Emily

Nagyban sétálok a bejárati csarnokban, a húgomra várva. Megbeszéltük, hogy találkozunk, mert amióta itt van talán egyszer kétszer láttam csak, de akkor sem volt időm rá beszélni vele, amit nagyon sajnálok.
Az tény, hogy nagyon jóban vagyok vele, sőt valamikor sokkal jobban eltudok vele beszélgetni, mint a barátnőimmel. Talán ő a legmeghatározóbb személy is az életemben.
Már egy két perce biztos, hogy föl-alá járkálok, amikor a lépcsőn feltűnt Emily. Szőke haja úgy lebegett utána, mintha csak egy álomba csöppentünk volna. Habár a haja most nem teljesen szőke, mert a haja vége be van fújva rózsaszín festékkel, de ettől függetlenül nagyon szép.
Mikor odaért hozzám beleugrott az ölembe, szó szerint. Csak öleltem és öleltem, mert már nagyon hiányzott nekem.
- Szia!- köszöntem neki széles mosollyal az arcomon.
Elengedtem, és ő egy lépést hátrébb lépett.
- Hogy vagy?- kérdezte.- Már rég láttalak. Tudod nagyon fura, hogy te a rellonba kerültél én meg az eridonba.
Még egyszer megölelt, és körülbelül öt percig úgy is voltunk.

Emily

- Hát oké, nekem teljesen mindegy.- mondtam, mire egy hálálkodó pillantást vetett rám.
Nem tudom, hogy mire gondolhatott, de ha neki ez így jó, akkor nekem is. Szerintem az az egy év amíg még nem volt itt egy kicsit lazított a közöttünk levő szoros köteléken. Nem azt mondom, hogy már nem vagyunk jóban, de szerintem mostanában félti előlem a titkait.
- Szerintem inkább beszéljünk rólad- zökkentett ki a gondolkodásból.
Most erre mégis mit mondjak? Szinte még én magam sem tudom, hogy mi történt velem az elmúlt tanévben. Jó, igaz csak félév volt de akkor is.
- Szóval, félévkor érkeztem, nem sok mindenkit ismertem. Aztán találkoztam egy gyerekkel, aki akkor negyedikes volt, tök jóba lettünk meg minden, szerintem ezt lehet nevezni barátságnak. azóta is beszélünk. Aztán igazából még nagyon sok segítőkész emberrel összefutottam, mind nagyon kedvesek voltak és nagyon sokat segítettek a beilleszkedésben meg a további teendőkben. Az évet sikeresen zártam, azt hiszem csak egy V-t kaptam, a többi az mind K lett.
A húgom az egészet nagy figyelemmel hallgatta végig. Már ez is nagyon jól esett nekem. Tulajdonképpen nagyon hiányzott már a társasága. Vele őszintén tudok beszélni, nem mintha a barátaimmal nem tudnék, de a testvér azért mégis más.