Éppen csak leadtam a papírjaimat és már sprinteltem is ki az irodából. Köszönöm, nekem egy perccel sincs kedvem tovább időzni abban a barlangban, mint azt muszáj lenne, inkább szedtem is a sátorfámat - jelen helyzetben egy válltáskát -, és elindultam a kis dolgomra. Ami jelen pillanatban nem volt semmi, majd délután napközizek az ovisokkal, de az még bőven odébb volt, így kis tanácstalansággal sétáltam vagy húsz percet a kastélyban, aztán valahogy a nagyteremben kötöttem ki. Olyan ebédidő körül volt, de olyan holtidő, aki nagyon éhes volt, már bekajált, aki meg halasztgatta, még nem ért ide, így mikor besandítottam, nem volt nehéz kiszúrni Stellát.
Igazából innentől el is dőlt, be is sétáltam, majd nem sokkal később ledobtam magam mellé, odébb tolva valami bájolgó pávagyereket, hogy "figyelj fiam, nem a te súlycsoportod, húzz innen".
- Helló csillagvirág - karoltam át a vállát egy pillanatra vigyorogva, aztán csak megingattam a fejemet és becsórtam az asztal közepéről egy adagot a vaníliasodós túrógombócból. - Hogy megy a suli? Minden rendben? Ölelés, valami? Vagy már túl nagy vagy hozzá?
Igazából innentől el is dőlt, be is sétáltam, majd nem sokkal később ledobtam magam mellé, odébb tolva valami bájolgó pávagyereket, hogy "figyelj fiam, nem a te súlycsoportod, húzz innen".
- Helló csillagvirág - karoltam át a vállát egy pillanatra vigyorogva, aztán csak megingattam a fejemet és becsórtam az asztal közepéről egy adagot a vaníliasodós túrógombócból. - Hogy megy a suli? Minden rendben? Ölelés, valami? Vagy már túl nagy vagy hozzá?