Ha most megtudnám magam figyelni kívülről, valószínű, úgy látnám magam, mint egy szőlőfürt, amin a csomagok a szőlőszemek. Márpedig ha ez így van, akkor én egy jól megrakott szőlőfürt vagyok, mert az izmaim már pattanásig feszülnek. Ha akárcsak egy pillanatnál is tovább kellene tartanom a nagy zöld táskát a vállamon, valószínű, hogy a jobb karom a vállamtól indulva elszürkülne, és mint egy szobor kecses karja, szomorúan, de annál gyorsabban zuhanna a földre. Ahogy ez lepereg lelki szemeim előtt, átsuhan a gondolat az agyamon, hogy talán még meg is könnyebbülnék. Erre a gondolatra gyorsan le is rakom a lépcsőre a táskát, és szépen lassan lefejtem magamról a többi kis csomagot is. Döbbenet, mennyivel könnyebbnek érzi magát az ember ennyi többletsúly ledobása után. A vonaton egészen elmacskásodtam, így még gyűröttebbnek érzem magam, ami nem segít komfortfokozatom emelésén. Ahogy idefele jöttem, a cipőm mintha egyre hangosabban koppant volna a padlón, minden egyes lépésemnél. Hol a szívem kalimpált egyre gyorsabban, hangosabban, majd a cipőm annyira hangos lett, hogy eltompította szívem dobogását. Nem tudom, hogy a fáradságtól és a gyaloglástól vert e ilyen hangosan és gyorsan, van mástól. Most, hogy megpihentem, a gyomrom hangos sírása vette át az irányt. Az igazat megvallva nem nagyon csomagoltam magamnak semmi ételt, és ki is merültem az utazással, költözködéssel járó herce-hurcától. Nem tudom, hogy most mit kellene éreznem. Talán nem kellett volna Zsanival olyan csúnyán beszélnem, és...talán az ajtó rácsapás sem volt a lehető legjobb megoldás a konfliktusunk kezelésére. Lehet, küldenem kellene neki egy bocsánatkérő levelet. Sokszor vágok a testvérem fejéhez olyan dolgokat, amiket át sem gondolok. Kettőnk testvéri kapcsolata valamiért sokkal kuszább, szövevényesebb, mint más ikerpároknál. Azt hiszem...talán. Nem tudom, miért érzek vele kapcsolatban sokszor dühöt. Olyan dühöt, ami nem enged tisztán látni. Egyszr csak jön az érzés, a lila köd, és én viharzok, rombolok, mint egy hurrikán, aki rossz helyre téved. Lehet egy hurrikán egyáltalán jó helyen? Vagy ő csak útban van, akár merre jár is?
-Uhhh.
Ajkamat csak ennyi hagyja el, és én lehuppanok a legközelebbi lépcsőfokra . Táskám mélyére nyúlok, hátha hoztam magammal legalább vizet, de csak egy almát találok. Gyomrom az almára is hevesen bólogat, szinte már az alma után kap, én pedig nem ellenkezem vele. Így hát első vacsorám a lépcsőn egy egész darab alma, Krémek krémje, á la Edgard?
-Uhhh.
Ajkamat csak ennyi hagyja el, és én lehuppanok a legközelebbi lépcsőfokra . Táskám mélyére nyúlok, hátha hoztam magammal legalább vizet, de csak egy almát találok. Gyomrom az almára is hevesen bólogat, szinte már az alma után kap, én pedig nem ellenkezem vele. Így hát első vacsorám a lépcsőn egy egész darab alma, Krémek krémje, á la Edgard?