Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Most kivételesen, életében talán először halál nyugis napja van. Nem viccelt meg senkit, a karma az ő oldalára állt (innen is köszöni!), edzett is... Minden túl nyugodt és túl csendes. Valami készülődik, s hogy ezt honnan tudja, majd meglátjátok. Minden napjába kerül némi őrültség, de ez a mai túlontúl átlagos.
Szőke fürtjei göndören, szinte már loknikban keretezik arcát - és azért szinte, mert ez a hosszúságú haj túl gyorsan kirúgja magát. Lazán lépeget a tornacipőjében, a szűk farmerében és vállpántosában, mikor a sarkon befordulva valami ronda banyát lát meg. Istenem, ki fest ilyeneket? Katasztrófa. Sosem volt az a műemlékrongálós típus, de ennek a némbernek kell egy kis szín. És mekkora bibircsókja van, azt a ku... tyafáját. Nem hallott még a plasztikáról meg a sebészetről? Nincs itt egy valamirevaló társfestmény, aki leoperálná azt a szörnyedelmet az orráról? Milyen világban élünk, MILYENBEN? Mondjuk ha mindez Heddán múlik, akkor Mona Lisa is kapna egy mellplasztikát, meg feltupírozná a haját, mert hogy néz már ki, hogy le van nyalva? Az arca tűrhető, maradhat, na de a többi...! Ebből is látszik, mennyire nem volt semmi ízlése akkoriban az embereknek.
Lazán trappol oda a vénasszonyhoz, aki máris károgni kezd. Mármint, nem károgni, hanem értitek, dumálni, meg kérdezősködni, de minek...? Mintha Hedda akarna rá válaszolni. Amúgy meg ez a nyelvezet mennyire tré már? Csak így kisasszonyozik, meg ifjú hölgy... HOL? Egyébként hála az égnek, norvég kézilabdásunk végre elsajátította a magyar szleng valamennyi ismeretes kifejezését, így simán lealáz bárkit. Ő a True Swagatron. Féljetek!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Talán nem is baj, hogy megszakítják hosszas elmélkedését a Mona Lisáról és annak átalakításáról. Ezt esetleg később a művészetek tanárnak bedobja, hátha tetszik majd neki az ötlet. Elvileg fiatal, tuti halad a korral, biztos fogja érdekelni a dolog.
Szóval ugye mondtam, hogy félbeszakítják, méghozzá nem is akárki. Vagyis akármi. Egy cuki ormányos maciiii! Hát kis híján felüvölt, hogy "MILYEN ÉDES ÁLLAT", csak aztán arra gondol, hogy ő is halálra rémülne a nyomorult medve helyében, ha valami emberszabású visítozni kezdene felette. Kicsit tart mondjuk attól Hedda, hogyha megpróbálja megdögönyözni, akkor az állat elszabadul és végül meggyilkolja őt is, meg a felmenőit is, pusztán a vérszag alapján. De végül átgondolja és úgy dönt, nyilván nem lehet valami oltári, benga ragadozó, ha ide beengedték. A gazdit elsőre nem szúrja ki, szóval megfordul fejében, hogy felkapja az emlőst és szalad vele, ameddig lát, csak... Mégse. Mi van, ha veszett?
Egy élete, egy halála leguggol hozzá és óvatosan először odatartja a kezét, hogy a jó szagú jószág megszaglászhassa, majd, ha engedi, akkor megsimogatja a fejét.
- Hogy te milyen tündéri vagy - az meg sem fordul a fejében, hogy az állat, becsesebb nevén Rudolf, talán a szépen besütött loknijaira hajt. Ami mindegy is, mert végre megpillantja az ismeretlen fiút, aki... Mi a fenét csinál? Oké, határozottan ijesztő. De talán az övé a maci. Akarom mondani, MEDVE. - Halihó, hello - még int is neki, erre az időszakra pedig leveszi szemét a rénszarvas nevű ormányosról. Hisz a légynek se tudna ártani.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Ő tényleg csak annyit tudott, hogy ez a cukorfalat itt mennyire édesbogár és tényleg a légynek sem tudna ártani. Igen ám, azonban arról a tényről elfelejtkezett, hogy ő maga nem légy. Na de ne rohanjunk ennyire előre, szóval odatartja kezét a medvének és hagyja, hogy szagolgassa, aztán hogy meg is nyalja (hát nem extrán szuper édi?!). Minden a legnagyobb rendben.
A pokol azon a ponton látszik elszabadulni, ahol Hedda gyanútlanul az ismeretlen srácra pillant. Az már egy intő jel lehetne, ahogy viselkedik, mert most őszintén, ki akar valami falra dobott kajával foglalkozni? Maximum annyi figyelmet érdemel, hogy az ember megállapítsa, gusztustalan. De nem, Jeromos valami egészen különleges állatfaj, ugyanis kitüntetett figyelemmel viseltet a kajamaradékra.
Szőkénk persze feltűnő jelenség, gondolja ő, így egyértelmű, hogy sikerül felhívnia a figyelmet önnön fenséges személyére. S így is lesz, gondolja, amint a fiú megszólal. A megkezdett mondat már sejteti, hogy baj lesz, de mivel az utolsó szótagra már beköszön a karma is, így norvég leányzónk már csak arra lesz figyelmes, ahogy Rudolf (az az istenverte jószág) elszakítja szeretett farmerét.
- Jézusom, mi vagy te, valami vadállat? Meg vagy te veszve? Tudod, hogy mit műveltél? Mi vagy te? Az ördög maga! Még hogy aranyos cöh! - s ezennel a végzetes és hosszúra nyúló rage megkezdődik. Hedda idegbetegen magyaráz a vélhetően roppant mód megszeppent ormányos medvének, hogy igazából az élete legalább annyira értelmetlen, mint a szőre színe és tulajdonképpen nem is érti, hogy jöhetett világra. Meg azt is mondja neki, hogy direkt ilyen édesen odajött és megtévesztette (!) Heddát, hogy gaz s csalárd tettét végrehajthassa. Aztán a rellonosnak eszébe jut, hogy az állat feltehetően ugyanolyan, mint a gazdája.
- Te sem vagy jobb nála! Mi vagy te? Mi vagy te? Van neked agyad? Tudod mi az az agy? Behozol egy ilyen állatot, ami széttép? Igen? Ennyi a mondandód? ENNYI? - khm, ehhez nincs mit hozzáfűznöm, hiszen nem is hagyja szóhoz jutni Jeromost, addig azonban már eljutott, hogy közvetlen közelről bökdösse a mellkasát minden egyes dühödt mondata után. És alatt. És előtt. Vannak bajok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Annyira féktelenül dühös! De most tényleg, hogy engedhet valaki szabadon egy ormányos medvét és hogy gondolhatta egy pillanatig is, hogy ez cuki? Oda a kedvenc farmere, mert ez az állat egyszerűen csak letépte róla, mintha csak valami cipzáras kínai termék lenne. És ennek tetejében most itt áll egy majdnem combtőig leszakított jobb szárú farmerrel, meg egy normál ballal, ami ugyanúgy hosszú. De miért pont ő?!
- Te engem ne csitítgass, mert olyat rád verek, hogy azt is leszázalékolják, aki felsegít! - idegbetegen, szinte már vérben forgó szemekkel üvölt Jeromossal, miközben az állatról immáron tudomást sem vesz. Érdekli is az a dög, gondolja magában, neki már megmondta a magáét, ellenben a szőke... A szőke. Nos, igen, katasztrófa, hogy mit meg nem engednek maguknak egyesek, de mindegy. Tulajdonképpen nem is a jószág hibája, hogy játszik - már ha egy fél emberi láb letépését annak lehet nevezni -, hanem a nyomorék gazdájáé, aki mindezt hagyja.
- Megmenteni? Engem? Ohohóó, magadat kéne megmentened, te felelőtlen, semmirekellő, senkiházi... - és sorolná tovább is, ha az eridonos nem vetné le magát a földre. Ezt Hedda már végképp nem tudja mire vélni, s a felismerés, miszerint valóban baj van, túl későn érkezik. Annyi ideje marad, hogy leguggoljon ő is, de abból a büdös valamiből, akármi is legyen, még így jut rá. A hátára. Nem sok, de ahhoz elég, hogy undorodva sikítson fel. Nem, ő tényleg nem egy plázapincsi, de azért ez még neki is sok.
Az orrfacsaró bűz hatására kis híján elájul. Jézus isten, kinek kell atomfegyver, ha egyszer lehet egy ormányos medvéje is? Ezzel emberi életeket lehet kioltani, városokat lehet a földdel egyenlővé tenni, istenemre, még a falat is szétmarja! Ha megpróbálna rákönyökölni norvég barátosnénk, biztos sikerülne neki. Jézus.
- Atyavilág, te barom, mit hoztál be ide? - kezét szorosan az orra elé tartva veti oda a szavakat Jeromosnak, aki ezennel végképp megszűnt biztonságban élni. Hedda első dolga lesz, hogy vesz egy medvecsapdát és fellógatja azt a mihaszna teremtményt, mindezt úgy, hogy Jeromosnak végig kelljen néznie. Igen, kegyetlen bosszút áll ezért, csak figyeljen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Egy titkos hódoló! Hát ez igazán elragadó, gondolja hősnőnk és újra meg újra elolvassa azt a bizonyos levelet. Minden meccsét látta, van, amelyiket többször is! Hányan mondhatják el ezt magukról a testvérein kívül? Nos, igen kevesen, de ez a csoda itt, akinek irományát a kezében tartja, valóban hatalmas rajongója. Odáig van érte. Megvész, hogy láthassa, végre összeszedte a bátorságát! Már csak azt remélheti, hogy nem egy pattanásos harmadikos keresi, mert akkor bármily kegyetlenül is hangozzék, maximum autogrammot és közös selfie-t kap, azonban ehhez a testhez - és most képzeljétek el, ahogy Heddára mutatok - nem nyúlhat egy ujjal sem. Ellenben ha valami szexuális hablegény lubickol be azon a nagytermi ajtón, hát Merlin, de Poszeidón és Triton sem fékezhetik meg azt a mennyiségű hormont, melyet a lány teste reakcióképp előállít majd a tesztoszteronra. Óigen. Csak látná már a hódolót!
Kivételesen, tőle abszolút szokatlan módon nem késik - ugye érzitek, micsoda kegy ez... -, szinte epedve várja a kis titokzatos úrfit. Persze úgy tesz, mintha ez is csak egy átlagos vacsora lenne, nem néz az ajtó felé, noha majd szétveti a kíváncsiság, vajon ki az idegen. Éppen jóízűen nyammog egy falaton, mikor valaki eltakarja a szemét. Szíve kihagy egy ütemet (pillangók, bizsergés, miegymás, a szokásos klisé), aztán búg az a mély hang és... Állj. Pontosan tudja, kihez tartozik ez a kéz és kihez ez a hang. Olyan hévvel pattan fel, hogy majdnem felborítja a többi rellonost is, akik kíváncsian figyelik a jelenetet. Merthogy Hedda azonnal megöleli a bátyját.
- Istenem, téged aztán jól eltoltak hallod. Kajak gerjedtem a gondolatra, hogy valami félisten akar látni, erre téged kaplak - hamiskásan megcsóválja fejét, majd egy hatttttalmas cuppanós puszit nyom testvére arcára. Annyira meglepődik, hogy szavakat is alig talál, csak a jól megszokott csipkelődés kezdődik meg azonnal, ahogy megpillantja a fiút. Hát igen, rokonok... Noah helyes, de jobb, ha más Adonisz után néz a mi norvég istennőnk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Nem tudja nem imádni ezt a hímet itt, akármennyire is átverte a lányt. Mert lássuk be, igen jól megmutatakozik ám, hogy ők testvérek, elvégre Hedda sem csinálta volna másképp, tudván mekkora egóval rendelkezik töpörtyű bátyuskája. Mert igen, a nevével kapcsolatos viccek után ez a legnagyobb és legütősebb humorforrás a Jørgensen családban. Tulajdonképpen elmondható, hogy az utódok születési sorrendjük szerint egyre kisebbek. Mi ez, ha nem valami varázslat?
Eközben Noah első visszavágása is megérkezik, ami egy kaján vigyort csalogat a rellonos arcára. Jaj de nagyon fején találta a szöget a kis hamis, csakhogy az nem mindegy, mennyi időben gondolkodnak. Míg az eridonos hosszú és sanyarú években (ebből is megközelítőleg több, mint húszban), addig Hedda pusztán hónapokban, nem mintha ezt is nem találná elegendőnek. Néha jobb, ha az oltalmazó bátyók tudatlanok. Hihi.
- Nos, abban reménykedtem, hogy a titkos hódolóm majd változtat ezen a helyzeten, de nem bánom, ha megkímélsz - elhúzza egy pillanatra száját, mert hát a bátyja nagyon helyes, meg szexi is, csak... Az a sok izzadtságcsepp bringatolás közben... Nem illik hozzá, ez a helyzet. Még a végén csapzott lenne vagy ilyesmi. - Jaj bátyó, hát te se lettél szerényebb, mióta nem találkoztunk... - unottan forgatja meg szemeit. Hozzászokott már ahhoz, hogy istenes poénokkal dobálóznak, de ami sok, az bizony sok. A fél jelző is épp elég kielégítő, nem kell elhagyni.
De mit érdekli őt ez a sok mihaszna fecsegés, az ő Noah-ja itt van és annyira hiányzott neki, meg annyira nagyon szereti, hogy az már csudajó! Mostanában csupa kellemes meglepetés éri, ott van Fruzsi, meg most a tesója is... Ki jöhet még?
- Te is hiányoztál nekem Mentáltörp - úgy szorítja, hogy a fiú csak azért nem fájlalja, mert nyilvánvalóan volt elég ideje megszokni ezt a fajta üdvözlési hevességet. Aztán a szép pillanatok is rendre véget érnek és eljön a kíváncsiság ideje. Bizony, merthogy az egyik rellonost arrébb hessegeti a norvég, így szorítva helyet maguk közt az idősebb Jørgensennek. - Ne vedd tol(l)akodásnak - haha, de vicces valaki -, de hogyhogy itt vagy? Örülök neked, csak nem értem. Kezdesz valamit az életeddel végre, Noah drága?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Tehát ha jól értem, nem akarsz majd nagybácsi lenni. Remek - nem mintha valaha a kezébe adná a gyerekét, mert Noah az Noah. Jó, ez gonosz volt, biztos benne, hogy imádná a lurkót, akár fiú, akár lány. Bár mire akár egyetlen pasas is átmegy Noah és Alek rostáján, nos... Lehet, hogy az apácalét hamarabb valósul meg, mint a törvényes házas élet. Addig meg dugdoshatja (höhö) a titkos hódolóit, ahogyan a nem titkosakat is. Így járt.
Noah meglepettségének hatására rellonosunk arcára kiül az unottság. Mert most jön az istenes szöveg... Bingó! Csak egy pirinyót ismeri a testvérét, igazán nem nagyon. Ennek örömére kaján vigyorra húzódik ajka. - Te a kisebbségek istene vagy, édes bátyókám - ezzel pedig gyorsan, amíg még teheti, egy puszit nyom a fiú arcára, mert hát... Érzékeny pontra tapintott. Ez olyan, mint amikor huzigálni kezded az oroszlán bajszát, mondván nem félsz semmitől, aztán végül mégis kimenekülsz a ketrecből, mert jobb kívülről figyelni, mint belülről. Meg mennyivel biztonságosabb is rácson keresztül piszkálni a nagy állatot, mint a hátára ülni és hagyni, hogy miután ledobott, szétmarcangoljon... Na ugye. - Na azért álljon meg a menet. Te itt egy világbajnok kézilabdással beszélsz, höö! - nos, míg Noahnak van esélye letagadni önimádatát, addig Heddából süt a büszkeség, ahogy ki is húzza magát. Nem kérdés: semmit sem változott, mióta eljött otthonról. Nemhogy szerényebb lett, inkább szemtelenebbé vált. Ilyen az élet.
Az ölelés ezernyi pillangót kelt életre szívében, érzi, ahogyan a vattacukor felhők alatt megjelennek a csokiszökőkutak és minden olyan nagyon csudijó! Persze ezt picit konszolidáltabban, de értitek. Ezek után nem marad más hátra, mint a helyfoglalás és a végtelen poénok áradat a fiú nevével kapcsolatban. Ó igen. Ez náluk már tök normális, olyannyira, hogy Hedda elfelejt felkészülni a visszavágásra. Bercsi. Mintha ettől a becenévtől arcára fagyna a vicsor, mielőtt azonban agyonverné a bátyját, inkább a kajájára koncentrál. Bizony, csak eztán tudatosul benne Noah mondandója.
- De ugye tudod, hogy ezekkel a tollakkal  - haha, újabb poén - nem szerencsés itt ülnöd a sárkányok között? - átkarolja a srácot és vállára hajtja a fejét, amely egy szolid gesztus: meg fogja védeni és el is várja, hogy minden alkalommal mellette tömje a fejét. Pont nem érdekli, hogy mit gondolnak a rellonosok erről. El lehet innen ülni, ha valami nem tetszik. - Meglepődtem volna, ha nem oda mész. Viszont az is fura, hogy anyáék ideküldtek. Csak nem te leszel az új bébicsőszöm? - felvonja fél szemöldökét, mert ha valamire, hát erre valóban nincsen szüksége. Meg szerencsére nem nézi ki Noahból, hogy megtenné mindezt, szóval van esélye arra, hogy szabad emberként éljen. Mint Morgan Freeman. Értitek. Freeman. Höhö.