Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Tudtam jól, hogy vele kell járőröznöm ma este, meg is beszéltük, hogy hol találkozunk, de őszintén szólva nagyon is nehezemre esett elindulni, mert még mindig haragudtam rá a buli miatt. Azóta is csak futólag találkoztunk, vagy váltottunk pár üzenetet, de szóba hozni nem tudtam előtte a problémát, mert vagy vele volt valaki, vagy velem. Éppen ezért még mindig ott ücsörögtem az ágyam szélén, bár már indulnom kellett volna, de még az is megfordult a fejemben, hogy mondjuk rosszullétre hivatkozva megkérem Maját vagy Beliánt, hogy váltsanak le.
Végül aztán csak lemondtam erről a lehetőségről, s összeszedve magam, kifújtam a levegőt, majd úgy ahogy voltam tanítás óta, talárban indultam útnak a megbeszélt helyre. A hajam most egy hajgumival volt felfogva, de csak azért, hogy ha fel kéne mennünk a toronyba, vagy ki kéne mennünk az udvarra, akkor ne fújja össze a szél. Indulás előtt még ellenőriztem a pálcámat, magamhoz vettem egy zsebkendőt, majd talárom zsebébe csúsztatva azt, elindultam.
Nem siettem, lassú léptekkel, gondolataimba merülve közeledtem a Harsogó portrék folyosójához, s rákanyarodva ki is szúrtam pillantásommal az ott fel-le járkáló fiút.
- Szia - ejtettem ki számon egész halkan a szót, miközben felemeltem rá a pillantásom. Ő meg csak közeledett felém, meg is érintett, de amikor közelebb húzott, hogy csókot adjon nekem, akkor elfordítottam az arcomat, s tenyeremmel a mellkasánál fogva toltam őt el magamtól. Vele ellentétben nekem nem volt ennyire jó kedvem, még mindig zabos voltam.
- Menjünk, jó lenne minél előbb körbejárni mindent, mert fáradt vagyok - jegyeztem meg, közben elfordítottam a fejem, s összefűztem magam körül a karjaimat. Hogy megharagudott-e rám, vagy észrevette-e a távolságtartásomat? Fogalmam sincs, de abban a pillanatban ez nem is érdekelt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Korábban azt hittem, hogy Márkban megbízhatok, mert ő egy rendes fiú, aki soha nem hazudna nekem, de az utóbbi napokban ez megdőlni látszott. Úgy éreztem, hogy nem volt velem őszinte, hogy valamit eltitkolt előlem és ez nagyon rosszul esett. Nem is éreztem jól magam a bőrömben, ehhez a járőrözéshez sem volt kedvem, és már ezerszer meg is bántam, hogy nem kértem fel valakit, hogy jöjjön helyettem.
- Semmi -préseltem ki ajkaim közt a szavakat, s bár látszólag engedtem, mert sikerült lefejtenie a karjaimat, a kezét nem akartam megfogni, s ha próbálkozott, akkor egy kicsit újra hátrébb húzódtam tőle.
- Miért, csináltál valamit? - válasz helyett először visszakérdeztem, miközben kérdően fúrtam pillantásomat a tekintetébe. Talán egy percig azt hittem, hogy lesz számomra mondandója, de nem úgy tűnt, mint aki tisztában lenne azzal, hogy mi is bánt ennyire. Aztán csak legyintettem, ott akartam őt hagyni, de nem tehettem meg két lépést sem, mert megállított.
- Jól van, az a bajom, hogy ott voltál a rellonos buliban, de nekem azon a héten azt mondtad, hogy sok a dolgod. A buliról nem is meséltél nekem, hogy mennél, nem is hívtál, mégis ott voltál ki tudja, hogy kivel - Hogy volt-e bennem féltékenység? Igen, talán az is motoszkált bennem, de leginkább az zavart, hogy nem volt velem őszinte, így már én sem tudtam kiigazodni rajta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Még mindig nem akartam ott lenni, de egy részem mégis tudni akarta az igazságot, s hallani akartam Márktól, hogyan is történt ez a bulis dolog. Ő persze azonnal talált magyarázatot, ráadásul még volt is benne némi igazság, mert Márk valóban elég rosszul hazudott, ettől függetlenül még mindig haragudtam rá, de most már nem fordítottam el a fejemet, ehelyett inkább kérdően fúrtam pillantásom a tekintetébe.
- Jó, de amikor megtudtad, akkor sem szóltál. Azon a héten nem is találkoztunk, mert nem értél rá. Azt hittem, hogy tanulsz, könyvtáraznod kell, vagy ilyesmi. Tudod, milyen rosszul esett, hogy mégis ott vagy, de engem még csak nem is hívtál? - megeredt a nyelvem, és csak tudtára adtam, hogy mi váltotta ki bennem ezeket az ellenérzéseket. S ugyan próbálta nekem megmagyarázni, ettől függetlenül továbbra sem értettem azt, hogy miért nem szólt róla.
- Nem ez a bűn, csak...szólhattál volna - sóhajtottam rosszkedvűen, azzal viszont nem számoltam, hogy ő is kérdezni fog, így egy pillanatra belém is fagyasztotta a szót.
- Hogy honnan? - nyeltem egyet, hisz én sem voltam ártatlan, bár nem hittem volna, hogy ez a része még szóba jöhet.
- Ott voltam - végül csak kipréseltem magamból a választ, majd néhány másodpercig csak néztem őt, de aztán sietve hozzátettem. - A lányok oda készülődtek este, engem is hívtak, de nem akartam menni. De aztán Bencétől jött egy üzenet, hogy elmehetnék vele, mert már rég találkoztunk, szóval elkísértem őt. Ott voltam, és akkor megláttalak téged - vallottam be végül, így már tudhatta, hogy nem pletykából hallottam róla, hanem a saját szememmel láttam azt, hogy ott bulizott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Ahogy Márk tovább magyarázkodott, és jobban összeállt előttem a kép a bulival kapcsolatban, úgy kezdett bennem csillapodni az irányába érzett dühöm, s egyben úgy nőtt bennem a bűntudat, ha arra gondoltam, hogy én meg hogy viselkedtem azon a bulin. Még akkor is, ha csak a koktélok, vagy épp a cukorka volt az oka mindennek, akkor is bután viselkedtem. S bár azért az rosszul esett, hogy nem is említette a bulit, így átlátva a sztorit rájöttem arra, hogy én sem szóltam neki.
- Jól van, nem haragszom, csak rossz, hogy nem meséltél erről, mert én tényleg azt hittem, hogy egy másik lány miatt nem szóltál. Már arra gondoltam, hogy biztos a táncos lánnyal akarsz találkozni - vallottam be Márknak aggodalmam egyik okát, s ekkor már megfogtam a kezét is, ám az ölelés elmaradt, mert ezúttal ő kérdezett. A kérdés meg kínos volt, mégis válaszolnom kellett, bár most még inkább bűntudatom volt, mint korábban.
- Ne akadj ki, jó? - látva, hogy fent akadt a szemöldöke, ezt azért gyorsan hozzátettem, pedig még nem is meséltem el neki mindent. Csöndben figyeltem, s hagytam, hogy rám zúdítsa a szavait, legalábbis csak egy pillanatig.
- Hé, nem! Nem tudtam előre, én is aznap este tudtam meg, amikor Bence hívott. Te meg nem kerestél, nem hívtál...- ismételtem a korábbi szavakat, bár most talán én voltam a higgadtabb fél.
- Halkabban Márk - kértem a fiút, mert már az egész folyosó tőlünk zengett, s úgy hallottam, hogy még a képek is összesúgnak a hátunk mögött. - Ti meg csöndben legyetek! - oda is szóltam a portréknak, s ezután fordultam csak vissza Márk felé.
- Márk, higgadj le. Ha keresel engem aznap este, akkor persze, hogy szóltam volna a buliról. De én úgy tudtam, hogy te nem érsz rá. Te viszont tudtad, hogy ráérek, mert unatkoztam. Nekem nem is volt dolgom azon a héten, és elhívhattál volna. Bencével is csak azért mentem el, mert amikor legutóbb találkoztunk, nem volt jól a húgod miatt, és jó ideje nem hallottam felőle semmit, aggódtam érte-meséltem Márknak, miközben a keze után nyúltam, s most én próbáltam meg csitítani őt. - Sajnálom, talán ha többet beszélnénk, és megosztanánk egymással a dolgokat, akkor ilyen nem fordulna elő. Mindketten hibásak vagyunk - vallottam be, de egyelőre még nem tértem ki arra, hogy mit is csináltam, mert bizonytalan voltam abban, hogy elmondjam-e egyáltalán a fiúnak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

- Nem tudom, én csak.. - találgattam? Igen, talán ez lenne rá a legjobb kifejezés, hisz nem volt más magyarázat erre, vagy csak én nem akartam meglátni az egyszerű okokat. Még mindig ott mocorgott bennem az önbizalomhiány, hiába hallottam nem egy-nem két pozitív megjegyzést, s hiába igyekezett Márk is felvilágosítani, ennek ellenére nehezen küzdöttem le magamban a téveszméket, s a negatív gondolatokat. Az mondjuk jól esett,t hogy szépnek talált, egy kicsit meg is nyugtatott a szavaival, bár még mindig nem értettem azt, hogy miért is nem szólt nekem a buliról. De lehet , hogy ebben nem volt semmi hátsó szándék, lehet hogy nem kellett volna ezt ennyire komolyan vennem, mert mondjuk ő fiú, és a fiúk valószínűleg máshogyan kezelik ezeket a helyzeteket.
Szóval, mondhatjuk azt, hogy lenyugodtam, ami őt és a bulit illeti, de a saját bűntudatom továbbra sem hagyott nyugodni. Meg is osztottam vele, hogy én is ott voltam, s ahogy sejtettem, ő is mérges lett.
-  Igen, hibáztunk mert - folytattam volna, de egyrészt közbevágott, másrészt meg a szél belekapott a hajamba, s a taláromba, de egyelőre nem fordítottam erre nagyobb figyelmet, hisz egy kastélyban ez néha előfordult, mindig voltak apróbb rések. Márknak közben sikerült újra megbántania, mert úgy beszélt, mintha állandóan a nyakán lógnék, és mindig együtt lennénk, miközben az utóbbi időszakban alig láttam őt. Össze is préseltem az ajkaimat, mielőtt hirtelen valami olyasmit mondtam volna, amit nem kéne, de ekkor újra meglibbentette a szellő a taláromat, s ezúttal már sokkal erősebben.
-  Nem tudom, de nem tűnik úgy, mintha odakint vihar lenne - az egyik közel eső ablakon pillantottam ki, s ebből vontam le ezt a következtetést, így kissé összeráncolva a homlokomat, értetlenül pillantottam a fiúra. - Mi az? - nem értettem, hogy miért káromkodik, de végül magához húzott, s még az is meglepett, hogy bocsánatot kért tőlem. Ráadásul, amikor azt mondta, hogy szeret, nem nagyon tudtam rá haragudni, pedig alig egy órával korábban még kedvem lett volna apró cafatokra tépni az egyik könyvét. Most meg még nekem kellett küzdenem a bűntudattal, amiért rosszat feltételeztem róla, s amiért nem tudtam megállni, hogy ne igyak azon a bulin.
- Ne...várj, valamit el kell mondanom - megfogva a karjait,  félve pillantottam fel rá, mert nem tudtam, hogy mi lesz a reakciója, de úgy éreztem, hogy nem titkolózhatok előtte, s az sem lenne jó, ha esetleg valaki mástól hallaná, hisz itt Bagolykőn még a falnak is füle van.
- Emlékszel, hogy a karácsonyi bál után megígértem, hogy többet nem iszok alkoholt? Ezt a bulin nem tartottam be, mert olyan jól néztek ki azok a koktélok, és finomak is voltak. Aztán meg téged is megláttalak, és nagyon haragudtam rád ott. Szóval...az történt, hogy kicsit becsiccsentettem és adtam egy csókot Bencének. De inkább puszi volt, mint csók, vagyis érted...nem volt benne semmi  - ahogy kimondtam a szavakat, úgy meg is könnyebbültem, hisz elmondtam, s bíztam benne, hogy Márk nem fog emiatt megharagudni, hisz ez csak egy ártatlan dolog volt. Közben úgy éreztem, mintha ismét felerősödne a szél, így értetlenül néztem ismét körbe, de nem tűnt úgy, mintha nyitva lenne az ablak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Tudtam, hogy ezt nem fogja olyan könnyedén venni, és az érzésem be is igazolódott. Nem akartam arról magyarázni, hogy milyen könnyen ki lehetett cselezni ezeket a szabályokat, hisz akkor el kellett volna mondanom azt, hogy Bence kínált meg, s akkor azzal a másik srácnak okoznék kellemetlenséget. Nem, mintha a vallomássommal nem hoztam volna már így is rossz helyzetbe, de míg a csók csak az én hibám volt, addig az italkínálás végett Márk egész biztos, hogy őt is elővette volna.
- Karácsonykor az egész más volt - mondtam halkan, rossz volt azt látnom, hogy ezzel így megbántottam őt, pedig nem ez volt a szándékom. Csak úgy éreztem, hogy el kell mondanom, és nem titkolhatom előtte, mert az sokkal rosszabb lenne, ha mástól hallaná. A diákok olyanok, hogy ha valamit látnak, azt már kicifrázva adják tovább, a hír pletykává lesz, szájról szájra terjedve pedig valami egész más lesz a történet vége. - Mondj valamit, most haragszol? - kíváncsian fürkésztem az arcát, a tekintetét, s ahogy a falnak dőlt. Most még a szellő sem zavart, sokkal inkább az érdekelt, hogy vajon mi járhat Márk fejében.
A fiú persze rögtön nekem szegezte a kérdést, ami egy pillanatra megállásra késztetett, s hirtelen nem is tudtam, hogy mit is mondjak. Éreztem hangjából a csalódottságot, és amint azon agyaltam, hogy fordított helyzetben én hogyan is reagálnék, rá kellett jönnöm arra, hogy nagyon rosszul.
- Én...én nagyon dühös lennék, rosszul esne és csalódott volnék, de valahogy megpróbálnám megérteni a helyzetet. Tényleg sajnálom, ez nem volt komoly, érted? - ismételtem magam, miközben leguggoltam Márk elé, s ha engedte, akkor megfogtam a kezeit. - Én ott akkor azt hittem, hogy nem bízhatok meg benned, tudom így utólag, hogy hülyeség volt. Talán ha többet beszélnénk, nem fordulna elő ilyesmi - sóhajtottam, bár magam sem tudtam, hogy miért történt meg ez az egész. Lehet, hogy nem volt elég erős a kapcsolatunk.
- Márk...mondj valamit -

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

- Fogjátok be, semmi közötök hozzá, beszéljetek inkább arról, hogy mennyi por lepi a keretetek! - dühösen szóltam oda a harsogó portréknak, amik egy pillanatra mintha abba hagyták volna a fecsegést. Részben talán rajtuk akartam levezetni a feszültséget, mert azért engem is zavart az, hogy ez az egész így történt. Márkot is rossz volt így látni, de megértettem azt, ahogyan reagált, hisz talán én is hasonlóan reagáltam volna. Ezt meg is osztottam vele, amikor erről kérdezett, ám a fiú kifakadt, s elég dühösen vágta arcomba a véleményét, amit némán tűrtem. Nem feltétlenül volt igaza, mert nem tudom, hogy pontosan hogyan is reagáltam volna, ha ő tesz ilyet, de most nem akartam vitát szítani, sem védekezni előtte. Tudtam, hogy sikerült feldühítenem, így inkább hagytam, hogy kiadja ezt magából. - Márk, légyszíves - csitítani próbáltam végül, ám ő ahelyett, hogy megnyugodott volna, inkább a falat kezdte el ütni, ami nagyon meglepett, mert részéről ilyesmire azért nem számítottam. - Hé, mit csinálsz? Fájni fog a kezed! - sietve kaptam a keze után, s le is fogtam azt, hogy nehogy újra a falba bokszolhasson, ehelyett inkább gyengéden simítottam végig a kézfején, miközben pillantásomat a tekintetére emeltem.
- Nem tudom Márk, de a beszélgetés az jó dolog, megoldás lehet. Te most elítélsz, hogy ez történt, és igen igazad van, még akkor is, ha józanul nem is tettem volna ilyet, s ha csak az ital hatására történt. De azért próbálhatnál egy kicsit engem is megérteni, mert azon a héten nem is találkoztunk, végig úgy tudtam, hogy elfoglalt vagy , és azért nincs időd, hogy találkozzunk. Szerinted engem hogy ért az, amikor megláttalak ott a buliban? Rosszul esett, és persze, hogy felmerült bennem a gyanú, hogy miért nem szóltál róla. És ezzel nem mentséget keresek, de akkor is próbálj megérteni.  Légyszives -  közelebb hajolva adtam egy csókot a szájára, s tovább cirógattam a kézfejét, remélve, hogy megnyugszik, amikor balommal véletlenül feljebb csúsztatta karján a pulóvert, s akkor észrevettem a bőrén valamit, ami addig még nem volt ott.
- Hát ez...ez meg micsoda? -

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Tudom, hogy fáj neki, nekem is fájna, valahol meg is értem őt, de akkor sem érzem úgy, hogy ez tényleg valami fordulópont lett volna. Nem, egyszerűen csak kicsit többet ittam, s így esett meg az egész. Lehet, hogy ha más van ott, mondjuk Flóri bá, vagy Dana, vagy Beni, akkor ők kaptak volna tőlem csókot. Szóval próbáltam ezt megértetni Márkkal, hogy ne vegye annyira komolyan, de valószínűleg nem volt olyan egyszerű dolga. Azt gondoltam, hogy ha most megcsókolom, akkor az talán majd elfeledteti vele a történteket, s úgy tűnt, hogy ez talán sikerült is, mert legnagyobb meglepetésemre visszacsókolt, sőt, olyan hév vezérelte, ami eddig talán még egyszer sem.  Már kezdtem belefeledkezni a korábbi problémákba, de ő ezután elfordította a fejét, ami egy kicsit azért rosszul esett, s azt jelezte ezzel felém, hogy még mindig haragszik. - Nem akarom, hogy utálj ezért, ha gondolod, kérdezd meg Bencét a dologról - vagy ne. Lehet, hogy ez rossz ötlet volt, de fogalmam sem volt arról, hogy mi kavaroghat Márk fejében, s nem akartam, hogy rosszat gondoljon rólam. Bár, eszembe jutott, hogy a rellonos cukorka mit hozott ki belőlem, s hogy még a kuzinnal sem sikerült letisztáznom a dolgot, így aztán már bántam is, hogy efféle ötletet dobtam be Márknak.
- Tényleg sajnálom - mondtam őszintén, ahogy fürkésztem az arcát, ezután viszont feltűnt karján az a jel, amit eddig még egyszer sem láttam rajta. - Az a jel ott a kezeden - mutattam rá, ő viszont elég furán reagált, mert először eltakarta előlem, s még tagadta is a jel létezését. Pedig nem vagyok vak, jól láttam azt, amit láttam.
- Hogy micsoda? Te elemi mágus vagy? - végül Márk mégis csak elárulta, hogy mi az, s nem kis meglepetést okozott ezzel. Hallottam már elemi mágusokról, azonban eddig még egyszer sem találkoztam velük. Most meg kiderült, hogy a barátom is egy közülük, hihetetlen.  - Hé, most mi a baj, ez jó dolog, nem? Tök jó lehet, hogy van egy ilyen pluszod - próbáltam jobb kedvre deríteni őt, ujjaimmal az álla alá nyúltam, s egy kicsit megemeltem, hogy újra a szemeibe nézhessek. - Mi a baj? - láttam rajta a rossz kedvet, s azon túl, hogy miattam is vacakul érezhette magát, úgy sejtettem, hogy az elemi mágiájával sincsen kibékülve.  - Hogy mit csináltál? De...mégis, miért? Márk, biztos hogy ezeket a lépéseket meg kell hoznod? - nem nagyon értettem, hogy miért kell emiatt ott hagynia ezeket a posztokat, egy kicsit aggódtam is miatta. Lehet, hogy ennyire komolyan felkavarta az életét ez az elemi mágia?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Nem tűnt túl meggyőzőnek, amikor őszintén bocsánatot kértem tőle, de legalább reagált, s ez annál is több, mint hogy nem szólt volna egy szót sem. Éreztem azt, hogy van benne egy kis tüske, de ez talán így volt rendjén egy ilyen helyzetben. Valószínűleg én is hasonlóan éreztem volna, s bár tudom, hogy hibáztam, azért valahol a lelkem mélyén egy kicsit én is nehezteltem rá, amiért nem is említette nekem azt a bulit. Lehet ezt szeszélynek nevezni, vagy lányos hisztinek, de ettől még nem változott a véleményem.
A beszélgetésünk aztán hirtelen, egyik pillanatról a másikra tért át valami egész másra, nem csoda, hisz olyasmit vettem észre rajta, amit korábban nem. Még mindig hihetetlennek tűnt az, hogy ő is egy elemi mágus, de azért próbáltam pozitívan hozzáállni ehhez a hírhez, vele ellentétben. Szegény inkább meggyötörtnek tűnt, mintha ez csak egy púp lett volna a hátára.
- Hát szerintem akkor lehet belőle bajod, ha nem tanulod meg megfelelően kezelni, de gondolom arra van lehetőséged, végül is, ez mégis csak egy iskola-kedvesen mosolyogtam rá, hogy ezzel nyugtassam őt, s öntsek belé lelket, nehogy már elmenjen a kedve emiatt. A kérdésére viszont nem tudtam felelni, kissé tanácstalanul pillantottam rá, majd érdeklődve hallgattam.
-  Trauma? Te jó ég, mi történt veled ? - egy kicsit megijedtem, mert ha ez múlt héten jelent meg nála, akkor bizony történt vele valami olyasmi, amiről én nem tudtam. Aztán, ahogy mesélt, úgy lassacskán összeállt a kép. - Nem tudtam, hogy szoktál alvajárni. Ez...súlyos? - nem voltam szakértő, de ha alvajáró volt, akkor annak biztos lehetett valami háttere, amit nem ártott volna kivizsgáltatni. Közben alaposabban is szemügyre vettem a karját, amit ekkor már bátran megmutatott. - Szép ez a jel - jegyeztem meg egy mosollyal, s ujjbegyemmel végig is simítottam a felszínén.
- Figyelj, szerintem meg kellene nyugodnod, nem kéne előre stresszelned emiatt. A suliban van elemi mágus tanár, ha jól tudom. Talán kikérhetnéd a véleményét, vagy a segítségét. Ha van is ez a plusz képesség, ezt szerintem valahogy kordában lehet tartani, hogy ne legyen belőle baj, már csak az a kérdés, hogy hogyan. - igyekeztem továbbra is lelket önteni a fiúba, mert rossz volt azt látni, hogy ennyire maga alatt van.
- Huhh, szerintem vegyél egy nagy levegőt, oké? Nem kéne ennyire leterhelned magad, de tényleg nem. Kicsit lazíthatnál, és a feszültséget is le kéne vezetned valahogy, mondjuk sporttal. A gyógyítótól pedig kérhetnél valami nyugtatót, hogy éjszaka tudj aludni, ha gondolod, elkísérlek hozzá - bátorítóan simítottam végig a karján, aztán mellé telepedtem a földre, vállunk összeért. - Maris és miattam miért aggódsz? Nekünk nem lesz semmi bajunk. - paskoltam meg a combját, hátha egy kicsit összekapja magát. A pályaválasztás mondjuk már más kérdés, biztos hogy nehéz döntés előtt állt.
- Van már valami ötleted, hogy milyen irányban tanulnál tovább? - kíváncsian fordítottam felé a fejem, tényleg érdekelt, hogy mit tervez Márk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

- Nem tudom, gondolom, hogy nem egy-két nap - sóhajtottam, mert úgy tűnt, hogy Márk mintha vitatkozni szeretne, mint sem hogy megnyugodna. Jó, megértem azt, hogy még haragudott rám, de azért nem kellett volna ennyire pesszimistán hozzáállnia a dolgokhoz, meg amúgy is, csak biztatni próbáltam és nyugtatni, hogy ne mindenben a negatívumot lássa meg. Közben elmesélte, hogyan is alakult ki nála ez az egész, s még a jelét is láthattam. Ő persze ennek kapcsán sem ugrott ki a bőréből, mintha nem is tetszett volna neki ez az egész, pedig tényleg jól nézett ki az a jel, így bólintottam is a kérdésére.
-  Aha, nekem tetszik - látva így rajta ezt a jelet, magam is elgondolkodtam azon, hogy tetováltathatnék valamit a csuklómra, de egyelőre még nem igazán volt ötletem, hogy mégis mit, s még az elhatározás, és a bátorság is hiányzott belőlem. Márk közben újabb és újabb infókat adott a tudtomra, a stressz kapcsán próbáltam is tanácsokat adni a fiúnak, ő viszont megint olyan furán reagált, mintha az is baj lett volna, hogy megszólalok. Őszintén szólva ez nem tetszett.  - Ajh Márk - sóhajtva engedtem el a kezét, s fel is tápászkodtam mellőle, majd pillantásommal megkerestem a tekintetét. - Nem vagyok pszichológus, csak segíteni próbálok neked, de nem veszed észre. Tudom, hogy haragszol rám, de azért még nem kéne így beszélned velem - össze is fontam magam előtt a karjaimat, tényleg rosszul esett az, hogy nem látta bennem a segítő szándékot, de inkább legyintettem is egyet, mert nem akartam vele vitázni. Olykor tudott úgy szólni, ami igen csak rosszul esett. - Hogy? Dusán? Ó igen, ő már elcsábított. Jajj Márk, el ne hidd, nem is ismerem - nem is tudtam, hogy morcos legyek, vagy inkább nevessek a fiú feltételezésén, mert egyrészt aranyos volt, hogy így aggódott, másrészt viszont felmerült bennem annak a gondolata, hogy vajon előfordulhatna-e ez bármikor is.
- Tényleg ilyen könnyen csábíthatónak tűnök? - kíváncsi mosollyal pillantottam rá, aztán a kezemet nyújtottam felé, hogy felsegítsem őt a földről. - Masa meg már tizennyolc éves, tud vigyázni magára, szóval szerintem neked most saját magadra kéne vigyáznod leginkább - mondtam egy kedves mosollyal. - Mennünk ám, de ne tereld a témát. Beszéljük át, hogy mi az ami érdekel, és mi az, ami kevésbé. Mond csak, mi lennél, ha nagy lennél? Hm? Átoktörő? Bájitalkészítő, sárkánytudor, esetleg auror vagy gyógyító? Politikai pályafutás? Vagy mi lenne, ha tanár lennél? Gyerünk Márk, biztos van valami elképzelésed - ha engedte, akkor belé karoltam, és úgy húztam magammal a folyosón, miközben próbáltam kiszedni belőle, hogy mi is az, amire igazán vágyik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Nem értettük meg egymást igazán, aminek talán köze volt a korkülönbséghez, vagy egyszerűen csak másként gondolkodtunk. Kicsit meglepett, hogy így ellenezte a segítségnyújtást, s hogy félreértelmezte, pedig tényleg csak a jó szándék vezérelt. Ő azonban amennyire megismertem, elég makacs volt, hogy másként vélekedjen bizonyos dolgokról, mint ahogyan én is, ebben legalább hasonlítottunk. - Oké, nem hangzik hülyén, értelek. Nem tanácsra van szükséged, hanem csak arra, hogy valaki meghallgasson, világos - zártam le ezzel, mert ebben is volt valami, néha az embernek jól esett, ha csak végig hallgatták, egy szó nélkül. Ettől függetlenül úgy gondoltam, hogy nem ártana, ha elmenne és konzultálna egy szakemberrel, mert az alvajárás komoly dolog, s ahhoz nem kell orvosnak lennem, hogy ezt megállapítsam.
Ezután még jó néhány dologról beszéltünk, köztük az aggodalmairól is, s bár hiába próbáltam megnyugtatni arról, hogy nincs közöm ahhoz a fiúhoz, azért úgy éreztem, hogy van benne ezzel kapcsolatban némi félsz. Még ha nem is mondta, ez látszott rajta, aztán csak szóvá tette azt, amit alig néhány perccel korábban vallottam meg neki. - Jó Márk, ez nem olyan volt, mindegy, vedd úgy inkább, hogy nem kérdeztem semmit - egy picit azért rosszul esett a célzása, hogy azt gondolta, bármikor bárkivel ezt tenném, de mivel tudtam azt, hogy ezzel megbántottam, így inkább annyiban hagytam a dolgot, s elnémultam. - Oké - bólintottam, remélve hogy tényleg nem beszélünk erről többet, majd ezután karoltam bele, hogy megkezdjük, vagy inkább folytassuk a járőrözésünket.
Megértettem azt, hogy most nagy nyomás nehezedett rá, de ha az elemi mágiájával kapcsolatban nem tudtam rajta segíteni, akkor úgy éreztem, hogy legalább egy beszélgetéssel előrébb lendíthetem őt a céljai felé. Nem sűrűn beszélgettünk ilyen dolgokról, pedig tényleg érdekelt az, hogy mit csinálna szívesen. - Tehát utazni és tanulni, hm ez klassz, ez alapján akkor foglalkozhatnál mondjuk az állatok felkutatásával, sárkányokkal például vagy, lehetnél ereklyekutató. Tényleg, gondoltál már erre? Tök izgi lenne, olyan lennél, mint Indiana Jones...ő egy mugli történet szereplője. Lenne egy kalapod, meg egy kis ostorod, járnád a világot és gyűjtenéd a kincseket - mondtam nevetve, s el is képzeltem magam előtt Márkot ilyen felszerelésben. - Mit gondolsz? Tetszene? - kérdően pillantottam rá - Egyébként elég nyugis most a kastély, szerintem nem lesz ma szabályszegés, végezhetnénk hamarabb is - jegyeztem meg egy mosollyal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Nem feleltem a kérdésére, mert nem akartam tovább feszegetni a témát, hogy aztán újabb félreértés legyen belőle, és újabb vita. Amúgy sem értettem még saját magamat sem, csak azt tudtam, hogy bennem is volt némi sérelem. A problémák átbeszélése után végre úgy tűnt, hogy újra tudunk normálisan beszélgetni egymással, a korábbiakat figyelembe véve eszem ágában sem állt neki tanácsot adni, inkább csak hangosan ötleteltem, bízva abban, hogy talán a fiú is megragadja valamely ötlet fonalát, s talán végre valamihez majd kedvet kap.
- Személyesen nem, de olvastam már a történeteiről - jegyeztem meg nevetve, hisz tudtam, hogy egy kitalált figura, meg azt is hallottam róla, hogy mugli filmek szereplője, bár soha nem láttam még egy mozit sem. Ellenben egy rajzot már láttam az illetőről egy képregényben. - Igen, azzal kergeti el az ellenségeit - jót nevettem, Márk utalását annyira nem értettem, de ez talán abban a percben nem is számított, hisz végre újra együtt nevettünk valamin, ami meg jó dolog.  - Nőket mi? Felejtsd csak el, maradj a kincseknél - oldalba bökését hasonló mozdulattal viszonoztam, s még mindig azon nevettem, hogy vajon milyen is lenne Márk Indiana Jonesként. Ő közben közelebb húzott magához, ami nem volt ellenemre, én is átkaroltam őt, s úgy sétáltunk tovább a folyosón. - Ki nem hagynék egy ilyen izgalmas utazást. Még az is lehet, hogy én is kincsvadász leszek, most nagy kedvet kaptam hozzá. Van Indiana Jonesnak női megfelelője is? - egy pillanat erejéig hangosan elgondolkodtam, ő közben befordult velem a folyosón egy másikra, s így folytatódott tovább a járőrözésünk. Nem, mintha annyira a feladatunkra koncentráltunk volna, én például nem voltam túl figyelmes, így nekem nem tűnt fel az sem, hogy a folyosó végén valaki mozgolódott.  - Extrém sportot? Milyen extrém sportra gondoltál? - egy pillanatra fel is vontam a szemöldököm, mert el nem tudtam képzelni azt, hogy a kviddicsen kívül miféle extrém sportra gondolhat. Nekem már az is annak számított, félve néztem végig a legutóbbi meccsüket is.  
- Amúgy, ha tényleg valami nyugis munkát szeretnél, akkor még mindig ott van a tanítás, szerintem jó tanár lennél - jegyeztem meg, mert Márkot simán el tudtam képzelni, amint diákoknak magyaráz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

- Hú, nem is tudom, nem terveztem hétvégére semmi különöset - egy kicsit meglepett a váratlan kérdés, de amikor kiderült az, hogy Márk miért is kérdi ezt, akkor nagyon megörültem. Felcsillantak a szemeim, hisz már régóta vágytam arra, hogy láthassak egy mozifilmet, csak eddig ez soha nem jött össze, mert vagy nem volt rá lehetőség, vagy nem volt hozzá társaság, vagy a kettő egyszerre. Most viszont, hogy átalakították a levitát, és nyílt egy ilyen helyiség, nagyon jó ötletnek tűnt az, hogy ki is próbáljuk.  - Benne vagyok, jujj ez nagyon jó, már alig várom - mondtam lelkesen, és a mosolyom is kiszélesedett. Szívem szerint el is dobtam volna a talárt, meg a pálcát, hogy azonnal induljunk, de tudtam azt, hogy azért vannak kötelességeink, és a szórakozás végett nem hanyagolhatjuk el a feladatainkat. Ennek ellenére tényleg nagyon izgatott lettem, és ezt nem is nagyon tudtam leplezni a fiú előtt. Ráadásul úgy tűnt, hogy megenyhült az irányomban, mert a következő pillanatban már a fülembe sugdosott, méghozzá ez olyan bók volt, ami nagyon is hízelgett a lelkemnek. A zavart mosolyon kívül azonban hirtelen nem is tudtam mást reagálni a szavaira. Inkább csak még közelebb bújtam hozzá a séta közben, s úgy lépegettünk tovább. - Róla nem hallottam, de kezdetnek elég lesz Indie - mosolyogtam rá, s közben eszembe jutott, hogy milyen klassz is lenne, ha a mozizáshoz majd készítenénk pattogatott kukoricát is, és szereznénk be chipset meg üdítőt. Gondolataimból az extrém sportok kapcsán alkotott véleménye rángatott vissza, érdeklődve meghallgattam, bár sajnos nem tudtam érdemben hozzászólni, ugyanis utóbbiról még csak nem is hallottam.  - Jobb, ha a gördeszkánál maradsz, abban már egész jó vagy - paskoltam meg menet közben a vállát mosolyogva, majd ismét komolyabb témához evickéltünk, s tényleg úgy tűnt, hogy Márk még nem igazán tudja, mivel is szeretne a jövőben foglalkozni.
- Ezt csalódottan hallom, így akkor kénytelen leszek más tanár után nézni a repülés kapcsán - sóhajtottam lebiggyesztett ajkakkal, majd a sarokhoz érve ismét bekanyarodtunk, s tovább indultunk, hogy ellenőrizzük a kastély többi részét is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

- Miért lenne jobb Frankenstein története Draculáénál? - kíváncsian pillantottam a mellettem lépdelő fiúra, miközben befelé sétáltunk odakintről. - Hogy hogy miért? Tök egyszerű, azért, mert sokkal izgisebb, gondold el, egy őrült tudós, aki összetákol egy ilyen fura szerzetet - Ádám nagy beleéléssel mesélte a történetet, mire csak nevetve ráztam meg a fejem.
- Szerintem pedig Dracula története sokkal jobb. Már a környezet is, az a bizarr kastély ott Erdélyben, és az a titokzatosság, ami körüllengi a fickót. Az utazó, aki úgy tér be a kastélyba, hogy mit sem tud a fura vérszívóról. Szerintem ijesztőbb is, nekem jobban bejön a sztori - mondtam határozottan, miközben beértünk a hatalmas, faragott kapun, s megindultunk lassú tempóban a csarnok felé. - Ijesztőbb? Bejönnek a vérszívók? - nevetve rázta meg a fejét, majd hirtelen mögém ugrott, tenyereit a vállaimra helyezte, s közelebb hajolt a nyakamhoz. - Most pedig kiszívom a véred, mert vámpír vagyok - még a hangját is eltorzította, ezen nevetnem kellett. - Ne már, olyan bolond vagy - nevetve próbáltam eltolni magamtól, erre fel lekapta a sapkát a fejemről. -  Ne már, mit csinálsz? Add vissza - a sapka után kaptam, de ő a magasba emelte. - Vedd el, ha tudod - szemtelenül vigyorgott, hiába ugrottam feljebb, nem értem el a sapit. - Ádám, add ide...jó, tudod mit? Maradjon nálad, itt bent már úgy sincs rá szükségem. Amúgy képzeld, sikerült az Asztronómia vizsgám, köszi, hogy segítettél a készülésben - kedvesen mosolyogtam rá, tényleg hálás voltam, amiért tanult velem. - Ugyan, én köszönöm, hogy segítettél bájitaltanból, ha te nem segítesz, tutira megbukok...-magyarázta, miközben tovább haladtunk, egyre beljebb a csarnokban, lassacskán kikanyarodva az egyik folyosóra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Nagyon jó volt beszélgetni Ádámmal, egy kicsit együtt lógni vele délután, mert végre egy kicsit kikapcsolhattam az agyam, s nem kellett mellette a sok nyomasztó problémával foglalkoznom. Egy kicsit mondjuk meglepett az, hogy a történtek ellenére végül megbocsájtott, s az is, hogy annak ellenére, hogy mindent elmeséltem neki, ő mégis ilyen barátian állt hozzám. A legtöbb srác biztos, hogy sarkon fordult volna, Ádám azonban nem így tett. Mondjuk azt nem tudom, hogy ennek köze volt-e ahhoz, hogy segítséget kért bájitaltanból, vagy egyszerűen csak ilyen volt, de ha nekem kellene megítélnem, akkor szerintem tényleg egy normális és rendes gyerek volt. - Szerintem azért nem buktál volna meg, mert nem vagy egyáltalán elveszett a témában, csak többet kell gyakorolnod a mérleggel, mert nem mindegy ám, hogy grammot mérsz le, vagy dekagrammot - feleltem nevetve, még mindig jó kedvre derített az, hogy szegény srác ezeket a váltószámokat valamiért mindig felcserélte. Még szerencse, hogy nem egy végzetes galibát követett el legutóbb, mikor félre mért néhány összetevőt. - Oké, meggyőztél! De mivel neked is jól ment, hála nekem, és nekem is jól ment, hála neked, arra gondoltam, hogy a számmisztikára is készülhetnénk együtt. Szerintem csoportosan sokkal könnyebb tanulni, mint ha egymagad vagy, akkor leköt minden más - Ádám szavaiban volt némi igazság, bólintottam a szavaira, s már épp válaszolni akartam, amikor egyszer csak mellettünk termett Bence. Egy kicsit meglepett, mert nem számítottam rá, ráadásul legutóbb is csak úgy ott hagyott Ádámmal, s bevallom, azóta is nehezteltem rá egy picit. A mosolyom mégis csak akkor fagyott le, amikor Bence megszólalt. - Hétfős? - míg Ádám értetlenkedett, addigra pillantásommal már dühös villámokat szórtam Bence irányába. - Fú...Te...hogy te mekkora egy bunkó vagy Bence! Ezt most azonnal vond vissza! - dühösen léptem előre, s haragos íriszeimet Lóránt úr pillantásába fúrtam, s el sem akartam hinni azt, hogy Bence képes volt ilyet mondani nekem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Vesztünk már össze Bencével, ez igaz, de ennyire sértő megjegyzést még soha az életében nem mondott rám, talán éppen ezért fájt annyira az egész. Elég volt csupán ez az egy mondat ahhoz, hogy felzaklasson, s megbántson vele. Ilyen haragot azt hiszem, még Roland iránt sem éreztem, pedig a tegnapi napig azt hittem, hogy nála jobban senki sem képes úgy feldühíteni, de tévedtem. Bence totálisan kifordult önmagából, nyoma sem volt annak a jófej srácnak, aki annak idején segített rajtam ott a padoknál, s ez is nagyon bántott. Nem is értettem, hogy miért történik ez velem, vagy hogy miért viselkedett ennyire nem normális módon Bence. S bár visszavonta, nekem nem tűnt túl őszintének, hisz hangjában még mindig ott volt az a haragos él, s még mindig számon kérő volt velem szemben. - Miféle többi, mit akarsz tudni? - vágtam vissza, hozzá hasonló stílusban, s nem szégyelltem megemelni a hangom, akkor sem, ha a bejárati csarnok tőlünk visszhangzott. - Srácok, hé, higgadjatok le, ezt nyugodtan kéne megbeszélni - Ádám érezte ám a feszültséget, s bár roppant unszimpatikus volt számára Bence viselkedése, még sem lépett fel vele szemben, leginkább békítően próbált kettőnk közé lépni, nem sok sikerrel. Szinte meg sem hallottam a hangját, ehelyett csakis a másik levitás dühös kékjeit fürkésztem. - Tényleg ennyire kíváncsi vagy rá? Azt akarod hallani, hogy azt mondjam, nem tévedsz? Hát rendben, voltam vele moziban, megcsókoltam és le is feküdtem vele! Remélem, most hogy hallottad, boldog vagy! - azzal ahogy arcába vágtam indulatos szavaimat, két tenyérrel még löktem is egy nagyot a mellkasán, majd sietve indultam el, hogy az első kanyarnál bevágódjak egy félreeső zugba, elrejtve előle a könnyeimet. Kikészített, lejáratott Ádám előtt, és valószínűleg az egész suli előtt, hisz itt még a falnak is füle volt.
- Bence! Ne legyél már hülye, hallod? Mert komolyan bemosok neked egyet! Köztem és Karola közt nincs semmi...és elhiheted, hogy nem rajtam múlt, de téged szeret. A rellonos meg...talán, ha fele annyi időt szánnál rá, mint én, és néha beszélgetnél vele, akkor tudnád, hogy mi történt - Ádám rosszallóan nézett Bencére, miközben ezt hozzávágta a fiúhoz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

- Nem veszed észre, mert hülye vagy bazdmeg - már Ádám is dühösebben horkantott fel a kelleténél, már csak azért is, hisz emiatt a srác miatt lett lekoptatva, ami valahol rettentően bosszantja a csőrét, mégis kapott olyan jó nevelést, hogy türtőztesse magát, már amennyire lehetséges egy ilyen helyzetben. Mégis, csak kicsúszott a száján az indulat, s már az ő szemei is dühösen villantak, végül csak értetlenül tárta szét a karjait tehetetlenségében. - Hát...ez nem normális...- csóválta a fejét, miközben ujjai közt még mindig a sapkát szorongatta, azon morfondírozva, hogy utána lépjen-e , s beverje a képét, vagy hagyja inkább, hogy odébb álljon.
***
Épp, hogy csak hátat fordítottam kettőjüknek, máris megindultak a könnyeim, s miközben szaladtam, szemből döbbenten bámultak meg néhányan. Rossz volt látni ezeket a lesújtó, ítélkező pillantásokat, mintha bárki is tudná, hogy mi történt, de leginkább az fájt, hogy Bence ennyire mélyen megbántott. Nem éreztem úgy, hogy ezt érdemeltem volna tőle. Amint sikerült behúzódnom az egyik félreeső kis sarkon, nyomban előtörtek a könnyeim, elsírtam magam, mert nem tudtam magamban tartani tovább ezt a keserűséget. A világom kezdett összeomlani, mert annak egy részét képezte Bence, s úgy éreztem, hogy ezzel vége, elveszítettem őt, ő meg engem. Aztán mégis, mikor felbukkant újra előttem, hiába szólított a nevemen, s hiába lépett felém, hogy bocsánatot kérjen, mert abban a pillanatban még mindig munkálkodott bennem a düh, s a harag. Éppen ezért, ahogy megláttam, dühösen léptem felé. - Sajnálod, mindig mindent sajnálsz! - tenyereimmel újra löktem egyet rajta, így hacsak nem került el, könnyedén eshetett hátával a falnak. - Tudod jól, hogy mit érzek irántad, még sem léptél semmit, mint aki nem tudná, hogy mit akar! Szeretsz engem, szereted Babettet, de dönteni képtelen vagy! Múltkor is, mikor beszélgettünk és odajött Ádám, te mit csináltál? Csak felálltál és leléptél! Mikor tehetnéd, nem teszed, máskor meg jössz, és beszólogatsz, sértegetsz, mintha megtehetnéd! Utállak! - dühösen szidtam Bencét, miközben sírva kezdtem ütni a mellkasát, mert már nagyon elegem volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Annyira dühös voltam Bencére, s annyira megbántott, hogy miközben potyogtak a könnyeim, minden erőmet belevittem a szavakba, s csak mondtam és mondtam, ami a torkomon kifért, miközben kezeimmel dühösen csépeltem a mellkasát. Akkor sem akartam megállni, mikor rám szólt, tovább püföltem volna, de elkapta a csuklóimat, s így ha tehettem volna, se ütlegelhettem tovább. - Eressz el, hallod? - kezdtem bele, miután a képébe vágtam, hogy utálom, de ő ezzel párhuzamosan valamit magyarázni próbált. Nekem beszűkült az elmém, mert elborította a düh, s így csak fél szavakat ragadtam ki mondandójából. - Elrontani? Már rég elrontottad, mikor ránk törtél az étteremben...ha szeretsz, nem hagytál volna vele ott a klubhelyiségben! - vágtam hozzá dühösen, s közben próbáltam kirángatni csuklóimat a szorításából, mindhiába. Erősebben szorított, de talán jobban is tette, hisz csak így volt képes megfékezni a heves indulatok közepette. Ajkaim azonban még így is szóra nyíltak, s bizony volt még bennem szufla, hogy tovább pöröljek, de ekkor Bence a csókjával belém fojtotta a szavakat. Nagyon meglepett, erre nem voltam felkészülve, s bár néhány másodperc erejéig mintha ellenkezni próbáltam volna, végül nem voltam képes eltolni őt, tenyereim a vállán nyugodtak meg, s ahelyett, hogy ellöktem volna, elvesztem a csókjában, s hagytam, hogy magával ragadjon a pillanat. Végül csakis a légszomj, mi felülkerekedett, így elválva ajkaitól, kissé kábán pillantottam fel rá. - Annyira utállak - mondtam komolynak tűnő hanglejtéssel, miközben tenyerem az arcára csúsztattam, de nem volt szívem felpofozni, pedig ez járt volna azért, amit hozzám vágott ott a folyosón. - De szeretlek is, csak haragszom...azt hittem, hogy soha nem jön el ez a pillanat - mondtam őszintén, ahogy tovább fürkésztem a kékjeit. - Rolanddal tényleg volt mozi, de nem randi, hosszú történet. És tényleg megcsókolt, de fel is pofoztam, gondolom ezt nem hallottad...Ádám meg, bocsánatot kért igen, meg korrepetálást bájitaltanból, és elmondtam neki, hogy mi a helyzet veled, és azt is, hogy mit művelt Roland. És nem  vagyok olyan, mint amilyennek a folyosón beállítottál, mert nem érdekel más -  először a folyosó irányába böktem a mutatóujjammal, aztán meg a mellkasára, miközben újra ráemeltem a pillantásom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Míg az egyik pillanatban még végtelen dühöt éreztem, s ütni-vágni lett volna kedvem, a másik pillanatban már csókjába merülve húzódtam közelebb hozzá, megfeledkezve a történtekről abban a néhány másodpercben. Aztán nem tudtam magamban tartani, hogy mit érzek, s gondolok, így teljes őszinteséggel beszéltem, majd kérdésére bólintottam. Arra nem számítottam, hogy újabb csókot kapok, de nem bántam, még annak ellenére sem, hogy sok minden nem tisztázódott le bennem, s voltak bennem még kételyek Bencével kapcsolatban. Ráadásul benne is voltak velem szemben kérdések, ezért is éreztem úgy, hogy jobb, ha tudja az igazat, mielőtt tovább ítélkezne. - Most már tudod, és hidd el, akkora pofont kapott, mint...- itt elhallgattam, nem tettem hozzá, hogy amit ő is érdemelt volna, ehelyett csak megpihent tenyerem az arcán. - De még milyen - erre már mosolyogva helyeseltem, dühöm alább hagyott, miközben hagytam, hogy átöleljen, s még közelebb bújtam hozzá. - Most utállak, ezt mondtam - tettem hozzá, ismét egy mosollyal, de tudhatta, hogy ezt azért nem gondolom ennyire komolyan. - Nem? És hogyan fogsz meg, Lóránt Bence? - kíváncsian fúrtam pillantásom kékjeibe, miközben nyaka köré fűztem karjaimat, s lábujjhegyre állva elmerültem újabb csókjában. - Várj...- a csókból kiszakadva mutatóujjamat ajkaira csúsztattam, s kicsit hátrébb húzódva ismét megkerestem kékjeit. - El kell vinned randizni, de ezúttal Lóránt Benceként - széles mosoly szökött az arcomra, hisz eszembe jutott a legutóbbi randevúnk, ahol Flashként jelent meg. Az a randi sem volt rossz, csak nem épp úgy végződött, ahogyan vártam. Most viszont úgy éreztem, szívesen randiznék vele újra, annak ellenére is, ha még egy kicsit haragudtam rá a beszólásáért. - Szóval...hová viszel? - kíváncsian emeltem meg az egyik szemöldököm, miközben mosolyogva fürkésztem a vonásait.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

- Én is remélem, mert megérdemelte - mondtam kicsit harciasan, ahogy visszagondoltam a szituációra, ám azt már nem tettem hozzá, hogy ez a Roland gyerek már a második pofonját zsebelte be tőlem. - Ne, nem kell - mosolyogva ráztam meg a fejem, s bár imponált a gondolat, hogy Bence jól móresre tanítsa a rellonos srácot, bajt nem akartam a fejére hozni, s mivel kinéztem már mindent abból a srácból, tartottam attól, hogy Bencének akár komolyabb baja is eshetne. Meg amúgy is, azt hiszem, hogy magam is megoldottam a dolgot, legalábbis egy időre, ugyanis nem felejtettem el azt, hogy Rolandnak még tartozom valamivel.
Az ölelés jól esett és megnyugtatott, igazából ezt vártam már régóta, hogy a levitás végre rájöjjön arra, ha érez valamit, s úgy tűnt, hogy érez. Ettől pedig nem is lehettem volna boldogabb, ám mindezek ellenére akadt bennem némi kétely, hisz néhány héttel ezelőtt mégis csak össze volt zavarodva, s nem is tudta pontosan, hogy mit akar. Most talán már tudta, de úgy éreztem, hogy jobb, ha lassan indítunk. Emiatt is ékeltem mutatóujjamat közénk, mielőtt még újabb csókot adott volna, hogy kiteregessem előtte a lapjaim, s közöljem, mire is számítok. - Dehogy nem, ér és örülj, hogy megúsztad ennyivel - mondtam nagyon komolyan, amint mellkason böktem, aztán rámosolyogtam, de tréfálkozó Bencénk egy pillanat erejéig némi felháborodást váltott ki belőlem, s már össze is ugrottak szemöldökeim, mikor belém fojtotta a szót. - A büfé...álmaim randevúhelye - vágtam rá nevetve, enyhe iróniával a hangomban, de ekkor hirtelen felkapott, s úgy indult meg velem, mint aki épp elrabolni készül. - Hééé, tegyél le, hallod? - nevetve kapaszkodtam belé, de valójában nem bántam azt, hogy így cipelt magával, kicsit ki is élveztem a helyzetet, aztán azért megütögettem gyengéden a vállát, jelezve, hogy na már tegyen le. Ha lerakott, akkor visszamosolyogtam rá, majd egy gondolattól vezérelve kicsit arrébb szaladtam mellőle, s a büfé előtti egyik asztalnál megtámaszkodtam, majd onnan pillantottam rá, s küldtem felé egy újabb mosolyt. - Khm, Szia! Bossányi Karola, találkoztunk már valahol? - nyújtottam felé a kezem, úgy téve, mintha csak most ismernénk meg egymást.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

- Hé, ezzel most azt akarod mondani, hogy sokat eszem? - dühöt színlelve vontam össze szemöldökeim, kicsit még az orrom is felhúztam, de több dühöngésre nem volt időm, mert Bence felkapott, s mondhatni elrabolt. Ez nem volt benne a délutáni programban, de nem bántam, hogy ezt tette, mert legalább egy kicsit jobb kedvre derített, még akkor is, ha a múltbéli dolgok azért nem lettek letisztázva. Egyelőre azonban kiélveztem a pillanatot, tényleg jó érzés volt pár percig kiélvezni azt a figyelmet, amit nekem szentelt, s egy kis időre megfeledkezni minden másról. - Örvendek - ráztam kezet a fiúval, miután újra talajt értek lábaim, s közben le sem vettem pillantásom a kék szempárról.
-  Hol is? - mosolyogva csaltam játékba, kíváncsi voltam, miket hord majd össze, a griffes kirándulásra pedig el is mosolyodtam, mert eszembe jutott a sátrazásunk. Nem mindennapi est volt, igazán jól éreztem vele magam. - Igen, egy piszok jóképű srác mentett meg - folytattam megjegyzését egy újabb mosollyal, miközben kicsit közelebb hajoltam az asztal fölött. - Nem, semmit sem kérek most - megráztam a fejem, miközben tovább fürkésztem őt. Jó lett volna megcsókolni, de még mindig ott kavarogtak bennem a gondolatok, hogy vajon mi lesz, ha holnap majd rájön, ez csak vonzalom. Magam sem tudom miért, de volt bennem némi félsz, s emiatt egy kicsit el is komolyodtam. Sok minden kavargott bennem, rengeteg kérdés merült fel, de szavak helyett inkább csak hozzábújtam, s szorosan magamhoz öleltem őt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Az egyik oszlop tövében nevetgéltem az egyik barátnőmmel, s megosztottuk egymással a nyár történeteit, mikor szemem sarkából kiszúrtam a távolban ácsorgó lányt. Először nem tulajdonítottam neki nagyobb jelentőséget, tovább beszélgettem a barátnőmmel, de egy perc elteltével már feltűnt, hogy nagyon elveszettnek tűnik a lány, s mivel prefektus voltam, kötelességemnek éreztem, hogy megnézzem, tudok-e segíteni valamiben. - Akkor később beszélünk, most megyek - intettem még a barátnőmnek, majd lépteimmel célba vettem a barna hajú leányzót, s közelebb érve máris kiszúrtam rajta a zöld színt, tehát egy újabb rellonos. Létai bizonyosan örült volna az új jövevénynek, de még jó is, hogy nem ő bolyongott erre, mert annak semmi jó sem lett volna a vége.
- Szia, mi újság? Segíthetek neked valamiben? Olyan elveszettnek tűnsz, lemaradtál a rellonos csapatból? - kíváncsian pillantottam rá, mert picit furcsa volt, hogy a rellonos prefektusok nem voltak sehol, s ez a szegény lány így egyedül ácsorgott ebben a nagy térben. - Karola vagyok - nyújtottam még felé a kezem, és barátságosan rámosolyogtam, a kék plecsnimből talán kitalálta, hogy a levita házához tartozom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Megviselt az éjszaka, ez az arcomon is meglátszott, mert a kisírt szemeimen még a smink sem segített túl sokat. Fáradt is voltam, de leginkább enervált a történtek végett. Még mindig fájt az, ahogy a terem előtt Bencével olyan csúnyán összekaptunk, de a legjobban az zavart, hogy azóta még csak nem is keresett, bennem meg persze ott motoszkált a gondolat, hogy biztosan azzal a szőkével van.
Ezeket a gondolatokat viszont valahogy ki kellett vernem a fejemből, ráadásul egy már régebben lebeszélt programom volt Benivel is, amit nem lett volna szívem lemondani. Pedig őszintén rosszul éreztem magam, nem is volt sok kedvem kimozdulni a szobámból, de jól ismertem már Őt, és tudtam azt, hogy megharagudna rám. Ezt pedig most nem viseltem volna jól, ha Bence után még Benivel is összeveszek.
Nagyot szusszanva végül erőt vettem magamon, farmert húztam, topot, meg rá egy meleg, krémszínű kötött pulcsit, sportcipőbe bújtattam lábaimat, s kissé elkeseredve indultam el a konyha felé. Menet közben többször is elmerültem a gondolataimban, ezek be is lassítottak kicsit, így lehet, hogy egy kis késéssel értem oda a megbeszélt helyszínre, de úgy láttam, hogy Beni nem unatkozik, mert láthatóan már pakolászott is.
- Szia Beni - intettem egy halovány mosollyal, de elég volt csak rám néznie, hogy lássa, valami rossz történhetett. Ellenben Beni igazán energikusnak tűnt, még a haja is jól állt, s feltűnt, hogy rajta van a karkötő. A francba! Én meg elfelejtettem hajmosás után visszahúzni a kezemre. Gondoltam, s egyből meg is érintettem csuklómon a bőrt, féltem hogy majd ha észreveszi, azt gondolja, hogy nekem semmit sem jelent a barátságunk, pedig ez nincs így, mert Beni volt a legjobb barátom. Oda is léptem hozzá, s meg is öleltem, kicsit talán hosszabban is, mint szoktam, mert most jól esett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Mosolyogva bólintottam a leányzó kérdésére, ezzel is jelezve neki, hogy igen bizony, teljesen elveszett báránynak tűnik itt a nagy rengetegben. Nem is igazán értettem, hogyan szakadhatott le a “csordától”, a rellonosok tudtommal azért ügyeltek rá, hogy ne széledjenek szét. Ettől függetlenül azonban bármikor történhetett ilyesmi, ezért is voltunk mi prefektusok, hogy segítsük az elveszett, kósza lelkeket. - Nos, ezen segíthetünk, gyere csak, megmutatok neked mindent - mondtam, miután kezet ráztunk és bemutatkoztunk egymásnak.
- Tetszik a neved Lia, egyszerű és könnyen megjegyezhető. És persze, van időm, hogy körbevezesselek, gyere csak - bólintottam, majd megvártam, hogy kövessen, s elindultam egy normál tempóban felfelé az első pár lépcsőfok irányába.
- Ez itt ugye az előcsarnok, ahová érkeztél, most innen tudunk elfordulni jobbra-és balra is. Ha abba az irányba mész, ott találhatsz egy büfét is, de nem ajánlom, mert nem olyan finom a szendvicsük. Erre lesznek a lépcsők az első emelethez - magyaráztam, s meg is indultam felfelé a lépcsőkön. - És honnan érkeztél, belföldről, vagy esetleg külföldről?- kíváncsi lettem, mert nem is egy diákunk akadt, aki más országból érkezett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Beni volt az a fiú, akit már elsős korom óta ismertem, akivel legelőször szóba elegyedtem, s aztán valahogy a legjobb barátom lett. Pedig túl sok közös vonás nem is volt bennünk, leszámítva azt, hogy levitások voltunk, és szerettünk olvasni. Mindezek ellenére mégis mindig számíthattunk egymásra, s ott voltunk jóban és rosszban egyaránt. Ez az igazi barátság, ezt jelképezte az a karkötő is, ami most nem volt rajtam, de mégis sokat jelentett.
Meglátva Benit, nem is akartam beszélni, csak arra vágytam, hogy megölelhessem, s ezt viszonozza felém. Szegényt szinte letámadtam, pedig nem szoktunk így ölelkezni, de most mégis jól esett érezni, s tudni azt, hogy számíthatok rá.  
- Észre is vetted? -  húzódtam picit hátrébb az ölelésből, hogy lássam az arcát, egy picit meg is lepett, de ezek szerint nagyon is szemfüles volt a srác. - Nem hagytam el, csak hajmosás után elfelejtettem visszahúzni a csuklómra, de megvan ám! Semmiért se hagynám el! - bizonygattam, hogy tudja, tényleg fontos az a kis ajándék, s nehogy megsértődjön rám, mert azt már egész biztos, hogy nem tudnám jól kezelni. Szerencsére, nem láttam az arcán sértettségre utaló jeleket, ráadásul mintha próbált volna viccelődni is, azt hiszem. Még sem tudott nagyon felvidítani, mert most túlságosan is nyomasztott egy gondolat. - Jó ötlet - bólintottam, s szemügyre is vettem az asztalt, ahová a srác tényleg mindent kipakolt, amire csak szükségünk lehet.
- Egy nagyobb tál szerintem elég lesz, mert ez túl kicsi - mutattam az asztalon ácsorgó kis tálra, amibe nem tudtuk volna összekeverni a pizzához való alapanyagokat. - Megnéznéd, hogy…van-e egy olyan kis műanyag, vékony lap a fiókban? Olyasmi, mint egy tortaformázó eszköz - kérdeztem rá, ha már Beni úgyis ilyen ügyesen mozgott a konyhában, közben elkezdtem megnézni az asztalra kipakolt fűszereket, hogy vajon tényleg minden megvan-e. A koncentrálás mégis nehezen ment, és fenemód nyomta a mellkasomat egy rossz érzés.
- Bence szerintem már nem szeret - szólaltam meg végül, mert ki kellett mondanom. - Van vöröshagymánk? - csaptam át egyik mondandómból a másikba, s felpillantottam Benire.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

- Ugyan, nincs mit, ez a dolgom - mosolyogva bólintottam, végül is, prefektusként segítenem kellett, főleg a kis elsősöket. Az más kérdés, hogy ha nem lettem volna prefektus, akkor is biztosan útbaigazítottam volna a lányt, vagy bárki mást. - Ó, az évnyitón egyébként sem osztanak meg ilyen dolgokat, bár utána az elsősök körbe vannak vezetve, de ne aggódj, megoldjuk, nem fogsz elveszni - mondtam egy mosoly kíséretében, aztátn meg is indultunk a lépcsőn. - Ugye? Én is imádom, azt hiszem, hogy hiányozni is fog, ha elballagok egyszer - hogy az most lesz-e majd az év végén, vagy netán mestertanoncnak még maradok, az jó kérdés, ezen egyelőre nem is gondolkodtam, abban viszont biztos voltam, hogy nem ártana már foglalkoznom ezekkel a dolgokkal.
Menet közben sok mindent elmeséltem Liának, örültem annak, hogy figyel, mert sokszor akadtak olyanok is, akiknek hiába meséltem, nem igazán érdekelték őket a dolgok. - Sok minden, termek, folyosók , meg mosdók. Rengeteg portrét is láthatsz a falakon, némelyikkel még beszélgetni is lehet, de akadnak olyanok is, akik nagyon mogorvák - mondtam nevetve, majd kíváncsiskodtam, hogy vajon honnan jött.  - Győr, hú, az szép hely! - mondtam elismerően.  - Tihany, annak is inkább azon a részén, ami nem túl zsúfolt - meséltem, de közben eszembe jutott, hogy a prefektustársam már vár rám a körletnél, s át kell vele beszélnem néhány infót. - Hú, a csudába! Ne haragudj, szívesen dumcsiznék még, de sajnos elfelejtettem, hogy várnak rám. Megmutatom a szobád, aztán mennem kell - kértem elnézését, majd megszaporáztam a lépteimet, menet közben még elmondtam, hogy mit hol talál, s mikor elértük a hálókörletéhez vezető folyosót, elköszöntem tőle, majd megszaporázva lépteimet visszaindultam a levita irányába.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

- Örülök, hogy így gondolod - nagy kő esett le a szívemről, s a szomorúságom ellenére még egy mosoly is az arcomra szökött, mert Beni biztosította azt, hogy ő az egyik legjobb barátom, s továbbra is számíthatok rá. Kiskorunkban sértődősnek tűnt, talán ezért is féltem attól, hogy megbántódik, ha nem látja rajtam a karkötőt. Most viszont legalább emiatt legurulhatott egy kő a szívemről, hogy Őt nem veszítem el.
A pizzasütéshez készülődvén sok mindenre volt szükségünk, s annak ellenére, hogy Beni már jó pár dolgot elő is készített, észrevettem, hogy hiányzik még néhány dolog. Jó is lett volna, ha csak erre tudok koncentrálni, de ez nem ment olyan nagyon könnyen.
- Aha, kell a nyújtófa és a nyújtódeszka. Utóbbi egy nagyobb deszka, a nyújtóhoz pedig egy megformált hengert keress - próbáltam segíteni a fiúnak, hátha nem tudja, hogy mi után is kell nyúlnia pontosan. - Várj, igen, az a lap lesz a deszka, jó lesz - bólintottam, közben összefogtam a hajam egy gumival, mert főzés közben nem szerettem, ha a hajszálaim szanaszét lógnak. Ezután a kezem is leöblítettem, majd sóhajtva csak kinyögtem azt, ami a szívemet annyira nyomta, de csak egy pillanatra néztem Benire, s elkapva róla a pillantásom, elkezdtem megkeresni a vöröshagymát, csak hogy ne kelljen látnom, ha sajnálóan pillant rám. Beninek azonban különleges érzéke volt az emberekhez, vagy ha a többséghez nem is, hozzám minden bizonnyal. Amikor megérintette a vállam, éreztem a felém áradó kedvességből, hogy csak jót akar, s miért is hallgattam volna el pont előtte a problémáimat, mikor mindig én győzködtem őt arról, hogy ha valami baja van, akkor azt mondja el nekem.
- Aha - bólintottam a teára, majd kitörölve a könnycseppeket a szemem sarkából, egy időre felfüggesztettem a pizzasütéshez való készülődés, s összefonva mellkasom előtt a karjaimat, Benit fürkésztem.  
-  Tegnap történt, vagyis az egész már néhány hete. Mióta vizsgaidőszak van, alig találkozunk, nekem nagyon sokat kell tanulnom,és rá is vagyok feszülve, ezt nem tagadom. Ő viszont elkezdett projektmunkázni egy Lilla nevű csajjal, és nem is lenne ez gond, de mostanában mindig sokat beszél róla. Na és…tegnap a vizsga előtt csúnyán összevesztünk a tanteremnél, és olyasmit vágott hozzám, amiből úgy érzem, hogy már nem szeret. Lehet, hogy van valami közte és a másik lány közt - fedtem fel aggályos gondolataimat Beni előtt, majd érdeklődve néztem, s vártam, hogy ő fiúként vajon mit gondol erről.