- Nagyon vicces. - húzom fel az orrom, de közben én is nevetek, mert nevetséges, hogy egyetlen pillanat alatt milyen nagyon zavarba tudok jönni tőle, pedig évek óta vagyunk ilyen kontextusban, sőt, mi több, jó ideje már tudom azt is, hogy az utolsó napomig vele fogok lenni és addig annyi számot írok majd róla és neki, hogy a világ rám un.
Belemorranok a csókba az első simításnál, és felnyögök, amikor komolyabban is jelzi a jelenlétét odalent. Szeretem, hogy nem kényeskedik, sosem kényeskedett, sőt, ez a nő olyan sok perverzióra éhes, hogy sosem fogunk unalmas pillanatokat megélni, és nekem erre van szükségem. Az agyam és a testem is igényli ezt, és néha már-már az az igen gejl gondolat szökik az elmémbe, hogy én azért születtem, hogy ő kiteljesedhessen. Imádom ezt a gondolatot, ahogy minden mozdulatát is. Kezdetben gyűlöltem az érzéseimet, amiket irányába kezdtem el táplálni, mára azonban már imádom őket. Akkor is, ha Manka képes frászt kapni tőlük.
Csókjaink közepette, kezeimmel megszabadítom a felsőjétől, hogy ne csak az ajkait vegyem birtokba, hanem a melleit is, kezeimmel és számmal egyaránt izgatom őt, és élvezettel csókolom, amikor érzem, hogy egyre keményebb lesz, közben pedig én sem mondhatok el kevesebbet, érzem, ahogy az alsóm feszít, így elszakadva tőle egy pillanatra, megemelem a csípőmet és már meg is szabadulok tőle. Felpillantva rá elmosolyodom és újabb támadást indítok az ajkai ellen.