Renée a mai délelőttöt némi Bűvös Bizsere nyammogásával üti el. Előbb csak a klubhelyiségben. Majd a szertár limlomjai között ücsörögve. Folytatva a kalicka hangszereit piszkálgatva. A folyosói portrékat is kínálgatja, de egyik se nagyon akarna bizserézni. Általában vállrándítással intézi el a helyzetet. Pedig nem is hányás ízű drazsét akart rájuk tukmálni; nem baj, így több marad neki. Az erőnlét termében egy rúdról fejjel lefelé lógva is csak az édességet majszolja, miközben feje egyre inkább lilás színt ölt, és az ott tartózkodók egyre furcsábban tekintgetnek rá. Végül mikor már elkezd teljesen szédülni, akkor egy ügyes mozdulattal kiakasztja a lábfejét a rúdból és a földre ugrik. Megtántorodik kicsit, mivel a testében levő vér nagyrésze még a fejében kering, de gyorsan összeszedi magát és továbbsétál.
Nem igazán tudja, hogy merre mehetne még. Sok helyen megfordult már a kastélyben, lassan nem tudja eldönteni hova menjen most. Céltalan keringése átvezet a bejárati csarnokon, ahol egy bőröndöm ücsörgő lánykát talál, eléggé kétségbeesett és szomorú tekintettel az arcán. Töki érdeklődő kifejezéssel a saját képén odalépdel hozzá és egy kis maréknyi Bűvös Bizserét tuszkol a szájába.
- Kicsi vagy és tudatlan? - kérdezi tőle a legnagyobb jóindulattal a hangjában. Nem szánta sértésnek a kérdését, egyszerűen csak arra céloz, hogy olyan elsős-e, aki még nem tudja merre kell mennie.
Nem igazán tudja, hogy merre mehetne még. Sok helyen megfordult már a kastélyben, lassan nem tudja eldönteni hova menjen most. Céltalan keringése átvezet a bejárati csarnokon, ahol egy bőröndöm ücsörgő lánykát talál, eléggé kétségbeesett és szomorú tekintettel az arcán. Töki érdeklődő kifejezéssel a saját képén odalépdel hozzá és egy kis maréknyi Bűvös Bizserét tuszkol a szájába.
- Kicsi vagy és tudatlan? - kérdezi tőle a legnagyobb jóindulattal a hangjában. Nem szánta sértésnek a kérdését, egyszerűen csak arra céloz, hogy olyan elsős-e, aki még nem tudja merre kell mennie.