Először képen röhögte a tanerőt, aki az irodájába hívatta, asztalra rakott lábakkal, rágót csócsálva hallgatta a példabeszédek huszonháromezredik fejezetét, és csak egy vigyor kúszott a szájára, oda sem nézett, csak malmozott és várta, hogy végre mehessen. De mikor szembesítették azzal, hogy a viselkedése tarthatatlan, és az intézmény nem tolerálja az ilyen szervezett bulikat, mely során még kárt is okoznak, arra azért már morcosan nézett oda. Már csak emiatt is hiányzott neki Amerika, ott nem voltak ilyen erkölcscsőszök. Itt viszont büntetést szabtak ki rá, amit először el sem akart fogadni, de miután szóba került, hogy az apjának is üzennek, úgy Mikes kénytelen volt összepréselt ajkakkal fogadni az ítéletet.
Másnap megkapta a baglyot, hogy hová és mikorra kell mennie, s nagyjából mennyi időt kell a büntetőmunkával töltenie, ami egyébként konyhai munkálatokból áll majd. Mindössze ennyit tartalmazott a levél, mást nem. Mikesnek meg nagyon nem akaródzott lemászni a konyhába, sőt, büntetőmunkát sem akart csinálni, de mivel továbbra is tartott attól, hogy az apja fülébe jut a botrány híre, összekapta magát, s végül némi késéssel, de megjelent a konyha ajtajában.
Látta odabent a sürgő-forgó manókat, ahogyan a neki háttal ülő lány barna üstöke is felcsillant. Ahhoz pedig jött a már jól ismert hang, és jól ismert ridegség. - Ennyire ne vedd komolyan a szereped, Mami - szólt oda, mintha már el is feledte volna azt, hogy a lány korábban megmentette a seggét. Akkor egy szót sem tudott kipréselni magából, most viszont visszatért belé az élet, beljebb lépdelve megkerülte a széket, s háttal a konyhapultnak dőlve, tenyereivel annak szélére támaszkodva, keresztezett lábakkal kémlelte a hajcsárnőt.
- Harcicica bőrszerkó nélkül? - kíváncsian vonta fel szemöldökeit, aztán látványosan körbenézett. - Szerintem vésd be a könyvedbe vagy tudom is hova szoktátok, hogy megcsináltam amit kellett, és mehetünk haza - még rá is mosolygott Ruera, ami ritkaságnak számított.
Másnap megkapta a baglyot, hogy hová és mikorra kell mennie, s nagyjából mennyi időt kell a büntetőmunkával töltenie, ami egyébként konyhai munkálatokból áll majd. Mindössze ennyit tartalmazott a levél, mást nem. Mikesnek meg nagyon nem akaródzott lemászni a konyhába, sőt, büntetőmunkát sem akart csinálni, de mivel továbbra is tartott attól, hogy az apja fülébe jut a botrány híre, összekapta magát, s végül némi késéssel, de megjelent a konyha ajtajában.
Látta odabent a sürgő-forgó manókat, ahogyan a neki háttal ülő lány barna üstöke is felcsillant. Ahhoz pedig jött a már jól ismert hang, és jól ismert ridegség. - Ennyire ne vedd komolyan a szereped, Mami - szólt oda, mintha már el is feledte volna azt, hogy a lány korábban megmentette a seggét. Akkor egy szót sem tudott kipréselni magából, most viszont visszatért belé az élet, beljebb lépdelve megkerülte a széket, s háttal a konyhapultnak dőlve, tenyereivel annak szélére támaszkodva, keresztezett lábakkal kémlelte a hajcsárnőt.
- Harcicica bőrszerkó nélkül? - kíváncsian vonta fel szemöldökeit, aztán látványosan körbenézett. - Szerintem vésd be a könyvedbe vagy tudom is hova szoktátok, hogy megcsináltam amit kellett, és mehetünk haza - még rá is mosolygott Ruera, ami ritkaságnak számított.