38. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínekMágusfalvak és városok

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Petheő-Gönczy Bíboranna
INAKTÍV


Szeplő by Eric Wright®
offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 226
Írta: 2017. július 26. 17:05 | Link


Budanekeresd | elsős évfolyam kirándulás | sok-sok eső | kinézet

Valószínűleg ez egy szabály a természetnek, hogy amikor csoportos kirándulás van, akkor el kell kezdenie esni az esőnek. Éppen az egyik újabb, unalmas nevezetességet szeretné a kísérőtanár bemutatni, amikor az eddig vészjósló felhők átszakadnak, és irdatlanmód zuhogni kezd. A lányok sikítozni kezdenek, míg az ifiurak élvezik a felüdülést. Egész nap borzasztóan meleg volt, így a fiúk a messiást látják ebben a hűs meglepetésben. A hölgyemények nagy része már el is tűnt a főtérről, a fiúk is inkább a tanárt követik, mire az egyik félreeső utcából az elkalandozott Bíboranna kerül elő. Ártatlanul mosolyogva emeli arcát az ég felé, és élvezi, ahogyan minden csepp végigcsurog az arcán. Egy esőkabátot hozott a biztonság kedvéért magával, de esernyő nélkül ácsorog a téren. Imádja az illatát, teljesen bele is feledkezik, aztán sebesen átfut az agyán, hogy nem egyedül jött ide, hanem egy csoporttal. Megjegyezném, hogy egy kismacska után szaladt a sikátorba, s amíg adott neki egy-két falat üres, vízbe áztatott kenyeret, elkezdett szakadni az eső, és a többit már tudja mindenki. Így történt, hogy ismét sikerült elvesznie egy ismeretlen helyen. Zöld szemeivel hiába néz jobbra, hiába néz balra. Nem lát egy lelket sem. A zuhogó esőcseppek is megnehezítik a dolgát, hiszen rohamosan csökken a látótávolság. Kapucniját a fejére húzza, így már totálisan úgy néz ki, mint egy teknősbéka – a hátizsákja a kabát alatt van. „Hű, ez nem viccel”, gondolja magában, és az egyik közeli kirakathoz szalad. Az eresz alatt megpihen, miközben karba tett kézzel néz a távolba, de a többiek sehol. Jellemző rá, hogy elkeveredik még akkor is, hogyha egy társasággal érkezik meg valahová. Arcára kiül egy kisebb kétségbeesett fintor, majd megrázza magát, és éppen megfordulna, amikor egy koldussal szemben találja magát. Furcsán méregetni kezdi őt az alak, mire a leány bátortalanul elmosolyodik.
- Tudok segíteni, uram? - kérdi, miközben az ismeretlen csak áll előtte.
Hozzászólásai ebben a témában
Arlen Leon Loveguard
INAKTÍV


Frontember ¤ Királyfi
offline
RPG hsz: 128
Összes hsz: 974
Írta: 2017. július 26. 17:53 | Link



Semmi kedve tanulni, de muszáj a fejébe erőltetni az anyagot, ami nem a gyakorlati részét képzi az oktatásnak. Mennek neki a bájitalok jól, de meggyűlik a baja azzal, hogy leüljön és magába erőltesse a száraz történelmet.
Két óra szenvedés után kiszabadul a házból és gyalog, gitárral a hátán indul neki a falunak, hogy kiszellőztesse fejét. Egész úton dúdol és új számokon jár az esze, szinte észre sem veszi, mikor ért be a háztól egészen a falu közepére.
Nagyokat pislog a körülötte levő életre, és még épp időben ér be a közeli lemezboltba, pont elkerülve a kiadós esőzést. A kirakat melletti helyre dobja le magát, az esőcseppektől homályossá váló üvegen keresztül látja, hogy menekülnek kisdiákok és idősebbek erre-arra, be az üzletekbe, otthonaikba. Bárhová, csak ne legyenek vizesek. Arlen csak a gitárját sajnált volna, egyébként elgondolkozik a lehetőségen, hogy ő maga is kisétál és megáztatja magát rendesen. Hátha tisztára mossa zsongó fejét.
Szemöldöke az előtte, kint zajló eseményekre felemelkedik lassan, de biztosan homloka közepére. A gitár ujjai közül oda kerül, ahol az előbb még a feneke pihent, aztán az ajtó szélcsengője jelzi távozását.
- Nem jó ötlet fiatal lányokat zaklatni - jegyzi meg halkan, de erősen a férfi felé. A teknősnek tűnő lányt nem veszi annyira szemügyre, hogy tudja, ki ő, de az látszik, hogy lány. Meg az is, hogy ez a lány nem kíváncsi holmi rossz arcú koldusokra.
- Hallod?! El innen - szól erélyesebben.
Hozzászólásai ebben a témában
Petheő-Gönczy Bíboranna
INAKTÍV


Szeplő by Eric Wright®
offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 226
Írta: 2017. július 26. 18:07 | Link


Budanekeresd | elsős évfolyam kirándulás | sok-sok eső | kinézet

Az öregember valahogy nagyon nem szeretne elmenni innen, de ami még ijesztőbbé teszi a helyzetet az nem más, mint az, hogy egyáltalán nem akarja szólásra nyitni az ajkait. Csupán mély, szinte fekete szemeivel figyeli a lány íriszeit, akit igencsak a hideg kezd rázni az egésztől. Az idő is egyre hűvösödik, amit eddig élvezett is, hiszen jól jön ebben a melegben ez a hűsítő zápor, de most az előállt, furcsa helyzettől kicsit fázni kezd. Még mindig összekulcsolt karokkal áll az ismeretlen némaság előtt. Néha meg-megremeg a lány ajka, mintha szólni szeretne valamit, de egy hang sem jön ki a torkán az idegességtől. Udvariatlan húzás volna, hogyha csak úgy sarkon fordulna, és elmenne, de a tekintetét egy idő után muszáj levennie az öregről. Mély sóhaj hagyja el vöröslő, dús ajkait, miközben elnéz egy másik irányba, ahol egy szerelmespárt lát nevetgélve és kézen fogva átszaladni a téren, miközben csak úgy zuhog az eső. Lassan abbamaradhatna már, mert így soha nem fogja megmenteni senki. Szeme sarkából a koldust figyeli, aki éppen megemelné kezét a leány irányába, aki zavartan arrébb ugrik, mire egy hangot hall a háta mögül. Nem számított erre. Gyorsan megfordul, és egy magas, fiatal fiút lát meg maga mögött. Egy pillanatra leblokkol. Hitetlenkedően csillogó szemekkel néz fel megmentőjére, miközben az egyik rakoncátlan vörös tincset a füle mögé helyezi. Egy pár másodperc az egész jelenet. A fiú erélyesen az idős koldusra szól, aki valamit motyog, és már el is tűnik az egyik közeli sikátorban. Annus nagyot nyel, majd zöld szemeivel a kék tekintetet keresve szólal meg.
- Nagyon köszönöm – hallgat el egy pillanatra. – Kicsit leblokkoltam.
Egyelőre nem ismeri fel a fiút, pedig nagyon úgy érzi, hogy már látta valahol.
Hozzászólásai ebben a témában
Arlen Leon Loveguard
INAKTÍV


Frontember ¤ Királyfi
offline
RPG hsz: 128
Összes hsz: 974
Írta: 2017. július 26. 18:45 | Link



Jobban érzi magát így, hogy kiszabadult a házból és a könyvek fogságából. Testvéreivel mindig kint voltak régebben amikor jött a vihar és bőrig ázva, de nevetve kellett őket berángatni a házba. A lemezboltban való helyfoglalás során erre gondol és elmosolyodik, nem törődve azzal, ki hiszi most, hogy az neki szól. Azt már megszokta, hogy a lányok - és újabban fiúk - mindenhol észreveszik és nem hagynak neki öt percnél több nyugit, de még mindig el tud magáról feledkezni olykor.
Elkalandozik, ennek ellenére észreveszi a lányt odakint. Nem ez az első eset, hogy megmentőt kell játszania. Ami azt illeti, nem is hiszi, hogy az lenne, egyszerűen nem hagyja, hogy rossz dolgok történjenek ha egyszer meg tudja akadályozni.
Nem kell sokáig dolgoznia az ügyön. A férfi ismeri, ahogy Arlen is felismert benne egy öreg, nem éppen barátnak nevezhető embert. Eliszkol, ő pedig mosolyogva pillant le a lányra.
- Ugyan. A férfi dolga, hogy megvédje a nőket - legyint a dologra, semmiségnek tekinti. - Mit csinálsz itt kint? Nem úgy néz ki, mintha el akarna állni. Nem jössz inkább be? - invitálja Bíbort a lemezboltba, ahová neki lassan vissza kell térnie, ha nem akarja, hogy rajongói magukhoz vegyék szeretett gitárját.
Hozzászólásai ebben a témában
Petheő-Gönczy Bíboranna
INAKTÍV


Szeplő by Eric Wright®
offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 226
Írta: 2017. július 27. 08:38 | Link


Budanekeresd | elsős évfolyam kirándulás | sok-sok eső | kinézet

Figyelemmel kíséri a fiú minden apró mozdulatát zöld szemeivel, miközben az eső zuhogása kezdi végre megnyugtatni. Ez a pici, konfrontációnak sem nevezhető esemény sikeresen felzaklatta a vörös leányt. Alapvetően van az idős varázslókkal szemben egy „netovább”, mert nem tudja, hogy mit tehetnek vele. Ő nem ismeri még ezt a világot annyira, hogy tisztában legyen azzal, mit várhat a másiktól. A fiú hangjára ismét felkapja a fejét, és újra felnézne rá, azonban a fején lévő kapucni belsejét látja, és eltűnik benne a szeplős arc. De égő. Korrigál gyorsan, és lekapja a rókaszín sörényről a fejfedőt, úgy tekint az ismerős ismeretlenre. Szégyellősen elmosolyodik a mondaton, miszerint a férfi dolga, hogy a hölgyek megmentésére siessen. Milyen lovagias, kedves gondolat egy fiatal fiútól. Manapság a férfinem fiatalabb szekciójától nem várhat az ember lánya ilyen dolgot. Biztosan ez is nevelés kérdése. Hallja fejében édesanyja szavait, majd a gyermeki mosoly átváltozik egy kissé bátortalanabb fajtába.
- Elhagytam a többieket – kezd bele, miközben inkább elnéz a homályos távolba. – A Bagolykőből jöttünk kirándulni – húzza el a dús ajkakat, s zöldes szemeit a fiúra emeli egy félszeg vállrándítás társaságában, jelezve, nem is tudja, hogyan történt ez vele megint. – Elkeveredetem. De biztosan megtalálom őket… – néz fel az égre. – Amint eláll az eső – vagyis soha. Legalábbis egyelőre úgy néz ki. Az invitálásra érdeklődően kihúzza magát. Egyébként is, most kicsivel nyúlánkabbnak hat, mint szokott, hiszen magasabb sarkú bakancsát húzta harminchét és feles lábacskájára. Benéz a kirakat ablakán, majd végre boldogan csillannak fel szemek.
- De, persze, asszem – suttogja. Zavarában eszébe sem jut egyelőre bemutatkozni. Nem azért, mert udvariatlan, csupán zavart érez az erőben, még nem teljesen oldódott fel. Egy pár perc, és biztosan minden rendben lesz.
- Hangszerkereskedés vagy lemezbolt? – mutat vékonyka ujjával a bejáratra.
Hozzászólásai ebben a témában
Arlen Leon Loveguard
INAKTÍV


Frontember ¤ Királyfi
offline
RPG hsz: 128
Összes hsz: 974
Írta: 2017. július 28. 15:54 | Link



Arcán lassan szélesedik ki a mosoly amikor meglátja a kapucni alól felbukkanó fejecskét. Ebben az időben nem a legjobb ötlet kint várni, hogy elálljon az eső, hisz az lehet, hogy csak néhány óra múlva fog megtörténni. Persze könnyedén varázsolna esernyőt kettejük fölé és akár el is kísérhetné a lányt, de mennyivel egyszerűbb beinvitálni Budanekeresd legjobb üzletébe.
- Várd meg. Itt van hely - biccent a kirakat felé, ahonnan belátni az egész üzletet. Jó hangulatú kis hely ez, zenészek és zeneimádók álma. Nem véletlenül jár ő maga is ide gyakran, ahogy ideje engedi.
- Lemezbolt, ahová zenészek járnak. Nem tudom, mi a jó megnevezése - vigyorodik el. Lenyomja a kilincset és az ajtó nyílódásával ugyanaz a csilingelő hang követi kettejüket be, mint az imént. Előre engedi a lányt, majd a kirakatnál elfoglalt helyéhez sétál.
- Tudsz énekelni? - ráncolja homlokát fel-felpillantva a bagolykövesre, miközben gitárját kihámozza a tokjából.
Hozzászólásai ebben a témában
Petheő-Gönczy Bíboranna
INAKTÍV


Szeplő by Eric Wright®
offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 226
Írta: 2017. július 29. 09:43 | Link


Budanekeresd | elsős évfolyam kirándulás | sok-sok eső | kinézet

Mugli származású hősnőnk/hőskisasszonyunk érdeklődéssel tekint a bejárati ajtóra. Nem tudja, hogy mit várhat egy varázsló zenészek látogatta lemezbolttól. Itt minden olyan dolog, amit ő már megszokott eltűnt, de mindig van varázsvilágbeli megfelelője - vagy legalábbis nagyon hasonlít a mugli világban megtalálhatóakra. Érdekes ez. Ilyenkor tyúk vagy a tojás gondolatok cikáznak Bíbor vörös kis fejében, de próbálja gyorsan elhessegetni, hiszen nem lenne szép, hogyha ismét elkalandozna, s közben nem figyelne a fiúra. Mondjuk, ez igen nehéz lenne.
- Ühüm - bólogat halványan mosolyogva a fiúra szavaira, s közben meg is indulnak a bejárat felé. Nem sietnek, szép, akkurátus léptekkel közelítik meg az ajtót. Mindeközben Bíbor le sem veszi a tekintetét a fiúról, csak akkor kapja el fejét, és lobogtatja meg veres sörényét, amikor a másik szintén rá tekint. Besétál előtte az ajtón, és tátva marad a szája. Muzikális kis hölgy lévén igazán elvarázsolja a hely. A kérdésre kitágulnak szemei, majd odanéz a magas fiúra, aki éppen gitárjáért nyúl.
- Én? Dehogy - nyel egy hatalmasat. - Hárfázom. De énekelni nem igazán tudok - emeli le zöld íriszeit a fiúról. Amint eléri a padlót a tekintete, beugrik neki a fiú arca egy újság címlapján, de el is hessegeti a dolgot, hiszen hogyan is beszélgetne egy címlapfiúval. Talán Lora mutatta neki a lapot, de... á, mindegy.
- Egyébként, Bíboranna vagyok- tekint mosolyogva, karba tett kézzel a fiúra.
A vigyor nem akar eltűnni arcáról, ahogyan újra körbenéz a helyiségben.
Hozzászólásai ebben a témában
Arlen Leon Loveguard
INAKTÍV


Frontember ¤ Királyfi
offline
RPG hsz: 128
Összes hsz: 974
Írta: 2017. augusztus 3. 09:24 | Link



Nem sok alkalom van, amikor Arlen társaság nélkül marad egy-egy nyilvános helyen. A lemezbolt mindenkit összehoz, legyen az idős vagy fiatal, kislány vagy nagymenő. Mindig ebben a felfogásban élt. Hogy az emberi kapcsolatok fontosak és nem kell egyedül lenni, ha van, akivel szívesen töltené az idejét. És miért ne lehetne ez a személy most épp ez a kis vörös tündér? Nem rejti véka alá ha kedvel valakit. Az első perctől másképp viszonyul hozzá.
- Hárfa? - szökik fel szemöldöke és egy pillanatra megáll a mozdulatban. Gitárját a nyakánál fogva emeli ki a tokból és veszi át baljába. - Biztos? Egy kicsit sem? Játszhatnánk együtt - mosolyogva csinál helyet az ablak előtt kialakított párkányon kettejüknek, de közben nem veszi le szemeit a lányról.
- Ó! Bocs, tök bunkó vagyok. Arlen vagyok és örülök a szerencsének, Bíbor. - Kékjei megcsillannak mialatt elmosolyodik és magához húzza a vöröske kezét. Ahogy illik, csókot nyom kézfejére, aztán finoman maga felé húzza, hogy leültesse a helyükre.
Hozzászólásai ebben a témában
Petheő-Gönczy Bíboranna
INAKTÍV


Szeplő by Eric Wright®
offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 226
Írta: 2017. augusztus 6. 10:26 | Link


Budanekeresd | elsős évfolyam kirándulás | sok-sok eső | kinézet

Ahogyan karba tett kézzel ácsorog, egy boldog, apró mosoly száguld végig a szeplős arcon. Soha nem volt még varázs zeneboltban, és meg sem fordult a fejében, hogy keressen egyet. Habár, Eric mesélte neki, hogy talán még az iskolában is vannak olyanok, akik zenélnek, sőt híres, fiatal celebek is megtalálhatóak a kastélyban. Vagy csak nem messze a kastélytól… már nem emlékszik pontosan, és nem tudna ezen gondolkodni, hiszen teljesen elvarázsolja a hely. Arra, hogy valóban hárfán játszik-e, csupán gyermekien bólint egyet, majd kettőt, s zöld szemeit a fiúra emeli. Most eltűnni látszik a zavarodottsága, úgy érzi egy picit, hogy hazai pályán van.
- Egészen biztos – mondja egy fél mosoly kíséretében, még mindig a fiút nézve.
Ajkait összeszorítja, ahogyan újra körbenéz a helyiségben. Hárfa után kutat. Annyira nem kell messzire néznie vagy mennie, hiszen elől vannak a húros, pengetős hangszerek. Még nem indul meg a hangszer irányába, sőt valamiért néhány lépést a fiú irányába intézi, ahogyan nézi a hangszerek hadát felsorakozni a teremben. Nagy sóhaj hagyja el vörös ajkait, majd kitekint az ablakon, s konstatálhatja, hogy még mindig esik az eső. Úgy néz ki, hogy egyszerűen soha nem fog elállni. Nem baj. A fiú megragadja kezét, és finoman közelebb húzza magához. A lány szemei szégyellősen, meglepetten kidüllednek, miközben figyeli Arlent, azt, ahogyan a fiú ajkai közel kerülnek kézfejéhez. Zavarodottan elmosolyodik, ezzel egy időben lassan elhúzza a kezét, s mintha eddig is ezt szerette volna tenni, az egyik arcába lógó tincset a füle mögé helyezi.
- Arlen – mondja ki a nevet, s rossz szokásaként beleharap szája belsejébe.
Hezitálva, de leül mellé oda, ahová készítette neki a helyet. Térdük egy pillanatra összeér, ahogyan helyet foglal a fiú mellett, hirtelen elkapja egy szelíd mosoly kíséretében, majd jobban összehúzza magát.
- Játssz valamit – nézi a padlót, aztán felemeli zöldes tekintetét a fiúra.
Hozzászólásai ebben a témában
Arlen Leon Loveguard
INAKTÍV


Frontember ¤ Királyfi
offline
RPG hsz: 128
Összes hsz: 974
Írta: 2017. augusztus 7. 18:05 | Link



Örömet szerzett Bíbornak, látszik a lányon és ez Arlenre is jó hatással van. Azt hinné az ember, hogy sztárként annyira fennhordja az orrát, hogy szóba se állna a rajongókkal, vagy ismeretlen emberekkel, és ő szeret zenélni, szeret ebből meggazdagodni, mégsem nem szakad el az emberi kapcsolatoktól.
A kinti időjárás ellenére idebent jó a hangulat. Szokatlanul csendesek az emberek, de beszélgetnek. Arlen lopva rákacsint az egyik őt néző lányra, majd a gitárjával együtt kényelembe helyezi magát és persze a vörös kisasszonyt.
- Na, parancsolgat a hölgy? - vigyorodik el szélesen. Fejét ingatva néz a szemébe, onnan pedig a húrokra. Kell néhány másodperc, míg belekezd a dalba. Nem fogja vissza hangját, néhol úgy beleéli magát, hogy kékjeit is lehunyja. A dal éneklős részeinél Bíbort figyeli, hisz most neki énekel. Csak úgy, mintha koncerten lennének. Mosolyogva énekel, arcvonásai együtt élnek kezeivel. Kit érdekel az eső, ha ilyen dolgokkal lehet foglalkozni?
Perceken át tölti meg a lemezboltot a zene hangja, szépen magára vonva a figyelmet. Nem törődik a többiekkel, csak kettejükkel, s végül lassan halkul el a hangszerrel együtt. Kíváncsian, mosolyogva nézi a bagolykövest miközben térdével akarva-akaratlanul újból hozzáér a lány térdéhez.
Hozzászólásai ebben a témában
Petheő-Gönczy Bíboranna
INAKTÍV


Szeplő by Eric Wright®
offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 226
Írta: 2017. augusztus 7. 18:41 | Link


Budanekeresd | elsős évfolyam kirándulás | sok-sok eső | kinézet

Észreveszi a fiú kacsintását, amit egy másik lánynak intéz, ezért tekintetét azonnal zavarodottan elkapja, majd nagyon lassan, szinte félve néz zöldjeivel a mellette ülőre. Ajkaiba harap, és oldalra fordítja vörös sörénnyel díszített buksiját, miközben felveszi a várakozó állást. Nem akart ő egyáltalán belerondítani a fiú flörtölésébe. Merlin ments, hogy így legyen. Csupán nem számított rá, hiszen ő még annyira gyerek lelkiekben, nem volt eddig kitéve ilyen helyzeteknek, s van, hogy megzavarodik tőlük. Nagyot nyel, majd a fiú kérdésére szélesen elmosolyodik, ahogyan a padlóra kúszik a zöld szempár. Szó nélkül megcsóválja a fejét, miszerint nem akar ő itt parancsolgatni, de egyszerűen olyan kíváncsi lett. És az a lány kövezze meg először, aki nem szereti, hogyha egy fiú énekel. Valaki? Na, ugye, hogy imádjuk mind. Arlen nem tűnik szégyenlős ifjúnak – már a kacsintásból kiderült -, hiszen egy pár perc telik el, s megpendíti a húrt, hogy az első hangokkal lavinát indítson el a lány lelkében. Anna hosszú és még hosszabb percekig figyeli a daloló fiút. Sokakat hallott már életében zenélni és énekelni, de nem jut hirtelen eszébe egy ember sem, aki lekörözte volna ezt, amit most hall és lát. Vagy nagyon sok időt szentel ennek a hobbinak ez a fiú, vagy valami hatalmas nagy tehetség ül most itt, a rőt hajú lány mellett. Zöld szemei elvarázsoltan csillognak, majd amikor abbamarad a dal és a gitár is elnémul, a feléjük forduló tömeg hangosan megtapsolja a tehetséges ifjút. Azonban Bíboranna sem tapsolni, sem szólni nem tud. Tapsolnak, tapsolnak. Tapsvihar. Egy „imádlak Arlen” is elhangzik egy fiatal leány szájából, mire a fiatal Navinés elgondolkodva tekint vissza a lemezbolt sztárjára. Mintha egy híresség mellett ülne. Felrázza magát, majd amikor mindenki elhallgat, halkan tapsol egy párat.
- Erre nem számítottam – vallja be picit elvörösödve, ahogy’ összeér a két térd. – Nagyon… nagyon szép volt, Arlen – nyel egy nagyot, majd elkezdi lehámozni magáról táskáját és kabátját.
Kezd meleg lenni idebenn. Közben próbálja tincseit rendezni, hogy az összekócolt frizura helyére ugorjon, s ne nézzen ki ilyen elhagyatottan.
- Hol tanultad mindezt? – kérdi, miközben dzsekijét batyujába próbálja erőltetni.
Hozzászólásai ebben a témában
Arlen Leon Loveguard
INAKTÍV


Frontember ¤ Királyfi
offline
RPG hsz: 128
Összes hsz: 974
Írta: 2017. augusztus 8. 15:26 | Link



Teljes átéléssel zenél, hisz ez a mindene. A dalok írásával adja ki érzéseit, az előadással adja át a közönségnek. Furcsa, de szilárd kapocs van közte és a rajongók között, akik közül nem is eggyel összehozta már a sors. Van, hogy szorosabb kapcsolatok is kialakulnak és tudja, hogy a zene a kiindulópontja.
Mosolyát Bíbornak küldi, és csak a tapsra fordul a figyelő közönséghez. Nevetve túr hullámos hajába, majd egy intéssel köszöni meg. Persze a rögtönzött koncert a kirakat előtt elhaladók figyelmét is felkelti, így abban az irányban is akad ájuldozó lány, meg lecsúszó kisnadrág.
- Köszönöm - mosolyog a szemben ülőre, akire most összpontosítani szeretne. Figyeli a lány mozdulatait, arcának pirosságát és azt, ahogy az elpakolással szenved. Szó nélkül emeli meg pálcáját, hogy egy intéssel a segítségére legyen, és a kabát tökéletesen beleférjen a táskába.
- Voltak tanáraim. Most is van, muszáj mással gyakorolnom - vonja meg vállát. - Szoktál közönség előtt játszani? És honnan jöttél? A Bagolykőn kívül...
Hozzászólásai ebben a témában
Petheő-Gönczy Bíboranna
INAKTÍV


Szeplő by Eric Wright®
offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 226
Írta: 2017. augusztus 8. 16:57 | Link


Budanekeresd | elsős évfolyam kirándulás | sok-sok eső | kinézet

- Ó – lepődik meg. – Köszike.
Mosolyog kedvesen a fiúra, így nem csak szóban köszöni meg a segítségnyújtást. Sok minden van a táskájában, így nagyon nehezen boldogult azzal, hogy belegyömöszölje a viszonylag vastag kabátot. Igazán gyorsan meg tud fázni, ezért mindig bebiztosítja magát. Ruhát tud levenni magáról, ha melegebb lesz az idő. Azonban ha hűvös van, és nincsen nála plusz réteg, igencsak meg van lőve. Ezen gondolkodva hagyja zöld szemeit a fiún, s amikor ráeszmél, hogy hosszú, hosszú percekre belebambult a másik kékjeibe, borzasztóan elszégyelli magát, és elfordul a másik irányba. Nem szándékos volt, de nem is bánta, hogy alaposabban megfigyeli Arlent. Csupán akkor ijed meg, amikor ráeszmél arra, ami történt.
- Igen, nem jó mindig egyedül – jegyzi meg még mindig kicsit szemérmesen.
Egyelőre nem néz vissza beszélgetőpartnerére, csupán bakancsát figyeli, miközben gyermekien mozgatja lábfejeit mondandója közben.
- Nem jellemző – mosolyodik el, ahogyan ajkaiba harap. – Én egy varázstalan kisvárosból jöttem ide, Egerből. Ott játszottam kötelezően hangversenyeken, meg volt vizsga minden év végén – húzza el dús ajkait. – Ilyenkor kellett közönség előtt játszanom.
Fejezi be meglepően sokszavas beszédét. Aztán felteszi tudatlan kérdését.
- És te? – néz fel ismét a kék szemekbe. – Szoktál?
Hozzászólásai ebben a témában
Arlen Leon Loveguard
INAKTÍV


Frontember ¤ Királyfi
offline
RPG hsz: 128
Összes hsz: 974
Írta: 2017. augusztus 10. 22:13 | Link



Tetszik Arlennek a lány ártatlansága és visszafogottsága. Szereti zavarba ejteni a Bíborhoz hasonlóakat és van, hogy ezt akaratán kívül teszi. Most persze azzal, hogy térdét direkt a másikéhoz érinti, tekintetét pedig nem kapja el, akarattal cselekszik.
- Egyszer megmutathatnád, hogy megy - veti fel az ötletet, mintha ez egy teljesen hétköznapi dolog lenne. Azzal nem is törődik közben, hogy ezt más is meghallhatja, például az imént szinte szerelmet valló rajongólányok. Néhány pedig ölnének egy pár Arlennel töltött percért, óráét.
Bíbor kérdésére széles vigyorra húzódnak ajkai. Elgondolkodik néhány másodpercig, hogy erre mit feleljen, majd megrázza a fejét. Nem avatja be, ha nem muszáj. Majd rájön a találkozás után.
- Nem sok ember előtt - nem szép dolog hazudni, de ez olyan könnyedén megy, mint a karikacsapás. Kimondja, majd mosolyogva újra a vöröskére néz.
Hozzászólásai ebben a témában
Petheő-Gönczy Bíboranna
INAKTÍV


Szeplő by Eric Wright®
offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 226
Írta: 2017. augusztus 11. 16:31 | Link


Budanekeresd | elsős évfolyam kirándulás | sok-sok eső | kinézet

Bíboranna egyszerű. Akár a faék, ahogyan szokták mondani, noha nem minden esetben negatív értelemben. Sőt, inkább a pozitív tulajdonságai közé sorolnám ezt az ártatlanságot és gyermeki rácsodálkozást. Zavarba hozni sem nehéz ám. Azonban ezt Arlen is szemmel láthatóan észrevette, és tetszik is neki a helyzet. Tipikus. És mégsem az. Most nem úgy van zavarban, mint általában. Hiszen általában ez egy zavaró érzés számára. Jelenleg sem teljes az öröm, hogy így érez, de mégis valami más, ahogyan a csintalan kékekbe tekint. Köszönjük, esőzés.
- H…hogy’ megy? – kérdezi kissé ijedten.
Ilyenkor törvényszerű, hogy zavartan beletúr a vörös, szög egyenes tincsekbe, amik most az eső miatt kissé szénaboglya-hatást keltenek, majd elkapja zöld szemeit a fiúról, és halványan mosolyogva az egyik szépen kidolgozott brácsára koncentrál, miközben újra megszólal.
- Rendben – néz le a padlóra, utána bakancsára, majd ismét Arlenre.
Nem tudja, hogy miért, de ezzel ígéretet tett a fiúnak, aki valószínűleg be is fogja hajtani rajta. Persze csak akkor, hogyha egyáltalán találkozni fognak még az életben. Látszik, hogy nem a Bagolykőben tanul. És Anna nem tudja, hogy következőnek mikor fog megjelenni Budanekeresden. A tömeg lassan szétoszlik, így újra indítanak valami lágy muzsikát, ami a legjobban illik a bolthoz, kicsit zúzósabb varázslózene ez. S mivel nem Led Zeppelin vagy Iron Maiden – vagyis nem mugli zene -, így nem tudja megállapítani, hogy kik lehetnek ezek, de nagyon jó kis hangzásvilága van. Lábfeje be is indul a ritmusra, majd bólogatni kezd a fiú mondandójára.
- Ahhoz képest, elég jól ment – állapítja meg.
Most nem mosolyog, csak elnéz a bolt másik végébe. Arlen biztosan járatos errefelé.
- Körbevezetsz? – néz vissza a kékekbe.

A fiú úgy néz ki, hogy boldogan körbevezeti a vörös lányt, így hagyják picit pihenni a gitárt. Arlen jobban ismeri a helyet, ezért ildomos körbevezetni Annust, aki - természetesen - érdeklődve figyel mindent a boltban. Lassan az eső is múlni kezd, a két fiatal pedig kicsit elveszik a hangszertengerben.

/ Köszönöm a játékot Love /
Utoljára módosította:Petheő-Gönczy Bíboranna , 2017. augusztus 17. 21:16
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínekMágusfalvak és városok