 A falu határa után kell még sétálni egy keveset, hogy az ember elérjen ide, de határozottan megéri. Mindenütt fák találhatók a tó közelében, festői sétálóhellyé változtatva a környéket. A parkban elszórva padok találhatóak, amelyek télen is melegek és hívogatóak a rájuk szórt bűbájoknak köszönhetően. A kellemes környezet tökéletesen alkalmas, ha olvasni, pihenni vagy beszélgetni szeretne az ember. A tavacska körülbelül olyan negyven perces sétával körbeérhető, attól függően, az adott ember sétatempója mennyire kényelmes. Éjjel apró fénypontok segítik a tájékozódást az erre járóknak igazán romantikussá változtatva a környezetet. A víz hirtelen mélyül, de bizonyos helyeken alkalmas a strandolásra, itt gyakran látni a nyáron pancsoló diákokat is.
|
|
|
|
Andrej Scotti
A Falatozóból ide tartó utunk nem volt több, mint egy óra. Ez egy nagyon gyors kör volt ahhoz képest, hogy beugrottam abba a könyvesboltba, amit Andrej említett, és gyorsan (a megmaradt mai pénzből) egy új könyvet vettem. Végül is, nincs nálam semmi, csak önmagam, az tönkrement regény és az új kötet. Kicsit poros, és nyilvánvalóan régebbi kiadás, így nehezen jelentem ki róla, hogy új könyv, de amíg nem foszlanak szét a lapjai, addig jöhet.
Az úton a tóhoz, elkezdtem ecsetelni, hogy a tönkrement könyvet annyit forgattam a napok során, hogy nincs szívem kidobni, inkább egy klasszikus viking temetést érdemel. Kikapcsolódásnak nem utolsó, de azért nem is olyan izgalmas, mint dübörgő zenére lehajtani egy szikláról az egyik kezedben egy sárkánytojással, a másikban meg egy kecskével. Szóval, mikor a smaragdszín mező tárul elém, kissé megörülök, és bár tudva, hogy az ingem világos, levetem magamat a fűszálak közé, mivel az út idáig sem volt semmi. Mondjuk, mit is várhatunk egy ilyen személytől, mint én?
Ledobom a könyveket magam mellé, és óvatosan a vászon zsebemet kezdem tapogatni. Csak remélem, hogy nem egy reccsenést hallottam. Szerencsémre, a pálca ép, egészséges, mondjuk egy kissé nagy veszélynek van kitéve a zsebemben.
- Szóval ez a tó. - Emelkedek fel, de attól még a mezőn tespedek továbbra is. Jobb kezemmel próbálom blokkolni a napfényt, hogy messzebbre lássak a tó másik partjáig, ahol zöldes foltok sejlenek fel. Tökéletes hely lesz a temetésre.
- Akkor, kezdhetjük a hajó készítését? - Vetem oda ünneprontóan.
|
|
|
Aranyfő Péter
INAKTÍV
offline
RPG hsz: 12
Összes hsz: 14
|
|
Írta: 2017. szeptember 2. 23:47
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=699306#post699306][b]Aranyfő Péter - 2017.09.02. 23:47[/b][/url] Andrej Scotti A Falatozóból ide tartó utunk nem volt több, mint egy óra. Ez egy nagyon gyors kör volt ahhoz képest, hogy beugrottam abba a könyvesboltba, amit Andrej említett, és gyorsan (a megmaradt mai pénzből) egy új könyvet vettem. Végül is, nincs nálam semmi, csak önmagam, az tönkrement regény és az új kötet. Kicsit poros, és nyilvánvalóan régebbi kiadás, így nehezen jelentem ki róla, hogy új könyv, de amíg nem foszlanak szét a lapjai, addig jöhet. Az úton a tóhoz, elkezdtem ecsetelni, hogy a tönkrement könyvet annyit forgattam a napok során, hogy nincs szívem kidobni, inkább egy klasszikus viking temetést érdemel. Kikapcsolódásnak nem utolsó, de azért nem is olyan izgalmas, mint dübörgő zenére lehajtani egy szikláról az egyik kezedben egy sárkánytojással, a másikban meg egy kecskével. Szóval, mikor a smaragdszín mező tárul elém, kissé megörülök, és bár tudva, hogy az ingem világos, levetem magamat a fűszálak közé, mivel az út idáig sem volt semmi. Mondjuk, mit is várhatunk egy ilyen személytől, mint én? Ledobom a könyveket magam mellé, és óvatosan a vászon zsebemet kezdem tapogatni. Csak remélem, hogy nem egy reccsenést hallottam. Szerencsémre, a pálca ép, egészséges, mondjuk egy kissé nagy veszélynek van kitéve a zsebemben. - Szóval ez a tó. - Emelkedek fel, de attól még a mezőn tespedek továbbra is. Jobb kezemmel próbálom blokkolni a napfényt, hogy messzebbre lássak a tó másik partjáig, ahol zöldes foltok sejlenek fel. Tökéletes hely lesz a temetésre. - Akkor, kezdhetjük a hajó készítését? - Vetem oda ünneprontóan.
|
|
|
|
|
Andrej Scotti
INAKTÍV
palánta
offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 273
|
|
Írta: 2017. szeptember 3. 00:17
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=699313#post699313][b]Andrej Scotti - 2017.09.03. 00:17[/b][/url]  Nem gondoltam volna, hogy komolyan el fogunk temetni egy könyvet. Először persze vettünk egy újat, hogy pótolja a Bűn és bűnhődés használhatatlanná válása után keletkezett űrt, aztán visszaindultunk a tavacska felé. Remélem azóta se lepték el a partot a diákok, akiknek amúgy a kastély falai között kellene ismételgetnie. Engem is hasonló feladatok várnának, ha lenne még agyam tanulni. Jobb lesz, ha elengedem a dolgot, és bízok az emlékeimben. Holnap még átnézem, amennyire tudom.
- És amúgy mit vettél? - azért érdekelt, hogy mégis mivel pótolta az örökre elbúcsúztatni kívánt művet.
A faluban sétálva megosztok vele pár információt, hogy mi merre található, ha esetleg nem ismerné a járást, valamint az üzletek kirakatait is megbámuljuk. A tóhoz érkezve elfekszem a füvön a srác mellett, ahonnan nincs is sok kedvem feltápászkodni. Kissé sajnálom, hogy máris a temetésre terelődik a szó, de talán jobb minél előbb lezavarni a szertartást. Ha jól tudom, a vikingek anno fogtak egy csónakot, belehelyezték a halottat, majd amikor már tisztes távolságban úszott a vízen, egy meggyújtott nyílvesszőt kilőve égették el a hozzátartozójukat. Vagy valamit nagyon összekeverek a fejemben...
- Ami azt illeti, nem igazán értek a hajókészítéshez - húzom el a szám. Vajon hogy akar itt rögtönözni egyet? Még csak varázslatot sem ismerek hozzá. Bezzeg, ha otthon lennék, akadna hajó bőven. - Viszont kereshetünk valamit, amin úsztathatjuk. Aztán gondolom a pálcánkkal gyújtanánk meg - vakargatom meg az állam, majd a zavaró napsütés miatt felhelyezem a napszemüvegem, amit szerencsére magammal hoztam az útra. El is kezdek valami hasznosítható dolgot keresni, de egyelőre nem nagyon találok semmit.
|
|
|
|
|
Aranyfő Péter
INAKTÍV
offline
RPG hsz: 12
Összes hsz: 14
|
|
Írta: 2017. szeptember 3. 00:57
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=699316#post699316][b]Aranyfő Péter - 2017.09.03. 00:57[/b][/url] Andrej Scotti
Habozás nélkül a kezébe adom a könyvet, ezzel megválaszolva a kötet minőségi kérdését. A címlapon "A Mester és Margarita". A legendás Bulgakov regény mindig is ámulattal töltött el, habár sosem jutottam el odáig, hogy a főszereplő valójában megjelenjen. De most, most érzem magamban a kalandvágyat, hogy bemérjem ezt a tényt. Az első száz oldalt például hiába fürkészem a Mestert kutatva, őt nem találom benne. A hajókészítés része lesz a neheze, de arra is megvan a terv. Nem kell tartósnak lennie, csupán egy, talán két percig bírnia a vízfelszínen. Törökülésbe helyezkedve hallgatom, ahogy a reménybeli harmadikos kifejti az ő kivitelezési módját, és bólogatva jelzem, hogy ez az ötlet jónak tűnik. Viszont most én jövök egy ötlettel. - Mindjárt jövök! - Jelentem ki sietősen, mintha egy villanykörte villant volna fel a fejem felett. A felpattanva a fák közé sietek és ott gyűjteni kezdek. Addig hagyom Andrejt relaxálni, kiérdemelte. Mikor visszatérek egy rakás gallyal, ággal és levéllel, elkezdem kifejteni a tervemet. - Ezek lesznek a tökéletes alapanyagok. - Majd akárhányszor egymás mellé teszek két gallyat, a pálcámmal odasuhintok, kiejtve "Fi xample", amitől a két alkotóelem összetapad. - Csinálunk egy nehéz vázat gallyakból, és az alját befedjük ugyanígy levelekkel. Ettől, majd lebegni fog. Remélem... Majd elkezdem összerakosgatni, hogy körül-belül hogyan is kéne kinéznie a tutajnak. Majd nekilátok megvalósítani a tervet.
|
|
|
|
|
Andrej Scotti
INAKTÍV
palánta
offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 273
|
|
Írta: 2017. szeptember 3. 01:16
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=699317#post699317][b]Andrej Scotti - 2017.09.03. 01:16[/b][/url] Nagyon művelt és érett gondolkodású lehet, ha ilyen könyvek keltik fel az érdeklődését. Kevés klasszikust olvastam, viszonylag hamar kalandoztam el a sci-fi és fantasy műfajaiba, illetve botanikai lexikonokat, bájitalos receptkönyveket, na meg régi feljegyzéseket böngésztem a mágia történetéről, amik a mai napig ott csücsülnek a családi könyvespolcokon.
Hümmögök egyet, amíg Péter visszaérkezését várom. A tóparthoz közel fekszünk, itt nincs olyan meleg, a hűvös fuvallatok kellemesen simogatják a bőröm. Néhány pillanatig újra lehunyom a szemem, és egyszerűen élvezem, hogy nincs semmi dolgom. Ritka pillanat.
A lelkem mélyén persze alaposan felcsigázott, hogy mégis hogyan gondolta a hajó megépítését. Képzeletben valódi vitorlást álmodok meg, árboccal, hófehér vitorlával, komplett fedélzettel. Kíváncsi vagyok, mi valósul meg mindebből.
Aztán látom, ahogy visszaérkezik a fák mögül, ahonnan alaposan megszedte magát különféle ágakkal és levelekkel. A homlokomra csapok, hisz ekkor már sejtem, hogy mi lehet a terve.
- Zseni vagy! - dicsérem meg egy széles mosollyal, és már segítek is egymás mellé rendezgetni a fadarabokat. Igyekszem a lehető leggyorsabban alkalmazni a bűbájt, hiszen imádok varázsolni. Az egész kezdi felvenni egy miniatűr tutaj méretét, specifikusan a könyv méreteihez igazodva. Már csak a levelekkel való befedés van hátra, majd a közös munkánk, ha minden igaz, el is készül.
- Készen állsz? - kecmergek fel a talajról, hogy a víz felé vegyem az irányt. Eléggé lázba hozott ezzel a rendhagyó temetéssel.
|
|
|
|
|
Aranyfő Péter
INAKTÍV
offline
RPG hsz: 12
Összes hsz: 14
|
|
Írta: 2017. szeptember 3. 12:45
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=699390#post699390][b]Aranyfő Péter - 2017.09.03. 12:45[/b][/url] Andrej Scotti Felvillanyozó érzésként hat, mikor munkához látunk, hogy ilyen gyorsan ráhangolódott a tervre, és hogy jobban elsajátítja a metódust, mint én, az meg főleg. Az együttműködés hatékonyabbá is teszi a munkát, és így telik az idő, épül a tutaj. - Szóval bájitaltan? Gondolom, már nem kevés dolgot ismersz. Mi volt a legérdekesebb, legfurcsább dolog, amivel találkoztál? - Csak, hogy egy kicsit megemeljük a csevegés szintjét. Közben kapkodva kezdem feltapasztania leveleket, hogy vízhatlanítsuk a készülő mesterművet. Furcsa, de nagyon hamar elkészül a remek, és így készen állunk utolsó útjára küldeni, habár ez az első is. - Igen. Mehet! - Majd a tönkrement kötetet a "fedélzetre" rakodom, és felugrok, hogy a víz felé induljak vele. A parton leteszem magam mellé, mert ha rendesen vízre akarom helyezni, kicsit mélyebbre kell hatolnom, mint gondoltam. Igaz, hogy sötétszürke rövidnadrágot hordok, de a Vans cipő és a zokni nem jó párja a tóvíznek. Így gyorsan lekapva őket, két csupasz talppal, kezeimben a kis hajóval vágok előre utat a kövek és növények között. EZ így jó, mivel nincsen se túl hűvös, sem égető forróság, így a vízben állni, ami ráadásul még nem is olyan észvesztően mély, idillien hat. Itt engedem el a hajót, majd hagyom, hogy a hullámok beljebb sodorják. Kezemben a pálcával várom Andrej jelét.
|
|
|
|
|
Andrej Scotti
INAKTÍV
palánta
offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 273
|
|
Írta: 2017. szeptember 3. 14:30
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=699411#post699411][b]Andrej Scotti - 2017.09.03. 14:30[/b][/url] Egészen belemerülök a munkába, ezért is zökkent ki kissé a bájitaltanos kérdése, de tulajdonképpen örülök, hogy nem szótlanul telik a közös ügyködés.
- Még van hová fejlődnöm - jegyzem meg szerényen. - Nem is tudom... Sok van. Apa egyszer mutatott egy fiolányi százfűlé-főzetet. Klassz érzés a kezedben fogni, na meg belegondolni, hogy a segítségével bárki bőrébe belebújhatsz. Kár, hogy nem használhattam - fejezem be a visszaemlékezést, némileg elszomorodva. A legtöbb bájitalt már csak az üvegre pillantva is csodálni kezdem.
- Téged mi érdekel még? Csomó érdekeset fogsz tanulni elsősként - próbálom lelkesíteni, felidézve az én újszerű élményeimet. Már az első héten eldőlt, hogy mely tantárgyak lesznek a kedvenceim, előtte pedig erősen sejtettem, hogy amúgy is azok lesznek a befutók.
Mivel elkészül a remekmű, ami bátran állíthatom, hogy leköröz mindenfajta makettet, amit még az előkészítő technikaóráin fabrikáltunk, meg is indulunk a vízpart felé. Péterhez hasonlóan kilépek a cipőmből, megszabadulok a bokazoknimtól, s immár nagyjából térdig gyalogolok a vízben. Vele egy vonalban állva először leellenőrizzük, hogy tényleg lebeg-e, majd izgatottan bólintok a fiúnak.
- Ég veled, könyv - mondom búcsúzóul, várva Péter varázsigéjére. Az ő könyve volt, neki kell meggyújtania, hiába ragadnám meg a lehetőséget a varázslásra.
Várok egy kicsit, hogy ne zavarjam meg a gyászszertartást, majd miután úgy érzem, hogy megszólalhatok, fel is teszem a következő kérdésem.
- Szép hely, mi? Múltkor nem kérdeztem meg, hogy te honnan jössz.
|
|
|
|
|
Aranyfő Péter
INAKTÍV
offline
RPG hsz: 12
Összes hsz: 14
|
|
Írta: 2017. szeptember 3. 16:19
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=699443#post699443][b]Aranyfő Péter - 2017.09.03. 16:19[/b][/url] Andrej Scotti Sok kérdést vet fel az eridonos, de mindegyikre lesz még elég idő, tekintve, hogy nem hagyjuk el a helyet a hajó megúsztatása után sem. A kellemes fuvallatok és a nyári nap adta idillben, nem marad már erőm két dologra figyelni, így mikor dolgozok, nem teszek fel kérdéseket, viszont, mikor Andrej kérdez valamit, a munkát abbahagyva próbálom összegyűjteni a válaszomat. Mi is érdekel igazán? Olyan sok mindenről hallottam már otthon, annyit olvastam már mielőtt ide utaztam. Csak ezért tudom például a mostani bűbájt, mert unalmamban gyakorolhattam otthon, mikor nem figyeltek. De ami érdekel igazán? Megvallom neki. - Talán repülni szeretnék. Rendkívül érdekesnek hat a seprű használata. Talán, nem akarom elhamarkodni, kvidicsezni is mehetnék. Meg ott vannak a természettel kapcsolatos tárgyak. Majdnem az összes Magia Naturalis tárgyat fölvettem, mert a Magizoológia a második legkirályabb. - Az orrom alatt súgva kijelentem.: - Az első a Mágiatörténet. Szerencsémre, csatlakozik a vizes hűsöléshez, így nem kell nagyon megerőltetnem beszélőmet, hogy hallja, amit mondok. A tények egyszerűek. A hajó útjára kelt, már csak nekem kell megtennem a búcsút. Pálcámmal felé intve: - Lacarnium Inflamare! - Amitől az lobbanva távozik Könyvhallába. - Adok neki egy perc néma csöndet... - fejemet lehajtva jelentem ki. Majd két másodpercre rá: - Jó, hagyjuk! - Majd miután Andrej újabb kérdést vet fel, arra válaszolva: - Nem rossz, nem rossz. Nem túl iszapos a tó sem, a távol is elég idilli a hátunk mögött felsejlik a falu... Mikor felteszi a kérdést, hogy honnan jöttem, egy kissé elelmélkedek. Felelevenedik a fűzöld tenger közepén emelkedő villa, a családi forgatag, az emlékek. - Az Aranyfő klán székhelye a debreceni villánk. Az szava járása a népnek, hogy az a mi "oroszlánbarlangunk", mert tudod, az a család címere. - Majd az ing alól előveszem az ónix szemű oroszlánfej nyakláncot, és megmutatom neki. Ez a családi ereklye az, ami annak a gyermeknek jár, aki nem lesz családfő. És a napnak ezen a pontján, nem jut eszembe, hogyan tudnék nem erre gondolni. Elkezdek a part fele sétálni.
|
|
|
|
|
Andrej Scotti
INAKTÍV
palánta
offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 273
|
|
Írta: 2017. szeptember 3. 19:30
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=699494#post699494][b]Andrej Scotti - 2017.09.03. 19:30[/b][/url] - Nagy kviddics-rajongó vagyok, de túlságosan félek attól a sporttól. Látványos, ugyanakkor veszélyes. A repüléstudásomon is lenne még mit csiszolni - vonom meg a vállam, miután felcsillant szemekkel hallgattam Péter beszámolóját.
Egy rövidebb utat mondjuk el tudok képzelni, hogy seprűvel teszek meg a jövőben. Persze a biztonság kedvéért lenne rajtam védőfelszerelés. Könyök- és térdvédők, meg valami sisak. Aztán a varázspálcám is kéznél lenne, hogy ha esetleg leszédülnék a seprűről, akkor a bűbájoknak hála puhára tudjak esni, vagy legalább lelassítsam a zuhanást. Ezeket a varázslatokat azonban még egyelőre nem merem kipróbálni.
Elégedett mosoly kúszik arcomra, amint lángra lobban a könyv. Én is lehajtom a fejem, de komolyan is venném azt az egy percet, ha nem adná fel utána olyan rögtön. Elröhögöm magam, aztán vele együtt nézek szét. Furcsa érzés a tóban ácsorogni, remélem nincsenek benne sem varázslények, sem harapós halak.
- Villa?! - szalad ki a számon, de aztán inkább elhallgatok. Egy nagyon különös nyakláncot mutat meg, hasonlót azon ékszerekhez, amit a neves aranyvérű családok tagjai hordanak magukon. Mi is aranyvérűek vagyunk, de nem vesszük ennyire komolyan, amit örökölni fogok apától, az még kiadásra vár. Ők viszont nagyon-nagyon gazdagok lehetnek, elég csak a nyakláncra nézni. Ha magyar lennék, talán többet mondana az Aranyfő vezetéknév, így viszont utána kell majd nézzek valahol.
- Nekem csak egy szerencsehozó nyakláncom van - mutatom meg én is, de az övéhez képest a sajátom feleannyira érdekes. - A karkötőmet pedig átmenetileg kölcsönadtam valakinek - eszembe jut Alíz, és hogy remélhetőleg sikerül vele a jövőmbe látnia.
- Amúgy van testvéred? Biztos nagy a családod... - kezdem el követni a part felé, persze még szívesen ácsorognék a vízben, egész kellemes a hőmérséklete.
|
|
|
|
|
Aranyfő Péter
INAKTÍV
offline
RPG hsz: 12
Összes hsz: 14
|
|
Írta: 2017. szeptember 3. 21:22
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=699519#post699519][b]Aranyfő Péter - 2017.09.03. 21:22[/b][/url] Andrej Scotti - Azért nem igazán villa. Ez csak egy jó kifejezés arra, hogy hatalmas ház, ahol nem csak mi lakunk, hanem a család többi része is.- Huh család. Inkább passzolok, és elbúcsúzok lélekben a kötettől, ami lassan eggyé válik a levegővel füst formájában. Ahogy gomolyognak a sorok, és a baljós nyaklánc előkerül a nyakamból, egy kíváncsi énem ébred fel. - És azt csak vizsgákon hordod? Vagy az inkább egy ilyen univerzális "jószerencse" amulett? - Egy négylevelű lóhere jelenik meg lelki szemem előtt, egy dicsőséges arany fénnyel körülvéve. Ez kívülről furcsának tűnhet, mivel előre meredek enyhe mosollyal. - Átmenetileg? A vizsgaidőszakra, vagy következő találkozásig? Vagy az különleges? - Ezt már nem merem elképzelni, mivel nem is merek belegondolni, hogy lassan mit hihet rólam. Kicsit megemelem a tempót, és a habok közül kitámolyogva felkapom a könyvet a parton, majd egy pillanatot sem várva visszaindulok a talpamat csiklandozó fűágyon keresztül a tűrhető "celziuszú" vízhez. A tóban az egyik partközeli, vízben nyugvó sziklára telepszek, úgy hogy a lábaimat hűtse a víz, míg én a sziklán ülve olvasgathassak. A könyvet felnyitva, mintha egy új világ tárná fel a titkait, mintha csak rám várna, de mivel nem akarok bunkó lenni, folytatom a beszélgetést. - Van egy bátyám... Auror, meg minden. Meg hát... igen, elég nagy a család, de a közvetlen családban csak én, apa, anya és a bátyám vagyunk. A többiek unoka- és másodunokatestvérek. - Visszagondolni a mellékágra is fájdalmas, annyian vannak. Mondjuk, nem olyan sokan, mint a 20'-as évek előtt, de még mindig szép számban vannak. - Szóval, sok mindenkit kell elszállásolni. - Lehajtom a könyv felé tekintetemet, de aztán visszanézek, és szemeimmel a "lélektükrőbe" tekintek. - Ééés neked vannak testvéreid? A családod mivel foglalkozik? Mert már említetted édesapádat, csak még nem fejtetted ki.
|
|
|
|
|
Andrej Scotti
INAKTÍV
palánta
offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 273
|
|
Írta: 2017. szeptember 7. 20:42
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=699988#post699988][b]Andrej Scotti - 2017.09.07. 20:42[/b][/url] - Ó, értem - vonom meg a vállam. Már megijedtem, hogy valami híres milliomos fiával ácsorgok a tóban. Az lett volna ám a megtiszteltetés... Szálltak már meg nálunk tehetős vendégek, de azért a varázslótársadalomban is keményen meg kell dolgozni egy nyaralásért, úgyhogy a legtöbb átutazó hiába költött el rengeteg pénzt, azért tudtuk, hogy előtte hetekig fel kellett kötniük a gatyát, hogy ez lehetővé váljon.
- Inkább az utóbbi. Jól is mutatnak, meg hozzászoktam a viselésükhöz - mesélem neki büszkén, de aztán nyomban zavarba is jövök, mert nem tudom, hogy a kérdéseire mennyire válaszolhatok. Ha rajtam múlna, nem titkolóznék, csak hát pletykás sem akarok lenni. Viszont lehet, hogy azért ennyire érdeklődő, mert neki is van érzéke bizonyos dolgokhoz. Az meg valóban igazi szerencse lenne, ha rövid időn belül már a második ilyen embert ismerném meg.
- Nos, hát... mondjuk úgy, hogy az egyik ismerősömet megkértem valamire. Kipróbálunk valamit. Van egy különleges képessége, úgyhogy elméletileg bele fog látni a jövőmbe. Már ha működik a karkötővel - magyarázom neki lelkesen. Remélem neki is hasonlóképpen izgalmas ez a dolog, mint amennyire nekem. Csak hát ugye nem akarom mindenkinek elújságolni, ha nem muszáj. Mint azt a múltkor megtudtam, egy ilyen képesség nem gyerekjáték, ezért kerülöm a felhajtást ezzel kapcsolatban.
A könyv immáron végleg a lángok martalékaként végzi. Egy utolsó szomorú pillantás után telepedünk le a partszéli sziklákon. Kényelmesen hátradőlök egy laposabb kövön, amin jól meg tudok támaszkodni, úgy élvezem a napfényt, lábammal a vízben kalimpálva.
- Auror? De menő! És jó a viszonyotok? A legtöbb aurornak olyan izgalmas lehet az élete... - álmodozom a vizet nézve, ami itt a köveknél olyan tiszta, hogy látok néhány úszkáló ebihalat is. - Nekem is van egy bátyám, ő most Franciaországban tanul bájitalkutatónak. A nyáron szeretném őt meglátogatni.
Tényleg jó lenne, ha összejönne, mert nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyen neki teljesen önállóan, élete első albérletében laknia, meg állítólag dolgozik is tanulás mellett, szóval sajnos úgy tűnik, végérvényesen kirepült otthonról.
- Egyébként mi is elég sokan vagyunk, de mindenki szanaszét lakik. A szüleim megszállott botanikusok, emellett van egy fogadónk az udvar másik végében, szóval elsősorban már ott tevékenykednek. Emiatt tulajdonképpen az én otthonomban is nagy a felhajtás, mármint az átutazó vendégek miatt. De a lényeg, hogy most mindketten távol vagyunk a családunktól, így nem kell törődni velük, nem? - nevetek fel. - Van honvágyad?
|
|
|
|
|
Aranyfő Péter
INAKTÍV
offline
RPG hsz: 12
Összes hsz: 14
|
|
Írta: 2017. szeptember 10. 17:56
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=700465#post700465][b]Aranyfő Péter - 2017.09.10. 17:56[/b][/url] Andrej Scotti
- Jó is. Én sem tudom egyszerűen levenni a függőt. Valamiért eltölt egy olyan... melyik szót is keresem? - Teszem fel magamnak eme költői kérdést. - Normális talán. Ja, azaz, mivel nem hordtam mást. - Aztán válaszolva a hétköznapi kérdésemre, egy még "varázsvilágosan" is figyelemfelkeltő kis történettel. És még milyennel! Köze lesz a saját jövőjéhez, mielőtt megtörténne. Ez egy hatalmas dolog. - Jövőbelátás? Ez nagyon klassz! - Adok hirtelen hangot ennek a "fan" indulatnak, majd megköszörülve a torkomat kibököm: - Mármint király. - Majd a kötet egyik oldalát áttérítem jobbról balra. Kicsit olvasgatok, de közben Andrej szavaira és mondandójára is figyelek. Ahogy a gondolatok ismét a jóslás mezejére tévednek, eszembe jut, hogy tudni a jövőt talán nem is olyan klassz, mint ahogyan azt az előbb gondolni véltem. Ennek a felvetésemnek hangot is adok a könyvemből feltekintve. - Nem inkább teher tudni a jövőt? Mármint, ha azt mondják neked, hogy egy imo miatt fogsz meghalni, akkor nem mersz majd soha többé impek közelébe menni meg ilyenek. Vagy tévedek? Túl nagy feneket kerítek a paranoiának? - A legegyszerűbb dolgok a legveszélyesebbek. Éppen ezért érdekes és kellemetlen az ambivalencia, amit belőlünk váltanak ki. Egyszerre féljük és imádjuk ezeket a dolgokat, melyből egy kevés kell, hogy éljünk, de a több és több már kiolt. Éppen ezért várom epekedve a válaszát, hogy mit is gondol. Közben a vízben pihenő lábammal kavicsokat kezdek piszkálgatni. - Hát... asszem egész jó. Ő a családi büszkeség, szóval tudod, hogy megy ez. Vagy nálatok nem ez van a bátyáddal? - Aztán végigreppenve egy cikázó villámként a gondolat a bájitalkészítős hallucinogén viccekről, de inkább elvetem. - Mondjuk, ha bájitalokkal foglalkozik, akkor keverhetne valamit, ha érted mire gondolok. - De mégis kicsúszott... Majd egy ilyen anti-hontvágy tör rám, mikor kifejti gondolatmenetét a családi fészek hiányáról. Egyszerű számomra a válasz. - Nincs. Gyakorlatilag, nemrég jöttem, de már most úgy érzem, hogy ennél jobb nem is lehet. Gondolj csak bele! - Elkezdem az ujjaimon számolni felvetéseimet. - Első; csak a mai napon több kalandom volt mint az elmúlt egy hónapban. Második; végre azzal foglalkozok, amit szeretek, tehát valóban varázsolok, és nem csak az otthoni keretek között. Harmadik; kényelmesebb így, hogy folyton változik valami. Például, hogy ebédelni mentem, de abból is kialakult egy remek kis temetés/beszélgetés.
|
|
|
|
|
Andrej Scotti
INAKTÍV
palánta
offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 273
|
|
Írta: 2017. szeptember 13. 00:28
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=700914#post700914][b]Andrej Scotti - 2017.09.13. 00:28[/b][/url]
Egyetértően bólogatok. A nyakláncot visszarejtem a pólóm alá; búcsúzóul, s amolyan megszokásból még magát a láncot az ujjaim köré csavarom egy rövid ideig, végül zsebeimbe süllyesztem a kezem. Némi hiányérzettel gondolok a karkötőmre, még ha nemes célt is szolgál a távolléte, a megszokás mégiscsak nagy úr tud lenni, pláne ha emlékeztetnek rá. Írnom kell egy baglyot mihamarabb, úgy érzem, de talán belecsöppenünk majd a következő tanévbe, mire újra viszontláthatom magamon.
- Klassz hát! Na meg nagyon veszélyes - teszem hozzá vészjóslóan, lassan és kimérten. Emlékeztetem magam, hogy mit tanultam erről. Magam is tapasztaltam, hogy mennyire megviseli a képesség birtokosát. Halványan elmosolyodom, amikor a fiú is érezni kezdi a negatívumokat.
- Hogy tudsz olvasás közben rám is figyelni? - bökök kérdően a könyv irányába, miközben a jövő titkain elmélkedik általánosságban. Furcsállom, hogy ilyen jól ki tudja zárni a gondolataid. Vagy nem is olvas igazán, de akkor miért lapozgat közben? Igaz, a kérdés kicsit hirtelen szökött ki belőlem, ami inkább az eridonos őszinteségemnek köszönhető, de azért mégsem egy vicclapot böngész a kezei között, valóban érdekel a technikája. Vagy vajon ez a kékek egyik titkos adottsága?
- Amúgy szerintem helyzetfüggő. Tényleg van, amit jobb nem tudni előre, de biztos te se bírnád ki, hogy ne kérdezz rá egy-két dologra, nem? - sandítok a srácra némileg gyanakvó tekintettel. Ilyenek vagyunk mi, emberek...
- Jaja, ő a zseni. Én csak az árnyéka vagyok - kissé kínosan nevetek fel, megszoktam már, hogy ezt kell mondani, ha valaki más kérdezősködik rólunk, Scotti-testvérekről. Egyszerű összehasonlítási alap, hogy én inkább vagyok eleven, kalandor típus, ő pedig álmodozó, emellett eszes is. A legjobbak között volt, de persze az én agyam se fog rosszul, ami miatt szégyenkeznem kellene. Csak persze kellemetlen, hogy előtted volt valaki, aki learatta a babérokat, és azt a mércét meg már nem tudod úgy átugrani, de sebaj. Neki volt kitartása, nekem nem annyira. - Nincs szükséged olyanokra - vágok vissza egy széles mosollyal, csak hogy ugrassam.
- Örülök, hogy feldobhattam a napodat - szólok büszkén, már-már elpirulva magamtól - Tuti lesz még izgalmasabb. Csak máskor lehetőleg ne egy balesettel indíts - tanácsolom, gondolva a Falatozóban történtekre.
|
|
|
|
|
