Aileen Aurora
Ahogy hallgattam Aurora szavait arról, hogy mikor fogom megtanulni ezt a varázslatot, nem is figyeltem arra, talán épp a hóesés miatt, hogy végre elértük a kastélyt. Alig kétnyújtásnyira volt, de mégis még olyan 50 méter választott el minket a hatalmas kétszárnyú ajtó védelmétől.
Aurora kinyújtotta a karját, amikor jelezte, hogy megérkeztünk. Ezt olyan kecsesen és természetesen tette, mintha az otthonába invitált volna meg. Úgy éreztem magam ebben a pillanatban, mintha hazatértem volna egy hosszú útról és az eddig még nem látott kedves nővérem invitálna be a házunkba.
Ennek a gondolata mosolygásra késztetett. Nagyon jó érzés volt.
- Hát akkor siessünk. Felelem kissé átfagyva.
- Már úgyis vacognak a fogaim. Rámosolyogtam kísérőmre, majd mint aki nem vár nógatásra nagy léptekkel, na és persze bátran megindultam. Majd hátrafordultam, hogy leellenőrizzem, a ládámmal együtt követ-e Auróra.
- Elfelejtettem mondani, hogy a baglyom is benn van a ládában kalitkástól, mert féltem, hogy megfázik. Most meg attól, nehogy megfulladjon. Ezen az elmés tréfámon elmosolyodtam. Pedig nem vicceltem. Apámtól kapott baglyom tényleg ott lapul a láda egyik szegletében.
Ahogy beléptünk a kétszárnyú kapun hirtelen meleg levegő áradt felénk. Gyönyörű látvány tárult a szemem elé. Nem is csoda, hogy lecövekeltem a teremben, ahova érkeztünk. Hát ez az a híres bejárati csarnok? Vajon mit mesél erről nekem majd Aurora?