Bogolyfalva kezdetben egy utcás település volt, ám, ahogy az iskolából évről évre többen ballagtak el, elköltözni azonban nem akartak, így szükségessé nyílt, hogy újabb és újabb utcák nyíljanak. A Macskabagoly utczát követte a Holdfény, majd a Tündérmanó, legvégén a Mennydörgővel. Minden utca hasonlít és mégis mindegyik más, mindegyiknek megvan a jellegzetessége. Mindegyiket más miatt szeretjük, vagy mindegyiken más miatt bosszankodunk.

Macskabagoly utcza
A Macskabagoly a nagy első, ahol macskaköveken lépkedhetünk, a telkek mérete egyforma, az utcakép a legrendezettebb. Zömében itt laknak azok, akik a város alapítóinak leszármazottai, vagy, ha már el is költöztek, egy-egy emléktáblán a múlt egy szelete velünk marad, jellemzően a házak falán. Az itteni lakóközösség a legcsendesebb, a porták a legrendezettebbek. A lakók jól ismerik egymást, összetartó közösségről beszélhetünk, akiken finoman érződik, hogy a legrégebbi utcában élés egyfajta különleges köteléket is köréjük von. Az utca mögötti szakasz már az erdő széle, a legtöbb birtok szinte az első fánál ér véget, azonban a falusias életre jellemzően nem igazán jelennek meg megerősített kerítések, de ez nem jelenti azt, hogy nincsenek riasztó bűbájok.

Holdfény utca
A második utca átmenet a hagyományos és a modern között. Ahogy a fiatalok, akiknek felmenői nem itt éltek, elkezdtek beköltözni, magukkal hozták a modernebb formákat és épületeket. Azonban itt még megtalálhatóak olyan épületek is, melyek az első utcára emlékeztetnek. Mint minden utcának, ennek is megvan a maga különlegessége, mely, ahogy a neve is sejteti, éjjel bukkan elő. A csillagok ebben az utcában látszanak a legtisztábban, mintha az ember nem is ugyanazon a településen sétálna, emellett, ha szerelmesek sétálnak itt sötétedés után, balról a hatodik lámpaoszlop fénye sejtelmes fénybe burkolózik, megadva a meghittséget. A bűbáj a rejtett érzelmekre is hat, így a titok azok előtt is felfedődhet, akik nem is sejtik, hogy a másiknak gyengéd érzései vannak. Sokak helyzetét könnyítette meg egy séta errefelé, de még többen éreztek a váratlan kinyilvánítás miatt kellemetlenséget. A Holdfény utca vége a vasútállomás előtti kis térbe torkollik, ám szerencsére, és a bűbájoknak hála, az utolsó lakókat egyáltalán nem zavarja az állomás zaja.

Tündérmanó utca
A harmadik utcát a legromantikusabb utcának is nevezik, kora tavasztól késő őszig a legcsodálatosabb színekben pompáznak a rózsák az utca két oldalán. Megbűvöltségüknek köszönhetően, tüskéik nem szúrnak, ám ha valaki nem jó szándékkal szed belőlük - például, hogy kedvesét megajándékozza - kezét förtelmesen bűzös léve locsolja meg, melyet napokig kell elviselnie. A szag hamar elillan, de a tudatból nehezen távozik, ennek oka, hogy a bűnös napokkal később is érzi. Itt már határozottan sík a terep, viszont maga az út nem olyan széles, az egymással szemben élők könnyen átlátnak egymáshoz, és megbűvölt járművekkel is csak óvatosan lehet haladni. A szűk utca a térről kiindulva egészen a temetőig vezet el minket, amit az utolsó házakat követően, balra fordulva érhetünk el.

Mennydörgő utca
A legújabb utcában találhatóak a legnagyobb telkek is, érezhető, ahogy a modernitás mindent átjár. Kevés telket vásároltak még meg, vagy, ha már el is adták, még nem kezdték meg az építkezést, így olyan, mintha egy rövidebb utca lenne, mint a többi, de ez egyáltalán nem így van. A leterített aszfalt még sima, az épületek vagy nagyon újszerűek, vagy nagyon különlegesek. Annak ellenére, hogy ebből az utcából a legkönnyebb elérni a tavacskát, nem jellemző, hogy az emberek sűrűn átsétálnának rajta, még mindig inkább a Tündérmanó felől közelítik meg. Egészen pontosan innen a csónakház van a legközelebb, és a családok inkább a nagy zöld részt részesítik előnyben, ami éppen a másik oldalon van. Az utca különlegességét az a csend és béke alkotja, ami átjárja az embert, ha belép erre a területre. Mintha lenne valami, ami extra nyugalmat ad azoknak, akik vágynak a békére. A régi feljegyzések szerint egykor egy ritka mágikus növény borította ezt a vidéket, mely régen kipusztult, ám nem kizárt, hogy nem teljesen történt ez.

A hétvégéje egész gyorsan eltelt, bár leginkább társaság nélkül. Szombaton ugyanis a lovardába ment ki, meghívta Nárciszt is, a fiatal nőnek azonban dolga akadt, így Atlas kénytelen volt egyedül bebarangolni lóháton a környéket. Ettől függetlenül még jól érezte magát, rá is fért egy kicsit az egyedüllét, így legalább sok mindenről tudott gondolkodni. Példának okáért, elhatározta, hogy a festésbe komolyabban is beleveti magát és megpróbálkozik egy portré festésével. Ehhez majd azért le kell akasztania a szögről valakit, aki szívesen vállalja azt, hogy órákig mozdulatlanul ül előtte, de egy próbát megér. Ha nem sikerül jól, akkor legfeljebb dupla árat fizet, a képet pedig elégeti a kandallóban. Aztán az is felmerült benne, hogy mihez is kezdjen Nárcisszal, aki nagyon tetszik neki, csak még mindig nem sikerült kiűznie belőle a Naya iránti érzéseit. Nem is tudja, hogy ez egyáltalán lehetséges-e, mindenesetre úgy érzi, hogy ezt kellene tennie, hisz nem szerethet örökké valaki olyat, akinek egészen más tervei vannak a jövőre nézve. Furcsa, hogy épp erre gondol, miközben magát a nőt hívta meg magához lakásnézőbe. Vasárnap van, így sok más teendője nem akadt, mint hogy kicsit rendbe szedje a házat, kitakarítson és még össze is üssön egy kis kaját. Választása egy hagyományos, olasz tésztaételre esett, ami nem áll másból, mint paradicsomból, zöldségekből, fűszerekből, ízesítésként pedig sajtból. Éppen elzárja a tűzhelyet, amikor is hallja a kopogást, nagy lábaival gyorsan az ajtóhoz ér, még az előszobai tükörben ellenőrzi magát, azután nyit csak ajtót. - Szia! - basszus, most is úgy üt a pillantása a nőnek, mint amikor először látta meg, és bármennyi harag is volt benne az elmúlt napok hozadékából, azért még mindig nem tudja megállni, hogy ne mosolyogjon rá Nayára.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=4178&post=878676#post878676][b]Atlas Henri Desgrange - 2024.05.21. 13:47[/b][/url]

A hétvégéje egész gyorsan eltelt, bár leginkább társaság nélkül. Szombaton ugyanis a lovardába ment ki, meghívta Nárciszt is, a fiatal nőnek azonban dolga akadt, így Atlas kénytelen volt egyedül bebarangolni lóháton a környéket. Ettől függetlenül még jól érezte magát, rá is fért egy kicsit az egyedüllét, így legalább sok mindenről tudott gondolkodni. Példának okáért, elhatározta, hogy a festésbe komolyabban is beleveti magát és megpróbálkozik egy portré festésével. Ehhez majd azért le kell akasztania a szögről valakit, aki szívesen vállalja azt, hogy órákig mozdulatlanul ül előtte, de egy próbát megér. Ha nem sikerül jól, akkor legfeljebb dupla árat fizet, a képet pedig elégeti a kandallóban. Aztán az is felmerült benne, hogy mihez is kezdjen Nárcisszal, aki nagyon tetszik neki, csak még mindig nem sikerült kiűznie belőle a Naya iránti érzéseit. Nem is tudja, hogy ez egyáltalán lehetséges-e, mindenesetre úgy érzi, hogy ezt kellene tennie, hisz nem szerethet örökké valaki olyat, akinek egészen más tervei vannak a jövőre nézve. Furcsa, hogy épp erre gondol, miközben magát a nőt hívta meg magához lakásnézőbe. Vasárnap van, így sok más teendője nem akadt, mint hogy kicsit rendbe szedje a házat, kitakarítson és még össze is üssön egy kis kaját. Választása egy hagyományos, olasz tésztaételre esett, ami nem áll másból, mint paradicsomból, zöldségekből, fűszerekből, ízesítésként pedig sajtból. Éppen elzárja a tűzhelyet, amikor is hallja a kopogást, nagy lábaival gyorsan az ajtóhoz ér, még az előszobai tükörben ellenőrzi magát, azután nyit csak ajtót. - Szia! - basszus, most is úgy üt a pillantása a nőnek, mint amikor először látta meg, és bármennyi harag is volt benne az elmúlt napok hozadékából, azért még mindig nem tudja megállni, hogy ne mosolyogjon rá Nayára.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=4178&post=878678#post878678][b]Asteria Naya Saint-Venant - 2024.05.21. 14:42[/b][/url]

Egy héttel ezelőtt álmában sem gondolta, hogy majd a testvére fel fogja keresni. Vagyis az a testvére, aki olyan dühösen elviharzott, miután felvilágosította az ő és húga létezéséről. Most mégis a francia birtokról ért haza, ahol hosszú beszélgetésben volt része a levitás öcsikéjével. Seraphine valószínűleg már visszament a kastélyba, kivételesen nem állt ott Naya az ajtóban integetve, míg eltűnt, így oka sincs a maradásra.
Indulás előtt megnézi a növényeket a kertben, majd nagy sóhajjal ugyan, de átsétál a szemben álló házhoz. Ezen a héten még kevesebbet beszéltek Atlasszal és érezhető a feszültség kettejük között.
- Szia - mosolyogva üdvözli barátját és kinyújtja a kezét a papírtáskával. - Tudom, hogy nem kértél semmit, de hoztam a kedvenc édességeidből. Meg egy üveg bort.
Ha a férfi beengedi, beljebb sétál, máris kezd körbenézni az új otthonában. Több, mint tíz éve legjobb barátok, ennyire viszont még soha nem érezte ismeretlennek magát. Mintha egy egyszerű vendégként nézelődne, nem mer tovább menni. Talán csak nem szeretne senkibe belefutni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=4178&post=878679#post878679][b]Atlas Henri Desgrange - 2024.05.21. 15:21[/b][/url]

Végig pillant Nayán, egyszerű, mégis nagyszerű és ezt magában el is könyveli. A feszültség ellenére pedig mégis csak odahajol, vállát érinti és két puszit is ad Nayának a már jól megszokott módon, ahogyan azt mindig is tették egymás közt. Ezt viszont nem szeretné túllépni, és az sem fordult meg a fejében, hogy a vacsorát követően majd a hálóban kössenek ki. Nem, abba nem mehet bele, bár talán nem is lenne erre már esély azóta, hogy összeugrottak ott a kávézóban, de még ha lenne is, netán Naya kezdeményezné, neki kell majd észnél lennie és visszalépni. Egyelőre viszont nem fenyeget veszély, csupán egy csomag az, ami felé nyúlik, meglepetten pislog.
- Ajándék? Köszönöm - elmosolyodik, ahogy kinyitja a zacskót és meglátja annak a tartalmát. Valóban sikerült kiválogatni a kedvenceit, örül is a hazai ízeknek.
- Köszönöm, már hiányzott ez- húz ki egy tábla csokit a tasakból és mutatja fel a nőnek, aztán visszasüllyeszti, az ajtóból pedig félre is áll, hogy bejöhessen rajta a vendége.
- Na gyere csak, érezd magad otthon- mondja a lánynak, nehogy már ott toporogjanak az előszobában. - Ez van egyedül berendezve száz százalékosan - mutat a nappalira, ahol semmi nyoma annak, hogy egy héttel korábban még vendége volt. Atlas mindenre ügyelt, amúgy is igényes fiatalember, és igyekszik rendet tartani maga után. - Innen tudunk az emeletre menni, ez itt a fürdő, mellette a wc, ott pedig a konyha - meséli, ahogy haladnak előre és mutat jobbra-balra, meg kitárja az ajtókat, hogy a lány kedvére nézelődhessen.
- Tudom, ráférne még némi dekoráció, gondoltam, hogy abban adhatnál tippeket - mosolyog rá, közben a konyhába tereli, ahol már meg is terített a két fős vacsorához. - Foglalj helyet, tésztát készítettem. Kérsz egy italt? Bort? - házigazda módjára kínálja meg, még egy picit talán érződik az a nem megszokott közvetlenség kettejük közt, de talán idővel elmúlik, ha rendeződik a viszonyuk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=4178&post=878680#post878680][b]Asteria Naya Saint-Venant - 2024.05.21. 16:22[/b][/url]

Akkor és ott valami eltörött, kérdés az, hogy meg lehet-e javítani. Naya nem akar féltékenykedni, hisz ő volt az, aki hárított mikor Atlas szóba akarta hozni kettejüket. Ő az, aki férjhez akar menni valaki máshoz. Azzal viszont nem számolt, mi lesz fordított esetben.
- Otthonosnak tűnik - állapítja meg bekukkantva a nappaliba. Rendezett, nem túlzsúfolt, olyan, amilyen a pécsi lakásban is volt. Hiányzik neki az az időszak. A körbevezetés alatt megtapogatja a tárgyakat, a falat, az ajtók erezetét. Szeretné otthon érezni magát, ha van erre esély egyáltalán.
- Szerintem arra a barátnődet kellene megkérned - válaszol gondolkodás nélkül. Hangjából nem érezhető ki, mennyire nem kedveli a dolgot, még mosolyog is, nehogy rosszul jöjjön le amit mondott. Abból, amit a kávézóban mondott, majd a program lemondása, erre következtet.
Követi a konyhába és elfoglalja helyét az asztalnál. Kellemes illat van, ettől pedig kis időre visszarepül az időben.
- Igen, kérek - bólint a poharát tartva. - Tényleg csinos ház, gratulálok. Idővel a sajátodnak fogod érezni minden sarkát. A Tündérmanó új lakójára - koccintásra emeli poharát. - El akarok mondani neked valamit és kérlek ne gondold, hogy ki lettél hagyva bármiből is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=4178&post=878682#post878682][b]Atlas Henri Desgrange - 2024.05.21. 16:42[/b][/url]

- Köszönöm, igyekeztem, hogy azért hasonló legyen, mint a pécsi, mert azt a lakást nagyon szerettem - vallja be, talán épp akkor hozza szóba, amikor Naya is erre gondol, szinte ott vannak egymás fejében. Atlas imádott ott élni, rengeteg sok közös emlék és élmény köti őket ahhoz a lakáshoz, egy kicsit sajnálja is, hogy el kellett onnan jönniük, de nem akart ott maradni Naya nélkül. Mikor a Tündérmanóra esett a választása, egy kicsit azt gondolta, hogy a közelséggel együtt majd beindul alattuk a szekér, és végre együtt lehetnek. Nem csak, mint barátok. Aztán valahogy ez a gondolat szertefoszlott.
Ennek ellenére lesz köztük egy elválaszthatatlan kötelék, Atlas ha máshogy nem is, talán barátként még lehet a lány életében. Ezért is hozakodik elő a lakás berendezésével, de egy picit meg is torpan, amikor a lány szóba hozza a barátnő szócskát. - Még nem a barátnőm, ha Nárciszra gondolsz - immár ki is mondja a lány nevét, akit eddig nem neveztek nevén. Közben Atlas a lány reakcióit figyeli, de nem különösképp érzi, hogy ez a téma zavarná Nayát. Kár, abból legalább egy hangyányit érezné, hogy talán még van remény, de azonnal a belső hangja figyelmezteti is, hogy most álljon le. Nayának más kell, nem pedig ő. - Én szeretném, ha te rendeznéd be, jó érzéked van hozzá - teszi még hozzá, ezzel el is kanyarodva a barátnő témától. Ha Nárcisz az is lenne, nem hiszi, hogy a lány nagyon pakolászni akarna a lakásában, és valószínűleg ezt Atlas sem feltétlen díjazná. A nyakához ér közben, most kivételesen azért, mert kissé feszült, így jön az ital, mint lehetőség, elő is vesz egy palacckal, kibontja, tölt Nayának és magának is. - Köszönöm, remélem jó vétel lesz hosszútávra. Egészségedre - koccint a lánnyal, majd kortyol is jó párat a borból, ez kell ahhoz, hogy kicsit lazuljon és ne akarjon olyannal előhozakodni, amiből még baj lehet. Aztán úgy tűnik, hogy talán épp Naya az, aki előáll majd valamivel, a hangvételéből legalábbis ez szűrődik le.
- Ne csigázz, miről van szó? - kérdi komolyan, és inkább kortyol még, biztos ami biztos, mert már tényleg csak egy esküvői bejelentés hiányzik a nyakába.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=4178&post=878685#post878685][b]Asteria Naya Saint-Venant - 2024.05.21. 17:38[/b][/url]

- Igen, azt én is. - Nem meglepő, hogy egyre gondolnak, ez általánosságban jellemző rájuk. El is mosolyodik, felidézi egy pillanatra a kis lakásukat, ahol legtöbb idejüket töltötték. Ez azonban nem a nosztalgia, hanem a jövőtervezés ideje, Naya pedig nem szeretne Atlas boldogságának útjába állni. Legalábbis direkt nem.
- Nárcisz... Szép neve van - és valahonnan ismerősen cseng, de a képet még nem rakta össze. Vajon a férfi mit fog szólni, ha megtudja, Eddie húgával randevúzik? - Rendben, elmegyünk majd együtt szétnézni. Néhány fotó otthonossá tenné.
Kettős érzései vannak a házzal és az egész életükkel kapcsolatban. Legszívesebben most a testvére helyett arról kezdene beszélni, mennyire szeretné, ha minden a régi lenne és ők nem szomszédok lennének, hanem együtt laknának. Mégis a családi szálakba kezd bele, remélve, hogy Atlas nem fog fennakadni azon, miért nem tud a titokról.
- Azért nem értem rá korábban, mert találkoztam a testvéremmel. Lafayette-tel. Az apámnak van egy fia rajtunk kívül, valami francia nőt vett el mikor fiatal volt. Ő nem tudott rólunk, míg ide nem költöztünk, de ahhoz képest egészen...kibírható volt az első találkozásunk. Nemrég pedig ő hívott el a családi birtokra, vele töltöttem a napot - meséli hol a poharát, hol Atlast figyelve. - Még a húgom sem tudott róla, ezért csak most mondom el neked is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=4178&post=878686#post878686][b]Atlas Henri Desgrange - 2024.05.21. 18:07[/b][/url]

- Igen, amilyen szép, annyira titokzatos - teszi hozzá, mert hogy tőle is kisomfordált az éj leple alatt, és azon túl, hogy óvónő és színésznő is egyben, aki remekül játszik és egyébként nagyon jó társaság, még túl sok dolgot nem tud róla. Akár barátja is lehet, erről sosem faggatta, csak reméli, hogy nincs senkije. Egyelőre nem is hozza szóba, hogy bemutatná őket egymásnak, hiszen ez még igen csak korai lenne. Idővel talán, ha úgy alakul, akkor valószínűleg arra is sor kerül majd.  - Jó ötlet, megnézem majd a dobozokban, hogy hoztam-e magammal régebbi képeket, ha nem, kénytelen leszel kölcsönözni - rámosolyog Nayára, mert azért vele rengeteg közös képe van, így biztosan akad néhány a múltjukból, akár az iskolai évekből is. A bor kortyolásánál akkor akad el, amikor Naya végre kiböki, hogy miről is van szó és mi az, amit eddig eltitkolt. Egy kicsit félre is szalad neki, így megköszörüli a torkát, miközben szája elé emeli a kezét. - Még egy testvér? - nem tagadja, hogy meglepi ez a hír, egy kicsit talán rosszul is esik neki az, hogy erről sosem mesélt neki Naya, mert mégis csak régóta nagyon jó barátok. - Értem, hát igyunk a titkokra - mosolyogva újra koccintja a poharát, ezzel azért picit jelezve, hogy nem esik neki túl jól, hogy csak most hall róla, de azért próbál megértést is gyakorolni. - Jó, nem kell magyarázkodnod, biztosan okod volt arra, hogy ne mesélj róla. Tulajdonképp nekem is van olyan titkom, amiről sosem beszéltem még neked - vallja be, aztán lerakva a poharat, egy fél fordulattal emeli el a spagettis tálat, az asztalra helyezi, utána hozza a szószos edényt és a sajtot is. - Szedhetek? - pillant Nayára, most szeretné őt kiszolgálni, elvégre vendég. - És amúgy milyen az új testvér? Jó volt a kiruccanás? - végig figyeli őt, nem venné le róla a tekintetét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=4178&post=878704#post878704][b]Asteria Naya Saint-Venant - 2024.05.21. 21:14[/b][/url]

Semmire sem kíváncsi a nővel kapcsolatban, aki át fogja venni a helyét Atlas életében. Emiatt elengedi a füle mellett és nem fejti ki, hogy a titokzatos miért nem a legjobb választás.
- Lehet, hogy nálam vannak a tieid is. - A lakásban nem nagyon volt olyan, hogy enyém és tiéd. Az életük pp annyira közös volt, akárcsak a tárgyak, berendezések. Ezért ha Atlas át akar hozni a képekből párat, válogathat kedvére. Van miből.
Miközben asztalhoz ülnek és a bor fogy, Naya elmeséli a családi titkot. Atlast az apja úgymond elfogadta, de mindig csesztette, valószínűleg ő is mást képzelt legnagyobb lánya mellé. A titkok pedig olyasmik voltak odahaza, amiről még a családtagok sem tudtak.
- Mit titkolsz előlem? - felvonja szemöldökét, ez a kijelentés meglepetésként éri. Épp csak bólint a tálalásra, nem is túl éhes, de annál kíváncsibb. - Jó volt, normális, mondjuk. Majd meglátjuk. Inkább te beszélj. Miről nem tudok? Merlinre, Attie, mondd, hogy nem ejtetted teherbe máris a nőt...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=4178&post=878735#post878735][b]Atlas Henri Desgrange - 2024.05.22. 16:55[/b][/url]

Mintha Naya kissé fura lenne, valahogy így érzi most Atlas, de ezt végül betudja annak, hogy biztosan mérges, amiért nem ő láthatta először a házat. Ő ugyanis neki ígérte meg, hogy ő lesz az első és így, akárhogy is nézzük, már csak a harmadik helyre került be Noa és Nárcisz után. Szóba inkább nem is hozza a dolgot, hisz amúgy is ingoványos talajon járnak, de majd valahogy kiengeszteli őt, például a finom spagettijével, mert azt remekül készíti és tudja, hogy Naya is szereti. - Igen, az előfordulhat - mosolyog rá, mert tényleg nagyon sok közös holmijuk volt, főleg a pécsi lakás okán, így elképzelhető, hogy néhány holmija elkeveredett. - Emlékszel arra a repedt szélű, töredezett kviddicskártyára, amit elsős korunk óta őrizgettem? Azt se találom sehol, meg az egyetemi pólóm sincs meg. Ha így haladok, lassan elvesztem a személyes tárgyaim nagy részét - nevet, de inkább kínjában, nem is érti, hogy az ilyen fontos dolgokat hogyan is hagyhatta el. Még szerencse, hogy a Nayától kapott ajándékokat féltve őrzi egy dobozban, az legalább megvan.
A bor mellé közben az asztalra kerül a főfogás is, addig is van ideje Atlasnak emésztenie a híreket az eddig titkolt testvérről. Kicsit rosszul is esik neki, de azért reméli, hogy ennél több dolgot csak nem titkol előle Naya. A lány tányérjába közben mer, de egy pillanatra meg is merevedik a mozdulatban.
-  Nem, dehogy! - vágja rá nagyon is határozottan, de ahogy elgondolkodik, rá kell jönnie arra, hogy nem is emlékszik tisztán arra az estére. Lehetséges az, hogy ne védekezett volna? Könnyen megeshet, hisz mindketten alkoholt fogyasztottak. Ezúton pedig máris egy apró kőhalom terül el a gyomrában, köszönjük Naya. Most majd izgulhat egy kicsit, de azért hiszi azt, hogy Nárcisz egy érett felnőtt nő és gondolt mindenre is. A röpke zavar talán érezhető rajta, de aztán pillanatok alatt vissza is rázódik térbe és időbe.
- Igazából nem is olyan nagy titok és talán már régóta tudod is. Jean-Pierre Desgrange az apám és nem csak névrokonok vagyunk - avatja be a lányt, aki biztosan hallott már a férfiról, hisz ismert személyiség Párizsban. A szószt elteríti a tésztákon, sajtot szór rá, tölt még bort a poharakba és helyet foglal Nayával szemben. - Jó étvágyat! - most mintha megint csak kínos csend lenne, ő sosem mesélt a lánynak az apjáról, mindig csak az anyját emlegette.
- Sót, borsot, bármit? - kényszerkérdések, mert egy kicsit tart tőle, hogy mi lesz Naya véleménye.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=4178&post=878769#post878769][b]Asteria Naya Saint-Venant - 2024.05.23. 19:39[/b][/url]

- A pólód nálam van, tudod. Abban szoktam aludni - emlékezteti Atlast, hogy miért nem a tulajdonosa hordja már jó ideje. Még Olaszországban nyúlta le, amikor Atlas hazament egy hétvége után. - Visszaadom - teszi hozzá azonnal, hisz most, hogy Nárcisz képbe került, nem kellene hordania tovább.
Ahogy belemelegednek a témákba, úgy megy el azonnal az étvágya is. Ismeri a férfit. Látta már ezt a pillanatnyi zavartságot, mint most, amikor arról kérdezi, volt-e következménye az új kapcsolatának. Leteszi a villát, inkább a bor után nyúl. A korábbi egy-egy éjszakák másokkal nem zavarták ennyire.
Aztán jön a titok, amivel Atlas félve hozakodik elő, Nayának azonban a szeme sem rebben. Mihaeltől tud olyasmiket, amik titoknak számítanak.
- Elég régóta tudom - ennyit mond és nem szeretné megmagyarázni, honnan tudja. Ezért inkább ráveszi magát az evésre. A kínos csend sosem volt még ennyire kínos.
- Tudom, hogy szeretnél végre megállapodni, családot alapítani és szeretném, hogy tudd, nem fogom megakadályozni. A kórház egyébként is lefoglal, nem járok majd a nyakadra - borzasztóan fáj a nőnek, hogy ezt ki kell mondania. Keserű a mosolya is, de tartja magát, nem akar adni semmiféle szalmaszálat, amibe Atlas belekapaszkodhat és továbbra is utána fut majd. - Ne legyél olyan, mint az apád. Felejtsd el, honnan származol és alakítsd magadnak, ahogy te szeretnéd. - A legjobbat akarja barátjának akkor is, ha ebbe egy időre két szív is megszakad.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=4178&post=878797#post878797][b]Atlas Henri Desgrange - 2024.05.24. 22:12[/b][/url]

- Ohh tényleg, már el is felejtettem - ez valóban kiment a fejéből, hisz már jó ideje nem járt Naya szobájában. - Nem, nem kell, használd csak nyugodtan, jó helyen van. Csak majd ne dobd ki, régi emlék - jegyzi meg, tényleg a legszebb egyetemi éveit idézi fel az a darab, ami már amúgy is kopott, de úgy tűnik, hogy Naya valamiért szereti viselni, ő meg úgy sem hordaná, szóval ebből igazán nem csinál nagy ügyet.
Az est meglehetősen döcög, Atlas is érzékeli, hogy van valami gond, mintha már nem azok a régi jó barátok lennének, mint valaha voltak. Furcsa ez, hisz számára még mindig nagyon fontos Naya, még mindig ragaszkodik hozzá, csak épp nehéz. Nehéz neki az, hogy másként tekintsen rá, hogy elkerülje a közelségét és legyűrje a vonzalmát. Ahogyan az is nehéz, hogy felhőtlenül beszélgessenek, mióta Edwardot látta bemenni a kiskapun. Mintha az a pillanat éket vert volna kettejük közé. Talán ezért sem kérdez rá még jobban arra a délutánra, nem szeretne olyan vitát, mint amibe a kávézói reggel torkollott. Ehelyett mindenféle családi titok bukkan a felszínre, azon viszont meglepődik, hogy Naya tudott az övéről. - Tudtad? Kitől? - és még sok más kérdés is felmerül benne, mint hogy a lány miért nem kérdezett rá erre, ha megtudta a titkát. Egy falat tésztát gyűr a szájába és azt kezdi rágcsálni, amikor is megtorpan a mozzanatban és felpillant a vele szemben ülőre. Egy kicsit váratlanul éri ez a kijelentés, ahogyan hidegzuhanyként az is, hogy Naya így áll ehhez a témához. Nem szeretném megakadályozni. Ezt a legrosszabb hallania, hisz így csak még egyértelműbbé válik számára az, hogy bármit is csinálhat, Nayának mindig mindegy lesz.
- De ez most hogy jött? - ezt viszont nem érti, miért épp most merült fel ez a másikban? Némi értetlenség is kiérződhet Atlas vonásaiból, mert hogy tényleg nem tudja ezt mire vélni. - Nézd - lerakva az evőeszközt, a szalvétáért nyúl és azzal törli meg a száját. - Nem vagy a terhemre, sosem voltál és ilyet ne is mondj - aztán nyújtózik át kezével, hogy megérintse Naya kezét. - Bármi történjék is, mindig a barátom leszel és számíthatsz rám - őszintén néz a szemeibe, ahogy gyengéden rászorít a nő kézfejére. Nehéz most a szíve, mert legszívesebben kimondaná azt, amit valójában érez. Ráadásul még a kis Gina szavai is az eszébe jutnak, ettől viszont feszült lesz, érződik is felőle, és látszik is rajta, ahogy összepréseli az ajkait. Nyúl is a pohár után, innia kell, de el nem engedné Naya kezét addig sem. - Na jó, ezt nem kerülgethetjük állandó jelleggel. Nekem sokkal több vagy, mintha a barátom lennél és tudnom kell, hogy Te hogyan érzel? Lehet köztünk több annál, ami eddig volt Naya? - és kijön belőle, most viszont izgul, ideges és fél, bal kezével idegesen gyűrögeti a szalvétát, míg jobbja még mindig Naya kezén pihen, ha a nő nem húzta el még hirtelen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=4178&post=878840#post878840][b]Asteria Naya Saint-Venant - 2024.05.25. 10:36[/b][/url]

Eszébe sem jutna kidobni semmit, ami Atlashoz köti. Pedig talán a döntésével, hogy férjet keres, ezt a szakaszt is le kellene zárnia az életében. Életének eddigi legnagyobb részét mellette töltötte, onnan kezdve, hogy a Beauxbatons-ban töltött első napjukon összemosolyogtak egy viccen. Atlas volt az egyetlen, akit Naya hazavitt és az apja elfogadta, hogy az évek során közelebb kerültek egymáshoz. Mindenki tudja, még ha ki sincs mondva. Gina nem hiába cseszteti állandóan ezzel a nővérét, az apja pedig emiatt avatta be mindenbe, amit a férfi családjáról megtudott.
- Az apámtól, ki mástól. Azt is tudom, hogy egy seggfej a magánéletben is - utal ezzel arra, milyen féreg az, aki titokban tartja balkézről született gyerekét. Mondjuk mint Mihael?
Ha pedig család, a nő azt szeretné, Atlasnak normális jövője legyen, megtalálja az igazit és majd az elképzelése szerint rohangáljanak a gyerekek a háziállatokkal odakint.
- Az apád és Nárcisz... Gondoltam ideje tisztáznunk ezt - röviden megadja a választ. Villáját lerakja, majd a kezükre függeszti tekintetét. Annyira természetes érzés. Ezzel szemben a szavak, mint valami ígéret, már nem így hatnak.
- Nem így értettem, te is tudod - ingatja lassan a fejét, követve a férfi mozdulatait. Zavartsága szembetűnő, az ebből következő vallomás azonban meglepetésként éri. Most Nayán a sor, hogy értetlen arcot vágjon. A szíve most furcsán kalimpál. - Te tényleg nem tudod, igaz? Mindig is ugyanúgy éreztem irántad, attól a pillanattól fogva szeretlek, hogy negyedikben virágot szedtél nekem a réten... - csalódott mosoly rajzolódik ki arcán, akkor még azt gondolta, ez akár tündérmese is lehet. - Ha egy évvel korábban feleségül kértél volna, már a nevedet viselném. Most már arra kell gondolnom, hogy a húgomnak biztosítsam a jövőjét. A családi kassza is véges, Atlas, te most vettél hitelre egy házat.
Elhúzza a kezét, de csak mert feláll és közelebb lép a férfihoz. Két kezébe fogja arcát, egy kis ideig a szemeit figyeli. Ebben a pillanatban egyáltalán nem érdekli, van-e valakije vagy nincs, lehajol hozzá és megcsókolja - már ha Atlas nem tolja előbb el.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=4178&post=878846#post878846][b]Atlas Henri Desgrange - 2024.05.25. 11:13[/b][/url]

- Szóval az apád lenyomoztatott, mondjuk ezen nem kellene csodálkoznom - kínosan felnevet, ahogy a seggfej apjára is csak ez a reakciója, mert hogy a lány jól látja, Jean-Pierre pontosan az. A titok tehát nem is volt titok, így lehet Atlasban némi megkönnyebbülés, mert úgy tűnik, hogy Nayát ez nem érte váratlanul és nem is haragszik, amiért a férfi eddig nem mesélt erről egyetlen szót sem. A másik kérdésre is magyarázatot kap, mert hogy elhangzik Nárcisz neve, így kezd összeállni a kép Atlas fejében. Lehetséges, hogy lenne némi féltékenység Nayában? Végül is, megtörténhet, hisz van baráti féltékenység is. Atlast azonban csak nem hagyja nyugodni ez az egész helyzet, a kettejük közt lévő feszültség már lassan felemészti, és úgy érzi, hogy muszáj kimondania azt, ami egy ideje már érik benne. Biztosan kellett ehhez az a löket is, az a kis beszélgetés a fiatal Ginával, de valószínűleg talán magától is kibökte volna egyszer. Most viszont ideges, félve fürkészi Naya tekintetét, miközben idegesen gyűri tovább ujjai alatt a szalvétát. - Micsodát? - értetlenül vizslatja a másikat, majd ledöbben a kijelentésen, szíve meg egyre hevesebben ver. - De miért nem mondtad soha? - ő sem érti, hogy miért hallgatta el a lány, hisz Atlas próbálkozott. Talán nem volt kellően határozott, és sokszor csak kerülgette a forró kását, mégis célozgatott kettejükre. És most a nyakába zúdul hirtelen minden. Lesokkolva érzi magát, tarkóját kezdi masszírozni és agyal. Ezernyi pillanat pereg le előtte, hogy akkor ezt ő hol ronthatta el? Aztán felpillant újra, kissé szomorkásan, hallva Naya szavait. - De szeretlek - mondja ki most ő is, ekkor viszont Naya elhúzza a kezét, emiatt nem érti, hogy most mi a gond, már el is szorul a torka, arra viszont nem is számít, hogy Naya odalép hozzá. Gyengéd érintésére rezonál, ujjaival megérinti az arcát érintő kézfejet és a nő szemeibe pillant. A csókba beleolvad, karjával vonja magához közel Nayát, hogy az ölébe húzza őt. - Gyere hozzám - pillant rá aztán a csókból, miközben gyengéden simít végig a hátán.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=4178&post=878848#post878848][b]Asteria Naya Saint-Venant - 2024.05.25. 11:59[/b][/url]

Talán túlságosan beleszokott, azért nem vette észre, Naya hogy néz rá. Ez a távolságtartás sem jellemző rájuk, mindig olyan jól megvoltak. A nő számára világos volt, mit éreznek egymás iránt, ezért elég meglepő Atlas vaksága.
- Te miért nem mondtad soha? - kérdez vissza felvont szemöldökkel. Kényelmes volt így, mindig egymás mellett voltak, mégsem egy párként. Amíg minden rendben volt otthon, esze ágában sem volt férjet fogni. Aztán beütött a krach, hiába orvos, Atlas hiába jogász, nem tudná azt mondani, ez elég.
- Mondd ezt még párszor, talán meggyőzöl. - Mosolyog rá és gyengéden érinti az arcát. Hiányolta már a közelségét, nagyon is, így a mostani csókhoz ragaszkodik. Elhelyezkedik a férfi ölében, mikor magához húzza és átöleli a nyakát. Ha erre a beszélgetésre nem számított, akkor arra, amit ezután hall, főleg nem.
Kissé elhúzza a fejét, hogy a szemébe nézzen. Túl sok gondolat kering odabent, pedig egyszerűen a szívére kellene hallgatnia, ami jelen pillanatban zakatol.
- Ennél azért romantikusabb lánykérést vártam volna - sokkal jobban reagál, mint azt ő maga gondolta volna, még el is neveti magát. - Szeretlek, mindennél jobban szeretlek, de nem tudom neked megadni azt, amire vágysz. Mást akarunk az élettől. - Fáj ezt kimondania, most azonban nem menekül el. Kitartóan öleli, cirógatja a férfi tarkóját és tartja a szemkontaktust.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=4178&post=878850#post878850][b]Atlas Henri Desgrange - 2024.05.25. 13:22[/b][/url]

- Én többször is céloztam rá, kettőnkre. Még ott a Pikniken is - jegyzi meg, mert ha még hülye módját is választotta, valamilyen szinten mégis csak kifejezte az érzéseit. - Meg aztán, szerinted ki az a hülye, aki venne csak úgy egy házat hitelre, hogy a szomszédod legyen? - tárja szét a karjait, hogy nem elég egyértelmű-e ez, mint bizonyíték. A csók viszont elfeledteti vele azt, hogy most vajon melyikük is a hunyó, valószínűleg mindkettő. Most végre ő is kimondja és rámosolyog Nayára, közelebb húzza magához, mert most, hogy az ölében ül, nem szívesen engedné távolabb. És ha már szóba került a lánykérés, hát akkor ezzel sem habozik tovább, úgy érzi, hogy eljött a pillanat, még ha nem is a hagyományos formáját választja a lánykérésnek, azért mégis csak kimondja, mert bizony elvenné Nayát, akár már ma. Ráadásul a válasz sem tűnik elutasítónak, így Atlas el is mosolyodik. - Bocsi, nem mára terveztem - neveti el magát, de aztán ez a röpke kis jókedv is alább száll, amint Naya előhozakodik azzal a témával, hogy ki mire is vágyik.
- Miért? Szerinted mire vágyok én, amit Te ne tudnál nekem megadni? - egyértelmű, hogy hosszú évek óta Nayára vágyik, és vele mindenre, ami a nő életében fontos, miért is olyan nehéz ez most?
- Nem akarhatunk mást, Naya - sóhajt. - Nézd, tudom, hogy úgy érzed, gondoskodnod kell a húgodról és ez rendben is van így, de miért ne társulhatnék be hozzád, hogy ketten viseljük a gondját? Orvos vagy és jó beosztásban, nekem is van munkám és idővel sokkal jobb lesz a fizetésem is. Az egyik házat is eladhatjuk. Hidd el, neked rám van szükséged, és nem valami jött-ment alakra, meg az erszényére - megpróbál észérvekkel hatni rá, hisz ezt most kell megbeszélniük, túl sokat vártak már. - Leszel a feleségem? - teszi fel a kérdést újra, miközben tovább cirógatja Naya hátát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=4178&post=878852#post878852][b]Asteria Naya Saint-Venant - 2024.05.25. 14:00[/b][/url]

- A célzás nem vallomás - vág vissza. Célozgatásból sok volt, az érzéseik megbeszélésére viszont nem volt példa egészen a mai napig. Atlas ott volt a legnehezebb időszakban mellette, amikor csak lehetősége volt rá. Minden gond nélkül béreltek ki Pécsen lakást az egyetem előtt egy hónappal. Ugyanígy gondolkodás nélkül költözött be a szomszéd házba, hogy Naya közelében lehessen. Nyilvánvaló, hogy ennek fényében a helyes válasz IGEN lenne.
- Gyerekekre - ez olyasmi, amit még nem mondott így ki, de az anyja betegsége óta lemondott gyerekkori álmairól és a gyerekvállalásról.
Ahogy a férfi tovább beszél, az ő figyelme sem lankad. Megemészti mindezt és talán kezd jobb belátásra térni. Más szájából hallani mindezt egészen más, mint gondolatban. Pedig olyan jól eltervezte.
- Szeretnék a feleséged lenni - súgja kettejük közé, Atlas ajkaira. Lehunyt szemmel dönti homlokát az övének és szorosan magához öleli. Kellemes melegség árad szét testében, miközben szerelme illatát szívja magába. - A hülye húgomnak lesz igaza... Fogadok, téged is ezzel piszkált - Gina szemtelen módon ássa magát mások szerelmi életébe. Ha valamitől, akkor ettől aztán nem kell tartaniuk. A kis SV csak büszke lesz magára, amiért végre célba ért.
- Mi van ha nem fogom tudni megadni neked mindezt? A gyerekeket a kutyával és macskával? És mi lesz a barátnőddel? - a felhőtlen boldogság eddig tartott, máris túlgondol, szervezkedik, tervez, egyszerre mindent meg akar oldani.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=4178&post=878856#post878856][b]Atlas Henri Desgrange - 2024.05.25. 15:55[/b][/url]

Ezzel a kijelentéssel nem tudott vitatkozni, most viszont végre kiderült az igazság, ahogyan Atlas számára az is világossá vált, hogy ez nem csak egyoldalú dolog a részéről. Végre mindketten kimondták, jólesően húzhatta az ölelésébe Nayát, mert már nem kellett színlelni. Nem kellett megjátszania azt, hogy nem fáj a hiánya, az hogy nem találkoztak az elmúlt időszakban. - Hiányoztál - súgja még a fülébe, majd ezután kerülnek bele egy olyan beszélgetésbe, amiből az érződik, hogy a nő bizonytalan. Atlas pedig szinte hallja fejében a kis Gina gondolatait, mert hogy ő is hasonlóan beszélt Nayáról. Öleli, cirógatja és úgy várja, hogy mégis mi lehet az, amit ne tudna neki megadni. - Miért gondolod, hogy kizárólag az lenne a vágyam? - kérdez vissza, egyelőre nem is firtatva azt, hogy ez miért is lenne probléma. Talán valami egészségügyi gond lehet, ki tudja, ilyesmiről sosem beszélgettek és nem is biztos, hogy most fogják megvitatni. - Ha nem lenne gyerekünk, akkor is Rád van szükségem, érted? - Atlas szeretne majd gyereket, de még fiatal és bőven ráérnek ezen és ennek megoldásain gondolkodni, ezért számára ez most a legkisebb akadály. Ezért is teszi fel még egyszer a kérdését, mire kap is választ. Le is hunyja a szemeit, ahogy összeér a homlokuk, s még jobban vonja ölelésébe Nayát, mert végül is, a felesége szeretne lenni. Igent még nem mondott, de az szeretne lenni. Atlas persze még mindig érzi a nőből áradó bizonytalanságot, de kizárt, hogy elengedje most a nőt. - Engem is - mosolyodik el - De neki hála kimondtuk - most újra kinyitja a szemét, hogy Nayáéban elvesszen, ezek a szemek mindig is megbabonázták.
- Miért ne tudnád megadni? Nem kell mindent azonnal, csak szép fokozatosan haladva. Először mondjuk lehetne egy kutyánk, vagy egy kuya és egy macska. Aztán gyereknek meg ott van Gina - mosolyodik el.
- És ha már úgy érzed, készen állsz, akkor lehet sajátunk is - mosolyodik biztatóan a nőre. - Milyen barátnő? Ajjh, Nárcisz! - és igen, most ugrik csak be neki, hogy a tehetséges színésznővel még le is van egyeztetve egy randevúja holnapra. - Vele mi nem jártunk még, csak randizgattunk eddig, már ha ez nevezhető járásnak. Beszélek vele holnap, rendben? - gyengéden simít végig Naya arcán és rámosolyog, nehogy rossz kedve támadjon a másik nő miatt.
- És mi a helyzet Eddievel? Vagy valaki mással? - kérdez rá azért, mert nem tudja tényleg, hogy mi a helyzet most Nayával.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=4178&post=878862#post878862][b]Asteria Naya Saint-Venant - 2024.05.25. 17:49[/b][/url]

Már jóval korábban megtapasztalhatták volna ezt az érzést, ha Naya nem ragaszkodott volna annyira az elképzeléseihez. Ám ami késik, nem múlik, elértek ehhez a ponthoz is és nagyon úgy tűnik, Atlas kezdi meggyőzni dokinőjét kettejükről.
- Gina három gyereket is kitesz, nem tudod mit vállalsz - nevetve forgatja meg a szemét. Nem hangzik rosszul ez kezdésnek. Kutya, macska, egy tizenhatéves... Csakhogy a nő hozzáállása a gyerektémához egyelőre labilis lábakon áll, de talán ráérnek megvitatni. Még a végén ebben is hallgatni fog legjobb barátjára...vagyis a vőlegényére.
A hullámvasút közben újabb lejtőhöz ér, szükség van a férfi pozitív gondolkodására és arra, hogy elhitesse Nayával, minden rendben lesz.
- Azt azért ne mondd el neki, hogy megkérted a kezem... - Ebben a helyzetben ő egyáltalán nem érzi azt, hogy vissza kellene lépnie. Ha csak néhány randi volt, még a másik nő sem veszi talán komolyan, egyébként meg úgy öt éve kitette Atlasra a láthatatlan foglalt jelzőt. Tehát nem fog csak ezért kiszállni a férfi öléből. Sőt, újabb csókra húzza magához, de máris jön a visszapassz.
- Eddie odáig van egy másik nőért, kár miatta aggódnod és más sincs. Semmi olyan, aminek jelentősége lenne. Ismerkedtem pár gazdag barommal, de tudod mi volt a gond? Egyik sem te vagy - osztja meg vele az igazságot. - Ne haragudj, azt gondoltam, idővel rájössz, mennyivel jobban járnál valaki mással. És azért se haragudj, hogy kihűlt a vacsora - Atlas homlokára, majd arcának két oldalára, végül ajkára nyom egy-egy csókot. Hetek óta nem voltak együtt, más nem lebeg a szeme előtt, csak a helyek, amelyeket fel kell még avatni a házban. Ez még egy kicsit várhat, letámadás helyett visszaül az asztal másik széléhez és folytatja a vacsorát.
- Eszméletlen finom lett, már csak a főztödért is hozzád mennék.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=4178&post=878865#post878865][b]Atlas Henri Desgrange - 2024.05.25. 18:16[/b][/url]

- Ó dehogy nem, ismerem már, mint a rossz pénzt - neveti el magát, hisz rengeteg időt lógtak együtt még régebben is, amikor még kisebb volt. - Egyébként meg szinte már lassan felnőtt nő lesz, talán nem is kell rá olyan sokat figyelni - ezt részben azért is mondja, mert eszébe jutnak a fiatal lány szavai, aki szerint Naya kicsit túlzásba viszi a gondoskodást és ezt Atlas is így érzi. Újabb csókot kap, vagy inkább ad, nehéz is eldönteni, hogy melyikük is kezdeményezi, de most nem szívesen engedné ki karjai közül Nayát. A barátnő viszont szóba kerül és valóban, Atlasnak még lesz egy köre Nárcisszal, akit vitathatatlanul megkedvelt az elmúlt időszakban, bár utóbbit nem fogja Naya orrára kötni. - Nem mondom el neki, csak az igazat, hogy még mindig téged szeretlek - mosolyog, viszont ahogy eszébe jut Edward, kénytelen ő is rákérdezni a dolgokra, a válasz viszont megnyugtatja és végre egy nyugodt, kiegyensúlyozott mosoly költözhet az arcára. - Kizártnak tartom és nem izgat a vacsora - mosolyog, kiélvezi a puszikat és el sem akarja nagyon engedni Nayát, így hosszan nyújtózik vele, ahogy a nő megkerüli az asztalt, és csak akkor engedi el a kezét, hogy az le tudjon ülni. - Örülök - mosolyog, és végre nyugodtan belakmározhatnak a vacsorából. Lehet, hogy kihűlt, de most már sokkal jobban esik, mint ahogy előtte. Tölt is a poharakba újra bort és koccintásra emeli a vacsora végén. - Igyunk kettőnkre és a nem hivatalos lánykérésre! - kacsint, aztán koccintja a poharát, majd iszik belőle. - Azt hiszem, a hálót még nem láttad - mosolyog rá szemtelenül, miközben a kezét nyújtja, ezzel invitálva őt egy house tour-ral egybekötött, szenvedélyes keringőre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=4178&post=878876#post878876][b]Asteria Naya Saint-Venant - 2024.05.25. 19:59[/b][/url]

Kicsit azért sajnálja, hogy a húga már szinte felnőtt, abban sem lehet biztos, a későbbiekben vele akar-e maradni vagy inkább menne amerre akar. Egyelőre azonban legalább két évig még az ő felelőssége és tényleg nagyon igyekszik miatta.
Most, hogy szóba jött és tudja mit fog mondani Atlas a másiknak, le is zárja magában ezt az egészet. Nem akarja többet emlékeztetni magát arra az éjszakára, ahogy arra sem, milyen rossz volt elhidegülni attól az embertől, akit a világon legjobban szeret.
Naya nevetve húzódik vissza a helyére, mérhetetlen szeretettel pillantva vissza a férfira. Ha ezt csak álmodja, az ébredés nagyon, de nagyon kellemetlen lesz.
Habár a gondolatai kavarognak, egészen csendes minden odabent most, hogy nyugodt és boldog. Rövid idő alatt a vacsora is elfogy, majd egy pohár borral koccintanak az elmúlt félórában történtekre. Elveszik a kék szempárban, a mosolyában, és már éppen mozdulna, hogy máshol ünnepeljenek, amikor Atlas is ugyanerre gondol.
- Tényleg, azt kihagytuk - széles mosollyal csúsztatja kezét a férfiéba. egy pillanatra megtorpan és szabad kezével húzza le magához. - Szeretlek - súgja ajkaira, mielőtt hosszan megcsókolna amolyan ízelítőként.