Riri
kora délután
- Igen, van egy csomó csokim, még karamellás is, tudom, hogy az a kedvenced.
Lehetséges, hogy nem kellene teli tömnöm csokival, de egyszerűen nem tudok ellenállni annak a hatalmas, cuki szemeknek. Legszívesebben az összes szabadidőmet Ririvel tölteném, mivel imádom a gyerekeket, s bár erre a képességemre csak nemrég jöttem rá, azért még hasznos lehet a jövőben. Pontosan ezért vállalom el a bébicsőszködést, mert máshogy nem jutok gyerek közelébe, na persze, nem csak ez az oka, de bizonyosan ez is közrejátszik.
- Olyan is van, sőt...olyat is hoztam, ami változtatja az ízét.
Rákacsintok, miközben az ujjaim köré csavarok egy tincset a sapka alól kilógó szőke tincséből, majd megigazítom rajta a sapkáját. Nem szeretném ha megfázna, de azt sem, hogy kimelegedjen, mert annak a végkimenetele az első verzió lenne. Nem telik bele néhány perc, ő máris kitalálja mit kezdjünk a kettőnknek megadatott idővel. Gondolhattam volna, hogy valami felelőtlenség lesz, olyasmi, amit az anyukája nem enged meg neki, azzal viszont tisztában vagy, hogy nálam ilyen dolgokat is könnyen el lehet érni.
- Rendben, de csak akkor, ha nem hajtod meg annyira magadat.
Tény, hogy nagyon féltem. A másik viszont az, hogy minél jobban tiltom, annál jobban fogja csinálni. Nem vagyok valami szigorú, csak nagyjából otthon vagyok a gyerekek viselkedésével kapcsolatos kis csavarokban. Engedem, hogy magával húzzon, de nem ülök fel rögtön mellé a hintába. Hanem egy ideig figyelem, mit csinál.
- Riri légyszíves óvatosan, szeretnélek egyben visszaadni anyukádnak.
Kezdem úgy érezni, hogy ezt nem kellene neki megengednem, de látva, mennyire élvezi inkább felugrok mellé a másik hintára, de nem lököm magamat, hanem csak kapaszkodom és a kislányt figyelem, árgus szemekkel.
*összefűzi maga előtt a kezeit*
