*A fájdalomról és zavaráról a seprű iránti érdeklődéssel próbálja megmentője elterelni a figyelmét. Persze nem biztos, hogy ez a célja vele, de sikerül elérnie. Csenge mindig is örömmel beszélt választott sportjáról, és mivel a legtöbben még soha nem is hallottak a nagy népszerűségnek nem igazán örvendő seprűakrobatikáról, volt is miről.*
- Ez egy Blue Bird *biccent az eszköz felé a lány.* - Akrobatikai seprű. Azért szélesebb és lapos a nyele, mert ezen többször kell állni, mint ülni. Zenére mutatunk be táncos és akrobatikus elemeket, például mérlegállást, szaltót, különböző forgásokat. A bírák pontozzák és az így kialakult rangsor alapján lehet továbbjutni a nagyobb versenyekre.
*Neki még egyszer sem sikerült, de ez kicsit sem lombozza le. A belé fektetett munka és energia nem vész el, egyszer majd megtérül, és a versenyeken túl Csenge számára a legtöbbet az előadások közbeni végtelen nyugalom jelenti. Az érzés, amikor azt hiszi, akár mágia nélkül is képes volna szárnyalni.*
- Mivel az előadások során fontos a kinézet, így a seprűk is kicsit... extrábbak, mint, amit a kviddicshez használnak. Ezek itt például a hegyi kékmadár tollai, persze mágikusan megnagyobbítva *mondja, miközben végigsimít a seprű puha végén.
Örül neki, hogy a férfi figyelmesen hallgatja, ő pedig szívesen magyaráz neki, hiszen legalább addig sem kell a bokájára gondolnia. De mindennek eljön egyszer a vége, ők is megérkeznek a gyengélkedőre, ahol Csenge hamar egy ágyon találja magát.*
- Köszönöm szépen a segítséget, és igazán nem akarlak tovább feltartani. Ha van valami sürgősebb dolgod... szerintem most már rendben leszek *mosolyog kedvesen rá, aztán a következő pillanatban már az éppen betoppanó tanárnőt nézi. Nyel is egyet rögtön ijedtében. Remélte, hogy valaki olyannal fut össze, akivel esetleg meg lehet beszélni, hogy ne említse a seprűdolgot.*
- A..a.. bokám *nyögi ki végül a kérdésre adott felelet gyanánt.* - Kifordult, meg aztán le is estem.
*Ez talán nem túl sok segítség a nőnek, de Csenge a büntetéstől félve ezt is csak nagy nehezen tudja elmondani neki. Aztán csak hever az ágyon félülő pozícióban, vizes talárjában remegve és várja az ítéletet.*
- Ez egy Blue Bird *biccent az eszköz felé a lány.* - Akrobatikai seprű. Azért szélesebb és lapos a nyele, mert ezen többször kell állni, mint ülni. Zenére mutatunk be táncos és akrobatikus elemeket, például mérlegállást, szaltót, különböző forgásokat. A bírák pontozzák és az így kialakult rangsor alapján lehet továbbjutni a nagyobb versenyekre.
*Neki még egyszer sem sikerült, de ez kicsit sem lombozza le. A belé fektetett munka és energia nem vész el, egyszer majd megtérül, és a versenyeken túl Csenge számára a legtöbbet az előadások közbeni végtelen nyugalom jelenti. Az érzés, amikor azt hiszi, akár mágia nélkül is képes volna szárnyalni.*
- Mivel az előadások során fontos a kinézet, így a seprűk is kicsit... extrábbak, mint, amit a kviddicshez használnak. Ezek itt például a hegyi kékmadár tollai, persze mágikusan megnagyobbítva *mondja, miközben végigsimít a seprű puha végén.
Örül neki, hogy a férfi figyelmesen hallgatja, ő pedig szívesen magyaráz neki, hiszen legalább addig sem kell a bokájára gondolnia. De mindennek eljön egyszer a vége, ők is megérkeznek a gyengélkedőre, ahol Csenge hamar egy ágyon találja magát.*
- Köszönöm szépen a segítséget, és igazán nem akarlak tovább feltartani. Ha van valami sürgősebb dolgod... szerintem most már rendben leszek *mosolyog kedvesen rá, aztán a következő pillanatban már az éppen betoppanó tanárnőt nézi. Nyel is egyet rögtön ijedtében. Remélte, hogy valaki olyannal fut össze, akivel esetleg meg lehet beszélni, hogy ne említse a seprűdolgot.*
- A..a.. bokám *nyögi ki végül a kérdésre adott felelet gyanánt.* - Kifordult, meg aztán le is estem.
*Ez talán nem túl sok segítség a nőnek, de Csenge a büntetéstől félve ezt is csak nagy nehezen tudja elmondani neki. Aztán csak hever az ágyon félülő pozícióban, vizes talárjában remegve és várja az ítéletet.*