Gondolataimba merülve sétálok a gyengélkedő felé, hogy meglátogassak valakit, aki lehet, hogy felfedezte magában az egyik elemet. A legtöbbször, bár a kiváltó ok koránt sem pozitív, a tanoncok örülni szoktak annak, hogy képesek az elemi mágiára. Jelen helyzetben azonban sokkal nehezebb feldolgozni a történteket, a hydromágia pedig akár még ijesztő is lehet a fiú számára. Hogyan magyarázzuk el egy éppen hallását vesztett embernek, hogy ő képes irányítani a vizet?
Mielőtt eljöttem volna hozzá, felkerestem egy régi barátomat, aki úgy gondoltam, segítségemre lehet, bár ő elsősorban olyan elemi mágusokkal foglalkozik, akik lelki okokból blokkolták magukban az elemüket, vagy előfordult, hogy elvesztették az irányításukat felette. John elég sok hasznos információval látott el, én pedig mindent megtettem, hogy ne veszítsem el a fonalat a mágikus és mugli fizikával kapcsolatos fejtegetési során.
Közben megérkezem a gyengélkedőre, elhaladok néhány üres fekvőhely mellett, majd megállok a fiú ágyának végében. Valahogy fel kéne hívnom magamra a figyelmét, de megijeszteni sem szeretném. Végül a legegyszerűbb megoldás mellett döntök, remélve, hogy nem rémítem meg, mellé lépek, majd finom megérintem a vállát pár pillanatra. Ha felém fordul, máris kezdődhet a kommunikáció... amint kitalálom, hogyan értessem meg magam vele. Tekintetem az éjjeliszekrényére téved, amin látok egy táblát, ami vélhetőleg pont a miatt lett odatéve, hogy megkönnyítse Brandon és a látogatói életét. Rámutatok az eszközre, majd kérdőn nézek a fiúra, nem akarok semmit csak úgy elvenni, és a testbeszédet a legtöbb ember könnyen megérti.
Ha megengedi, hogy elvegyem, arra kezdek el írni, ha nem, akkor az elemeimet használom hozzá: vízcseppekből álló betűket lebegtetek magam előtt, Brandon számára könnyen olvashatóan. Minden egyes megjelenített vagy leírt szót ki is mondok, talán megszokásból.
- Szia! Merkovszky Ádám vagyok, az iskola elemi mágiát oktató tanára, bár úgy emlékszem, hogy te már jártál az órámra, így ezt talán felesleges is volt közölnöm.
Egy pillanatra megállok, megvakarom a fejem: ez eddig nulla információs értékkel rendelkezik. Akkor vágjunk is bele a nehezébe:
- Gondolom már észrevetted, hogy van érzéked az elemi mágiához, vagy legalábbis érzékeltél furcsa dolgokat magaddal és a vízzel kapcsolatban - formálom gyorsan a betűket, de hagyom őket addig Brandon szeme előtt, míg azt nem látom rajta, hogy elolvasta és megértette szavaimat. - Mivel én vagyok a területileg illetékes ez ügyben, tájékoztatnom kell arról, hogy hydromágus vagy, ez pedig azt jelenti, hogy ettől az évtől kezdve hozzám kell járnod gyakorlati képzésre.
Na, ez meg nagyon szárazan és kötelességtudóan hangzott. Sóhajtok egyet és legszívesebben lebénáznám magam látva esetlenségemet. Végül elhatározásra jutok: a formai marhaságok ráérnek a végén is, egyelőre azt kellene megmutatnom neki, mi is az a hydromágia. Hiába tanult ugyanis elméletet, az nem adhatja vissza azt az érzést, mikor ténylegesen te formálod az elemeket.
- Kinyújtanád a kezed és felfelé fordítanád a tenyered? Így - illusztrálom is saját végtagommal, hogyan gondolom. - Szeretnék mutatni valamit.
Várom, hogy megtegye vagy elutasítsa, amit kérek. A döntés az övé, nem fogom ráerőltetni a dolgot, ha nem akarja. Türelmesen várom, hogy reagáljon valamit.
Mielőtt eljöttem volna hozzá, felkerestem egy régi barátomat, aki úgy gondoltam, segítségemre lehet, bár ő elsősorban olyan elemi mágusokkal foglalkozik, akik lelki okokból blokkolták magukban az elemüket, vagy előfordult, hogy elvesztették az irányításukat felette. John elég sok hasznos információval látott el, én pedig mindent megtettem, hogy ne veszítsem el a fonalat a mágikus és mugli fizikával kapcsolatos fejtegetési során.
Közben megérkezem a gyengélkedőre, elhaladok néhány üres fekvőhely mellett, majd megállok a fiú ágyának végében. Valahogy fel kéne hívnom magamra a figyelmét, de megijeszteni sem szeretném. Végül a legegyszerűbb megoldás mellett döntök, remélve, hogy nem rémítem meg, mellé lépek, majd finom megérintem a vállát pár pillanatra. Ha felém fordul, máris kezdődhet a kommunikáció... amint kitalálom, hogyan értessem meg magam vele. Tekintetem az éjjeliszekrényére téved, amin látok egy táblát, ami vélhetőleg pont a miatt lett odatéve, hogy megkönnyítse Brandon és a látogatói életét. Rámutatok az eszközre, majd kérdőn nézek a fiúra, nem akarok semmit csak úgy elvenni, és a testbeszédet a legtöbb ember könnyen megérti.
Ha megengedi, hogy elvegyem, arra kezdek el írni, ha nem, akkor az elemeimet használom hozzá: vízcseppekből álló betűket lebegtetek magam előtt, Brandon számára könnyen olvashatóan. Minden egyes megjelenített vagy leírt szót ki is mondok, talán megszokásból.
- Szia! Merkovszky Ádám vagyok, az iskola elemi mágiát oktató tanára, bár úgy emlékszem, hogy te már jártál az órámra, így ezt talán felesleges is volt közölnöm.
Egy pillanatra megállok, megvakarom a fejem: ez eddig nulla információs értékkel rendelkezik. Akkor vágjunk is bele a nehezébe:
- Gondolom már észrevetted, hogy van érzéked az elemi mágiához, vagy legalábbis érzékeltél furcsa dolgokat magaddal és a vízzel kapcsolatban - formálom gyorsan a betűket, de hagyom őket addig Brandon szeme előtt, míg azt nem látom rajta, hogy elolvasta és megértette szavaimat. - Mivel én vagyok a területileg illetékes ez ügyben, tájékoztatnom kell arról, hogy hydromágus vagy, ez pedig azt jelenti, hogy ettől az évtől kezdve hozzám kell járnod gyakorlati képzésre.
Na, ez meg nagyon szárazan és kötelességtudóan hangzott. Sóhajtok egyet és legszívesebben lebénáznám magam látva esetlenségemet. Végül elhatározásra jutok: a formai marhaságok ráérnek a végén is, egyelőre azt kellene megmutatnom neki, mi is az a hydromágia. Hiába tanult ugyanis elméletet, az nem adhatja vissza azt az érzést, mikor ténylegesen te formálod az elemeket.
- Kinyújtanád a kezed és felfelé fordítanád a tenyered? Így - illusztrálom is saját végtagommal, hogyan gondolom. - Szeretnék mutatni valamit.
Várom, hogy megtegye vagy elutasítsa, amit kérek. A döntés az övé, nem fogom ráerőltetni a dolgot, ha nem akarja. Türelmesen várom, hogy reagáljon valamit.