Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

A tükörben olyan arc pillant vissza rám, hogy Frankenstein démona is megirigyelhetné. Élőhalottnak tűnök szép vörös karikákkal a szemem alatt, kiszáradt, cserepes szájjal, pergamenszerű bőrrel. Ez a lány egy zseni. Igaz, másfél órán keresztül dolgozott, hogy ilyen legyen a végeredmény, de igazán hálás vagyok neki, és végül is cserébe megtanítom repülni. Igazán jó egyezséget sikerült kötnünk szerintem. Az ábrázatomhoz egyébként kórházi öltözet társul, úgy nézek ki, mint aki most szabadult valamelyik jobbacska régi fajta elmegyógyintézetből, ahol még kikötözve tartják az ápoltakat és alkalomadtán elektrosokkal kezelik, de talán a lobotómia sem ritka. A lényeg, hogy a végeredmény láttán mosolyra húzódik a szám. Mégiscsak jobb, mintha egyszerűen csak terepszínbe öltözöm netán, mert jelmeznek tűnhetne, de nekem sehogy sem az. Ez tökéletes. Kissé megtépázott, lógó fűzőjű teniszcipőt húzok - mezítláb mégsem vonulhatok végig a folyosón - és lesétálok a toronyból a nagyterembe. Lynette-t megpróbáltam ugyan elérni abban a reményben, hogy talán akad olyan társaságom erre az estére, akit ismerek is, de nem jártam sikerrel, így egyedül állítok be. Legfeljebb megismerkedem pár emberrel, az úgysem lenne tragédia, sőt. Nagyon is rám fér még, elvégre bolond lennék az ismerőseim számát arra a pár emberre korlátozni, akiket már korábbról ismerek. Belépve az ajtón az első megállapítható tény az, hogy sokan vannak. Matthew-t egy ilyen helyre esetleg akkor tudnám elcipelni, ha rászórnék egy imperio-t, de talán még akkor sem. Beljebb sétálok, és körülnézek, hátha látok valahol ismerős arcot, de a következő pillanatban arra is rájövök, hogy ez mekkora nagy ötlet volt. A fele társaságon annyi a smink, hogy a saját édesanyjuk sem ismerné fel, miért éppen nekem sikerülne. Csak ámulok, és bámulok, hogy ha az arcomat kifesteni másfél órába telt, mennyibe telhetett itt néhány igazán különös alkotás. Például a srác tőlem nem messze, ágakkal a hajában - madárfészek akar az lenni vajon, vagy mi a szösz - úgy néz ki, hogy legalább fél napba telhetett ez az eredmény hagyományos módon. Vagy illúziómágus lenne netán. A hirtelen feléledő kíváncsiságom nem hagy nyugodni, úgyhogy szerzek egy pohár innivalót - furcsa ciánkék színe van, de az illata alapján nem úgy tűnik, mintha lenne benne alkohol - és közelebb sétálok.
- Üdv. Remélem nem zavartam meg semmit, csak megjegyezném, hogy igazán szép jelmez. Dionüszosz jutott eszembe róla - szólalok meg, amint odaértem. A cybertgoth stílus képviselőire emlékeztető ruhába bújt lánynak mintha nem nagyon lenne kedve maradni, vagy éppen egy veszekedés közepébe csöppentem volna? Fene tudja, minden esetre feléjük emelem a poharam, aztán belekortyolok.
- A tied is érdekes - jegyzem meg egy félmosoly kíséretében azért a lánynak is, elvégre tényleg az, és véletlen sem szeretném, ha megsértődne, de a szemem azért mégiscsak a kísérőjén időzik el inkább, mint rajta.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Érkezésemet követően nem sokkal már egy pohár innivaló társaságában belecsöppenek egy enyhén kínos jelenet közepébe. Nem zavar különösebben, hogy a lány lelép, elvégre különben sem ő érdekelt volna, de attól még furcsának tűnik ez az egész helyzet. Egy pillanatra feldereng agyamban a kérdés, hogy a sors milyen fintora révén kerültek ők ketten egy légtérbe, de azon nyomban el is vetem. A megfigyelés meg a következtetések levonása maradjon csak Matthew hobbija, engem különben sem zavar, hogy a lány, aki mellől már csak valami még fel nem talált jövőbeli science fiction járgányt hiányolok a teljes kép érdekében, más társaságot keres magának. Jobb nekem, nem igaz? Úgyis a hímneműek vonzanak, és legalább eggyel kevesebb lehetőség, hogy egy lány önbizalmát akaratlanul is megtépázzam, mert inkább a pasiját mérem végig, nem őt. Az csak még kínosabb lehetne, mint az iménti jelenet, így még örülök is neki, hogy ennek a lehetőségét megúszom.
- Aha... akkor inkább Pán? Mindenesetre nagyon jó lett. Komolyan kíváncsi vagyok, hány órába telt ez az egész festés - nézek végig rajta, aztán visszatér a tekintetem az arcára, pontosabban a szemére, miközben kezet rázok vele. Röhejesnek tűnhet, de mindig a szemek érdekelnek először, hát ragaszkodom ehhez a szokásomhoz és legalább a szeme színét megpróbálom megállapítani. Amint rákérdez az italra, megvonom a vállam.
- Miért ne? Diákoknak szól a rendezvény, kötve hiszem, hogy tiltott italokat szolgálnának fel, bár amúgy nem érzek rajta alkoholt és ha lenne is, nagykorú vagyok - jegyzem meg, majd újabb kortyot iszok a kissé gyanús színű, de szerintem teljesen rendben lévő innivalóból. Nincs fura íze, mintha áfonyát éreznék rajta mellékesen, és eddig fura hatása sem, úgyhogy csak jó lehet. Közben a szabad kezemmel hiába próbálom egy már automatikussá vált mozdulat révén megtalálni a nadrágom zsebét. A köpeny alatt a rövidnadrágomnak ugyan van zsebe emlékeim szerint, de ahhoz is hozzáférni... másodszori próbálkozás után ezt most inkább feladom. Az elhangzó kérdése hirtelen Markot juttatja eszembe, amint a kviddicspályán magyarul próbált egyezkedni velem, én meg az angollal szenvedtem. Féloldalasan elmosolyodom, aztán bólintok.
- Végül is... aha... egyébként Viktor vagyok. Új vagy itt? - érdeklődöm, és elindulok én is az asztal felé követve az erdők urát. Egy lépéssel még le is maradok, szándékosan, elvégre nem akármilyen látványt nyújt a fiú. Eltöprenghetnék rajta, hogy vajon mennyi esélyem lenne, vagy egyáltalán mennyire akadna ki, ha, de ez csupa feltételes módú gondolat lenne csak, én meg nem vagyok az az ember, aki ezzel szórakozik. Töprengjen, aki értelmét látja. Az asztalhoz érve megállok mellette, és most elég alaposan végigmérem azért, és nem hiszem, hogy kétséget hagynék afelől, hogy megmozgatta a fantáziámat, közben meg elmosolyodom kíváncsian figyelve, hogyan is reagál, és valljuk be, sajnálnám, ha kiszaladna a világból.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Értetlenül pislog rám a szőke srác Pán nevére is, úgyhogy a továbbiakban hanyagolom a mitológiát, úgy tűnik, a görögök messze nem érdeklik. A kérdésemre tömören válaszol, és lassan kezd összeállni a kép, hogy már megint valaki olyanba botlottam, aki nem igazán beszél magyarul. Bólogatok a megállapítására. Biztos, hozzáfűzni viszont nem sokat tudnék a tényhez, hogy a menyasszonya kicsit jó. Kicsit kérdőn felszalad azért a szemöldököm a kifejezésre, hogy menyasszony, de nem kérdezek rá, ki tudja, lehet csak nagyon tetszik neki a szó. A következő kérdése azonban... félre is nyelem tőle a ciánkék italt és köhögni kezdek úgy rendesen. Viktor, ezt ma szépen kifogtad. Igyekszem nem megfulladni, iszom egy újabb kortyot, aztán nagy levegőt veszek és válaszolok.
- Huszonegy leszek - mondom abban a reményben, hogy a kontextus alapján jól értettem a kérdést és mégsem arra volt kíváncsi, hogy száznyolcvanöt centi magas, elvégre ez különben is látható, nem? Mindegy, lapozzunk, vagy meg fogok fulladni a következő kortynál. Bólogatok rá, hogy tizennyolc lesz, ezek szerint nem sokkal fiatalabb, mint gondoltam. Ránézésre úgy tizenkilencnek saccoltam volna, nem tévedtem nagyot. Miközben az asztalok felé tartunk, az is nyilvánvaló lesz, hogy önbizalomért neki sem kell a szomszédba menni. A megállapításra csak mosolygok, és érdeklődve pislogok fel a kék említésére, nem lenne rossz látni akkor a teljes művet, kár, hogy itt erre nincs lehetőség, hiszen minden fehér-fekete. Talán majd később, addig beérem a kevésbé színes változattal, így is szép látvány történetesen.
- Örvendek - mondom kezet rázva vele, ha már végre megtudtam a nevét. Megjelenik az arcomon egy féloldalas mosoly is, és elraktározom jól a nevet. Nem mindennapi, legalábbis nem magyar környezetben, és rémlik némi görög vonatkozás, bár kapásból nem tudnám megválaszolni a kérdést, hogy honnan és miért.
- Nyár, értem - bólintok, és igyekszem követni, közben meg azon töprengek, hogy rakjam össze a válaszom, hogy ne legyen az a végeredmény, hogy aztán a felét nem fogja megérteni. Újabb korty ital után már az asztalok közelébe érve szólalok meg ismét, itt egyébként is nagyobb eséllyel lehet társalogni, mint a tömegben.
- Pár hete jöttem. Levita. Mestertanoncképzés. Aurornak - tőmondatokra szorítkozom, hogy kizárjak minden fölösleges szót, ami csak összezavarná esélyesen.
- Te mit tanulsz? Melyik ház? Ó, és honnan? - érdeklődöm, és végignézek az asztalon, de egyelőre beérem az italommal is bőven, amíg választok a szemgolyók és minden egyéb furcsaság közül. Igaz, úgy nehéz lesz dönteni a felhozatalt illetően, ha közben meg inkább legeltetem a szemem Dioméden. Megfordult már az első pillanatban a fejemben, hogy kellene egy kis felhajtás, ami majd visszajut Matthew-hoz. Dioméd különben sem jött még zavarba, ami vagy azt jelenti, hogy abszolút nem ért semmit, vagy éppen nincs kifogása, de próba szerencse, ugye?
- Jég? Ennyire szereted? - kissé meglepetten pillantok rá, de végül is, ha ez neki megfelel, jó az úgy. Még egy kicsit... ajh, na jó, ez igazán nem... most vagy soha.
- Nincs kedved lelépni? Megnézném színesben is a jelmezed - ez szép volt, Viktor, igazán. Gondolatban hátba is veregetem magam, hogy mennyire jól megy ez ma, de azért várjuk ki a végét. Felhívás keringőre, de hátha nem fog kiszaladni ezután se a világból.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Lehet jobban járnék, ha nem próbálkoznék meg inni, amíg újdonsült ismerősömmel beszélgetek, mert még egy ilyen kérdés, és vagy attól fulladok meg, hogy félrenyelek, vagy a röhögéstől. Nem szép, tudom, főleg, hogy nem is szándékosan teszi fel a kérdéseit úgy, ahogyan, de akkor is, nekem nehéz nem félreérteni egy-egy megszólalását. Igyekszem abbahagyni a köhögést, szerencsétlen már így se érti bizonyára, hogy mi bajom, majd ha ez sikerült, válaszolok is a kérdésre. Hogy fiatalabbnak tűnnék a koromnál? Megvonom a vállam válaszul.
- Mondták már mások is - jegyzem meg egy félmosoly kíséretében, hiszen tényleg nem ő az első, aki nem néz huszonegynek, néha még az is előfordul, hogy egyik-másik helyen igazolványt kérnek, bár azt azért már igazán nem értem, mi alapján. A beszélgetés közben folytatódik, már a lány hiányában és miután tőmondatokra szorítkozva összefoglaltam, mit is keresek itt, rákérdez, mit csinál az auror. Pff, na jó, kiselőadást tudnék tartani a témáról, annyi vállfaja van ennek a munkának is, de maradjunk a rövid és velős megfogalmazásoknál, különben nem vennék rá mérget, hogy meg is ért. Keresgélek egy kicsit a lehetséges kifejezések tárházában, majd megszólalok végre pár pillanatnyi hallgatás után.
- Rendfenntartó - mondom ki, szerintem ugyanis ez az egyetlen szó viszonylag jól fedi az auror jelentését, most már csak annyi kell, hogy ő is értse, mit jelent ez a kifejezés. Gyorsan megiszom az italom maradékát, mielőtt újra megszólalna, mert véletlenül sem szeretnék azért úgy kinézni, mint amilyen a jelenlegi kinézetem a sminknek hála, és leteszem az üres poharat az asztalra. Kissé meglepő, amit mond, meg is emelem a szemöldököm értetlenkedve. Elsős? Ne már, hiszen alig három év van köztünk. Jól megkésett az iskolakezdéssel ezek szerint.
- Ühümm. Grönland... és hogy lett Bagolykő az iskolád? - nem megyek bele, hogyhogy elsős még csak, de azért azt nem bírom nem megkérdezni, mit keres itt. Magyar felmenőkkel vagy valami, még csak-csak érteném... vagy lenne neki, csak épp nem mondaná meg az ember elsőre? Na mindegy, kivárom a választ, az a biztos.  A folytatás viszont még ennél is érdekesebbnek ígérkezik, főleg, hogy nem szalad ki a világból attól, amit javaslok. Egyre érdekesebb ez, és ha már van lehetőség, miért is ne élnék vele. Teremtsünk némi pletykához alapot, hátha az majd valamiféle reakcióra bírja Matthew-t. Kockáztassunk, aztán lehet, hogy tévedek, lehet, hogy nem. Kiderül. Bólintok, amikor azt mondja, hogy várjak, és vigyorogva nézem végig, ahogy kimegy a koronájáért. Igazán szép jelmez véleményem szerint, úgyhogy egyetértek a szavazók döntésével, és szép csendben örülök annak is, hogy feltűnésben itt sem lesz hiány. Lelépni a bálkirállyal... gondolatban vállon veregetem magam, hogy a lehető legjobb embert sikerült kiszúrnom tiszta véletlenül. Megvárom, míg Dioméd visszaér, gratulálok, aztán meg ha már lelépünk, még arra is gondom van, hogy olyan fecsegő portrék előtt sétáljunk el, amikről biztosra tudom, hogy a pletykával meg sem állnak az Ediktum szerkesztőségéig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Álmosvölgy legendája
jelmez

Nem igazán van hangulatom semmiféle mulatsághoz, de ez a kedvetlenség eléggé általános, ezért is döntöttem úgy tegnap teljesen váratlanul, hogy az ideig Halloween-i bálon is részt veszek. A jelmezem nem kifejezetten átgondolt, sokkal inkább az utolsó pillanatos ötlethiányba fulladó kapkodás eredménye, még akkor is, ha így egészében, a tükör előtt úgy vélem, nem rossz. Nem mondom, hogy oda meg vissza vagyok tőle, amennyire ötletes, de azt sem mondhatom, hogy nem tetszik. Egész jól érzem magam benne. Indulás előtt még felrakom a sötét kontaktlencsét, a kéknek nem érzem szükségét, éppen elég világos hozzá a szemem, aztán a csuklyát is helyére igazítom és lassú, nyugodt léptekkel sétálok le a nagyteremig. Nem hajt senki, nem vár rám senki, nem látom értelmét a rohanásnak. Eleve csak azért nézek be, mert abban reménykedem, hogy bizonyára akad itt ismerős vagy netán lesz szerencsém megismerni valaki újat, érdekeset. A társas események mindegyikének megvan az az előnye végtére is, hogy lehetőséget ad az ismerkedésre. Például az a valaki is érdekes lehet, aki hasonló jelmezbe bújva támasztja a falat a nagyterem ajtaja mellett. Szórakoztató ötletnek tűnik hirtelen, hogy odasétálva mellé én is a falnak dőljek.
- Szép jelmez. Csak nem éppen az árnyékot csórtad el? - kérdezem az arcomat fedő kendő alatt féloldalasan elmosolyodva. Elvileg, ha minden igaz, valami hírhedt tolvaj öltözéke a jelmezem, akárcsak az övé, és épp nem az árnyékosabb oldalon ácsorog. Kimondva már jóval bénábbnak tűnik a kérdés, mint képzeltem, de már változtatni ezen nem tudok.
- Vársz valakire, vagy ha már ilyen szépen összeöltöztünk, esetleg lenne kedved bejönni? - kockáztatom meg a kérdést, mert ki tudja, talán ma este lehetnénk egymás társasága. Kár, hogy nem látok többet az arcából. Csak a szeme tűnik ki a kendő és a csuklya alól.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Álmosvölgy legendája
jelmez

Nem tűnik ismerősnek, bár egy szempár alapján ezt amúgy is elég nehéz megállapítani, főleg, hogy feltehetőleg ő is visel legalább egy kontaktlencsét, ha nem mindjárt kettőt. Ennek fényében nem is erőltetem a memóriámat fölöslegesen, inkább azt kérdezem meg, nincs-e kedve bejönni.
- Nagyszerű. Ez esetben hölgyeké az elsőbbség - nyitom ki az ajtót és előre engedve megvárom, amíg belép, majd én is követem. Lenyűgöző a díszlet, ehhez a megállapításhoz elég csak belépnem, és minél alaposabban körülnézek, annál inkább meggyőződöm róla, hogy valóban nagyon jól sikerült alkotás ez. Körbepillantok ismerős arcok után kutatva, aztán a társamra pillantok, akinek kilétét számomra még mindig homály fedi. Figyelem, ahogy kezét kíváncsian a lángok közé dugja, amikről feltételezhető, hogy nem ártalmasak, lévén ez egy iskolai rendezvény mégis, de azért úgy vélem ezek alapján, hogy merész teremtés lehet. Máris szimpatikus. Minden előzmény nélküli kérdése eme feltételezés birtokában nem is lep meg annyira, hogy esetleg szó nélkül maradva pislogjak rá vagy egyáltalán kínosnak érezzem.
- Nem is igazán kerestem. A páromat ennyi ember közé elráncigálni képtelenség lenne, és egy bál különben sem attól lesz jó, hogy van valaki, akinek egész este kapaszkodhat a kezébe az ember - válaszolom megvonva a vállam. Nem keserű tudomásulvétele ez a jelenlegi helyzetnek részemről, hanem komolyan is gondolom. Attól, hogy Matthew nem szereti a tömeget, én még szeretek emberek között lenni, és nem látok benne semmi kivetnivalót, hogy egyedül jelenjek meg valahol, csak mert kedvem van hozzá. A mai este mondjuk nem éppen a kedvről szól, hanem inkább azt remélem tőle, hogy helyreráz kicsit ilyen tekintetben, és úgy érzem, máris jó irányba alakul, minden, nem fog csalódást okozni, bármennyire is korai még erre előre inni.
- Egyébként abban reménykedtem, hogy hátha a hangod alapján majd rájövök, kihez is van szerencsém, de azt hiszem, nem ismerjük egymást még. Viktor vagyok - mutatkozom be. Nem kizárt, hogy esetleg tudja a nevem, nem lenne az első eset, főleg ha például levitás, de erre semmi garancia, így jónak látom elmondani.
- Na és te? Hogyhogy egyedül? Vagy netán egyetértünk a bálokat illetően? - kérdezem. - Ihatnánk valamit közben - javaslom is szinte azonnal és amennyiben benne van, elindulok a poharakkal tele asztalok egyikének irányába, közben pedig időnként felé pillantok, figyelek a szavaira.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Nehéz eldönteni, mit is szeretek jobban, vizsgákat javítani vagy a saját vizsgáimra készülni éppenséggel. Valami oknál fogva nem tudom eldönteni, melyik untat jobban vagy éppen kevésbé. A fegyverek nagy enciklopédiájának borítóját ennek fényében néhány egyelőre javítatlan vizsgalap takarja, illetve néhány saját jegyzetem. Ez a könyv természetesen nem elég, Kassainak még hozzá kellett csapni legalább három könyvet a kötelező olvasmányokhoz, amiknek még csak nem is vagyok a birtokában, így lett a mai napon e nem túl hosszú séta célja a könyvtár. Kényelmesebb a toronyszobában tanulni, és legalább arra is tudok figyelni, hogy mit akarnak szétszedni a macskáim, itt viszont legalább csend van. Pontosabban csendnek kellene lennie. Az asztaltól nem messze, ahol rokonszenves helyet szemeltem ki magamnak és éppen csak helyet foglalok, felütve a megkaparintott kötelezők egyikének fedelét, hogy összehasonlítsam az enciklopédiában írtakkal, illetve a jegyzeteimben foglaltakkal, valaki úgy ejt az asztalra egy egész kupacot, hogy belesajdul a fülem a hirtelen zajba. Te jóságos ég.
- Psszt, ez egy könyvtár - dünnyögöm kicsit idegesen, a sorokba merülve, ujjaimat a hajamba fúrva, miközben igyekszem a három anyagban legalább egy közös pontot találni, az ide nem illő viselkedést azonban csak nem szünteti be az illető. Na jó, elég ebből. Amikor már újabb könyv fedele csattan, felnézek, hogy végül két asztallal odébb Fannit vegyem észre. Nem véletlenül neveztem ki prefektusnak, amennyi bajt tud néha keverni, de úgy tűnik, itt és most ez sem éppen elég neki. Összecsukom a könyveimet szépen, másokat mégse zavarhatok, csak mert engem zavartak az imént, aztán az egész kupacot megemelve baktatok át, hogy elfoglaljam a megüresedett helyet. Lerakom a könyveimet, leülök, majd az éppen az imént orra hegyére illesztett vonalzót is elkobzom.
- Mi van ma veled? Túl sok kávét ittál? - érdeklődöm, forgatva egyelőre a vonalzót az ujjaim között, majd a könyve mellé rakom, ujjaimat összekulcsolva támaszkodva az asztalra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

- Sssh - szólok rá, pedig viszonylag halkan vinnyog éppen, amikor leveszem orráról a vonalzót. Szórakozni máshol is lehet, sőt érdemesebb is, de ezt a gondolatot egyelőre megtartom magamnak, visszaszolgáltatva inkább a vonalzóját. Nem tudom egyébként, hogy ennek a lánynak honnan van ilyen borzasztóan sok energiája, főként sületlenségekre ráadásul, de azért még reménykedem, hogy van ideje, talán sikerül kinőnie még.
- És cukrosabb is, amitől valószínűleg még jobban pörögnél. Ne is próbáld ki, ha lehet - mondom, ha már megnyugtat, hogy se kávét, se energiaitalt nem fogyaszt, bár így meg kénytelen vagyok levonni azt a következtetést, hogy természetéből fakadóan lehet ennyire örökmozgó és nyugton ülni képtelen teremtés.
- Igen - válaszolom aztán a kérdésére, miközben még nyitogatom is a könyveimet, hogy ismét beleássam magam az olvasnivalómba, csak ezúttal már itt ragadva, hátha akkor kevesebb bajba keveredik, ha rajta tartom a fél szemem azért.
- Fegyverszakértőnek tanulok a rendvédelmi akadémián, és éppen most vannak a vizsgáim ott, amiken szeretnék átmenni. Neked hogy megy a vizsgaidőszak? Nem beszéltünk már egy ideje ilyesmiről, de ahogy látom, mintha ez az anyag éppen nem érdekelne. Mire is készülsz pontosan? - érdeklődöm, miután magyarázatot is adtam arra, jómagam mit és miért tanulok éppen, holott itt már tanárként működöm. Igaz, egy tanárnak is folyton tanulni kell, de a tantárgyam mégsem igényel annyi tanulást, mint a vizsgáim, még ha mindig is akad éppen valami kis újdonság itt-ott. Érdeklődve pillantok közben az ő jegyzeteire, kicsit elfeledkezve a sajátjaimról, és kíváncsi is vagyok mi az, aminél a vonalzó egyensúlyozása érdekesebb elfoglaltság.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Lassan végére érek a vizsgáztatásnak, az akadémián azonban még messze nem értek véget a vizsgáim. Akad néhány elméleti, ha jól emlékszem, három, és még egy gyakorlat, igaz, attól tartok a legkevésbé. Biztos vagyok benne, hogy meglesznek, mindig feltaláltam magam, és még tanulni is szeretek, főleg, hogy még újdonságokkal is szembesülök időnként. Az a legjobb az egészben. Az elméleti tárgyaimhoz mellékelt hosszú olvasmánylistából azonban elég sokat csak a könyvtárban érek el, megvenni ugyanis azért a tíz oldalért, néhány fejezetért, amit egy vizsgához esetleg el kell olvasnom, nem fogom. Ennek örömére egész szép listával érkezem - vagy negyven centi pergamen ránézésre -, meg természetesen az órai jegyzeteim is nálam vannak néhány üres oldallal egyetemben. Ilyenkor már nem sok ember tartózkodik a könyvtárban, noha ez a legkevésbé sem szempont, egyszerűen csak ilyenkor érek rá még erre is. Az órát elnézve egy-kettőt lesz időm végigolvasni, a többit meg legfeljebb kikölcsönzöm majd. Először is a polcok között nézek szét, összeszedek néhány könyvet, aminek a címét a listán látom, majd egy egész csinos kis kupaccal indulok el, hogy keressek egy szabad helyet is. Ricsit teljesen véletlenül sikerül kiszúrni, csak mert az általam megkopasztott polcokhoz legközelebb eső asztalok egyikénél ül, és láthatóan annyira tanul, hogy észre sem vesz.
- Szia. Zavar, ha ideülök? - kérdezem, letéve a könyveimet egyelőre az asztalra, függetlenül attól, hogy még nem is kaptam választ.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

A könyveimet lerakom - szép kis kupac gyűlt össze, meg kell hagyni -, mielőtt még választ kapnék, végtére is ha netán nagyon zavarnék, nem nagy megerőltetés fogni az egészet és átrakni egy szomszédos asztalra, de úgy tűnik, mégsincs szükség ilyesmire a végül elhangzó válasz alapján.
- Kösz - mondom, igyekezve rövidre fogni és nem zavarni túlságosan, hiszen mégiscsak elszántan jegyzetel, úgyhogy inkább a magam dolgával törődve tolom odébb a könyveket, majd a legfelsőt kézbe véve fel is ütöm a borítóját, hogy átböngésszem a tartalomjegyzéket az elolvasandó fejezet után kutakodva. Nem jutok messzire, amikor ismét megszólal. Nem mindig tűnik túl beszédesnek, ami azt illeti, néha egyenesen nem is tudom, hogy zargassam-e kérdésekkel. Bizonyos tekintetben emlékeztet Matthew-ra, azt hiszem. Ahogy nézem, sok mindent ki fog azért még nőni, van is rá ideje, és kopnak szép lassan ezek a szembeötlő hasonlóságok, csak ettől még előfordul, hogy azon kapom magam, inkább meg sem szólalok, mielőtt valami olyan választ kapnék tőle is, amit aztán nem tesz az ember az ablakba. Kezd az az érzésem lenni, hogy érik egy újabb látogatás Zójánál. A gondolatra fejemet előre hajtva vakargatom meg a tarkómat, elhúzva a számat közben, mert ezek szerint nem a legfényesebb a helyzet. A kérdésre nem is számítok, éppen felszusszanok, elkönyvelve magamnak, hogy a lehető leghamarabb meg kell keresnem a pszichológust, szinte fel se fogom a kérdést még néhány pillanatig, csak pislogok. Nem néz fel, szóval ki tudja, az is lehet, hogy hallucinálok, pedig még csak túl sok kávét sem ittam. Ennyire nem is vagyok magányos. Na ne már. Egy egész ház diákjai vesznek körül, meg ott vannak a barátaim is, meg a macskáim, meg... hülye vagy, Viktor, nagyon hülye.
- Ööö... jól, köszi. Te? - kockáztatom meg a választ, abban a reményben, hogy tényleg el is hangzott a kérdés, nem csak a képzeletem játszott velem, ami bármily meglepő, utóbb előfordult már. Véltem Matthew hangját is hallani, szóval tudja a fene. Pergament keresek közben, a jegyzeteimet is magam elé téve, és fellapozom végre a könyvet is a kellő fejezethez, hogy átnézzem a biztonságpolitika alapjait. Kerek fél mondatot sikerül el is olvasnom, amikor újabb kérdést intéz hozzám, és ezúttal fel is néz, találkozik a tekintetünk, ahogy felpillantok én is.
- Igen, még van néhány, viszont fogynak lassan. Neked is? Mire készülsz épp, ha megkérdezhetem? - érdeklődöm végül, ahelyett, hogy tovább olvasnám azt a fél mondatot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Tanulnom kellene. Készülni a vizsgáimra, amik még hátravannak, de valahogy jobban esik beszélgetni valakivel, aki még csak nem is azért áll szóba velem, mert szeretne másik szobát, nekimentek a rellonosok, elkaptam az éjszaka közepén a folyosón vagy csak nagyobb jegyet óhajt kapni, mint amit szerintem érdemel. Az utóbbi időben meglehetősen nagy mértékben korlátozódott ilyen témájú és irányú beszélgetésekre a társas interakció az életemben, kövezzen meg, aki szerint az úgy minden kétséget kizáróan jó. Na persze, beszélek a macskáimmal is, csak azzal meg nem igazán büszkélkedik az ember, mert még a végén őrültnek nézik, pedig az én kis négylábújaim meglehetősen értelmes teremtmények. Az azonban biztos, hogy felszabadító lesz, ha végre mindennek a végére értem és lesz időm egyébre is rendesen a kötelességeken túl. Először mondjuk szinte hihetetlennek tűnik, hogy kérdez, mondhatni lassan elszokom ezektől az apróságoktól, mint az a kérdés, hogy hogy vagyok, annyira, hogy még azt is megkockáztatom, hogy csak én képzelem az egészet. Végül azért válaszolok, és láss csodát, nem néz rám furán, hanem inkább válaszol a kérdésemre. Mégsem képzelődtem.
- Az jó - állapítom meg nagyon okosan, félmosoly kíséretében, javarészt a lapjaimra bámulva. Nem tudom, mit mondhatnék még. Nincs is baj, hogy én, akinek mindig volt mondanivalóm, nem tudom, mit is mondhatnék, holmi üres frázisokon, mindennapi válaszokon túl. Ebből határozottan látogatás lesz most már Zójánál, addig is itt és most fellapozom a könyvem és legszívesebben elbújnék kicsit a lapjai között, amíg össze nem szedem a gondolataimat. Erre viszont nincs módom, bármennyire is szeretném, hát inkább arra kérdezek rá, mit is tanul, és érdeklődve hallgatom a válaszát.
- Ó, hát akkor sok sikert a vizsgákhoz. Milyen képzésre tervezel jelentkezni? - érdeklődöm, talán bővebben is mesél. Ebben a pillanatban a legkevésbé sem zavar, hogy éppen a könyvtárban ülünk, talán csak annyiban, hogy nem hozhatok egy teát úgy az egész beszélgetés mellé ráadásnak.
- Nincs kedved meginni egy teát? - vetem fel máris, végig se gondolva, hogy tényleg tanulnia kellene, és tanulnom kellene. Legfeljebb felcipelem az egész könyvkupacot a szobámba, mégiscsak ki lehet őket kölcsönözni. Ha meg tanulna, hát folytatom én is, végül is bukni a legkevésbé sem szeretnék, mert jövőre már jó lenne aurorként munkába állni a tanítás mellett.