Fura szagokat érez és csendet. A feje elég keményen fáj, pedig érzi, hogy kissé le vannak tompítva az érzékei. A szemei még nem nyílnak ki, előbb elgondolkodik, hogy mi is van most vele és hol lehet. ~ Mi is volt az előbb? Tél, hideg, korcsolya, Michelle. Áhh, a szőke francia fruska! Majd megtanítom korizni rendesen, mert ez nem az igazi, hehe. Milyen kis jó fej volt és… Áhhhá! Elestünk. ~ Emlékszik már vissza, ezek szerint beüthette a fejét, különben miért is fájna. Na meg a háta és a keze sem épp fájdalommentes, a dereka is beütődhetett… szóval a félig oldalt és hátra eshetett. Még mondott is valamit neki, mielőtt elájult, mit is? Mindegy, most valami puhábban és melegebb dolgon fekszik, mint a jég, ideje megtudni, hogy hol van. Kinyitja a szemét és meglátja a szőkét, éppen elgondolkodva néz másfelé. Vajon miért van vele, talán történt valami más is? Vagy esetleg ő hozta ide, vagy épp a szőkénél vannak, és azt várja, hogy elküldhesse? Talán nem így van, hiszen Vasil úgy gondolja, hogy jóban vannak. Emellett azt érzi, hogy valami van a kezében, de csak azt tudja, hogy puha valami, egyelőre nem nézi meg mi az. Körbepillant amennyire csak lehetséges, valami szobában lehetnek, de gőze sincs hol. Az illatok a gyengélkedőt sugallják, de még sosem járt a Bagolykő elfekvőjében.
- Helló Michelle – szól, de ennek a két szónak a 70%-a hallatszik csak szétszabdalva. Kissé kiszáradt a torka, meg is köszörüli, és közben automatikusan szorítja össze a kezeit. A bal kezében viszont még mindig ott van valami, ami Michelle keze lehet, jön rá hirtelen, így gyorsan elengedi a szorításból a másik kezét.
- Miért nem a koripályán vagyunk? Ennyire súlyos? – néz a lányra, majd hirtelen remek ötlettől vezérelve megpróbál felülni, ezzel együtt pedig jó nagy fájdalom-szőnyegbombázás éri a testét, amire hangosan felszisszen, de a mozdulatot nem kívánja abbahagyni.
- Helló Michelle – szól, de ennek a két szónak a 70%-a hallatszik csak szétszabdalva. Kissé kiszáradt a torka, meg is köszörüli, és közben automatikusan szorítja össze a kezeit. A bal kezében viszont még mindig ott van valami, ami Michelle keze lehet, jön rá hirtelen, így gyorsan elengedi a szorításból a másik kezét.
- Miért nem a koripályán vagyunk? Ennyire súlyos? – néz a lányra, majd hirtelen remek ötlettől vezérelve megpróbál felülni, ezzel együtt pedig jó nagy fájdalom-szőnyegbombázás éri a testét, amire hangosan felszisszen, de a mozdulatot nem kívánja abbahagyni.