Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Tényleg eszméletlen rendes tőle, hogy felhozott a kastélyba, és előtte rögzítette a lábam. Nagyon jó érzés tudni, hogy vannak még rendes, segítőkész emberek, és nem csak folyton elmegyünk a másik mellett, mintha ott se lenne.
Amíg a doktornő a gyógyítót hajkurászta, addig én leültem az egyik ágyra, és felpakoltam a sínbe tett jobb lábam. Közben azon merengtem, vajon anya mennyire fog kiakadni, ha megírom ezt az esetet neki levélben? Valószínűleg nem kicsit, úgyhogy el is vetettem helyben az ötletet. Amiről nem tud, az nem fáj. Fölösleges felizgatni ilyesmivel, amikor ő úgyis messze van innen, és van helyben megoldás.
Ásítottam egyet, amíg várakoztam, kimerített az utazás, még úgy is, hogy Noxen doktornő (becsületére legyen szólva) figyelt rám, és lassan hajtott.
Elgondolkodtam, vajon ki kell-e maradnom valamiből is, vagy ha összeforrasztották a csontjaimat, azonnal mehetek is vissza a klubhelyiségbe? Jó lenne, Tappancs biztosan hiányolni fog reggelre. Nem rajongtam érte, de szükségem volt a lábamra, úgyhogy csak sor került a gyengélkedő felkeresésére. Vajon létezik olyan varázslócsemete, aki megúszott már legalább egy tanévet gyengélkedő nélkül? A plafon bámulása elég unalmasnak tűnt, magamban fohászkodtam Merlinhez, hogy csak érjen vissza a nő minél előbb. Utálok egyedül lenni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Akármennyire is próbálkozott Noxen doktornő, csak nem sikerült elterelnie a figyelmemet a rám váró kínkezelésről és kényszerpihenőről. A doki nem volt valami bizalomgerjesztő, utána meg szemöldökvonogatásba kezdtem. Enyhén szólva fura. Szóval ő akarja rendbe hozni a lábam? Lehet ennél rosszabb? Válasz: lehet. Kell nekem ilyen kérdésekkel dobálózni magamban, átokverte Murphy mindig bebizonyítja nekem, hogy a banális kérdésekre létezik még banálisabb válasz.  Plusz magammal dumálni sem feltétlenül jó jel, és nem utal egészséges állapotra. Kár, hogy én nem süthettem el a viccet, hogy egészségem az nincs, csak feleségem… néznének is rám nem kicsit furán. Nem, ez sem jó ötlet.
- Naná, ez a legjobb hely. Jobb, mint a mugli általános iskolám volt. És ott csak Legolas-szerű volt az egyik tanár – vigyorogtam kedvesen, kicsit hamiskásan. Á, ugyan nem volt ez célzás… Egész addig elviselem ezt az alakot, amíg nem akar belém diktálni valami rémes bájitalt.
- Mindkettő. Üljön be egyszer VZR egy órájára. Simán elmehetne a kedvenc mugli tévécsatornámra humoristának, imádná a közönség. De a Jóslástan se rossz, meg az Asztrológia Szundi proffal – feleltem a nő kérdéseire. – Ha jó a tanár, a diák is szeret tanulni. Ha pocsék előadó, akkor egy életen át utálni fogja a tárgyat a tanulója.
- Ne már! – hördültem fel kelletlenül a hírre, hogy bent kell maradnom estére. Újabb grimaszsorozatot vágtam le, mialatt a dokipasas a lábam vizsgálta, továbbra sem bíztam benne túlzottan, hogy jó ötlet, amit tervez. Aztán amikor visszatért a fiolákkal, olyan arcot vágtam, mint aki citromba harapott.
- Fúj. Ez most komoly? – meredtem rá nagy, barna szemeimmel, kb. olyan tekintettel, mint Csizmás kandúr, amikor veszélyt szimatol. – Mi az a négy lötty?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Felvontam a szemöldököm az Aragornos megjegyzésre. Ezek szerint képben van a mugli kultúrával is a gyógyító, jó tudni. Viszont ő addig örülhet, amíg nem tudja, gondolatban kihez hasonlítottam. Leginkább Boromirra emlékeztetett, a külcsín alapján, persze, belsőben lehet, hogy jó arc, de pár órácska után még nem igen mondhat megalapozott, reális véleményt az ember lánya másikról.
Ez a nap sehogy se akart javulni. A nem túl bizalomgerjesztő löttyök látványa elvette a kedvem a további kérdezősködéstől, pláne, amint megtudtam, hogy mégis mire jók. Remek. Ha nem üttetem ki magam, akkor kiüt a fájdalom, amit a csontforrasztó okoz, szuper kilátások, de tényleg… Minek is keltem ma fel… vannak iskolai felszereléseim a faluból, cserébe törött lábbal jöhettem vissza. Pardon, hozhattak vissza. Érdekes lett volna, ha törött bokával végigcsászkálok a faluban, és még a kastélyban is… áh, nem lenne realitása, hacsak nem lennék zombi… de még azoknak se sikerülne elvileg. Milyen marhaságokon jár már az eszem…
- Oké, vettem, csak essünk már túl rajta – türelmetlenkedtem. Minél tovább húzzuk ezt a procedúrát, annál rosszabb lesz, és a zsémbes hangulatommal most senki sem járna jól. Remélhetőleg semmi jó heccről nem fogok lemaradni, és holnap már el is enged.
A fiolák tartalmát csak szép sorjában, nyugodtan gurítottam le, nehogy valami is balul süljön el, sose lehet tudni, jobb félni, mint megijedni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Jaj, de szép a holdvilágos éjszaka... ja, hogy ez nem egészen az a szám. Pedig szerettem ezt a népdalt, sőt, igazából a hardcore metálon és rockon kívül úgyszólván egyikkel se volt problémám, jól kijöttem a többi műfajjal. Jó lett volna valaki, akihez be tudtam volna társulni gitárosnak, habár mostanában a tanulás mellett bevallom, szégyenszemre, erre nem sok időm jutott.
A megüresedett társalgóban gyakoroltam, itt már úgy sem akadt senki, akit zavarhattam volna a gyakorlásommal, ha meg elalszom, hát úgy kell nekem. Eredetileg tilosban akartam járni de rájöttem, hogy nem értek a bájitalfőzéshez, és Fela bá' készletéből is hülyeség volt olyasmit lenyúlni, aminek a felhasználásáról mit se tudtam. Tényleg jobb lett volna, ha a kész főzet-ötletre hallgatok, de így jártam, minek van nekem akkora szám.
Csak ne jöjjön rá az öreg, hogy igazából én csentem el a hozzávalókat. Az lenne a legjobb, ha most szépen lesétálnék a pincébe, és bevallanám neki az igazságot, de, attól, mert eridonos vagyok, még nem feltétlenül biztos, hogy vakmerő is. Nem igazán vágytam egy hajleszedős kiadós kiabálásra, márpedig tuti kihúznám a gyufát ezzel, amúgy sem igen bírt a tanerő. Már csak az a kérdés, hogy jutott eszembe, hogy én másodikos létemre egy bitang nehéz hat-hetedéves tananyagra jellemző főzetet fogok elkészíteni?
Tényleg megéri nekem ez a kockázat egy olyan igazságért, amit nem is biztos, hogy annyira komolyan szeretnék tudni? Ami nem is biztos, hogy annyira helyes és jó ötlet, ha megtudom? Érdemes vállalni a veszélyt érte? Mi van, ha nem sikerül, és komoly bajom lesz a félresikerült főzet miatt?
Ezen merengtem gyakorlás közben, A Halestorm mugli banda Innocence számát gyakorolgatva, dúdolgatva. Ez még az elviselhető kategória nekem, csak mostanában kaptam rá, egy mugli származású évfolyamtársam mutatta még pár napja az együttest, a kedvéért megtanulok pár számot tőlük. Legalább bővül a repertoárom, csak énekelnem ne kelljen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Ó, hogy az a mennybéli magasságos! Ennyit a mai napi gyakorlásomról… De komolyan, hogy lehet az, hogy amikor eltervezem, hogy oké, most én rosszalkodok, akkor bezzeg mindenki észrevesz? Még a prefik is. Miért, de miért utál engem ennyire Murphy?
- Bálint Fruzsina Ingrid. A fenébe, ismerjük egymást, legalább is én téged, Adrien – eredt meg a nyelvem. Nem biztos, hogy jó ötlet volt, lehet, hogy nem is ismert annyira, ahogy gondoltam, de talán arcról már csak-csak beugorhattam neki. Mondjuk, amilyen pocsék volt a társasági életem, nem igazán csodálkoztam volna, ha halványlilája se lenne, honnét szalajtottak, főleg, ha színarany. Mármint vérben. Jó, ez béna poén.  – Másodév.
- Ha muszáj… Nagyon vigyázz rá, kérlek! – átadtam, de azért reméltem, hogy nem tör elő belőle az exrellonos, és nem akar majd gonosz módon kárt tenni benne. Szegény kicsi gitárkám. Ez bőven elég bünti volt, de sejtettem, Zsófiból kiindulva, hogy extrán megkapom. Óvatosan helyeztem a kezébe, nehogy egy aprócska sérülés is essen rajta. Igazi kincs, még ha nem is a legmárkásabb darab, csak egy használt öreg róka, de attól még szépen szólt, hála a folyamatos karbantartásnak. A gitáromra extrán kényes voltam, ahhoz képest, hogy mennyire nem tartoztam a flancos csajok közé. Ha megengedhetném magamnak a sok piperecuccot, akkor se akarnék olyan lenni, hogy csak a külső alapján ítéljek meg másokat. Persze, számít, de azért mégse az lesz nálam a végső döntő ok, amiért kedvelek, vagy nem kedvelek valakit.
Adrient pl. most a gitárom elkobzása miatt nem igen szívlelem, de ha épségben meghagyja, akkor talán enyhülök, elvégre én voltam a hülye, hogy zajt csaptam, és lebuktam.
- Tudsz rajta játszani?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Azt már megállapítottam, hogy vele sem leszünk cimbik. Nem is nagyon akartam, túlkoros hozzám, jobb lenne a saját korosztályomnál maradni. – Bocsi, Adrian.
Kijavítottam saját magam gyors ütemben. Én se szeretem, ha piszkálódnak a nevemmel, olyat meg ne tegyek mással, amit magamnak se kívánok, nem igaz?
- Ez igaz – elismerően bólintok, a nevét már hallottam, de ismerni olyan szinten még nem ismertem.
- Kösz, hogy elkaptál. Legalább már biztos nem könyvelhetnek el strébernek – Nem kellett volna ezt mondanom, nagyon megbánó jó kislánynak kéne lennem, de valahogy nem tudtam az lenni. Szörnyű lenne, ha rám ragasztanák a stréber jelzőt eridonos létemre. Milyen az már!
- Nem is javasoltam, bakker. Tanítani amúgy se tudok, ahhoz nem értek. Arra születni kell. Fogadok, hogy zongorázol - lenéztem az ujjaira, ahogy tartotta a gitárom. Vajon jól is műveli? A jó tanár órája nem unalmas, képtelenség elaludni rajta, és wow-élményt hagy maga után, amint távozik a teremből. Ez biztos nem igaz rám, nem vállalok gitár-oktatást. A végeredménye egyenlő lenne a biztos katasztrófával.
- Nem szokásom kiöltözni. Azt meghagyom a divatmániásoknak, meg azoknak, akiket felvet a pénz apuci-anyuci által - fintorogtam. Na, ez telibe talált, én kiöltözni... aha. Amikor a legtöbb cuccomat másodkézből szerzem be, elég nehéz. És amúgy is, november vége felé vagyunk, télies cuccokkal elég nehéz ezt megoldani. Valahogy nincs túl nagy érzékem és affinitásom hozzá.
- És mit eszeltél ki? Úgyse tudod Zsófit lekőrözni - valahogy egyfajta példává nőtte ki magát a szememben az emlegetett rellonos kreativitása, egészen örömmel hajtottam végre, és nem éreztem még csak kínosnak se. Azt azonban ki kell majd derítenem, hogy miért is pikkel annyira Kedvesre, hogy engem szabadított a szerencsétlen tanerőre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Boxoló. Aha. Az annyira nem érdekes. Nem mintha bajom lett volna a sportokkal, de számomra a box irtó unalmas sportág. Komolyan, most mi izgi van abban, hogy két túlmozgásos egyed agyonpüföli egymást? Valahogy a téli sportok jobban vonzottak annak ellenére, hogy igazándiból egyiket se engedhetném meg magamnak, és nem is láttam esélyt a jövőre nézve, hogy valaha is kipróbálhassam.
Mind  a kori, mind a sífelszerelés borzasztóan drága újonnan, és használtan meg nem érdemes venni, ahogy hallottam.  
Nagy nehezen feltápászkodtam a kényelmes helyemről, amit sajnálattal tettem, de feljegyeztem, hogy ez lesz az egyik új törzshelyem. Extra kényelmes. A szemforgatásra hasonlóképpen reagáltam.
- Vakolatnál sokkal fontosabb dolgok is vannak - nem részleteztem volna. Volt egy olyan érzésem, hogy ezek után olyan messzire fogja kerülni pofázó szerény személyemet, amennyire csak teheti, ha meglátna legközelebb, á, nem is értem, miért. Vagyis de: be nem áll a szám. Ja. Ha valamit nagyon nem szívesen teszek, ez előfordul. Jelen esetben ez a valami a klubba való visszacsámborgás az ő társaságában.
A visszacsámborgás még oké lenne, csak nélküle.
Paff... a bűvös sárkány. Pedig azt reméltem, hogy néhai zöldként van benne ennyi versenyszellem, hogy túltenne a kollegináján.
- Nem nagy gond - tőlem aztán. A mágiahasználat nélkül suli előtt is éltem, és otthon is ugyanúgy kellett takarítani magunk után. Ez aztán igazán fantáziátlan és... unalmas. Nem akartam még jobban az agyára menni azzal, hogyha én nekiállok gondolkodni, mielőtt megszólalok, annak néha talán károsabb a hatása, mintha nem gondolkodnék. Ez igen... az évben ő a második prefektus, aki valószínűleg akkor se kérne a társaságomból később, ha az élete múlna rajta, most már tuti nem mondanak strébernek. Néha kell kicsit rosszalkodni, ennyi pedig még bőven belefér a kereteimbe. Azért nagyon durva kihágásig nem merek elmenni. Több tudás és tapasztalat kéne hozzá. Így meg még nem is okoztam akkora kárt senkinek, csak egy laza fél, egy órácskát vehettem el talán a prefektus uraság idejéből.
Egy valamire azért nagyon jók ezek a kilógásos rajtakapások: kitapasztalni, hogy melyik prefi milyen módszert alkalmaz. Na, azért az összes prefektust nem szeretném a nyakamra csődíteni éjnek évadján, most jó darabig úgyis elfoglalt leszek.