Évnyitózáródás
nyugodtan lehet csatlakozni, ha úgy érzed, akár csak egy hsz erejéig...Kevesen vannak olyanok, akik szeretik az afféle kényszerű, de kellemetlen és unalmas programokat, mint az értekezlet vagy évnyitó és egyéb társai, de Attila kifejezetten kedveli őket. Nem önsanyargató aszkéta, nem ebben leli örömét, hanem az emberek megfigyelésében. Jót kuncog az unott arcokon, az el-elbóbiskoló, aztán felriadó álmodozókon, a minden alkalmat a rosszalkodásra kihasználó fiatal egyedeket. Utóbbi őt nem zavarja, sőt drukkol nekik, nehogy valaki rajta kapja őket, bár ebben az esetben is talál rajta élvezkedni valót. Igaziból még nem tanított egy percet sem, ez az első tanári posztja, ezért is lett gyakorlótanár, hogy gyakoroljon, mert az kevés van neki. Mint ennyire szokatlan helyzet, évnyitón is most van először, nem is igazán tudja, mi az illem itt. A talárról hallott már, ám nem tarja magára nézve kötelezőnek, mert nem is tanár, nem is diák, így ki tud siklani az utált ruhadarab viselése alól. Legalábbis ő ebben a hitben él egyelőre. A nyitóbeszéd is megvolt már, mire megérkezik és egy rejtettebb zugban csendesen meghúzódik. Itt feltűnés mentesen adhatja át magát mások szemlélésének, indiszkrét vigyorát kezével takarja. Szépen rálát a tanári asztalra is, meg a diákokéra is valamint a harapható feszültség is feltűnik neki, aminek okát egyelőre nem tudja. Persze ha olvasná a hirdetőtáblát vagy a kastélyban többet is időzne az alvásnál, akkor lenne infója róla, mi tépkedi tanár, diák idegeit. Látja a felügyelőket is, de mivel nem ismer nagyrészt senkit, így őket is az egyéb kollégák kategóriába sorolja be.
Kinéz magának egy különösen unatkozó munkatársat, azon pihenteti tekintetét, hátha történik valami vicces, amivel feldobhatja majd a napját.