Lora - Konyhatündérek, avagy „Egy rántottát csak meg tudsz csinálni”
Ez csak természetes, hogy Lili is a többiekkel battyog a konyha irányába. Tetszik neki ez a nap. Hiába a kialvatlanság, izgalmas, hogy végre nem az van, hogy felkel, megreggelizik, töm egy-két sütit a zsebébe, aztán irány a tanulás. Hamarabb kelt - mivel nem is aludt igazán -, így a többi korán kelő diákkal tud sütni valami reggelifélét. Mosolyogva konstatálja, hogy minden a legnagyobb rendben lesz, pedig azt sem tudja még mindig, hogyan megy ez a varázslósdi. Lora úgy magasodik a többiek fölé, mint egy igazi kellemes megjelenésű diktátor. Ha létezne ilyen, akkor biztos ő lenne az, akinek szobrot állítanak, s azt le sem döntik soha. Erős jellem. Ez kifejezetten izgatja Lili fantáziáját.
- Pálcát? Ez... - háborodik fel, de nem fejezi be a mondatot, mivel Lora a tekintetével belefojtja a szót a pálcáért kiáltó diáktársukba. Erre Liliróza csupán elégedetten biccent, és karba tett kézzel ácsorog tovább, miközben figyeli a többi új kis manót. Olajat melegíteni sem tudnak, a hagyma már kettő gyereket is megsiratott, s arról már ne is beszéljünk, hogy egy kenyeret nem tudnak megpirítani.
- Engedj oda - mondja egyik háztársának, akinek vet egy pillantást a jelvényére, majd ő maga a vállára dobja talárját, és folytatja a hagyma feldarabolását. Nem mondhatom, hogy ő nem könnyezik, de nincsen egy szava sem. Néha szipog egyet-kettőt. De neki a hagyma alapkövetelmény a rántotta alá. Aztán hangosan felnevet, amikor megint szerencsétlenkedik az egyik korabeli lány.
- Nem kérdéses, hogy egyszer kövér gyerekeink lesznek - kacag fel, ahogyan Lorára tekint. Eléggé tehetséges kis szakácsoknak bizonyulnak. Ez nem sok mindenkiről mondható el a konyhában. - Hogyan tovább? Hagyma jöhet neked is? - törli le a könnyeit, miközben újdonsült barátjára emeli tekintetét.
- Pálcát? Ez... - háborodik fel, de nem fejezi be a mondatot, mivel Lora a tekintetével belefojtja a szót a pálcáért kiáltó diáktársukba. Erre Liliróza csupán elégedetten biccent, és karba tett kézzel ácsorog tovább, miközben figyeli a többi új kis manót. Olajat melegíteni sem tudnak, a hagyma már kettő gyereket is megsiratott, s arról már ne is beszéljünk, hogy egy kenyeret nem tudnak megpirítani.
- Engedj oda - mondja egyik háztársának, akinek vet egy pillantást a jelvényére, majd ő maga a vállára dobja talárját, és folytatja a hagyma feldarabolását. Nem mondhatom, hogy ő nem könnyezik, de nincsen egy szava sem. Néha szipog egyet-kettőt. De neki a hagyma alapkövetelmény a rántotta alá. Aztán hangosan felnevet, amikor megint szerencsétlenkedik az egyik korabeli lány.
- Nem kérdéses, hogy egyszer kövér gyerekeink lesznek - kacag fel, ahogyan Lorára tekint. Eléggé tehetséges kis szakácsoknak bizonyulnak. Ez nem sok mindenkiről mondható el a konyhában. - Hogyan tovább? Hagyma jöhet neked is? - törli le a könnyeit, miközben újdonsült barátjára emeli tekintetét.