Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Az átiratkozási procedúra a végéhez ért, és amúgy meglepően könnyedén ment. A szüleim beszéltek mindkét iskola vezetőségével, majd elolvastak és aláírtak néhány papírt. Nem jelentett gondot sem az átlagom, sem a magatartásom. Maradt a fárasztó összecsomagolás, és a még nehezebb búcsú. A bátyámtól, a barátaimtól és mindenkitől. Már amennyi időt erre kaptam... Talán jobb is, hogy nem magyarázkodtam túl sokat, hiszen nem akartam leégni a sok gazdag svájci előtt. A Mátrában örökre búcsút inthetek a síléceknek, na meg a tájat is unalmasabbnak mondanám az Alpokhoz képest, de talán majd itt is megtalálom a helyem valahogy.
Elsőnek máris furcsának találtam, hogy itt házakba osztanak be. Persze tudom, hogy az iskolák többsége ezt a módszert alkalmazza, a miénk volt az a bizonyos kivétel. Végül az Eridonba kerültem. Remélem jól találták el, a ház történetének még utána kell olvasnom.

Egy ideális nyári napon fut be a vonatom. Sportcipő, rövidnadrág és egy fehér póló van rajtam, hogy a lehető legkényelmesebben utazhassak. Minden egyéb cuccomat a tértágítóval ellátott bőröndöm rejti, amit magam előtt lebegtetek a pálcám segítségével. Hülye leszek felgyömöszölni az emelkedőn. Féloldalasan a vállamra kapok még egy hátizsákot is, amibe a kajámon kívül a legfontosabb iratok kerültek. Ezek egyikében szerepel például, hogy a gyakorlatot követve fogad majd egy prefektus, aki eligazít a kastélyban. Ez már tetszik, hogy nem hagyják az újoncokat egyedül bolyongani az iskolában.
A hatalmas kapun belépve egy csarnokba jutok. Kifejezéstelen arccal pillantok körbe, egyelőre teljesen idegennek érezve magam a hatalmas épületben, ezt azonban már átéltem egyszer korábban, úgyhogy most is abban bízok, hogy előbb-utóbb elmúlik. Szinte rögtön félrehúzódom az egyik falhoz, hogy ne akadályozzam az átmenő forgalmat, bár rajtam és egy lányon kívül - aki valószínűleg rám vár - nem sok embert látok. Rivaldafényre amúgy sincs szükségem, nem hiányzik, hogy napokig rólam pletykáljanak a klubhelyiségekben.
Rettentően izgulok, még ha nem is látszik rajtam. Ránézek az ujjamra húzott gyűrűre, ami ha minden igaz segíteni fog megértetni magam a többiekkel. Itt már nem hiszem, hogy sok horvát akadna engem kivéve. Egy nagy levegővétel után összeszedem magam és odalépek a diákhoz.
- Szia! Azt hiszem engem vársz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Az előbbi mondatom tulajdonképpen elmehetett volna egy nagyon béna csajozós szövegnek is, de szerencsére a megfelelő embernek lett címezve. Valósággal meglep, hogy mennyire készségesen válaszol. Nagyon elhivatott prefektus lehet. Zavarba is jövök, hogy vajon mit hallhatott rólam. Különleges vagyok? Felsőbb utasítás, hogy így kell velem viselkedni? Vagy csak egyszerűen mindenkivel ilyen kedves? Fogalmam sincs. Nem is nagyon van időm a fejtegetésekhez.
- Egész jól, köszönöm. A vonaton szerencsére nem volt annyira meleg - válaszolok mosolyogva. - Nem szeretnék sokáig a terhedre lenni, szóval ahogy gondolod. Jó lenne szétnézni valamennyire.
Tényleg nem tudom, hogy mihez kezdjek igazából. Szívesen igénybe venném az idegenvezetést, de lehet persze, hogy a felénél elfáradnék. Az is biztos, hogy egy nap alatt nem fogok tudni mindent bejárni, pláne nem megjegyezni. Az ő idejét se szeretném rabolni, ha esetleg lenne jobb dolga. Biztos számtalanszor igazított már útba új diákokat, hiszen a magatartása gyakorlatiasságot is tükröz. Közben nagyon örülök, hogy működik a fordítógyűrű. Egészen különös érzés ezt használva beszélni valakivel. Eddig általában angolul próbáltam meg külföldiekkel ismerkedni. Rengeteg kérdésem van hozzá, szívesen mesélnék neki dolgokat, de mivel valószínűleg puszta formaiságból kérdezi amit kérdez, nem nagyon ragozom túl a dolgot.
- Ugye nem vártál régóta? - kérdezem aggódva, hiszen hiába siettem, nem lehet kellemes egy csarnokban ácsorogni. Igazából útközben egy picit a faluban is meg-megálltam a látványosabb kirakatok előtt, ezért fogalmam sincs, hogy mennyi idő telt el a vonat érkezése és a jelen között.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Nem tudok tükörbe nézni, így fogalmam sincs hogyan festek. A biztonság kedvéért beletúrok a hajamba, megpróbálva eligazgatni azokat a kósza hajszálakat, amelyek hajlamosak a leglágyabb fuvallatra is az égnek állni. Az érkezés izgalmában nem nagyon jutott eszembe magammal foglalkozni, még a táskát is a hátamon felejtettem, kénytelen vagyok csak most ráhelyezni a bőröndömre. A pálcám is visszacsúsztatom addig a zsebembe, amíg nem indulunk el valamilyen irányba. Máris mérföldekkel kényelmesebb így beszélgetnem a prefektuslánnyal.
- Rosszul vagy talán közben? - vonom fel a szemöldököm kijelentése hallatán, sokakat elkap ugye a hányinger, amire különféle gyógyszereket kell szedniük, szerencsére én sose tartoztam közéjük. - Nem nagyon volt időm unatkozni mostanában - tettem hozzá egy halk sóhajjal.
Amilyen hirtelen közölték a szüleim, hogy alig egy hónappal a vizsgaidőszak előtt át kell iratkozzak a Bagolykőbe, szinte egyáltalán nem maradt időm a normális távozásra. Megijesztett a sok papírmunka, a búcsúzkodás, a csomagolás. Aztán ez egy teljesen idegen ország, még sosem jártam erre, csak a töriórán tanultunk a két állam korábbi szoros kapcsolatáról. Meg hallottam a Balatonról, de oda most sem vágyom, hiszen nekem ott az Adria. Az utazás alatt amennyire csak tudtam, bámészkodtam az ablakon, így hamar el is telt az út, a fáradtság pedig szinte biztos vagyok benne, hogy később fog kijönni rajtam, az első éjszaka után, amin valószínűleg alig fogok tudni aludni.
Kíváncsian hallgatom végig a lányt, próbálva magam előtt elképzelni a termeket, amiket talán hamarosan élőben is láthatok. Ez az Akvárium nagyon sejtelmesen hangzik, csupán a pletykákkal kapcsolatos tanácsa keserít el egy kicsit. Azt hiszem nem árt majd különösen óvatosnak lennem.
- Eddig világos. Milyennek mondanád a közösséget? Nagyon nagy a házak közötti klikkesedés, illetve versenyzés? Nem is néztem volna ki belőled, hogy kviddicsezel, váó! Milyen poszton? Jó vagy benne?
Mindig meglep, hogy milyen bátrak egyes lányok, hogy ezt a veszélyes sportot választják. Hát meg is van az eredménye, ha a gyengélkedőn köt ki. Még jó, hogy nem esett valami nagyobb baja szegénynek.
- Őőő, nem, senkit. Van egy kutyám, de őt otthon hagytam. Nem hinném, hogy jó lenne neki itt. Egyedül a baglyom fog párszor megfordulni a levelezések végett. Biztos aranyos macskád lehet, és a jelek szerint alig van vele gond. Az én kutyám szinte állandóan igényelné a törődést, nagyon okos egyébként.
Őszintén sajnálom, hogy nem lehetek vele. Viszont a kastély tényleg nem neki való, túlságosan ismeretlen környezet lenne számára. Már az utaztatása se lenne egyszerű. Jó kezekben van otthon apáéknál.
- Egyébként régóta vagy prefektus? - vágok közbe egy újfajta kérdéssel, ami a jelvényére pillantva jut eszembe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

- Áh, értem. Legalább innen nem utazunk haza olyan gyakran. Akkor meg ki lehet bírni azt a pár órát... már ha nem származol messziről.
Én még egész szerencsésnek vagyok mondható közlekedés szempontjából. Csak beérek a budanekeresdi vonatállomásra, ahonnan néhány perc sétával megközelíthető egy nyilvános Hoppanálási Pont. Azzal villámgyorsan hazajutok, hiszen egy varázslófaluban lakom a tengernél. Mugli technikával persze jóval több időbe telne, de talán még úgy is el tudnám viselni néhányszor.
Felelőtlenség elejtenem azt a félmondatot, csak szívok miatta. Semmi kedvem panaszkodásba kezdeni előtte, részletezve az otthoni helyzetet. Inkább csak morgok magamban egy sort, próbálva leplezni zavarodottságom. Legszívesebben odamennék egy tanárhoz, hogy a felejtés átokkal tegye könnyebbé mindennapjaimat.
- Csak mindig történik valami. Olyan is, aminek nem kéne - mosolyodom el sejtelmesen. - Ne is mondd, az iskolaváltás nem a legjobbkor jött. Remélem sikerül teljesíteni az itteni vizsgákat... Neked szoktak menni? Van valami tanácsod a vizsgaidőszakra?
Nem akarok majd évet ismételni, úgyhogy össze kell szednem magam a következő hetekben.
- Még nem tudom, az idő majd eldönti. Az eddigiek alapján nem rossz hely.
Furcsa kérdés tőle, de elnézem neki. Tényleg azt gondolom, amit mondok. Mehettem volna messzebbre, de valahogy megnyugtatással tölt el a családom és a barátaim viszonylagos közelsége. Azt leszámítva, hogy a bátyám néhány évet Franciaországban tölt el egy mesterképzőben. Jut eszembe, remélem valami bagolyházról is szó esik majd rövidesen, jó lenne minél előbb küldeni egy levelet a sikeres megérkezésemről.
A közösséggel kapcsolatos kérdésemre adott válasza kimerítő. Nagyjából megegyezik az előzetes elképzeléseimmel. Szóval viszonylag könnyű ismerkedni más házak diákjaival is, én pedig nem kerültem nagyon zárkózott házba, hiszen az nem illene a személyiségemhez. Igazából úgyis kitapasztalom majd, hogy milyenek az emberek. Mindenkinek más lehet a benyomása a közösségről, főleg egy ilyen nagy helyen, ahol sok diák van huzamosabb ideig összezárva.
- Izgalmas sport, nagyon szeretem. Pár éve családostul kimentünk a világkupára, de nem hiszem, hogy valaha is játékos leszek. Nem lennék szerintem olyan béna, csak inkább más érdekel elsősorban.
Ott volt nekem évekig a vízilabda és az úszás. Szerintem a kviddics sokkal több tiszteletet érdemel, aki elkezdi, az nagyon komolyan rá van kényszerítve arra, hogy lemenjen az edzésekre és foglalkozzon magával. Én meg ezt már túlzásnak tartom, és lesérülni se szeretnék.
- Border Collie - osztom meg vele az infót. Viszonylag népszerű kutyafajtának számít, biztos ismeri.
- Tök jó. Gondolom nagy felelősség azért... Remélem nem lesz dolgom veletek, mert nem szeretnék büntetőmunkát kapni - vigyorodom el. - Hát, jó kérdés. Ezen még gondolkodnom kell, mert csomó minden érdekel, de tényleg. Főleg a bűbájok, gyógynövények és a bájitalok, szóval ebből szerintem még bármi lehet. Van időm - válaszolok nevetve, közben pedig a prefektuslányra várva elindulok felfelé a lépcsőkön.
- Na és te már tudod? Mennyi is van még vissza neked?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Ismerős érzés, körülbelül ugyanígy voltam odaát. Elég hamar hozzászoktam ahhoz a fantasztikus közeghez. Most sem akarok túl sokáig rágódni az átjövetelemen, mert tudom magamról, hogy alapvetően jól alkalmazkodom új élethelyzetekhez. Ha a továbbiakban is hasonló benyomások érnek, akkor rövid idő alatt még akár meg is szerethetem ezt a kastélyt, bár hogy jobb lesz-e, mint az előző, arra még kíváncsi leszek.
Ráadásul nagy csillagocskát érdemel tőlem a suli, amiért egy ilyen kedves prefektust küldtek. Mennyivel könnyebb így, egy diáktársamtól hallani a tudnivalókat... Akárki akármit mond, egy korban hozzám közelebb állónak sokkal bátrabban teszek fel kérdéseket, mint mondjuk egy felnőttnek. A kapun való belépéskor egy kissé féltem, hogy valami szigorú banyát rángatnak elő a tanári karból, vagy egy goromba portásféleségből fog állni a fogadóbizottságom. Helyette teljesen baráti a hozzáállásuk. Fura kimondani, de mintha tényleg törődnének velem, még ha a vörös szőnyeg el is maradt, de az amúgy se kéne. Lesz elég olyan szín az Eridonban. Szóval nem csak egy idekeveredett idegen valaki vagyok, hanem igenis tudják, hogy jövök, és mindent megtesznek azért, hogy ne elveszettül kóvályogjak a folyosókon. És nincs olyan érzésem, hogy ez valamiféle csali, vagy cukormáz lenne, hogy az elején megjátsszák magukat, majd aztán nyakon öntenek azzal a bizonyos feketelevessel. Az alagsor bizonyára nem rejteget rabszolgamunkára kényszerített srácokat, akiket az itteni vezetőség ostorral csapkodva motivál a jobb teljesítményre. Még mit nem... Ott is egy ház körlete kapott helyet, ha jól tudom, de nem büntetésből. Tényleg menő lehet.
- Azta, gratulálok! - jön ki a számon a meglepettségtől. Akkor nem akárkivel van dolgom! Most már tudom, hogy kitől kérjek jegyzetet, ha elakadnék valamiben. Még fel is ajánlja, hogy szívesen segít a későbbiekben. Remélem nem lesz rá szükség.
- Okés, akkor majd felírom a neved. De nem számítok egyébként olyan rossz tanulónak.
Persze félek egy csomó tárgytól, amik majd a következő tanévekben jönnek be. Biztos van követelmény rendesen... Aztán inkább arra leszek majd kíváncsi, hogy itt jó fejek-e a tanárok, mennyi házit adnak, hogyan osztályoznak, és hogy tényleg ugyanazt tanuljuk-e, mint akármelyik másik európai suliban.
- Jaa, hogy mugli környezetből származol? Akkor biztos nagyon izgalmas lehet ez a fajta világ. Mi volt számodra a legfurcsább benne? - faggatom igazi aranyvérű módjára. Annyira szuper, amikor valaki előtt egyszer csak megnyílik ez a dimenzió, amibe én gyakorlatilag beleszülettem. Néha azt kívánom, hogy bárcsak nekem is megadatott volna, hogy csodaszerűen döbbenjek rá a létezésére. Na de persze így is király. Egyedül attól kellett rettegnem, hogy esetleg kvibli leszek, de erre elég kevés esély volt, sőt, a felmenőim kifejezetten erős varázserővel rendelkeztek, amiből én is örököltem.
- Lepakolok a szobámban, aztán utána az lesz az egyik első dolgom. Északi szárny, torony - ismétlem el mantraszerűen a bagolyház helyét, hogy megjegyezzem. - Suli mellett nincs valami sok szabadidőm. Tanulok, kirándulok, szoktam néha gitározni is, de most nem hoztam magammal egyelőre. Aztán amihez kedvem van. Olvasás, egy kis sport, mikor mi. Ja, és amúgy merre is lesz akkor az Eridon?
A fontosabb eseményeket kivéve nem igazán szoktam eltervezni, hogy mit fogok csinálni. Ha jön valami hirtelen ötletem, akkor igyekszem megvalósítani, ennyi.
- Hú, nagyon változó. Hol fél tőlük, hol barátkozni próbál... Általában közbeavatkozom, mert nem szeretném, ha összekapnának. Szerencsére nincs sok macska a közelben, de amúgy velük, meg a többi állattal is jól kijövök személy szerint.
Kissé megnyugtat, hogy még van időm. Amúgy is tudom, de jó hallani. Valami azért azt súgja, hogy rohadt gyorsan elrepül majd ez a pár év... És kár, hogy döntenem kell majd. Lehet, hogy a szüleimhez hasonlóan valami botanikusnak kellene állnom, de az túl nyugis meló, nekik is ott a vendéglátás mellé, amiben pöröghetnek. Inkább egy megszállottnak, de mégis hobbi szinten űző valakinek gondolnám magam, ha növényekről és bájitalokról van szó. Előbb-utóbb kell majd az adrenalin is.
- Sok sikert a terveidhez, szerintem eddig jók az esélyeid. Ilyen jegyekkel, na meg a jelvénnyel... Biztos szívesen látnak majd, miután végeztél. Csak tanárként is maradj ilyen természet, ne játszd a szigorút, azt nem csípik, tudod - nevetek. - Még azt akartam egyébként kérdezni, hogy vannak-e szakkörök, vagy valamiféle klubok az órák mellett?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Azért véletlenül se szeretnék majd visszaélni a lány jóindulatával. Tényleg nem akarok a terhére lenni, ahogy hallom bőven akad neki jobb dolga is annál, hogy engem korrepetáljon. Inkább azért is szögeztem le az előbb, hogy valószínűleg nem jutok el odáig, hogy hozzá rohanjak tanulásügyileg. Nagyon remélem.
- Ez nem meglepő - mosolyom elégedettséget sugall, szinte pontosan erre a válaszra számítottam. Nem nagyon találkoztam még olyan mugliszületésű varázslóval, aki az ellenkezőjét mondta volna. Szimplán látványosabb, sokoldalúbb és izgalmasabb a mágia világa, még ha a másik oldal mellett olyan komoly fogalmak szólnak, mint az internet, robotika, klónozás, meg minden egyéb, amit tudományos magazinokban olvastam.
- Nincs velük bajom egyáltalán... Amennyire tudtam, megismertem azt a világot is. Van e-mail címem például, képzeld - árulom el neki büszkén, legalább olyan hangsúllyal, mint ahogy az újgazdagok dicsekednek a medencés házaikkal.
- Verseket írsz? Ejha! Publikusak? - pillantok rá kíváncsian. Párszor, amikor nagyon unatkoztam, én is ragadtam már papírt, pennát, hogy akkor én leszek az új Mazsuranics, ha nem Kamov reinkarnációja, de aztán még az utóbbit se tudtam sajnos felülmúlni, így mindegyik irományom összegyűrve végezte a kukában. Vagy csak nemes egyszerűséggel felgyújtottam őket, ezzel is gyakorolva a varázslást. Ha viszont a prefektuslány egyszer mégis megmutatná az irományait, én szívesen olvasnám anélkül, hogy leszólnám, vagy túlkritizálnám.
- Hát, igazából futni szoktam, meg erősítéseket végezni. Nem tudom, ez mennyire számít sportnak, szerintem az. Ja, amúgy tök jó, hogy a tanulás mellett ennyi mindenre jut időd.
Mert basszus, tényleg, még kviddicsezik is, és mellette iskolaelső volt... Hát nagyon kevés ilyen embert ismerek, aki ennyire úgymond multifunkcionális. Duplán megéri felírni a nevét!
Az Eridon körletére már nagyon kíváncsi vagyok. Remélem otthonosan fogom érezni magam, hiszen elég sok évet készülök ott lehúzni. Egy pillanatra összerezzenek. A kapott jelszó. Hm... Biztos abban a levélben volt a többi tudnivalóval.
- Akkor a jelszó nagyon titkos dolognak számít? Van azért, hogy átszöknek egyik házból a másikba? Mármint te tudod például a mi jelszavunkat? Mert...izé. Csak van valami módszer, hogy bekukkantson az ember ide-oda - vigyorodom el, majd kacsintok egyet a lányra. Remélem érti, hogy mit akarok tudni épp. Biztos ismer egy-két jól bevált trükköt. Nagyon menő dolog lehet illetékteleneknek belopakodnia más körletekbe... Amíg nem a tanári vagy az igazgatói szobáról van szó, addig szerintem belefér. Meg a lányszobákat se piszkálnám, nem kukkolni jöttem a suliba, ennyire azért tiszteletben tartom a gyengébbik nem privátszféráját.
Határozott, készséges, kedves, beszédes. Mi mást kívánhatnék még egy tájékoztatás alkalmával? Maximális az elégedettségem!
- Ezt jó hallani. Egyelőre nem tudom, hogy mit választok majd, már ha választok egyáltalán, de mindenképpen elgondolkodom a dolgon. Csak először beilleszkedek, megszokom az új helyet, és talán a következő tanévtől belevágok valamibe. Az amúgy meglep, hogy az aranyvérűeket hagyják ilyenekben klikkesedni.
Személy szerint nem vetem meg a muglikat, de ez már lejöhetett neki. Persze aranyvérűként van egyfajta öntudat bennem, és emiatt toleránsabb is vagyok a többi, esetleg radikálisabb aranyvérűvel szemben, na meg inkább azt vallom, hogy teljesen összekeverni a mugli és a varázsvilágot nagyon nem lenne jó ötlet, és mindig vigyázni kell, hogy milyen családokat vonunk be a mi világba, de évszázadok óta képesek vagyunk fennmaradni, szerintem jó ez a jelenlegi egyensúly. Erről azonban most nem szeretnék elmélkedni vele, mert hát valljuk be, elég fura indítás lenne.
- Nos, én azt hiszem elindulnék lepakolni, azt hiszem így már nem fogok eltévedni. Ha te is erre jössz, akkor még kísérhetsz egy darabig, de tényleg nagyon-nagyon köszönöm, hogy elmondtad a legfontosabb infókat. Aztán majd biztos találkozunk még a közeljövőben - intek a pálcámmal a cuccaim felé, hogy azok újból a levegőbe emelkedve kövessenek engem a körletem irányába. Hát, sok szerencsét nekem az itteni pályafutásomhoz...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Apáéktól megkaptam a heti élménybeszámolót. A hidegfront miatt ugyan idő előtt távoztak a turisták, de összességében sikeresen zártuk a szezont. Ez főleg azért jó, mert a szüleim legalább nem fognak annyit aggódni a galleonok miatt, lassan vissza tudják fizetni a kölcsönt, na meg a tanulmányaink miatt sem kell idegeskedniük. Még erősen napbarnított bőrrel tértem vissza a kastélyba, egy tartalmas nyári szünet után. Arra azonban nem számítottam, hogy rögtön az első napokban kapok egy baglyot Alíztól. Először azt hittem, hogy a bátyám üzent, így viszont elképzelni sem tudtam, hogy miért kereshetett fel már az első napokban. Talán a karkötő végre megtette a hatását? Elég sok ideje nála van már, úgyhogy szerintem elképzelhető. Otthon is hiányolták a karomról, és valóban furcsa volt úgy mozogni, hogy nincs rajtam. De hát úgy gondolom, hogy ennyit megér a jövőm, és még mindig jobb, mint előre pénzt adni valakinek.
Jó, és egyben furcsa is újra itt lenni a kastélyban. Elhatároztam, hogy jövőre mindenképpen össze kell spórolnom egy külföldi vakációra. A nyelvtanulásba is érdemes lenne belehúzni, főleg amíg még nem tanulunk annyira keményen. És ami azt illeti, ezt az országot is be kellene járnom valamennyire. A szobámban még lenne mit hova pakolnom, a tanév végén inkább elraktam mindent a bőröndöm mélyére, hiszen a bűbájok segítségével nem akkora teher hazavinni őket. Most viszont pakolhatok mindent vissza a helyére, a rendezgetéssel meg már meggyűlik a bajom, hisz idén jóval több személyes holmit hoztam magammal a tavalyinál. Ez lesz az első teljes tanévem a Bagolykőben. Egyelőre várom, hogy a többiek is megérkezzenek, főleg Adrián. Még mindig nagy mázlinak tartom, hogy szobatársak lettünk, de a többiek is jófejek.
A kissé meggyűrt levéllel a kezemben rohanok le a konyhába, ahová a találkozót írta. Nagyon izgulok, hogy mégis mi lehet a felkeresés oka. Ugye nem valami velem kapcsolatos rossz fog bekövetkezni? És miért a konyhában találkozunk? Talán így van esélye megmenteni. Vagy mi van, ha vele történt baj? Újabb bájitalra van szüksége? Aztán persze lehet, hogy csak félreértettem a szavait, és ez az egész nem lesz több egy egyszerű beszélgetésnél. Ezernyi kérdés kavarog a fejemben, ahogy erősen dobogó szívvel futok be a helyiségbe. Látom rajta, hogy valami komoly baj lehet. Napok óta nem aludhatott, valamin tuti őrlődik. De árulja már el végre, hogy mi ez az egész!
- Szia Alíz! Siettem, ahogy tudtam. Remélem nem várattalak meg - huppanok le egy székre, intve a manóknak, hogy egyelőre nem kérnék semmit. Ha izgulok, akkor általában egy falat sem megy le a torkomon, úgyhogy érthető, hogy nem merek enni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Mintha nem gondolta volna, hogy tényleg eljövök. Pedig sejthetné, hogy nem az a fajta fiú vagyok, aki elutasítana egy ilyen kérést. Pláne, ha egy prefektustól jön, akivel ugye nem érdemes szórakozni, de ez most a legkevesebb. A kezdettől fogva volt bennem egy érzés, hogy ezúttal egy komoly dologról lehet szó. Azt viszont nem tudtam, hogy hogyan jövök én a képbe. Még mindig a látomás a legerősebb gyanúm. Egyedül az adna bármiféle értelmes magyarázatot arra, hogy miért áll most előttem olyan meglepetten és frusztráltan Alíz, amivel engem is arra késztet, hogy mindenfajta mosolyt eltüntessek az arcomról, s inkább sápadtan hallgassam végre, hogy mit is szeretne mondani.
Valamelyest megnyugtat a hangja. Veszek egy mélyebb levegőt, mintha akarnék még valamit mondani, pedig inkább csak megkönnyebbült vagyok, hogy időben sikerült megérkeznem. Az is hamar világossá válik, hogy nem rólam, hanem róla lesz szó. Ez még mindig lehet a képességével kapcsolatos fejlemény. Vagy a múltkori bájital mellékhatása. Milyen közös vonatkozásunk van még? Más nem hiszem, hogy akadna... Nem tudom leplezni meglepettségem. Különös érzés fog el, hasonlít egy kicsit ahhoz, mint amikor megnyugszik az ember, s egyúttal egy kis boldogság is szökik belé. Halványan elpirulok szavaira. Rám? Nagyon jó érzés, hogy valaki megbízik bennem, és a segítségemet kéri. Ugyan nem én vagyok a kastély legérzékenyebb és legtapasztaltabb tanulója, de remélhetőleg fogok tudni neki segíteni. Ha más nem, nagyokat bólogatok a szavaira, és akkor én leszek az ő első számú lelki szemetesládája.
Idegességemben a konyhapultra helyezem a tenyerem, ujjaimmal pedig dobolni kezdek a felületen. Annyira furdal már a kíváncsiság a sztorival kapcsolatban, hogy le se veszem a szemem a lányról, még nyelni is elfelejtek. Kizárok minden gondolatot, és próbálom teljesen beleélni magam a helyzetébe, így nagyon személyesnek tűnik minden, amit elmond. Sokszor nehéz visszafognom magam, hogy ne hatódjak meg, párszor még így is libabőrös leszek. Ugyanakkor tény, hogy elég gyorsan zúdítja rám a múltját. Ez mondjuk nem feltétlenül hátrány, hiszen nem lehet egyszerű hatásosan összefoglalni az élettörténetét, és ahogy érzékelem, egész jól besűrítette a lényeget. Egyértelmű és világos. Vagyis nem, tele van logikátlan helyzetekkel. Számomra legalábbis elképzelhetetlen, hogy ez a valóság. Árvaház, mostohaanya. Összeállt a kép, a mostani és az előző beszélgetésekből. Milyen anya az ilyen? Miért nem kereste fel korábban? Legalább annyira tanácstalan vagyok, mint ő. De hát mit is mondhatnék neki? Hiszen az én szüleim teljesen okésak, de ha erről kezdek el mesélni, csak még inkább elszomoríthatom.
- Ez... elég durva - nyikkanok meg döbbenten, egy hosszabb szünet után. Egy ideig fojtogató csendben hallgattam, most itt az ideje kibukni a gondolatoknak. - Basszus, nem is tudom, hogy mit mondhatnék. Nagyon rossz lehet, fú - rázom meg a fejem az értetlenségtől. - Köszönöm, hogy elmondod, és szerintem is irtó nehéz lehet, de talán mégiscsak érdemes lenne találkoznod az igazi anyáddal. Gondolj bele, mennyire nem tudod lezárni magadban ezeket a dolgokat, és ha elhalasztod ezt a lehetőséget, akkor később örökké furdalni fog a kíváncsiság. Ő már valószínűleg soha nem lesz olyan ember, akire az anyádként tekinthetsz, de talán többet megtudhatsz a családodról, ha beszélsz vele. Talán túlságosan gyenge volt ahhoz, hogy az apád élete alatt lépjen. Ez neki is legalább annyira fájhat, mint neked.
Kissé kellemetlenül érzem magam, hogy ennyire belefolyok. Nem szeretném konkrétan megmondani, hogy mit csináljon, de részemről így cselekednék. És hát azért az anyját se védeném feltétlenül. Jaj...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

- Jaj, ugyan! Érthető, hogy ki vagy borulva - vágom rá tiltakozásul a bocsánatkérésre, majd nyugodt hangon folytatom. - Semmi baj. Jobb, ha kiadod magadból.
Legalább elfárad és jól fog tudni aludni. Tapasztalat. Szerencsére nehezemre esik felidézni a legutóbbi alkalmat, amikor végig kellett zokognom egy éjszakát, de volt már, hogy tocsogott a könnycseppekben a kispárnám. Hát, igen, még a fiúk is tudnak sírni, főleg ha olyan váratlan dolog éri őket, amit eddig elképzelni se mertek. Merlinnek hála azonban egyre jobban kezelem az ilyesmit.
Azt viszont nem, ha sírnak előttem. Nagyon rossz látni, ahogy Alíz másodjára is elérzékenyül. A padlóra meredt tekintettel várom meg, amíg egy kicsit összeszedi magát, nem szeretném, ha a leggyengébb pillanataiban úgy érezné, mintha bámulnám. Igencsak zavarba tudok jönni mások sírásától, olykor még az is megesik, hogy elnevetem magam kínomban, ami nagyon ciki, mert az emberek teljesen félreértik és udvariatlanságnak titulálják. Jelenleg se tudom, hogy mi lenne jó megoldás. Menjek oda, öleljem meg, vagy kotorjak elő neki egy csomag zsebkendőt a zsebemből? Nem, azt már megint előbb oldja meg, mint én... Egyszerűen nem vagyok jó a vigasztalásokban.
Egy kissé azért elmosolyodom, amikor a szemceruzára terelődik a szó. Ez legalábbis már annak a jele, hogy túljutott azon a bizonyos mélyponton. A fiúknak sokkal egyszerűbb dolga van. Bármikor sírhatunk, nálunk nem visszatartó erő a smink. És annyiból azért jó volt, hogy kiderült, mégsem vízálló.
- Nem tudsz átlépni a múltadon, de megtanulhatsz együtt élni vele. Ehhez azonban az kell, hogy végleg elvarródjanak a szálak. De persze nem akarok okoskodni - vonom meg a vállaimat, majd egy üvegpohárért nyúlok, és amíg Alíz válaszát hallgatom, töltök magamnak ásványvizet.
- Erősnek kell majd lenned, de menni fog! - bátorítom mosolyogva. - Hagyj magatoknak időt, és ne engedd hirtelen túl közel magadhoz.
Egyre jobban megértem, hogy mit miért mondott az előző találkozásaink alkalmával. Végtelenül sajnálom, hogy így alakultak anno a dolgai, de sajnos tehetetlennek érzem magam.
- Gondolj arra, hogy mostanra minden jobbra fordult, és talán ez a levél is a folyamat része. Ha szólsz Timinek, akkor ő is segíthet feldolgozni a történteket, ha viszont mégsem engedné, titokban bármikor találkozhatsz vele a tudta nélkül, hiszen az anyád boszorkány, nem? És lehet, hogy mindent meg fog magyarázni.
Felállok a széktől és lassan sétálgatni kezdek a helyiségben, a gondolkodás mellékhatásaként. Még magam is meglepődök, hogy milyen jó ötleteim támadnak.
- Apád... talán haragudott rád amiatt, mert anyád apja bekavart. Nem lehet könnyű kviblinek lenni, aztán rajtad vezette le. De vele már nem beszélhetünk. És.. azért szerintem sokkal jobb, hogy megtudtad az igazságot - jelentem ki határozottan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Meg tudom érteni. Ez egy tényleg nagyon bonyolult történés most az életében, amire nem árt, ha kellően felkészül, még mielőtt meghozná a végleges döntést. Engem is nagyon érdekelne, hogy kik a valódi szüleim, ha nem ismerném őket. És gondolom úgy van vele, hogy bármennyire is haragszik, hiába hallhatott, illetve feltételezhetett róla csak rosszakat, azért mégiscsak azt kívánja, hogy találkozzanak egyszer. A lelke mélyén mindig is ott lehetett ez benne, ahogy végül utalt rá.
Rám számíthat. Szívesen mellette állok ebben a nehéz helyzetben, ha igényli. Gondolom minél több ismerősével meg szeretné vitatni ezt a témát, hogy megnyugodjon belül, meg hogy a végén jól tudjon dönteni. Nem szeretnék visszaélni a bizalmával, ezért természetesen senkinek nem adom tovább az elmondottakat, illetve továbbra is azt próbálom vele éreztetni, hogy egyáltalán nem volt ciki a részéről az érzéseinek nyílt felvállalása. Jobb is, ha kimutatja ilyenkor ezeket, nem pedig elnyomja magában, mert akkor talán ő se tudná, hogy pontosan hogyan esik ez neki.
- Ez a beszéd! - bátorítom tovább, majd elmosolyodom. - Lehet, hogy híresek voltatok. Nekem a magyar családnevek sajnos nem sokat mondanak. Meg persze az is lehet, hogy a képességedről is többet megtudhatnál, nem?
Gondoljunk csak bele... Az ilyen fajta adottságoknak nyoma kell legyen a családfán. Szerintem nagy könnyebbség lehetne számára, ha tudná, hogy a felmenői hogyan bontakoztatták ki tehetségüket, illetve mire mentek vele később. Az én családomban is előfordult már, hogy valaki különleges képességgel rendelkezett, bár ebből egyelőre úgy tűnik, nem örököltem semmit, de talán majd az utódok, vagy ha ők sem, akkor oldalágon bukkan fel a mutáció.
- Hallgass a megérzéseidre. Vajon miért csak most keresett fel? Lehet, hogy akar valamit? - húzom el a szám, kissé megijedve. Alíznak valószínűleg nincs felhalmozott vagyona, bár... - Az ugye kizárt, hogy apád részéről örököltél volna?
Megborzongok a gondolattól, hogy esetleg a hirtelen felbukkanó anya hátterében remélt anyagi javak húzódnak. Remélem hamar el tudjuk vetni ezt az ötletet.
- Végül is, felnőtt vagy már - vonogatom meg a vállam, elmosolyodva Alíz önállóságán és talpraesettségén. - Gyűlöl, vagy féltékeny volt, már mindegy. De talán anyád meg tudja adni apád élő rokonainak elérhetőségét. Ott is elkezdhetsz kutakodni, és több mindent megtudhatsz. Vagy felbérelsz egy családfakutatót. A Liliomfayból már el lehet indulni.