![](http://www.kepfeltoltes.hu/160328/Colos_www.kepfeltoltes.hu_.png)
Odakint verőfényesen sütött a nap, ehhez képest az épületben kellemes hűvös uralkodott. A kezem teljesen libabőrös lett, ahogy beléptem. Félig a hirtelen hőmérséklet-változás miatt, félig pedig az izgatottságtól. Már alig vártam ezt a pillanatot, évek óta küzdöttem érte. Szemem körbejárt minden egyes kis zugot, és próbáltam minél többet magamba szívni belőle. Az illatokat, a színeket, mindent. Nem akartam egy pillanatról sem lemaradni.
Ránéztem Kolosra, aki szintén a terepet mérte fel. Más nem láthatta, de én igen, hogy nagyon is örült annak, hogy eljöttünk.
- Tudod jól, hogy mit fogok tenni. Mindent. - mondtam, és arcomra bugyuta mosoly ült ki. Alsó ajkamat beharaptam az izgatottságtól. - Már most érzem, hogy imádni fogok itt lakni. - néztem újra körül már kevésbé mohón. A bagoly, amit a kalitkában hoztam, hirtelen felvijjogott, mire odakaptam a fejem. - Neki is tetszik a hely - léptem oda, és ujjamat bedugva a nyíláson simogattam meg az állat fejét. - Sajnálom, hogy Szaffit nem hozhattad el, tudom mennyire szereted azt a dögöt - nézett testvérére a lány.
Felegyenesedtem, és sóhajtottam egyet. Azt mondták, hogy itt fog ránk várni valaki, de én nem láttam senkit. Lehet, hogy elfelejtette, én pedig túl izgatott voltam hozzá, hogy megvárjam.
- Mond csak, te tudod merre vannak a klubházak? - kérdeztem - Csak mert gondolom oda kéne mennünk. - jegyeztem meg vállt vonva. Közben az is átfutott az agyamban, hogy lehet, hogy az a valaki azért nem jött el, mert azt gondolta, hogy Tányáéknak nem kell segítség, hiszen kiskoruk óta járnak ide, hogy levizsgázzanak. Csakhogy az az évi egy-két alkalom a tanteremig és vissza, nem volt elegendő tudás semmihez.