Rebi
Mindig is gyűlöltem a telet, és minden velejáróját, a havat, a hideget, a jeget, a szelet. Az egyetlen dolog amit kedvelek ebben az évszakban, az a lehetőség, hogy felvehessem a kötött pulcsikat, a bakancsokat, a kabátokat. Ma is ilyen öltözetben sétáltam végig a kastély nyugati szárnyán, a könyvtárat megcélozva. Márpedig ha ebben az évben nem sajátítom el akár csak egy minimálisan is azt a nyomorult patrónusbűbájt, akkor jelenik meg az igazi Alexander-féle hisztéria.
Befordultam, majd beléptem a helyiségbe, ahol megcsapott a könyveknek és a pergameneknek a kellemes illata. Elmosolyodtam volna, ha nem éppen kétségbeesetten fujtatva róttam volna a könyvespolcokat. A szemeim végigpásztázták a könyvcímeket, de nem akadtak meg semmin.
- Ah, mon dieu - suttogtam idegesen, majd körbepillantottam a könyvtárban. Megláttam egy lányt ahogy aranyosan próbál pár könyvet feljuttatni a legfelső polcra. Odasétáltam, majd óvatosan megfogtam a vállát, bár az óvatosságom mit sem segített, a lány összerezzent és elejtette a könyveit. Elmosolyodtam, és egy kicsit felnevettem. Leguggoltam mellé, hogy segítsek összeszedni a maradék könyveket.
- Pardon, nem akartalak megijeszteni. - néztem fel rá, odaadva a könyveket. - Ami azt illeti igen, tudnál segíteni, nem tudod hol találhatok pár könyvet a patrónusbűbájról? - vontam fel kérdőn a szemöldökömet.
- Cserébe kihasználhatod a magasságomat, és felpakolok oda helyetted. - vigyorodtam el.