Vizsnyiczky Heléna Sára
Túl vagyok az évnyitón és az első héten is, és ami ezeknél a legfontosabb, hogy végre megvolt az első legendás lények gondozása órám. Nem lennének bajok a tanulmányi eredményeimmel, ha egész évben csak ezt tanulhatnám, maradjunk annyiban.
Így viszonylag vidáman ülök le az asztalunkhoz péntek este. Holnap írok egy levelet anyunak, de egyébként biztosan körbe fogom járni a kastélyt. Elképesztő ez a hely.
És mit az Merlin - persze nem az én előre elrendezett tervem része -, de a legbarátságosabbnak tűnő diáktársam mellé ültem le. Reménykedtem benne, hogy ő talán nem fog elhajtani, ha kérdezősködök az itteni dolgokról. Anya boszorkány, de nem itt tanult, szóval nem tudott sok információval ellátni.
- Ez az almás pite isteni - mutattam a lány elé, az asztal közepén heverő ételre. - Egyébként szia, Rebi vagyok.