Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója
AnnamáriaÉrdekes, hogy pont újév után néhány nappal érkeztem a kastélyba. Lehet, hogy ez pont azt jelenti, hogy egy új évbe sok mindennek kell változnia? Például, hogy kirángassanak a mugli-világból és belecsöppenjek ebbe a varázsvilágba? Akárhogy is, nekem nem tetszik ez a világ, én vissza akarom kapni az eredeti világomat, ahol nyugodtan élhetek, s nem kell eltűrnöm, ahogy mindenki semmibe vesz engem.
Hogy ez miért van így? Gondolom azért is érzem ezt, vagy legalább részben, mert tegnap, az első napomon érkezésemkor nem, hogy segítettek volna, hanem még belém is kötöttek.
Most viszont itt vagyok a kastélyba, teljesen egy szál magamban és csak úgy sétálgatok itt a folyosókon, mintha ezt a helyet úgy ismerném már, mint a tenyeremet. Pedig ez nincs így, sőt. Jelen pillanatban félig-meddig azért vagyok itt, mert fel akarom fedezni a kastélyt.
Nos, itt sétálok semmit téve és bámulom ezeket a rém ronda (legalábbis nekem az) festményeket, amik ráadásul még mozognak is, valamint még beszélni is tudnak.
Az egyik pont az előbb kötött belém, de már elég érettnek tartom magam ahhoz, hogy ne álljak le vitázni képekkel. Még, hogy képekkel! Otthon, a barátaim ha elmesélném ezeket biztosan kiröhögnének, de sajnos jelen pillanat nem mondhatom magamat otthon.
Egy picivel messzebb tőlem meglátok egy lányt, aki éppen olyan festményeken csodálkozik, nézelődik, amik hasonlók a mellettem álló falon lévőkhöz. Itt már csak nőkkel fogok találkozni? Vagy egyáltalán itt tanulnak fiúk?
Odamentem hozzá és csendesen megszólítottam:
-Helló! Mit csinálsz itt? Szerinted ezek érdekesek?-csodálkozva kérdeztem, s bár szerintem itt ilyen hangon még nem szólaltam meg, ilyen kedvesen, pedig amikor ide jöttem megfogadtam, hogy egyáltalán nem fogok szeretni ezen a helyen lenni. Na de ki tudja még?