Riri
kora délután
Ma reggel nem kellett ébresztgetni, nem kellett könyörögni, hogy keljek fel. Pedig az utóbbi időben eleget hallgattam az ilyesfajta megnyilvánulásokat. De ez a nap más. Már két napja teljes extázisban vagyok, mert ma én fogok vigyázni Véda néni kislányára. Nem mondanám, hogy tökéletes bébicsősz vagyok, de nem először csinálom, így hát nem okoz különös problémát a dolog. Időben érkezem átvenni Ririt. A táskám már teli van tömve almalével meg csokival meg ropival, ahogy annak lennie kell. Majd miután gyors búcsút veszünk anyucitól, kézen fogom és lassan sétálunk le a faluba, nem sietünk sehová.
- Merre szeretnél menni?
Lenézek rá és rávigyorgok. Tudja, hogy ő az, aki mindenre rá tud venni, de tényleg mindenre. Ritka az ilyen ember és ezt igazán meg kell becsülni. Az első gondolatom az, hogy elviszem a cukorboltba, hagy legyen egy kicsit a mennyországban, de mivel a múltkor is ott voltunk, ezt az ötletet hamar elvetem. Helyette inkább a játszótér felé húzom, mivel itt még közösen soha nem jártunk. Miközben sétálunk lóbálom a kezét és ami igencsak ritka számba megy, és dúdolok is neki. Igen, Riri mellett egészen más lánnyá változom, vagy csak ő az, aki képes lopni a koromból, na meg a képességemből. Ilyenkor mindig odafigyelek, összepontosítok és ez könnyebben megy, mint általában. Azt hiszem Véda legkisebb kislánya maga a csoda.
- Hoztam neked csokit...tele van vele a táskám.
Megemelem a táskámat, rákacsintok majd elengedem a kezét, kinyitom neki a játszótér kapuját és engedem, hogy ő menjen be először, majd utána belépek én is. Rögtön lerakom a táskámat a padra majd leguggolok vele szemben.
- Szóval, mihez lenne először kedved? Minden játékot kipróbálhatunk.
Igen, én is. Nem akarok kimaradni a buliból.
, mellékesen megjegyzem a rajongód lettem *-*
kéne nekem is egy gyerek 
Én kereszteltem el, ne viccelj