Már iskolás korában sem volt odáig az évnyitóktól; noha a tömeg nem igazán zavarja, az unalmas beszédek és a különböző érdemek vég nélküli sorolása kellemetlenül álmosító napirendi pont. Mégis meglátogatja a nagytermet a kitűzött időpontban, s nemcsak azért, mert mint új tanár, ez igazán elvárható tőle; inkább az motiválja, hogy közelebbről is vethessen egy pillantást leendő kollégáira, és úgy összességében a diákságra. Le lehet már abból is vonni jó pár következtetést, hogy nagy átlagban milyen benyomásokat kelt egy tömeg, s talán ez ad majd egy-két támpontot a kezdetekhez.
A kezdés előtti egy-két percben érkezik meg, magabiztosan találva meg a helyét Artemisia Rubya, gemmológia és mineralopathológia tanárnő mellett - nem, nem az isteni sugallatnak, vagy a prófétai belátásnak köszönhetően ilyen okos, nemes egyszerűséggel utánanézett az ilyesminek, hiszen már több mint egy hete a faluban tartózkodott, tehát volt ideje rá.
- Jó estét - mosolyodik el udvariasan, helyet foglalva a nő balján. Egyelőre nem kezdeményez beszélgetést, de igazából nincs is rá lehetőség, az évnyitó beszéd ugyanis szinte azonnal kezdetét veszi. Fél füllel hallgatja a híreket azokról a bizonyos felügyelőkről; őt nem érinti túlzottan a helyzet, elvégre nem volt jelen annál a "néhány sajnálatos incidensnél", a szabályzatot nem kell újratanulnia, az pedig nem zavarja különösebben, ha beleszólnak a munkájába, mert a minisztérium egyébként is állandóan azt teszi.
- Sajnálatos incidensek? Nem tudja véletlenül, miféle incidensekről lehet szó? - pillant Rubyára, akinek biztos vannak információi, hiszen már egy jó ideje itt tanít. Arckifejezése halovány érdeklődést és kíváncsiságot tükröz, de igazából nem akarja mélyen beleártani magát az iskola belső ügyeibe; inkább csak valami viszonylag kényelmes, csendes munkahelyre vágyik, amihez az első lépés mindig az, hogy ne vonódjon be túlzottan a részletekbe. Mindenesetre elég rugalmas ember, bízik benne, hogy a legtöbb rendelet és szabály nem fogja nagyon megkeseríteni a mindennapjait.
A kezdés előtti egy-két percben érkezik meg, magabiztosan találva meg a helyét Artemisia Rubya, gemmológia és mineralopathológia tanárnő mellett - nem, nem az isteni sugallatnak, vagy a prófétai belátásnak köszönhetően ilyen okos, nemes egyszerűséggel utánanézett az ilyesminek, hiszen már több mint egy hete a faluban tartózkodott, tehát volt ideje rá.
- Jó estét - mosolyodik el udvariasan, helyet foglalva a nő balján. Egyelőre nem kezdeményez beszélgetést, de igazából nincs is rá lehetőség, az évnyitó beszéd ugyanis szinte azonnal kezdetét veszi. Fél füllel hallgatja a híreket azokról a bizonyos felügyelőkről; őt nem érinti túlzottan a helyzet, elvégre nem volt jelen annál a "néhány sajnálatos incidensnél", a szabályzatot nem kell újratanulnia, az pedig nem zavarja különösebben, ha beleszólnak a munkájába, mert a minisztérium egyébként is állandóan azt teszi.
- Sajnálatos incidensek? Nem tudja véletlenül, miféle incidensekről lehet szó? - pillant Rubyára, akinek biztos vannak információi, hiszen már egy jó ideje itt tanít. Arckifejezése halovány érdeklődést és kíváncsiságot tükröz, de igazából nem akarja mélyen beleártani magát az iskola belső ügyeibe; inkább csak valami viszonylag kényelmes, csendes munkahelyre vágyik, amihez az első lépés mindig az, hogy ne vonódjon be túlzottan a részletekbe. Mindenesetre elég rugalmas ember, bízik benne, hogy a legtöbb rendelet és szabály nem fogja nagyon megkeseríteni a mindennapjait.