(NRT) Hajnal Hella
Zsebre tett kézzel, vidáman fütyörészve sétálgató fiúalak jelenik meg a folyosó egyik elhagyatott részében. Ritka, hogy ez a srác egy olyan helyen közlekedik, ahol nem jár senki sem. De a kivétel erősíti a szabályt… vagy mi is ez a klisé, amivel bombázni szokták a modern világ Paulo Coelho-i. Miksa fiam nem az a típus, aki egyedül szereti sajnálni magát egy sarokban, miközben hegedűszólót játszik a csuklójában meghúzódó ereken. Ő inkább az a fajta, aki sok ember között érzi jól magát, mindenkihez van egy jó szava, és az sem áll távol tőle, hogy a másikhoz érjen, belemásszon az aurájába. Kicsit idegesítő, bevallom férfiasan, őszintén. No, de ott tartottunk, hogy a Konyha irányába lépked, miközben a „Heat of the Moment” című, ősrégi „Asia” számot fütyüli. A ’70-es és ’80-as évek mugli rockzenéje a legjobb dolog az egész világon. Talán még a LEGO figuráinál is jobban szereti. Honnan ez a mugli imádat? Majd elmesélem.
- Kaja. – motyogja és egy nagyot szippant fitos orrával a levegőbe. Elmosolyodik. Enni mindenki szeret. Aki azt mondja, hogy nem, az egyszerűen hazudik. Nincs mese. Pinocchio mind, egytől egyig. Ezen agyalgatva lép be a helyiségbe, ahol fel s alá szaladgálnak a manók. Nem tűnnek jókedvűnek. Valamivel fel kellene őket dobni, de mégis mi legyen az? Odalopakodik a hűtőszekrényhez, magához kap egy habszifont, majd annak tartalmából szakállt formálva lép oda a legingerültebbnek tűnő manóhoz.
- Nem látom, hogy dolgoznál, kispajtás. Lassan itt a karácsony, és ti meg csak henyéltek. Különben is, hogy’ néz ki az a kalács, fiam? – mondja végig egy levegővétel nélkül, mély, Télapóra hasonlító, mély hangon. Amit a fiú nem tud, az nem más, mint a tény, hogy fél órával ezelőtt igencsak felbosszantotta őket az egyik Rellonos fiú, aki kiskirály módjára evett bele mindenbe, ami a konyhán megtalálható volt. És nagyon nem szeretik, amikor a Mikulás kis manóiként tekintenek rájuk. „Adok én neked Télapó kis manóját, barátocskám” jelmondattal fordult Miksa felé az összes lény. Az egyik el is kapta a fiú bokáját, míg másik kettő a hátára ugrott, és a haját kezdi tépni.
- Hé, hé, hé! Kellene nektek egy kis Xanax, srácok. Eléééég… - kiabálja, majd nagy nehezen levakarja a manókat, egyenesen a gyümölcsraktár irányába szalad, miközben a hab olvadni kezd arcáról, szmötyi módon folyni kezd az arcáról. Az egyik kis aranyos el is csúszik rajta, a mögötte futók rá esnek, így a kicsi a rakás a’la manók sikeres műveletnek bizonyul, amin Miksa úgy elkezd nevetni, hogy a könnye is kicsordult. Nem is kell mondanom, hogy ez csupán olaj volt a tűzre. Az egyik kisméretű konyhai dolgozó sipítozva kezd el rohanni a fiú irányába, aki csak becsapja maga előtt az ajtót, és bereteszeli.
Mélyet sóhajtva vesz elő egy pergament, megír egy levelet, és az ablakon keresztül, baglya segítségével el is küldi a segélyhívót.
- Kaja. – motyogja és egy nagyot szippant fitos orrával a levegőbe. Elmosolyodik. Enni mindenki szeret. Aki azt mondja, hogy nem, az egyszerűen hazudik. Nincs mese. Pinocchio mind, egytől egyig. Ezen agyalgatva lép be a helyiségbe, ahol fel s alá szaladgálnak a manók. Nem tűnnek jókedvűnek. Valamivel fel kellene őket dobni, de mégis mi legyen az? Odalopakodik a hűtőszekrényhez, magához kap egy habszifont, majd annak tartalmából szakállt formálva lép oda a legingerültebbnek tűnő manóhoz.
- Nem látom, hogy dolgoznál, kispajtás. Lassan itt a karácsony, és ti meg csak henyéltek. Különben is, hogy’ néz ki az a kalács, fiam? – mondja végig egy levegővétel nélkül, mély, Télapóra hasonlító, mély hangon. Amit a fiú nem tud, az nem más, mint a tény, hogy fél órával ezelőtt igencsak felbosszantotta őket az egyik Rellonos fiú, aki kiskirály módjára evett bele mindenbe, ami a konyhán megtalálható volt. És nagyon nem szeretik, amikor a Mikulás kis manóiként tekintenek rájuk. „Adok én neked Télapó kis manóját, barátocskám” jelmondattal fordult Miksa felé az összes lény. Az egyik el is kapta a fiú bokáját, míg másik kettő a hátára ugrott, és a haját kezdi tépni.
- Hé, hé, hé! Kellene nektek egy kis Xanax, srácok. Eléééég… - kiabálja, majd nagy nehezen levakarja a manókat, egyenesen a gyümölcsraktár irányába szalad, miközben a hab olvadni kezd arcáról, szmötyi módon folyni kezd az arcáról. Az egyik kis aranyos el is csúszik rajta, a mögötte futók rá esnek, így a kicsi a rakás a’la manók sikeres műveletnek bizonyul, amin Miksa úgy elkezd nevetni, hogy a könnye is kicsordult. Nem is kell mondanom, hogy ez csupán olaj volt a tűzre. Az egyik kisméretű konyhai dolgozó sipítozva kezd el rohanni a fiú irányába, aki csak becsapja maga előtt az ajtót, és bereteszeli.
Mélyet sóhajtva vesz elő egy pergament, megír egy levelet, és az ablakon keresztül, baglya segítségével el is küldi a segélyhívót.