A mai napja eddig nagyon jól telt, és boldogan szökkdécselt a kastély falai között. Igaz, már nem kislány volt, de erre a gyerekes szokására mindig visszaszokott, mert ugyan megpróbált letenni e szokásáról, sosem sikerült. Pedig, ha foggal-körömmel próbálkozott volna, akkor sem lett volna hatása az erőlködésnek.
Ahogy, így szökkdécselt, és gondolatai csapongtak össze-vissza, látta, hogy a bejárati csarnokba került, ahol egy lány ácsorgott.
Hosszú, szőke haja a vállára omlott, és zöldes szeme csillogott hozzá. Hogy mi miatt, azt nem lehetett tudni, hisz' nem tanult, és nem is tanul okklumenciát, hogy ezt kiderítse. Valószínűleg izgatott volt, mert mindenki izgatott az első napján, de mégis. Jó dolog lehetne más fejével gondolkodni. Főleg, ha vizsgáztatják, akkor lenne a leghasznosabb. Mert, remélhetőleg valaki tudja a választ, és így ő is tudni fogja, mert úgy egyszerű lenne.
Végül, sikerült megállítania valahol a gondolatait, és köszönnie a lánynak.
- Szia! Új vagy? Gondolom igen. Az én teljes nevem Fazekas Lili Róza, de szólíts nyugodtan Lilinek, vagy Lilnek.- Ömlött belőle a szó, majd megállt egy kicsit, hogy a másik lány is szóhoz jusson.