Ári  körbe körbe járkált a tágas csarnokban mint egy elveszett gyerek ,mondjuk ez most igaz volt rá tényleg elveszett. Nem tudta hogy az iskola melyen részén volt. Szerencséjére egy prefektus épenn őt kereste aki be is mutatkozott.Majd szépen Áron is bemutatkozott a illemet betartva.
-Szép napot kívánok köszönöm hogy tetszik segíteni.
-mondta egy apró mosollyal Ári.
Igen a nevem Hoffman Áron. Örülök, hogy megismerhetem. -nem is akart többet mondani Ári amugy sem volt az a beszédes alkat.Nagy szemeivel a Viktóriára nézett mint csibe a tyúkra és várta a következő feladatott miközben nehéz csomagját kezében próbálta tartani.