Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

- Na mi van? Készen állsz? - fejével kérdőn biccent egyet a mellette ülő kutyának. A kis kóc kíváncsian félredönti a fejét, gombszemeivel faggatva őt. Hova megyünk? A kölyökkutya lelkesedése még néha előtűnik, bár a legnagyobb jóindulattal sem kölyök már. Drótszerű szőre szanaszét áll az egész testén. Lábai görbék, orra csapott. Öregesen bicegve közelebb megy a fiúhoz, mellső bal mancsát a lábszárára helyezi. Induljunk.

Amikor eltelt az első hét és senki nem vitte haza, könnyedén megvonta a vállát. Ilyen ez az időszak, gondolta. De aztán eltelt egy újabb hét. Majd egy hónap, utána még egy. A menhelyen ugyan mindig lenne hely számára, de Tobias szeret gazdát találni minden lakónak. Eddig nem is volt ezzel gond. Előbb-utóbb sikerrel járt. Most senki se jelentkezett érte, senki se választotta ki őt a többi közül. A fiú facsarodó szívvel figyelte, mikor egy-egy látogató, potenciális gazdi tekintete végigsíklott fölötte és tovább sétált.
Aztán egy nap jött egy bagoly. Az akadémián is teleplakátolta a helyet a végén, pedig nem szokott ilyen gerilla-reklámot folytatni. De sikerült. Figyelmeztette a jelentkezőt, hogy nem egy fiatal, energikus ebről van szó. Nem fog cikeszek után szaladni. Lehet már a papucsot is csak ímmel-ámmal rágcsálja meg. Ő viszont így is akarta.

Úgyhogy most egy kicsit izgatottan toporog az ajtó előtt, karjaiban a gombszemű. Egymásra néznek. Tobias kifújja lassan a levegőt, bólint egyet, azzal bekopog.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

A köszönésre nem reagál semmit, legalábbis semmi láthatót, vagy amit udvariasnak lehetne nevezni. A négylábú mocorogni kezd, nyújtja a nyakát az idegen fele, de Tobias nem engedi ki a karjai közül.
Nem szokta olyan könnyedén átadni a védenceit. Ösztönös védelemmel szorítja magához, miközben csak egy gyors pillantást vet a férfire, s utána végigpásztázza a háta mögött előtűnő szobaszeletet. Ami másnak egy felületes odapillantás, az neki bőven elég. Elraktározza a látványt az utolsó részletig, leltárt készít és gyors, de szabatos következtetéseket von le. Az üres ülőrúd, a darabjaira szedett labda, amit egy varázsló könnyedén összeilleszthetne, ha akarna. A szétszórt morzsák, aminek már az illata is elért hozzá. Az egyébként pragmatikus szobában ezek a részletek annyira magukra hívják a figyelmet, mintha reflektorokat irányítottak volna rájuk.
Végül lassan megmozdul a karja, lenéz a kócfejűre és kicsit kitartja maga előtt, mint valami ajánlást, amit csak félszívvel adunk ki a kezeink közül, de tudjuk, hogy szükséges és megkerülhetetlen az elengedés.
- Ő volna. - Nevet nem mond, hisz az még nincs a kutyának. Pontosabban van, hisz mindig van a menhelyen, nem börtön az, ahol csak számok jelzik az identitást. Jeremiás. Ez áll a mappáján. Rögtön a képe fölött. Tökéletesen illenek egymáshoz, a fiú azonban mégsem akarta így szólítani. Mindig csak becézte, ahogy éppen a helyzet ihlette. Azt akarta, hogy az új gazdája adjon neki egy nevet. Azt akarta, hogy legyen egy új gazdája. Legyen egy új neve, ami csak az övé, s élete végéig szeretettel ejtsék ki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Azt a következtetést vonta le, hogy nem lesz itt rossz helyen a kutya. Ezt a következtetést még azért fenntartásokkal kezeli, készen akár arra is, hogy visszabirkózza az ebet a karjaiba és kirohanjon vele, de egyelőre mégis úgy dönt, hogy bízni fog a férfiban. Valószínűleg az öregúr is ezt gondolja, mert miután megszagolgatta a felé nyújtott kezet, nekiáll jó alaposan összenyálazni.
- Nem valami fotogén - jegyzi meg Tobias csak úgy mellékesen, bár őt ez eléggé hidegen hagyja. Részéről Jeremiás tökéletes. Mentes a fajbetegségektől. Hűséges, nyugodt, korához képest játékos. Szobatiszta - még. Nem ugat, csak ha kell. Egy főnyeremény.
Azt meg se kérdi, hogy ki az a Sean. Van ötlete. Egyelőre ennyivel be is éri. Beljebb lép, szétnéz, hogy az eddig nem látható részleteket is felmérje, aztán körülbelül az iroda közepén megáll és megfordul. Leguggol és lassan leteszi a szőnyegre a kutyát, aki hirtelen megbánta korábbi kíváncsiságát és szeretne még egy kicsit maradni a fiú biztonságot jelentő karjai között.
- Ne félj, itt leszek - motyogja neki mély, megnyugtató hangon, miközben megpróbál arrébb lépni egy fél métert. A kutya nem követi, csak néz fel rá könyörgő gombszemeivel. Tobias bíztatóan mosolyog felé, hogy hajrá, induljon csak el, amerre akar.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Még vet egy bizakodó-kérdő-najólvanteakartad pillantást hátra a fiúra, aztán megteszi az eb az első lépést. Gyakorlatilag ezzel nem került sokkal közelebb a férfihez, kurta-göcsörtös lábain a haladás már nem épp szélsebes. Ide-oda himbálózva döcög még egy pár lépést, aztán lehuppan a fenekére, hogy kifújja magát.
- Igen, de nyugodtan átkeresztelheted. - A neve említésére az eb a füle botját se mozdítja. Akkor se mozdítaná, ha épp magyarul hangzott volna el. Vagy ha évek óta így szólítanák. Ugyanis kicsit süket szegény. De ha majd kap egy új nevet - vagy megmarad ez -, és naponta többször ordítják neki, azt biztos megtanulja.
Tobias kiszed a farzsebéből egy négybe hajtogatott lapot, aminek mindkét fele tele van írva nem túl mutatós, de olvasható macskakaparásával.
- Néhány dolgot azért jó tudni előre - a férfi mellé lép és odanyújtja neki a listát. Rajta olyan tételek találhatók, mint hogy milyen ételallergiái vannak a kutyának, miktől fél. Hogy szereti a sípoló gumicsirkéket marcangolni. Hogy nagyon erős fényeffektes varázslatoktól például halálra rémül, de a postást imádja. A halféléket vidáman elszopogatja a nem túl sok fogával, de csontot nem tanácsos adni neki, mert sajnos azt is megpróbálja elrágni. Ilyen és efféle szabályok és tanácsok garmadája sorakozik a lapon. A fiú halál komolyan veszi ezt az egész örökbefogadós dolgot.