csak ha gebasz van szólj előre - simítom meg tarkóját ujjaimmal. - Akkor fel kell készülnöm a szerető szerepre - mosolyodom el őszintén, remélve, hogy érti a poént. Nem szándékozom ilyen egyszerűen elengedni őt. Ha ezen múlik segítek Ariananak, de azt Arie-nak nem kell tudnia. Nem szeretném, ha meglátná a kegyetlen oldalamat, mert sajnos van olyanom, nem éppen szép, nem éppen nőies, de érte - elhamarkodott kijelentés -, de bármit megtennék.
|
|
|
|
Ophelia Carolina Brown INAKTÍV
Brownie RPG hsz: 269 Összes hsz: 608
|
Arie
Vigyázz! A kép mögött olyan tartalom látható, melyben felnőtteskedünk. Lehet benne káromkodás, kufirckodás és minden, mit csak el tudsz képzelni. Ha mégis érdekel, kattints a továbbra. Tovább
Testünk szinte egybe olvad, nem akarom, hogy vége szakadjon. Azt szeretném, hogy ez egy örök pillanat legyen. Vagy ha ez nem is lehetséges legalább egy örök emlékként maradjon meg. Azt akarom, hogy ténylegesen egybe olvadjunk. Legszívesebben már most szétkürtölném a világban, hogy Arie az enyém, és ha valaki rápillant megölöm. Önző vagyok tudom, de ezt az érzést senkinek nem szeretném odaadni. Nem szeretném, ha más érezné azt, amit én most. Mert azt akarom, hogy Arie csak az enyém legyen. Engem csókoljon, velem szeretkezzen, velem csinálja a mindennapi dolgokat. Kicsit elemelkedem az asztaltól, hogy Arie-nak könnyebb legyen levennie a ruháimat, hallom, ahogy szakad a szövet, de egy cseppet sem érdekel. Végül én is ki tudom csatolni övét. Pólóját kezdem birizgálni, amit rögtön le is rántok róla. Végig simítom mellkasát, szemeim csillognak, ahogy éhesen végig tekintek rajta. Kissé hátrébb csúszva tolom el magamtól, hogy nyakát, mellkasát, vállát és minden elérhető felületét apró csókokkal hintsem, miközben hajába túrok. Megint magamhoz vonom, durván megcsókolom. Körmeim a hátába vájnak, ahogy a kéj és a vágy egyre jobban hatalmába kerítenek. Ösztönlény vagyok most, és egyáltalán nem bánom. Ha a későbbiekben is ilyen lesz, csak még boldogabb leszek. Alsóját szinte letépem róla, pihegve tekintek fel rá. - Biztos vagy benne? - mormogom ajkai közé. Kezeimmel már férfiasságát szorítom, fel-le mozgatva azt. Ha rajtam múlna már rég az asztal szélét markolásznám nyögdécselve, de nem csak rajtam múlik. Nem akartam rögtön belevágni, hátha ő meggondolja magát valamiért, és tényleg megerőszakolnám még a végén. - Te meg borzasztóan szexi - harapom meg alsó ajkát mosolyogva.
|
|
|
|
Ophelia Carolina Brown INAKTÍV
Brownie RPG hsz: 269 Összes hsz: 608
|
Arie
Vigyázz! A kép mögött olyan tartalom látható, melyben felnőtteskedünk. Lehet benne káromkodás, kufirckodás és minden, mit csak el tudsz képzelni. Ha mégis érdekel, kattints a továbbra. - Tetoválás Tovább
Őszintén felnevetek, ahogy kérdésemre reagál. Teljesen igaza van, nem is értem, hogy jut ilyen eszembe. Elég drasztikus lett volna, ha mindennek a közepén közli velem, hogy áh, inkább mégsem, csak jó volt játszani. Vagy nem is tudom. Kicsit bele is pirulok, ahogy leesik a tantusz, de nagyon reménykedem abban, hogy nem feltűnő a dolog, hiszen mégis meztelenül ülök előtte éppen egy asztalon. Nincs titkolni valóm, de egy mondatával zavarba tud hozni, akár egy tizenéves tinilányt az első szerelme. Megbabonáz Arie minden porcikája, szava és a tekintete. A tekintete, ahogy meztelen vagyok előtte, mégis tovább vetkőztet tekintetével. Már válaszolnék a kérdésre, naivan, amikor megérzem Őt. Hangosan felnyögök, ahogy férfiassága célt ér, még közelebb vonom magamhoz, mintha ez lehetséges lenne. Lábaimmal felhúzom magam hozzá, így kicsivel feljebb vagyok, mint ő. Jobb kezem karmai akaratlan végig szántják a hátát a gyönyörtől, bal kezembe veszem arcát úgy csókolom meg. Hevesen, vágyakozva. Pedig ennél jobban már hova vágyom rá? Hiszen megkaptam, itt vagyunk összefonódva, egymásban. Ennél közelebb senki nem kerülhet senkihez. Se lélekben, se testileg, nincs még egy olyan kapcsolat a földön, ami most köztem és Arie között létrejött. Fejemet kicsit hátravetem, egy halkabb nyögés kíséretében, ahogy óvatosan elkezdem mozgatni csípőmet. Beletúrok hajába, így támasztom neki homlokom az övének. Mosolyognék, csak folyamatosan mosolyognék. Folyamatosan érezném az illatát. Folyamatosan érezném, az érintését. Folyamatosan érezném férfiasságát. Folyamatosan buja gondolatokat akarok látni, amiben Arie szerepel. A tökéletes teste, mosolya, hangja, arca, feneke, gesztenyeszín szemei. Szerelmes lennék? Ne hamarkodjuk el, de ha ilyen a szerelem első látásra, akkor nem akarom még egyszer átélni. Ez ne múljon el és minden rendben lesz. - Annyira... annyira jó vagy - pihegem ajkai közé, két csók között, majd ugyanúgy folytatom a lassú, folytonos mozgást.
|
|
|
|
Ophelia Carolina Brown INAKTÍV
Brownie RPG hsz: 269 Összes hsz: 608
|
Arie
Vigyázz! A kép mögött olyan tartalom látható, melyben felnőtteskedünk. Lehet benne káromkodás, kufirckodás és minden, mit csak el tudsz képzelni. Ha mégis érdekel, kattints a továbbra. Tovább
Ahogy Arie gyorsít a tempón, és lefektet az asztalra, úgy leszek egyre hangosabb. Szuszogok, pihegek, szemeimet lehunyom. Mint mondtam két ember ennél közelebb nem kerülhet egymáshoz semmilyen értelemben. És én mégis arra vágyom, hogy Arie-val még inkább közelebb kerüljünk. Még, még, még... Mintha egy drogos lennék, aki nyolc év elvonó után mégis megszerzi az egykori adagját. Elkábít. Nem látok, nem hallok. Szólásra nyitnám a szám, hogy nehogy abba merje hagyni, de nem bírom. Egyszerűen csak egy kéjes nyögés tudja elhagyni a számat, ahogy Arie fölém hajol és tekintetébe fúrom a sajátom. Az egyre gyorsabb mozgása azt éri el, hogy hátam ívbe feszül, bal kezemmel az asztal szélét markolom. Nem is tudom mit hittem. Pontosabban tudom, hogy mit hittem, de csak nem az történt. Lelki szemeim előtt, amióta beléptem a pizzériába az lebeg, ahogy Arie-val érzékien szeretkezünk az asztalon, a padlón, a pulton, teljesen mindegy, hogy hol. Ahogy óvatos csókokat lehel nyakamra, amiket viszonzok, érzékien csókolózunk, miközben csípője lassan mozog. Kéjesen nyögdécselek, ő pedig férfiasan, mégis halkan, nyög szintén. Erre mi van? Szinte kiabálva szexelünk, vagy már szinte d*gunk az asztalon, és én csak még többet akarok belőle, így is. Sminkem érzem, ahogy folyik el, hajam már rég nem úgy áll, ahogy elindultam Romániából. Érzem, ahogy markolászásomtól az egyik körmöm szépen lepattan a helyéről, de cseppet sem érdekel... És most! Arie megtalálta azt a pontot, ami mindennel felér, vagy semmivel. Szinte egy kiabálás, ahogy még mindig gyorsan mozog, fejemet hátravetem, hátam ismét ívbe feszül. - Elfo... - nem tudom befejezni a mondatot, mert még egy hangos és kéjes nyögés, és testem remeg még pár másodpercig. Végem van. Soha, senki nem tudta még ezt elérni nálam. Nyilván volt már részem az orgazmus gyönyörű csodájában, de nem így. Nem Vele... Kérdőn tekintek Arie-ra, felemelve buksim az asztalról, hogy vajon neki is sikerült-e, ha nem akkor szívesen segítek, hogy igen.
|
|
|
|
Ophelia Carolina Brown INAKTÍV
Brownie RPG hsz: 269 Összes hsz: 608
|
Arie
Vigyázz! A kép mögött olyan tartalom látható, melyben felnőtteskedünk. Lehet benne káromkodás, kufirckodás és minden, mit csak el tudsz képzelni. Ha mégis érdekel, kattints a továbbra. Tovább
Ahogy testem remeg, majd enyhül. És elölről nem is tudom hány másodpercig. Érzem, hogy Arie is remeg, elégedettséggel tölt el az érzés. Az érzés, hogy egyszerre sikerült mindkettőnknek. Hogy egy hullámhosszon vagyunk. Egyek voltunk nem tudom meddig, és ha rajtam múlik egyek is leszünk akár évekig. Egy életen át? Örökre. Elmosolyodom. Vajon miért köszöni meg? Egy pillanatra megilletődve tekintek Arie-ra, mosolyom is lehervad, de rögtön el is felejtem az egészet. Nem érdekes mit köszönt meg. Minden szívesen teszek, amit kér, amit akar, amit szeretne, ami kell neki. Egy szavába kerülne jelen pillanatban és simán beugranék milliónyi Magyar Mennydörgő közé is. Érzem, ahogy Arie mozdul, majd eltávolodik. Rögtön megérzem hiányát, testének melegét is hiányolom azonnal, kapok utána, hogy ne menjen, de már leült. Kicsit visszafekszem, szusszanok párat, majd leugrok az asztalról és az ölébe ülök szemben vele. - Bármikor megkaphatsz Arie - csókolom meg gyengéden. - Szólsz, és jövök - mire utolsó mondatom elhagyja a számat, Arie már felpattan és rohangál össze-vissza. A kezembe nyomja a cuccaimat, értetlen nézek rá, aztán meghallom a kulcscsörgést. Időbe telik mire leesik, hogy miért gond az, hogy hétfő van és miért kell gyorsan összeszednem magam. Ajkaimmal egy meglepett Ó-t formázok, majd sietősen felszedem a táskámat a földről. Pár másodpercnyi toporgás után találom meg az emeletre felvezető lépcsőt, de még éppen időben lépek fel rá és tűnök el. Hallom, ahogy valaki belép az ajtón, Arie-val váltanak pár szót és ennyi, mert felérek az emeletre. Arie kis lakrésze elképesztő. Mindent leteszek az ajtó melletti falhoz és beljebb sétálok. Kezeim között forgatom ruhámat, hogy felhúzzam, ám, ahogy elnézem, nemigen kell már foglalkoznom vele, rögtön mehet is a kukába. Észreveszek egy gardróbot és, mint aki egész életében itt élt, leakasztok egy inget. Felhúzom magamra, és leülök Arie ágyának szélére. Nem sokáig bírok a seggemen maradni, csak-csak hajt a kíváncsiságom. Lassan elkezdek körbelépkedni. Mindent megszeretnék nézni magamnak, mint utoljára lennék itt, bár ki tudja. Benne van a pakliban. Hamar körbe érek a lakrészen, majd ismét lehuppanok az ágyra. A párna felé fordulok, majd arccal beledőlök. Elmosolyodom és a párnába mormogok, mint egy hülye, csak ne most jöjjön fel. - Arie illat - nyomom bele fejem még inkább a párnába, végül hátamra fordulok és így fekszem tovább, malmozva várva a lovagomat.
|
|
|
|
Ophelia Carolina Brown INAKTÍV
Brownie RPG hsz: 269 Összes hsz: 608
|
Arie
Vigyázz! A kép mögött olyan tartalom látható, melyben felnőtteskedünk. Lehet benne káromkodás, kufirckodás és minden, mit csak el tudsz képzelni. Ha mégis érdekel, kattints a továbbra. Tovább
A mosoly levakarhatatlan az arcomról. Nem aludtam több, mint 30 órája, mégis olyan éber vagyok, hogy simán megírnám még egyszer emlékezetből a VAV vizsgát. Arcomat ismét Arie párnájába fúrom. Eszembe jutnak az események és őszintén felnevetek. Nem igaz, hogy ekkora szerencsétlenek vagyunk. Elkapott minket a hév, és észre sem vettük, hogy ennyire elszaladt az idő... Bárcsak ne tette volna. Örökre úgy szerettem volna maradni. Érezni magamban, érezni magamon. Belepirulok gondolataimba. Újra meg újra csak azt hallom és látom magam előtt, ahogy Arie elmegy. Remegve, kielégülve, kiizzadva és vörösen. Akárcsak én. Lépéseket hallok a lépcső felől, nem zavartatva magam ugyanúgy fekszem tovább, csak szemeimet nyitom ki. Arie lép be két gőzölgő teával a kezében. Egyik szemöldököm megemelkedik. Nem gondoltam volna, hogy ennyire ráérne, amikor közli, hogy bizony lebuktunk. Ismét felnevetek, még én is hallom, hogy nevetésem mennyire őszintén és tisztán cseng. Nem is tudom megmondani mikor nevettem utoljára így. Elveszem tőle az egyik bögrét, óvatosan belekortyolok, közben lehunyom szemeimet. Óvatosan Arie-ra tekintek az első korty után, majd szégyenlősen elmosolyodom. - Köszönöm - tűrök egy tincset fülem mögé, feleslegesen csikálja az orrom. Kicsit arrébb helyezkedem, hogy lovagom letudjon ülni vagy feküdni mellém, amit éppen szeretne. Mindkét opció megfelel, csak legyen a közelembe. Érezzem az illatát ismét, az érintését, testének melegét. Nem szeretnék túl rámenősnek vagy nyomulósnak tűnni, így csak csendben várom a csodát. - Sőt még a második nevemet sem tudod - kacsintok rá. Az ágy melletti kis éjjeli szekrényre rakom átmelegedett bögrémet. - Ophelia Carolina Brown - állok fel és lépek közelebb Arie-hoz, jobb kezemet felé nyújtva. Mosolygok, mert nem gondoltam volna, hogy egy ilyen szituáció lehet kellemes és vicces. Azt gondolná az ember, hogy az ilyen esetek csak kellemetlen szituációkat szülnek, pedig ezek szerint nem. - Benned kit tisztelhetek Arie "hatalmasméretekkel megáldott" fiatalember? - döntöm kissé oldalra a fejem egy féloldalas kacér mosollyal. Kár lenne tagadni a tényeket. Arie mindennel meg van áldva, amire csak egy nő vágyhat.
|
|
|
|
Ophelia Carolina Brown INAKTÍV
Brownie RPG hsz: 269 Összes hsz: 608
|
Arie
Vigyázz! A kép mögött olyan tartalom látható, melyben felnőtteskedünk. Lehet benne káromkodás, kufirckodás és minden, mit csak el tudsz képzelni. Ha mégis érdekel, kattints a továbbra. Tovább
Örökkének tűnik mire Arie végre megrázza a kezem. A mozdulat, ahogy kortyolt a teából... ahogy ajkai érintették a bögre szélét. Akaratlan megnyalom ajkaimat, ahogy folyamatosan őt nézem kinyújtott kezem felett. A férfi egyszerűen megbabonáz, mintha mágnessel vonzana magához, pedig elég finnyásnak mondanám magam pasik terén. Kézrázásunk közben azonban elhangzik A kérdés. Először megilletődve nézek rá, ajkaimat összepréselve próbálom visszafojtani előtörni készülő nevetésemet. Tekintetemet is elkapom, de csak nem sikerül. Kirobban belőlem ismét a nevetés, könnyem is kifolyik. Bal mutatóujjammal törlöm le őket szemem alól, tekintetem Arie ajkaira siklik ismét. Nem kell sokáig néznem, mert a következő pillanatban már ajkaimmal érezhetem övéit. Belemosolygok a csókba, ahogy csuklómat fogja és közben ingjének gombjaival babrál, ám hamar megunja, amint a lényeg látszik. Bal kezemmel beletúrok a hajába, ahogy ismét megcsókolom miközben szinte letépem magamról az inget. Igaza van teljesen felesleges rajtam a ruhadarab, mégis elértem vele célomat, így nagyon megérte felhúzni. - Hogy még jobban felizgassalak - harapom meg alsó ajkát gyengéden, ám em sokáig élvezhetem a helyzetet, mert felkap és óvatosan lefektet az ágyra. Ismételten rögtön hiányérzet kerít hatalmába, ahogy eltávolodik tőlem és még közli is, hogy mindjárt jön. Remek! Felizgat, szinte felrobbanok saját magamtól és a borzasztóan szexi hangjától, érintésétől, illatától, mindenétől, erre ő benyomja azt, hogy mindjárt jön. Mielőtt azonban nagyon felspannolnám magam, érzem, ahogy combjaimat gyengéden szétnyitja, majd lágy csókokat lehet belsőcombom minden pontjára, a lényeget nagy ívben kikerülve. Mégis érzem lélegzését, így csak még kínzóbb az egész. Végül vége, megáll, nincs tovább. Értetlenkedve emelem fel a fejem és nézek lefelé, hogy most mégis mi az isten történt, amikor végül nyelve célt ér, amint találkoztunk a tekintetünk egy pillanat erejéig. Rögtön visszahanyatlik a fejem az ágyra, hangosan nyögök egyet. Arie hajába túrok, nem éppen visszafogottan. Enyhe célzás értékű szeretne lenni, hogy már így is annyira felizgatott, végül is, teljesen mindegy mit csinál velem. Arcához nyúlok, hogy legalább egy pillanatra nézzen fel rám, hogy életem eddigi legfontosabb mondatát a szemébe tudjam mondani. Ha végre rám emeli tekintetét, mosolyogva simogatom meg borostás arcát. - Arie - suttogom tekintetemet az övébe fúrva. - A tied vagyok.
|
|
|
|
Ophelia Carolina Brown INAKTÍV
Brownie RPG hsz: 269 Összes hsz: 608
|
Arie
Vigyázz! A kép mögött olyan tartalom látható, melyben felnőtteskedünk. Lehet benne káromkodás, kufirckodás és minden, mit csak el tudsz képzelni. Ha mégis érdekel, kattints a továbbra. Tovább
Minden pillanatot úgy szeretnék élvezni, mintha ez lenne az utolsó. Ez a megmagyarázhatatlan vonzalom lehet az, ami segít helyre rakni így is helyén lévő életemet. Arie-val egy közös jövő szinte teljes mértékben elképzelhető, ám az, hogy mégis ilyen hamar elkötelezzem magam kicsit megijeszt. Puha ajkaitól kapott csókokat, kéjes nyögésekkel fogadom, meg is zavarja a gondolatmenetemet. Érzem, ahogy óvatosan belém hatol lehunyt szemmel, mosolyogva, elégedetten fogadom magamba ismét. Bal kezemmel tarkójához nyúlok, hogy közelebb húzzam magamhoz egy csókra, ám a következő pillanatban már helyzetünk megváltozott. Én kerültem felülre, amit egy hatalmas mosollyal fogadok. Lágy csókot lehelek ajkára, vállára, kulcscsontjára, miközben nagyon lassan kezdek el mozogni, kínzom saját magam is, tudom, tisztában vagyok vele, mégis... azt szeretném, ha Arie még inkább felfokozott állapotban lenne, ha még jobban kívánna, ha még jobban akarna. Igen, még ennél is. Nem akarok szeretkezni, nem akarok szexelni. Nem azért mentem bele ebbe, hogy lassú és gyönyörű táncot járjunk a férfival, aki szinte rögtön elbűvölt. Azért mentem bele, hogy durvák és kemények legyünk egymással, mint két kiéhezett vadállat. Ha a jövő is ilyen képekkel kecsegtetne, biztos vagyok abban, hogy maradnék. Közös reggelik, közös zuhanyzás vagy fürdés, közös emlékek, közös kalandok. Közös család, gyermekkel. Vagy gyermekekkel. Ahogy gondolataim egyre jobban eltávolodnak az éppen adott helyzetről, észre sem veszem, hogy Arie combjain támaszkodom már és a tempó, amit diktálok meglepően gyors. Amikor feltűnik, kicsit visszafogom magam, Arie fölé hajolva csókolom meg. Vágyakozva, mint, aki nem a közös jövőn merengett el pár másodperce. Hülye lennék azt mondani, hogy nem ijeszt meg ez a vonzalom kettőnk között, mégis élvezetes. Meggyónnám, hogy menyasszonya van mégis velem szexel, de egyáltalán nem érzek bűntudatot. Nem tudom, hogy csak azért nem, mert amúgy sem komoly a dolog, vagy amúgy sem érdekelne senki és semmi más. Ismét gyorsítok a tempón, majd lassítok. Gyorsítok, majd lassítok. Ugyanúgy kínzom magam is ezzel, mint őt, még mindig, de az istenért sem mutatnám ki. Haloványan elmosolyodom, ahogy megtámaszkodom a mellkasán és csak élvezem. Nem is szeretnék mást. Csak élvezni. Ha nincs is közös jövőnk, ha ez csak a mostra, a jelenre szól, akkor hadd élvezzem, amíg tart. Arcomat a plafon felé fordítom, szemeimet behunyom. Élvezni...
|
|
|
|
Ophelia Carolina Brown INAKTÍV
Brownie RPG hsz: 269 Összes hsz: 608
|
Arie
Vigyázz! A kép mögött olyan tartalom látható, melyben felnőtteskedünk. Lehet benne káromkodás, kufirckodás és minden, mit csak el tudsz képzelni. Ha mégis érdekel, kattints a továbbra. Tovább
Arie átkarol, a legjobb időben. Nem kell más, nem vágyom másra. A legjobb pillanatot találta meg erre, vágytam az érintésére, a közelségére. Bal kezemet arcára teszem, úgy csókolok vissza, a tempóból visszaveszek, de még így is gyorsabb, mint kéne lennie. Hamarosan a csúcsra érek, érzem. Az érzés, mintha valaki folyamatosan izgatna a kényes ponton, és ha belehalok sem hagyná abba. A bizsergés, az a felemelő érzés, ami hatalmába kerít leírhatatlan. Minden érintésre hangos nyögés hagyja el ajkaimat, el is felejtem, hogy a hölgy, aki idejár takarítani még valószínűleg bőven itt van. És bármit hallgat. Letörött körmömmel vájok Arie hátába, észre sem veszem, hogy megint sérülést okozok neki, ahogy ez a gyönyör ismét a hatalmába kerít. Hátam ívbe feszül ismét. - Kurva él... Aaah - kiabálom a plafon felé, amikor az érzés kiteljesedik. Arie vállának döntöm homlokom. Ettől a köteléktől soha nem szeretnék megszabadulni, nem akarom elvágni. Nem akarom elbaszni, nem akarom tönkretenni. A szerencsétlenségem csak most ne üldözzön, mert esküszöm sírva fakadok itt helyben, ha valami úgy sül el, ahogy nem kéne. Testem folyamatosan remeg, úgy szorítom magamhoz Arie-t, mintha az életem, az élete, az életünk múlna rajta. Nem akarom, hogy eltávolodjon tőlem. Így szeretnék elaludni, ha esélyem van rá, hogy bennem van, hogy érzem. Mindenét. - Úristen - emelem fel fejem a válláról, tekintetem az övébe fúrom. Lágy csókot lehelek ajkaira, ahogy elkezdek dőlni balra, remélve, hogy Arie hagyja és nem tart ellent. Amint fejem a párnát éri, a semmiből tör rám a fáradtság. Kényeskedve, de eltávolodok lovagomtól és felülök az ágy szélére. Ingéért lehajolok, majd magamra kapom. Bögrémet a kezembe veszem, így dőlök vissza Arie mellé. - Maradjak? - tekintek ki az ablakon. A hó már belepett mindent, gyönyörű fehér takarójával. Ismét leteszem a bögrét az éjjeliszekrényre, én már döntöttem. Szinte letépem magamról az inget és választ sem várva bújok Arie meleg testéhez. Arcomat mellkasába fúrom, mert most valószínűleg hülyének néz, hogy mit öltözködöm meg vetkőzöm állandóan. Elmosolyodom, ahogy eszembe jut; valószínűleg tényleg erre gondolhat. Felpillantok rá, ujjammal simítom végig oda-vissza, ki tudja hányszor, arcának élét. Elhamarkodott lenne tényleg az, hogy szerelmes vagyok? Ki mondja ezt meg? Érzem, ahogy szemeim lassan lecsukódnak, de nem akarok aludni. Minden másodpercet ki szeretnék élvezni... Küzdök a fáradtság ellen. - Arie - suttogom nyakába. - Szerintem többet érzek irántad, mint az megengedett lenne nyolc óra után - hunyom be a szemeimet. Nem szeretnék rá nézni, mert ismételten hülyének leszek nézve. Testemet direkt úgy helyezem, hogyha olyan választ kapok, akkor minél előbb eltudjam húzni a csíkot. Itt már kellemetlen lenne a szituáció, nem vicces.
|
|
|
|
Ophelia Carolina Brown INAKTÍV
Brownie RPG hsz: 269 Összes hsz: 608
|
Frank Arie Martin - Visszajöttem- Mert fáradt vagyok - vonom meg vállaimat Arienak döntve homlokomat. - És nem akartalak zavarni - hunyom be szemeimet ismét. Arie felkel mellőlem és a bejárathoz sétál a teáért. Gátlástalanul mérem végig ismét és falom fel megint szemeimmel, miközben az ablakhoz sétál. Felkönyökölök úgy mérem végig, és akad meg szemem mindig egy fontosabb pontján. Tökéletes. Ha még mindig rajzolnék, akkor valószínűleg ez lenne az a pillanat, amit mindenképpen papírra kéne vetnem. Tökéletes. Ahogy ott áll, a fehér fény megvilágítja tökéletesen sima bőrét, kócos haja mindenfelé meredezik. Rettenetesen szexi és ettől nem tudok elvonatkoztatni, mert nem is szeretnék, ha megmondom az őszintét. Hiánya sokkal elviselhetőbb így, hogy közben tudom csodálni minden porcikáját. Amikor végre visszajön automatikusan felé fordulok és hozzábújok. Érintésére kicsit libabőrös leszek, ahogy elkezdi a hátamat simogatni. Időm sincs válaszolni a kérdésére, mert veszi elő a telefonját és már telefonál is. Felkuncogok, amikor megcsókol két mondat között. Óvatosan csókolok vissza, különben megint elkap a hév és nincs megállás. Se neki, se nekem. Nem tudom nem észrevenni a háttérképét, de egyelőre nincs hozzá közöm, hogy rákérdezzek ki a nő. Amikor lerakja a telefont, jobb mutatóujjammal kezdek el absztrakt mintákat rajzolni domború mellkasára, majd lágy csókot lehelek rá, mielőtt elkezdek válaszolni. - Nem tudom - rázom meg a fejem kicsit. - Csak velem még soha nem történt ilyen. A hatalmadba kerítettél Frank Arie Martin, és nem tudom, hogy ezzel mit kezdjek - mondom el neki őszintén mit gondolok. Feleslegesnek tartom a titkolózást vagy hogy azt mondjam, amit hallani szeretne. Ha nem működik a dolog, akkor úgysem találkozunk többé. Ha működik akkor meg főleg őszintének kell lennünk egymáshoz, nem? A titkok egymás között egy kapcsolatban a legundorítóbb dolgok, amik létezhetnek. - Próbáljuk - mormogom mellkasának, azonban mielőtt lehunynám szemeimet és végleg álomba merülnék egy szenvedélyes csókot lehelek ajkaira. Lehet, hogy szeretlek Arie.
|
|
|
|
|
|
|
Ophelia Carolina Brown INAKTÍV
Brownie RPG hsz: 269 Összes hsz: 608
|
Andretzky Korinna - este biza - ebbenNem bírtam a hölgynél maradni, aki kiadta nekem a felső szintet, ma meglehetősen elviselhetetlenebb, mint amúgy szokott lenni. Amit találtam felhúztam és elindultam a pub felé egy kis felejtésért. Szükségem volt rá, mert nem tudtam kiverni a fejemből Arie-t. Az első találkozásom, az első emberrel visszajöttömkor és elég jól sült el. Ha mondhatom így; hevesen. Igen, ez találóbb. A pubba belépve rögtön megcélzok a sarokban egy asztalt. Jönnek, kikérek egy üveg whisky-t, elmennek. Nem fogok állandóan pincérért kiabálni, van kezem, tudok tölteni magamnak. Hamar meg is hozzák, azonnal töltök is magamnak. Minél előbb, annál jobb. Mosolyogva kortyolok bele.
|
|
|
|
Ophelia Carolina Brown INAKTÍV
Brownie RPG hsz: 269 Összes hsz: 608
|
Andretzky Korinna - este biza - ebbenGondolataim csak úgy csaponganak. Az éjszaka, a reggel, a kezdet és minden között. Mindig van egy apró gondolatmorzsa, ami ahhoz vezet vissza, ahogy rám nézett. Nem akarom ezt! Kicsit megrázom a fejem, majd lehúzom a poharamban lévő aranyló italt. Marja a torkom, de nemigen érdekel most. Tekintetem felemelem, a nő választ sem várva csüccsen le elém egy üveg vodkával. Kicsit felnevetek, ahogy meglátom. Kívülről gyönyörűen nézhetünk ki. - Örülök most a társaságnak nagyon - öntök ki még egy pohárral. - Whisky-t?
|
|
|
|
Ophelia Carolina Brown INAKTÍV
Brownie RPG hsz: 269 Összes hsz: 608
|
Andretzky Korinna - este biza - ebben- Jöhet - nyújtom felé a poharamat, hogy nyugodtan tölthet. Amint megtörténik, kortyolok is belőle egy jókorát. Nem tervem leinni magam a sárgaföldig, ami megmarad a whisky-ből azt szépen elviszem magammal. Jó lesz másnapra. - Az - dörzsölöm meg halántékomat. - Vagyis, fogalmam sincs, hogy mi van most pontosan - nevetek fel őszintén a nő kérdésén. Komolyan nem tudom mi az isten folyik itt. - Nálad is?
|
|
|
|
Ophelia Carolina Brown INAKTÍV
Brownie RPG hsz: 269 Összes hsz: 608
|
Andretzky Korinna - este biza - ebbenBelecsapok tenyerébe. Mosoly játszik ajkaimon, ahogy megemlíti, hogy ugyanaz a pasi lenne. Én valóban jót nevetnék, ám nem hiszem, hogy ő is. Ráadásul Arie pont nem az a típus, aki több vasat tart a tűzbe, csak most... na mindegy. Engedjük el. - Áh - legyintek egyet. - Komolyan csak a baj van velük. Nálatok mi a gond?
|
|
|
|
Ophelia Carolina Brown INAKTÍV
Brownie RPG hsz: 269 Összes hsz: 608
|
Andretzky Korinna - este biza - ebbenEgyik szemöldököm megemelkedik a tinder említésére, hangosan felnevetek. Nem tart sokáig, olyan pár másodperces őszinte, megilletődött nevetés. - Nos, nem irigyellek - kortyolok egyet. - Miért nem beszélsz vele erről? - kérdezem gátlástalanul. Végül is, nem ez lenne a legegyszerűbb? Nem tinderező a pasi, de azért valahogy mégis találkoztak. - Húha - kuncogok egyet halkan. - Nem is tudom hol kezdjem.
|
|
|
|
Ophelia Carolina Brown INAKTÍV
Brownie RPG hsz: 269 Összes hsz: 608
|
Andretzky Korinna - este biza - ebbenElmélyedve hallgatom a nőt. Mosolygok, mert totálisan értem, amiről beszél. Bár én nem romantikus regényeket, vagy novellákat írok, de író vagyok én is. Ahogy a papíron serceg a töltőtollam. Tudom, milyen ez. - Teljes mértékben megértelek - bólintok egy aprót, kézfejemre támasztom államat. - Író vagyok, tényleg megértelek. Főleg azt a részt, hogy nem csak írni szeretnél neki... de leírhatnád neki azt, amit valójában szeretnél - nyomom meg a valójában szócskát. Jelentőségteljes pillantást vetek rá, hogy értse pontosan mire célzok. Szerintem érteni fogja. - Igen, létezik - nevetek fel, poharamat ismét a kezembe veszem. - De, öm... hogy is mondjam? Elég hevesen indult a valami, ami kettőnk között van.
|
|
|
|
Ophelia Carolina Brown INAKTÍV
Brownie RPG hsz: 269 Összes hsz: 608
|
Andretzky Korinna - este biza - ebben- Áh, én nem olyan író vagyok - legyintek közömbösen. Nem fogok neki hazudni, nem szokásom. Mosolyogva hallgatom, hogy mégis milyen szépen megfogalmazza a férfi iránt táplált érzelmeit. Gyönyörű. Poharamat lerakva tapsolok párat, majd a nőre emelem tekintetem. - Pontosan valami ilyesmire gondoltam! - öntöm ki a következő kör whisky-met. Majdnem félre is nyelem az első kortyot, amikor a nő elkezd beszélni a férfi szemeiről. Ha tudná, hogy mennyire igaza van. - Ugyanígy érzem magam - támaszkodom tenyerembe. - És igen, pontosan így történt, vagyis... ja, de. Így, nem fogom szépíteni. És azóta tizenhat éves "megtalált az első szerelem" kamasz vagyok - mondom forrongva. Nem így kéne ennek lennie, hiszen nemrég jöttem csak vissza. És fél év múlva megyek is el...
|
|
|
|
Ophelia Carolina Brown INAKTÍV
Brownie RPG hsz: 269 Összes hsz: 608
|
Andretzky Korinna - este biza - ebbenElgondolkodom kérdésén. Csak egyszer lett volna ennyire jó? Nem tartom valószínűnek, hiszen azóta is csak ő jár a fejemben, ahogy az ablaknál áll és kortyolgatja azt az istenverte teát. - Meg volt - bólintok egy aprót. - Csak... fogalmam sincs mi van velem - nevetek fel kínomban. Ha csak egyszeri alkalom lett volna, akkor már túl kellett volna lépnem rajta, nem? Mégis rá gondolok... - Ez a férfi... más, mint akikkel eddig dolgom volt. Nemrég jöttem csak vissza és sosem történt velem ilyen. Nem tudok mit kezdeni a helyzettel - mondom ki őszintén az igazat, majd vonom meg a vállam beletörődve. Hátradőlök a székemen, így tekintek kíváncsian a nőre.
|
|
|
|
Ophelia Carolina Brown INAKTÍV
Brownie RPG hsz: 269 Összes hsz: 608
|
Andretzky Korinna - este biza - ebben- Persze, hogy nem, mert én is akartam - mosolyodom el az emléken, ahogy Arie puha ajkaival csókolja minden porcikámat. Kicsit meg is borzongok, de azonnal el is hessegetem a gondolatot. Elég volt már! - Szóval ismered - nézek a nőre boldogan, szemeim felcsillannak. - Nem érdekel, hogy láttál, részletkérdés. Mesélj nekem róla! - kérem, hátha megszán.
|
|
|
|