Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

A könyvtárat már én is felfedeztem, sokunkhoz hasonlóan. Az első héten még, ja, izgalmas is volt, meg újdonság, de a varázsát hamar elvesztette, amikor nyakamba szakadt a sok tanulnivaló, és a napjaim java részét a vizsgaidőszak végéig szinte folyamat ott töltöttem. A szobámban és a klubban alig lehetett engem látni, meg szerintem még jó pár embert, mert néha kifejezetten versenyt kellett fussak a többi tanulóval, hogy befoglalhassak egy ülőhelyet tanulásra.
Meglepett, hogy ilyenkor, vacsora után még itt találtam valakit, szegény eléggé úgy nézett ki, mint aki azt se tudja, hova került. Talán leszakadt a társaitól, előfordul, ha új itt az ember lánya-fia.
Barátságosan köszöntöttem, aztán odasiettem hozzá, közben a pálcám hegyére gyorsan egy kis fénygömböt varázsoltam, hogy lássak is valamit. – Segíthetek?
Ha most futnánk bele egy prefektusba, az irtó ciki lenne. A saját házam prefijeit még ismertem névről, egyiket arcról is, de nem lenne jó kivívni az ellenszenvüket, nem szeretnék már első nap büntetőmunkán kikötni.
Kicsit kényelmetlenül éreztem magam, mert nem akartam tolakodónak tűnni, és még bemutatkozni is elfelejtettem, én szerencsétlen. Tényleg szőke vagyok – nem csak kívül, ahogy a helyzet festett.
- Fruzsi vagyok, és nyugi, nem prefi.
 

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Már rég el kellet volna hagynom a könyvtárat, de lázasan kerestem egy kötetet. Ha az angolok megcsinálták, a mi aranykáink miért ne tettek volna hasonló lépéseket? Hogy mit kerestem? Magam sem tudtam, de valahol a mágiatörténeti résznél próbálkoztam, hátha rábukkanok valamire, amiben benne van a magyar aranyvérű családokról minden, ami publikus információ. Továbbra sem tettem le a szándékomról, hogy megismernem magam a múltamon keresztül, hogy mit örökölhettem az őseimtől, és talán egy kis jó pontom is lesz ezzel az új tantárgyamból, A mágia elmélete és gyakorlatából.
Mivel anya nem igazán akart a segítségemre lenni, sőt, egyre inkább igyekszik tévútra vinni, más módot kell találnom, hogy megismerjem az apukámat.
Csak akkor döbbentem rá, hogy talán már nem kéne itt tartózkodnom, amikor a karórámra pillantottam. Egyszerű kis bizsu, de anyu pár bűbájjal egész pofássá varázsolta. Nem szoktuk nagyon elengedni magunkat költekezésben, úgyhogy biztos nem fogok janicsár-Rolexszel villogni. Bár néha jó lenne, ha anyu lazítana a pórázon néha, és nem szorongana annyit a költségvetésünk miatt. Ha elhinné végre, hogy élünk annyira jól, de… lehet, hogy talán még ő sem engedte el valahol apát gondolatban. Ha tudnék legilimentálni, belenéznék a fejébe, még ha nem is lenne túl etikus.
Így, vagy úgy, de előbb-utóbb találok utat rá, hogy jobbá tegyem a helyzetünket. Például most azzal, hogy szépen megkérem a könyvtáros nénit, ha még itt van bent, hogy eresszen ki, nem szeretnék itt aludni.
- Öhm, hahó! – A pultja felé igyekezve őt szemléltem, kár, hogy a könyvtorony miatt alig láttam, mocorog-e arra valaki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Tökéletesen idióta vagyok, hogy kockáztatok, de aki nem kockáztat néha, az egy csomó élményt szalaszt el az életéből. Jó, vannak dolgok, amiket nem érdemes kockáztatni, de komolyan, ebben az eldugott kis varázsfaluban, ahol mindig figyelnek a diákokra, mi a nyű bajunk eshet? Legfeljebb egy tört láb, saját hibából, ha valaki olyan extra békés és nyugis, mint én.
A visszatértem után még csöppet a konyhára is belógtam némi elemózsiáért, mert miért ne, és kikuncsorogtam a kedvenc manómtól a kijevi sajtos csirke, a kedvenc kajám receptjét. Szerencsére ez állandó kedvencem, olyan kaja, amit sose tudnék megunni – nem úgy, mint a bundáskenyeret egy hét nonstop zaba után.
Békésen sétálgattam a folyosó felé, épp egy hatalmas almán rágódva, amikor is árnyékot véltem felfedezni, méghozzá emberit. Hoppá, ha szerencsém van, nem prefektus. Ha nincs, akkor az.
Akkor sincs, ha tanár az illető. Most két választásom van. Vagy másik útvonalat választok, és kerülök egy csöppet, vagy pedig szépen elsétálok előtte, hátha nem vesz észre.
Merlinre, ne vegyen észre! Csak ne vegyen észre, vagy ha mégis, legyen jó hangulatban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Addig, amíg az idősebb lány nem velem volt elfoglalva, az almámat fogyasztottam nagy bőszen, és hallgattam a műsort, amit a banyával rendezett. Ez igen, tiszteletem, hogy vissza mert szájalni a festményalaknak. Komolyan, némelyik néha nekem is az idegeimre ment, pusztán udvariasságból nem próbáltam meg valamilyen ügyes bűbájjal elhallgattatni, mert nem valami szép dolog rongálni az iskola tulajdonát, amit utána ugye többségi esetben mi is használunk, pl. padok.
Ha valaha is erre vetemedtem, azt mindig ceruzával tettem, és úgy, hogy letörölhető legyen utána, amit rámázoltam, hogy más ne a gyerekes pálcikaemberkéimtől undorodva üljön be órára.
A rajtakapásra csak sóhajtottam egyet, min aki elfogadja a sorsát, ami úgy is van, jobb ötlet híján. Minek magyarázkodjak, tök fölösleges, rellonos, és eleve fáradt vagyok, jobb túlesni a dolgon, hogy bezuhanhassak az ágyikómba.
- Egyik se. Sose voltam alvajáró. Arról se tudnék, hogy horkolok-e éjszaka. Kicsit rágcsálhatnékom támadt, kértem néhány szem almát a konyháról – és éjfél táján nem nagyon érdemes már mást enni, egy kis almától viszont csak nem lesz baja az egészségemnek.
A folyosó csendes, senki egy árva mukkot sem hallatott magáról, és ez így elég álmosító, reméltem, hogy elenged a másik, és gyorsan letudjuk ezt az egészet.
- Te nem kérsz? Biztos megéheztél a nagy unatkozásban – kínáltam meg, á, még véletlenül se lefizetés céljából…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Hát ez nem nyert. Nem fogom megúszni, amit oly nagyon szeretnék, de ez van, ezt kell szeretni. Vagy nem, de most, hogy már nem korgó gyomorral megyek aludni, sokkal szebb színben játszik a világ. Egy rellonos prefektus meg nem hinném, hogy maga az armageddon lenne.
Nem is a külseje olyan nyomasztó ezen a folyosón, hanem sokkal inkább a pletykás vén banya portréja a háta mögött, és tuti biztos, hogy ki fogja színezni az esetünket, de akkor legközelebb garantáltan nem ússza meg a bosszúhadjáratomat. Pedig nem is vagyok én annyira nagyon bosszúállós típus, kivéve, ha nagyon felhergelnek.
Az ajkaimat lebiggyesztettem a kínálat visszautasítására, pedig ez egy ritka kivételes alkalom, igazán kár lett volna. Úgy kínálja magát ez a szép piros alma, és még csak méreg sincs benne, meg altatóbájital sem, hogy Hófehérkéset lehessen vele játszani. És rendkívül zamatos is.
Nyamm. Dinnye még jobb lett volna, de annak nyáron van sajnos a szezonja, nem ősszel. Viszont amit helyette kér, az kicsikét jóval több, eléggé személyes adathalmaz, de úgy kell nekem, minek sétafikáltam éjnek évadján az almáért, meg a receptért, amit a talárom belső zsebében tároltam. Csak azért is megtanulom egy nyugisabb, nappali alkalommal.
- Jó, de cserébe én is kérném szépen a neved, mert ismerős vagy valahonnét, biztos láttalak már valahol, de nem emlékszem rád – ki tudja, hátha jól jöhet még később, ha emlékszem a nevére, ha felérek a szobába, felírom. – Bálint Fruzsina Ingrid, másodéves vagyok és Eridonos. És már nagyon mennék aludni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Milyen kár!
Felvontam a szemöldököm arra, hogy kinevetett. Na, ez nem ér, pedig én csak udvarias és extra kedves voltam! Ez van, egyszer a jó szívem visz a sírba. Meg az éjszakai rágcsálhatnékom.
- A saját prefektusaimat ismerem, személy szerint is, de téged csak látásból. Aj, pedig úgy tudtam a neved… valami E betűs – hiába törtem a buksim, hajnalok hajnalán sehogy se akart eszembe jutni, de majd kicsenem az iratokat másoló bűbájjal a HV-m irodájából – hogy fog örülni nekem. Imádni fog.
Aztán jött is a mini-tárgyaló terem, nem baj, legalább gyakorlok a leendő szakmámhoz, amit szeretnék majd űzni, úgyis jogi terület az, amit első körben megcéloztam.
- Ó, hurrá, de jó nekem – vonogattam a vállam arra, hogy a Banya a tanúnk. – Néhanapján legszívesebben némítóval sújtanám a siralmas pletykák honorálásaként.
A banyanyanya ezúttal rám vetett gyilkos, halálos pillantásokat, amiket nem mulasztottam el viszonozni, édes-kedves, nem éppen jót ígérő félmosolyommal. Az ajkaim széles vigyorra húzódtak a szerenád hallatán, és már éppen válaszoltam volna, hogy a részemről mindenképpen számíthat a végrehajtásra, úgyis unatkoztam egy ideje, amikor folytatta.
- Hogy mi? – először fel se fogtam, amit hallottam. – Mit ártott neked szegény Kedves bácsi, hogy egy hétig bundás kenyér-tea reggelire akarod kényszeríteni?
Semmi mást nem tudok megfőzni jelen pillanatban, talán még a rántotta az, ami tűrhetőre sikeredett. Előre sajnáltam szegény Kedves tanár urat, nem ilyen sorsot érdemelt szegény, hogy az én főztömmel sújtsa egy rellonos prefekta.
- Szegény… te ritka kegyetlen vagy vele, de benne vagyok – az ölelés része még menne is, igaz, nem kicsit nézne nagyot, de a móka kedvéért muszáj. Legalább lesz egy jó hete hölgyeménynek is, kitűnően szórakozhat a performancomon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

– Az a legjobb, nem? – én tuti örülnék, ha olyan helyen tölthetném a gyakorlatom, ami némi keresettel is honorálja az elvégzett munkát, feltéve, ha jól is végzem azt. Francit simán el tudtam itt képzelni, annak ellenére, hogy ex eridonos. Bármikor számíthattam rá, amíg ugyanolyan diák volt, mint mi, és továbbra is simán fordulhattam hozzá, és nem hinném, hogy lehetetlenség lenne a számára, hogy kisegítsen néhány könyv után érdeklődő, tudásszomjjal teli nebulót.
 – Várffyén. Kicsit pontatlan volt a szorgalmim, úgyhogy utána járok a dolgoknak, plusz nem árt, ha a sajátom után is kutatgatok kicsit. Hátha apa neve szerepel valahol. – Na jó, Franci érdemelt annyi bizalmat, ha már egy bő évig a mentorom volt, hogy ennyit tudjon a tervemről, mire kellett az a könyv.
 – Nekem sokkal inkább az jön be, hogy nem kertel, nem rizsázik, csak a lényeget löki. A humorérzéke se utolsó. Tuti dőltek utána a csajok a diákéveiben. – Legalább is én ezért kedveltem volna, ha akkor vagyok diák, most viszont a tanárom, és házinyúlra nem emelünk vadászpuskát.
 – Ez igen. Te is bőven példaértékű vagy a hozzáállásoddal, mások már rég fütyültek volna arra, hogy testvérük is van. Mi a helyzet Lilivel? – érdeklődtem az évfolyamtársam felől, ő navinés, úgyhogy ritkán láttam, de talán a Halloween közeledtével kicsit több lehetőségem lesz ismerkedni a korombeliekkel.
- Hú, nem is tudom. Egyelőre leginkább a társaságba szeretnék jobban beleszokni, alig volt időm az első évben, nem tett jót ez a vizsga előtt két héttel érkezés. Még célokat se nagyon volt időm felállítani.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Egy-két héttel a tanévkezdés után történt, hogy elkezdett üzenetekkel bombázni egy Levitás. Legalábbis ez derült ki a második levélből, amit küldött, de ezúttal a bagoly megvárt a válasszal. Dunsztom nem volt, erre a kérdéssel most mit kéne kezdenem. Baj-e, hogy kék és nem piros? Egek, hát hol él ő? Hogy lenne ez baj? Ez nem Roxfort '97...
Nem is értettem, miért engem kérdezett erről, miért számított neki ennyire az én véleményem, hogy mit gondolok róla. Azt sem tudom, ki ő, nemhogy még e fölött ítélkezzek. Szerintem amúgy sem számít, ki melyik házban van, ha jó arc, és kedvelem, de így látatlanban nehéz hozzászólni, csak általános válasszal szolgálhatok, ami névtelenül rásüthető több száz srácra, aki ide jár. Gondolom én, hogy srác a feladó.
- Hé! - méltatlankodtam, amikor egy kis mancsocska kikapta a cetlit az én praclimból. Pedig olyan szép válasz fogalmazódott meg a fejemben, és  fenébe is, el fogom felejteni tutira, mire visszakerül hozzám.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Boris csak úgy elvette a levelemet, amikor olyan szép választ találtam már ki!
- Na, puff, ennyit az ihletről – könyököltem rá az asztalra, kicsit sutba vágva az illemszabályokat.
- Passzolok. Nem ismerem a levitás srácokat, eddig még nem is nagyon néztek rám. Én inkább a mieink közül szemezgetek, de nem találtam egyelőre senki érdekeset, aki szabad is lenne – ingattam a copfos buksimat. Ötletem sem volt igazság szerint, hogy ki lehetett a titkos feladó, de extra rendes tőle, hogy így feldobta a napomat.
- Azért a szfinxeket se kell leszólni. Néha jól jön a tudálékosságuk. Te, tudsz valami jó tesztbűbájt, amit rászórhatnánk a levélre-borítékra. Pl. tüsszögés, vagy akármi, és ha jelentkeznek rajta a tünetek, tudni fogom-fogjuk, ki írta. Jó ötlet? – az a két bögre kávé, amit így gyors ütemben bevágtam, hogy túléljem a mai napot, meghozta jótékony hatását. Nem is értem mostanában magam, nem szoktam kávét inni, de rám jött az újdonság-tesztelhetnék. Szerettem időközönként cserélgetni az aktuális kedvenceimet, próbálgatni, mi az, amiben, amivel jól érzem magam. Nem igen állapodtam meg egy hónapnál hosszabb ideig valaminél, kivéve a kijevi csirke, azt sose cserélném le.
- Kérdéses, hogy melyik évfolyamról küldte. Értesz a grafológiához? – állítólag abból sok kiderülhet az íráskép gazdájáról.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Szerettem vele beszélni, egy picit sajnáltam is, hogy már nem ő volt a mentorom, bár Emily-vel is jól kijöttem, de mégse ugyanaz, mint Francival. Jól esett a tudat, hogy a közelben maradt, itt a könyvtárban bármikor találkozhatok vele, amíg itt tölti a gyakorlatát, vele szemben már kialakult egy egészséges bizalom a tavalyi év alatt, és kicsit ragaszkodóbb voltam hozzá. Szívesebben beszéltem vele az iskola gondjaimról, Emily-hez még kellett idő, hogy megszokjam.
- Igen. Cserébe az ő órái minőségiek. Komolyan, sose unatkozom nála. Képzeld, az egyik órám után beszélgettem vele, volt pár dolog, amit nem értettem teljesen, tök normálisan elmagyarázta. Sokkal jobb, mint egy száraz, unalmas tankönyvet nyálazgatni – lehet, hogy most én is tipikus Várffy-imádóként viselkedtem, de na. Bírtam, és kész, kérdéses, meddig lesz szimpatikus. Bár itt a tanárok java része általában jó arc, és tudott is tanítani úgy, hogy ne dőljünk ki az órákon, mintha álomtalan álom bájitallal ütöttek volna ki mindenkit.
Franci telibe találta a gyenge pontom. Igen. Egyelőre ez volt a legfontosabb célom, minden másnál fontosabb. Szükségem volt apára, de ugyanakkor elérhetetlen. Már nem tartozik hozzám, sőt, tulajdonképpen soha nem is volt igazán családtag. De akkor miért kapaszkodom az illúziómba annyira ilyen képtelenül? Be kellett volna látnom, hogy lehetetlent kívánok, ám erre még nem éreztem, hogy képes lennék. Talán tényleg igaza van Huszty tanár úrnak, és többet kéne meditálnom, magamba mélyednem, és megtalálnom a választ a kérdéseimre. Itt vannak, sejtem, csak nem akarom elfogadni őket. Még nem akarom feladni. Azt kéne tennem, de nem visz rá a lélek. Kell az apukám.
- Igen – bólintottam.
Ú, király! Az évkönyvekre nem is gondoltam eddig. Lelkesedésem hamar visszaáramlik belém, amint túllendültünk az apám témakörén. Jobb is, ha egyelőre félre teszem, bármennyire is fontos.
- Átnyálazom őket holnap, hátha találok érdekeset – vigyorogtam. Nem árt tudni, ki is az, akit az ember szövetségesnek választ, legyen az tanár, diák, vagy más egyéb, létező egyed.
- Wow, jól lefoglalja magát, de aki megteheti, annak könnyű – hát igen. Bár most egész jó hónapunk van így, ősszel-télen, bár mostanában főleg gyógyító főzetek kerülnek eladásra, olyan, amit anya gyógyítói végzettség nélkül is eladhat. – Tényleg? Tutira?
Vendégjegy színházba… ú, ez túl értékes, vajon elfogadhatom? – El szabad fogadnom? Túl értékes egy ajándék lenne. Nem tudnám mivel viszonozni.
- Igen, kész katasztrófa volt az első évem, de anya magánleckéinek hála, sikerült átmennem. Nem is kellett annyira durván sokat pótolnom. Egyedül a Gyógynövénytanom lett siralmas, az csak E, a többi jegyem mind V meg K lett. Meglátom, mit engedhetek meg. Az lenne a legjobb, ha betölteném a tizenhatot, akkor én is elmehetnék dolgozni, és lenne zsebpénzem. Csomó terhet vennék le anya válláról. – Francinak annyira klasszak az ötletei, és engem is mindig inspirál. Hasonló szeretnék majd lenni, mint ő, őt szinte mindenki kedveli, ismert, és tök kreatív.
- Franci, milyen érzés testvérnek lenni? Én utálom az egyke érzést. Remélem, apunak van másik gyereke is, még ha nem is én vagyok a családja, de jó lenne a tudat, hogy a másik legalább félig a testvérem. Akkor már mégse lennék egészen egyedüli.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Egyetértettem vele. Sokszor olyan gyorsan és olyan mértékben változnak szinte évente a követelmények az oktatásban, hogy szegény diákok csak kapkodják a fejüket, és kiül rajtuk a Grumpy Cat-féle What the hell-kérdés.
A mugli oktatásban se sokkal jobb a helyzet, de hát nem aggathatunk mindent egyetlen egy emberke nyakába. A kötelező hivatalos tantervet összeállítani kemény munka, és több emberes, énszerintem, de ez csak a saját véleményem, nem biztos, hogy feltétlenül igazam van. Sajnos ebben nem én vagyok Franci kompetens beszélgetőtársa, túl fiatal vagyok, hogy releváns, kompetens döntéseket és válaszokat hozzak egy ilyen komplex, nehezen átlátható témakörben.
Persze, sokszor sok a rizsa, és némelyik rizsa-adagnak még csak töredékét sem használjuk többet soha, de van, aki meg pont abban az irányban megy tovább, akkor ő ne is tudjon róla? Legfeljebb ha engem nem érdekel egy adott szövegrész, átugrom a fenébe, de nem venném el mástól a lehetőséget, csak az érdektelenségem miatt nem szeretnék korlátozni mást a tudásszomja csillapításában.
- Ú, köszi. Hát igen, néha elég sok elbujdosott kincsre lelhetünk egy könyvtárban – szerettem olvasni, de azért nem vittem túlzásba, ha nem volt muszáj. Ha valamit kötelezően rám erőltettek, sose volt jó vége a dolognak, újabban elkezdtem ellene lázadozni, mondjuk ez inkább anya felé esett meg. Magam sem értettem a viselkedésem miértjeit, nem is mertem feszegetni ezeket a határokat, nehogy kinyissak akaratlanul is olyan bicskákat, amik aztán megbántanák a környezetem.
Újabban eléggé meglepte anyát, hogy én büntetőmunkákat is kapok, nem szokott hozzá a szófogadatlansághoz, ezek elhallgatásához meg pláne nem. Aztán megdöbbenésemre a legutóbbi levelében még ő kért bocsánatot, mert szerinte ezt a folyamatot ő generálta bennem, de közölte, hogy apámmal kapcsolatban ne számítsak haladásra. Tesz róla, hogy ne érjek el eredményt. Remek, egyre jobb, még hátráltat is. Na, többek között ezért sem voltam mostanában olyan túl jó gyerek.
- Tényleg… nagyon köszönöm. Még eddig sose voltam színházban – nem volt rá se pénz, se idő. Csak tudnám, anya miért nem ereszt egy kicsit önön pórázán, neki is könnyebb lenne, ha nem centizgetne mindent annyira mániákusan. Kinek akar bizonygatni és mit? Látszott rajta nyáron is, hogy egyáltalán nem biztos magában. Mostanában hetente írogat, mindig rákérdez, hogy vagyok, kivel találkoztam és mikor. Biztos aggódik a pubertás korom miatt, megeshet.
- Ó, ha én párkapcsolatot emlegetnék anyának, már rég kitérne a hitéből és körmöt rágva bőgne a nénémnél – valószínűsíthető verzió. - Szerinte még nem vagyok elég érett hozzá, hogy ilyenbe belevágjak. Inkább éljem ki magam. Ráérek később „elköteleződni”.
- Köszi, körbeérdeklődöm. Hátha még a későbbi önéletrajzomra is rak egy kis pluszt – yah, újabb indok, amiért majd lemehetek hétvégén a faluba.
- Én szörnyen egyedül érzem magam. Anya se akar pasizni miattam, pedig tehetné. Nem fogom kikészíteni az ipsét, ha nem bántja meg anyut – ja, legalább látszólag normális lehetne a családunk, ha nevezhető annak. Miféle közösség az, ahol nem lehet őszintén beszélni egymással, csak a huza-vona megy, meg az örökös titkolózás? Ha nekem családom lesz, én tuti őszinte leszek a gyerekemmel. Talán illúzióromboló lehet, de nem akarok majd „tökéletes” anyuka lenni. Nem érdekelnek az elvárások, habár ez a témakör nálam még nagyon a jövő muzsikája.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Remek. Igazán csodás. Előbb anya levele, aztán ez. A festmények lázadása tört ki, és csövezhetünk itt a Nagyteremben. Én ökör, miért nem írtam Noxen doktornőnek… lehet, mégis megejtem, mert még ez a belső kemping elviselhető, de az, hogy én család nélkül karácsonyozzak… nem.
Úgy tűnik, idén ez lesz az én Karácsonyi lidércnyomásom. Mégis csak jobb lett volna már az elején barátságosabbnak lennem a Banyával? Ő most a pletykáin keresztül biztos tudná, kihez forduljak segítségért.
Az éterben lasagne meg spagetti illata sodródott felém. Hm. Összecsordult a nyál a számban, az olasz konyha páratlan. Na, jó, a keletiek se panaszkodhatnak gasztronómia terén. – Ó, kaja!
A hangulatom egy fokkal jobb lett, most kivételesen, ha már belső kempingezhetek egy kastélyban, nem fogok duzzogni és hisztizni, mint egy elkényeztetett kölyök, csak kiélvezem a pillanatot, legalább lesz majd miről mesélni az utódaimnak, bár ez még nagyon a jövő zenéje. Kicsit olyan ovi-nosztalgia érzetem támadt, hisz a legtöbbünk biztosan épített odahaza is belső sátrat, bunkert. Mugli környezetből érkezők biztosan, hogy ez aranyvérűeknél is szokás-e, nem tudom. Minden esetre tök jó móka, amikor az ember és a legjobb barátai közös jelszavas kis magánszférát alakít ki egy jóféle filmnézéshez, vagy titkos kupaktanácshoz némi vajas-sós popcorn mellett.
Lasagne és carbonara… nyamm.
- Mennyei az illata, ügyes vagy – dicsértem az olasz, mestertanonc szobatársamat, Carolinát. Bírom a szobatársaimat, szerencsésnek éreztem magam, amiért velük osztoztam egy sátron.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Éppen Tappancsot etettem, amikor arra lettem figyelmes, hogy egy kis vendégünk érkezett a sátorba, és a rágcsámnak esett neki. Ajaj, szerintem az a chips nem éppen a kis tündérkének való.
- Hé-hé, mássz ki a zacsiból! Na, még a végén megfulladsz itt nekem! – korholtam a kutyust.
Bűnbánó tekintettel nézett rám, miután elrágcsálta az utolsó chipsgyűrűmet is, brühühü, és persze, kiszabadítottam a zacsiból. Ez a kis angyalka chipsmérgezést fog kapni előbb-utóbb. Hol az a felelőtlen gazdi, amelyik így bánik az állatkával? Tuti chipsszel tömi, ahelyett, hogy rendes, neki való ételt adna az ebnek. Ej-ej… a kutyussal a karjaim közt léptem ki a sátor bejáratán, tekintetemmel keresve a felelős felelőtlent.
- EMBEREK! Kinek hiányzik egy chipsimádó kutyuli? – fennhangon kiabálva igyekeztem érvényt szerezni magamnak a tömegben, hogy a gazdája felismerje a jószágot. Szeretném jó alaposan megszidni, hát hogy lehet így bánni ezzel a cukorfalattal? Még engem is levett a lábamról, ami azt illeti, nem bírtam rá haragudni.
- Na, te tündér, megkeressük a gazdid, jön nekem két zacsi baconös chipsszel – vigyorogtam az állatra, az meg a mancsával eltakarta a szemét. Édes. Tappancs már elaludt a kis terráriumában, az én kis angyal törpenyuszim. Nagyon szerettem őt, és képtelen lennék hagyni, hogy a nyuszim bármikor is olyat egyen, ami nem az ő szervezetének való.
- Jaj, te. Remélhetőleg nem leszel rosszul a baconös chipsemtől.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

A kis terrierféle egyszerűen levett a lábamról, képtelen voltam rá haragudni. Csak törölgettem a kis chipses pofiját, és fohászkodtam Merlinhez szép csendben, hogy ne legyen baja ettől a dézsmálástól. Azért nem mindegy, hogy mit adunk a kutyának, ő meg sajnos megtalálta a rágcsát.
Hamarosan felbukkant a tulajdonosa is, és egy nevet is kaptam a kis édibédihez.
- Pajkos? Irtó aranyos neve van, és szép napot, Igazgató úr – az árvaságom kezdete óta talán ez a legjobb pillanatom.
Mostanra kezdtem megnyugodni és elfogadni a helyzetet, és az a szerencsém, hogy még így se maradtam teljesen magamra. Itt volt nekem a suli.
- Egy morzsát se hagyott belőle a kis falánk. Legközelebb jobban vigyázzon rá, és nézesse meg biztonság kedvéért. Nem szeretném, ha baja lenne. Milyen fajta? – érdeklődtem barátságosan.
A kisállatok már csak ilyenek, nincs okom legorombítani az igazgatónkat, fogadok, hogy Tappancs nyulam is megdézsmálna ezt-azt, ha hozzáférne.
- Semmi gond. Előfordulhat, legközelebb vigyázzon rá jobban. Nehogy csokival lakjon jól.
Hát igen, sok esetet olvastam már arról, hogy csokimérgezés ért kutyusokat, igazán kár lenne ezért a szép példányért, olyan aranyos, és tök jó, hogy hagyja magát simogatni. Tuti vele járhat csajozni az igi bá’. A hölgyeket levenné a lábáról, az garantált. Szó szerint is akár, ha nem vigyáznak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Carolinát bírtam, tök jó arc, igazából mindegyik szobatársam az volt, szerencsésnek éreztem magam, amiért velük kerültem egy szobába. Az mondjuk hátrány, hogy ők már mestertanoncok, tőlem jóval idősebbek, és emiatt kicsit nehezebben találtam meg velük az összhangot, alig láttam őket a szobában a sok teendőjük miatt. És persze, én is eléggé elfoglaltam magam, sok tanulnivaló akadt. A festménysztrájk nem jött valami jól, és meg tudtam volna szidni úgy jó alaposan Stefit, amiért összemázolta a vén szipirtyót.
Vannak érzéseik… aha. Akkor talán nem pletykálnának szanaszéjjel mindent. Ezt majd meg is vitatom az öreglánnyal, hogy nekünk is ugyanúgy vannak érzéseink, és nem szeretjük, ha valakik, még ha mozgó és beszélő festéktömegek is, de beleártják magukat.
- Lasagnéből kérnék egy kicsit, köszi – hagyni akartam a többieknek is, nem lehetek tolakodó. Ilyen finomságot vétek elorozni mások elől, nyamm.
- Megtanítasz rá jobb körülmények között majd? – kérleltem bociszemekkel. Hamarosan kezemben tudhattam az adagomat, és boldog vigyorral álltam neki a kivégzésének. Egyetértek Garfielddal: a legfinomabb kaják egyike a lasagne.
- Köszi, neked is. Üm, ez valami mennyei. Ennél már csak a kijevi sajtos csirke lehet jobb.