Soha ne hidd, hogy ha a napod átlagosan kezdődik, akkor az is marad...
Borbála
Teljesen átlagosnak indult ez a nap. Talán túlon-túl átlagosnak is. Már reggel, amikor kényelmesen felébredtem, hiszen nem siettem sehová, szóval már akkor tudtam, hogy ma még valami történni fogok velem. Azonban nem is sejtettem, hogy ennyire hamar, ahogy azt sem, hogy a végén a Gyengélkedőben kötök ki.
Ébredés után vettem, egy jó forró zuhanyt, felraktam egy nagyon halovány sminket, hiszen azért mégiscsak lányból vagyok, ha esetleg erre valaki a rózsaszín hajam miatt nem jött volna rá. Miután teljesen felöltöztem és összekészülődtem, elindultam, hogy végre haraphassak valamit. Szép, nyugodtan sétáltam lefelé a lépcsőn, amikor egyszercsak valaki iszonyatos erővel nekemjött hátulról.
-Au-csak ennyit tudtam kinyögni, miután végigbucskáztam a lépcsőfordulón a szőke lánnyal együtt aki nekemjött.-Nem tudnál egy kicsit vigyázni. Mások is élnek itt rajtad kívül ha esetleg nem vetted volna észre!-támadtam rá egyszerre a szőke lányra, amint megtudtam szólalni, ráadásul a bocsánatkérését is figyelmen kívül hagyva. Még folytattam volna a mondandómat, de amint egy picit megmozdítottam a lábam, olyan iszonyatos fájdalom nyilalt bele a bokámba, hogy a hányinger kerülgetett tőle és az arcom is eltorzult a fájdalomtól. Megpróbáltam felállni, de annyira fájt a bokám, hogy egyszerűen visszahuppantam a földre...