Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Megcsináltam az összes leckémet, tulajdonképpen nem volt túl sok dolgom. Szerencsére jól is aludtam az éjjel, úgyhogy most kialvatlannak sem mondhattam magamat, ami igazán ritkán volt elmondható részemről mostanság.
Prefektusként megígértem az Eridonosoknak, hogy fogadni fogom az új tanulójukat, hiszen mindig is szívesen besegítetettem másoknak, amikor nagyon elfoglaltak voltak.
Szép, nyári időnk volt, nem volt túl meleg, de túl hideg sem, valahogy pont jó volt a hőmérséket. Ezt az időt szerettem a legjobban, úgyhogy ehhez az időjáráshoz öltöztem fel: egy farmer halásznadrág és egy rózsaszín top volt rajtam fekete balerina cipővel, a hajamat pedig lófarokba fogtam.
Nagyon vártam már az év végét, sokat tanultam, hogy jól sikerüljenek majd a vizsgáim, de ennek ellenére még mindig úgy éreztem, hogy nem tettem meg mindent a teljes siker érdekében. Mindig is maximalista voltam magammal szemben, ezért általánosságba véve a lehető legjobb eredményre törekedtem. Mindig is a szívemen viseltem az újoncok sorsát, így reméltem, hogy Andrej is jól fogja majd magát érezni a kastély falai között. Belegondoltam, hogy jövőre már ötödikes leszek, de tisztában voltam vele, hogy a jövőben tanárként fogok itt dolgozni, ha minden jól fog menni, valamint segíteni fogom azokat, akik hasonló dolgokon mentek keresztül, mint én. Nem tudtam, hogy Timi velem fog-e tartani vagy sem, de reméltem a legjobbakat, az pedig már tényleg az ő döntése volt, hogy mit fog kezdeni a jövőjével és azzal a tényezővel, hogy már sose térek haza.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Inkább bele sem gondoltam, hogy mi lesz, ha Timi visszautasítja majd az ajánlatomat, pedig legbelül arra is készültem, hogy sajnos simán megtörténhet majd ez az eshetőség is. Igazából nehezemre esett beszélnem vele erről, hiszen tudtam, hogy nem biztos, hogy egyezni fog a véleményünk, de reménykedtem benne, hogy mégiscsak velem tart. Persze élveztem a függetlenséget, de mégis hiányzott a véleménye, a jelenléte a mindennapokban, hiszen nagyon jól kijöttünk egymással, és sokszor kikértem a véleményét különböző dolgokkal kapcsolatban. Felkészültem rá, hogy esetleg nemet mond a kérésemre, de jobban örültem volna, ha mégis igent mond. Az álmaimmal már így is eleget harcoltam, emiatt pedig sokszor kialvatlanul keltem fel, pedig mindent bevetettem, amit a tanárom segítségül adott... Nagyon zavart, hogy nem igazán tudtam kontrollálni az álmaimat, de sajnos ez ellen nem volt mit tennem, pedig sokat gyakoroltam, hogy sikerüljön túllendítenem magam a zavaró álmokon. Sokszor kialvatlanul keltem fel, mivel nem sikerült túltennem magam a rémálmaimon, ennek pedig valóban meg lett a böjtje, mert rátette a bélyegét az egész napomra. Mostanság sokat tettem azért, hogy irányítani tudjam az álmaimat, ez pedig egy részt sikerült, más részt pedig sajnos nem tudtam túltenni magam rajtuk teljesen, így felkelés után mindig maradt bennem egy kis tüske ezáltal. Ma reggel szerencsém volt, mert ki tudtam magam aludni teljesen, úgyhogy újult erővel tudtam fogadni a legújabb diákot a suliban.
- Szia! Igen, téged várlak! Hogy utaztál? Felkészültél, hogy bemutassam a kastélyt, vagy kísérjelek egyenesen az Eridonba? - kérdeztem tőle készségesen, hiszen nem tudtam, hogy mennyire pihente ki magát az utazás alatt... sokan azt szerették volna  a tapasztalataim alapján, ha rögtön a saját helyiségükbe kísérem őket, de voltak olyanok, akik a kastély többi szegletére is kíváncsiak voltak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Úgy láttam, hogy a fiút nem igazán viselte meg az utazás. Igaz, azért egy kicsit fáradtnak nézett ki, de a hosszú út ellenére egész jó formában volt. Engem mindig kiszipolyoztak a hosszabb jellegű utak, nem bírtam sokáig egy helyben ülni és mindig nagyon vártam, hogy minél hamarabb odaérjek a célállomásra.
- Az már pozitívum, ha figyeltek arra, hogy ne legyen túlságosan meleg. Egész jól viselted az utat úgy látom. Én sajnos nem bírom a hosszabb távú, monoton utazást, még az alvás sem megy útközben.
Elgondolkodtam, hogy melyik helyiséget lenne érdemes megmutatnom az Eridonon kívül, amelyik nagy fontossággal bír. Arra jutottam, hogy ha már így helyben vagyunk, akkor először is tájékoztatom őt a földszinten lévő másik két helyiségről.
- Itt a földszinten található ezen a helyen kívül a Harsogó portrék folyosója, illetve a konyha. Az előbbit igazi harsány, pletykára éhes portrék lakják, szóval ne ott beszéld meg majd azokat a témákat, amik nagyobb fokú diszkréciót követelnek. Itt sajnos villámsebességgel terjed a pletyka, gyorsan kiderül minden, szóval nem árt vigyázni - tettem hozzá, hiszen jó, ha tisztában az itteni dolgokkal.
- A konyha az egyik kedvenc helyszínem. A manók finomakat főznek-sütnek, de akár főzöcskézni is lehet ott, ha van hozzá kedve az embernek. Szóval jó az itteni koszt - jelentettem ki határozottan.
- Egyébként nem vártam sokáig, csak pár perce vagyok itt - feleltem megnyugtatásul. Mindig is jobban szerettem a megbeszélt találkozó időpontjánál előbb ott lenni a helyszínen, de most csak épphogy egy picivel előtte értem oda, hiszen tudtam, hogy a vonat általában nagyon pontos és kicsi volt a valószínűsége, hogy előbb ide érjen.
- Az első emeleten található a Bibircsókos banya folyosója, a Nagyterem és a Könyvtár. A másodikon pedig pár irodán kívül a Gyengélkedő az, ami fontosabb lehet, bár remélem, hogy nem fogsz odakerülni Én már jártam ott kviddicsmeccs után - fűztem hozzá csendesen. A Társalgó általában túlzsúfolt, csomóan lógnak ott, de időnként azért talál magának az ember helyet. Az Akváriumot pedig egyenesen imádom. Majd megtudod, hogy miért, ha ellátogatsz oda - tettem hozzá mosolyogva.
- Hoztál magaddal valamilyen kedvencet is? Nekem egy macskám van, de nincs vele gond, jó fej és szinte átalussza az egész napot - mondtam neki vidáman, majd eszembe jutott, hogy bizony majd meg is kell őt etetnem, bár mostanság kevesebb étvágya volt a nagy melegtől, mint úgy általánosságban lenni szokott. Amikor a szobámban hagytam, ezerrel húzta a lóbőrt, mi mást is csinált volna szokásához híven...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

- Nem, csak a monotonitás nem nekem való. Egy ideig elvagyok azzal, hogy bámulom a tájat, de nem igazán köt le és alig várom, hogy megérkezzek... aludni nem tudok mozgó járművön, és úgy egyébként sem találom fel magam, szóval nem nekem való - válaszoltam neki... talán egyszerűbb lett volna azt mondanom, hogy rosszul vagyok utazás közben, de nem lenne értelme füllentem neki, meg amúgy sem vagyok az a típus. Ha kell bármit elmagyarázok, legyen az akár egy körülményes dolog vagy egy hosszabb körülírást igénylő téma.
- Hogyhogy? - kaptam fel a fejem a fiú válaszára, amikor közölte, hogy nem igazán volt ideje unatkozni mostanában.
- Én se igazán unatkoztam mostanság... sokat tanulok, mert közeledik az év vége, úgyhogy el vagyok kissé havazva - tettem hozzá. Azt nem kötöttem az orrára, hogy az álmaim sem hagynak aludni, mert egyrészt most találkoztam vele először, másrészt egyelőre csak nagyon kevesen tudtak erről. Tudtam, hogy nem szorítkozhatom az altatókra, hogy kikerüljem a rossz alvást, ezért próbáltam gyakorolni, amit a tanárom adott útmutatóul, hogy minél előbb átlendüljek ezen a problémán.
- Örülsz, hogy ebbe az iskolába kerültél? - kérdeztem tőle érdeklődve, mert láttam rajta, hogy nagyon elgondolkodik. Persze nem akartam kényes témába nyúlni, ezért gyorsan hozzátettem:
- Persze, csak ha szeretnél erre válaszolni, nem muszáj.
Ezután a közösségre terelődött a téma, avagy a társas kapcsolatokra. Természetesnek vettem, hogy erre is rákérdez a fiú, mivel én is kíváncsi lettem volna a helyében.
- A társaság olyan, mint bárhol máshol... általánosságban véve elmondható, hogy egész jó. Klikkesedés mindenhol van, de szerencsére eléggé befogadóak az Eridon házban az emberek. Egyfajta versengés mindig is volt a házak között, ez már csak így marad. Mindenki szeretné megnyerni a házversenyt, tavaly mi voltunk a nyerők - válaszoltam neki büszkén. A kviddics kapcsán eszembe jutott, hogy eleinte mennyire tartottam ettől a sportágtól, aztán egész jól belejöttem, még magam sem gondoltam volna, hogy ennyire megtetszik majd.
- Egész jól megy a kviddics, nemrég kezdtem el komolyabban foglalkozni vele. Hajtó vagyok, de van még mit tanulnom. Tényleg, te hogy állsz a kviddicshez? - kérdeztem tőle mosolyogva. Érdekelt, hogy mennyire hozza lázba ezt a fajta sportág, szívesen játszana-e vagy inkább nyugodtabb típus, akinek első a biztonság. Tudtam, hogy nem mindenkinek volt való ez a sport, elsőre még magamról sem hittem el, hogy ennyire bele fogok lendülni, mert mindig is tartottam tőle. Saját magamnak is meglepetést okoztam ezzel, hogy belekezdtem és ennyire megkedveltem.
- Milyen fajta kutyád van? - kérdeztem tőle, majd belegondoltam, hogy bizony, ha  a kutyus nagy figyelmet igényel, ami nyilvánvaló volt, akkor valóban jobban tette, hogy nem hozta magával. Persze gondoltam, hogy hiányozni fog neki, de rendes volt tőle, hogy nem magára gondolt ez ügyben, hanem a négylábú barátja igényeit helyezte előtérbe.
- Nem olyan nagyon rég, de szeretem csinálni. Egyrészt leköt és szívesen segítek ezzel a többieknek, másrészt örülök, hogy megtiszteltek azzal, hogy beválasztottak a csapatba - feleltem a fiúnak jókedvűen. Ez a poszt úgy éreztem, hogy pont nekem való volt, ráadásul az elmúlt évben az év prefektusa címet is sikerült elnyernem, de ezzel nem akartam felvágni, mert nem voltam az a típus, valamint még én magam is meglepődtem azon, hogy megkaptam ezt a címet, ami igazán jól esett.
- Van már valamilyen terved a jövőre nézve? - érdeklődtem, hiszen sok olyan embert ismertem, akik már egészen korán tisztában voltak azzal, hogy mivel szeretnének foglalatoskodni a jövőben, de persze sokan voltak olyanok is, akik még nem tudták, hogy mi lesz a hivatásuk. Nekem már volt egyfajta elképzelésem erről, de még volt egy-két olyan dolog, amiben nem voltam egészen biztos.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

- Nem is tudom... úgy érzem, hogy inkább itt érzem otthon magam, ebben a világban - válaszoltam a fiúnak, mert mostanság tényleg vegyes érzéseim voltak a két univerzumot illetően. Restelltem, de valahogy egyáltalán nem vágytam arra a helyre, amelyet idáig az otthonomnak hittem. Egyedül Timi hiányzott, de azt sem tudhattam, hogy hogyan fogja fogadni a döntésemet, illetve, hogy egyáltalán velem fog-e tartani vagy sem. Örültem volna, ha pozitívan fogadja az elhatározásomat, az pedig még jobban feldobott volna, ha ide is költözik Bogolyfalvára, de tudtam, hogy erre nincs sok ráhatásom, hiszen egyedül tőle függ, hogy miként dönt majd. Nem akartam semmit sem erőltetni, de reménykedtem a legjobbakban...
- Igen, ez ismerős - feleltem neki sejtelmesen, hiszen az én életemben is elég sok minden történt, aminek nem kellett volna... a képességem kapcsán is így éreztem először, de később sikerült jobban elfogadnom. Eleinte ijesztő volt, de ahogy telt az idő, rájöttem, hogy ezáltal segíthetek másokon is, ezért sem szerettem volna semmissé tenni az egészet... na nem mintha meg tudtam volna azt csinálni. Reménykedtem benne, hogy egyre jobban fogom majd tudni kezelni ezt a fura helyzetet és minden erőmmel azon voltam, hogy fejlesszem magam, a végső célom pedig az volt, hogy képes legyen kontrollálni ezt az egészet.
- Rossz embertől kérdezed - válaszoltam széles mosollyal az arcomon, amikor a vizsgákra terelődött a téma.
- Mondhatni igazi stréber vagyok, bár talán nem is ez a legjobb szó erre... szóval maximalista vagyok. Tavaly iskolaelső és évfolyamelső lettem.
~ Remélem ez nem tűnt hencegésnek, mert egyáltalán nem annak szántam. ~
- Ha kitartóan és elszántan tanulsz, akkor simán menni fog minden vizsga. Amely tárgyak esetleg nehezebben mennek, azoknál szívesen segít az adott tanár általában, de korrepetálásokon is részt lehet venni, esetleg segítséget kérhetsz egy olyan diáktársadtól, aki keni-vágja a témát. Ha gondolod szívesen segítek, ha gondod akad valamelyik tantárggyal - ajánlottam fel a segítségemet, hiszen én már tanultam azokat a tárgyakat, amelyeket jelenleg a fiú tanul, illetve vizsgáztam is már belőlük. Nagyjából tisztában voltam vele, hogy mire lehet számítani, az időmből pedig kitelt, egyébként is szívesen segíttettem másoknak.
- Persze, majd megtapasztalod, hogy milyen is igazából. Remélem a továbbiakban is tetszeni fog. Eleinte nagyon idegenkedtem a helytől, aztán végül sikerült beilleszkednem és megszoknom azt a sok új, furcsa dolgot, amelyekkel még nem találkoztam azelőtt, ugyanis a mugli világban más a felállás - most talán kicsit többet is beszéltem a kelleténél, de időnként megeredt a nyelvem, ez ellen semmit se tehettem.
- Jut eszembe, ha gondolod küldhetsz is egy levelet a családodnak arról, hogy épen és egyben megérkeztél. A Bagolyházban lehetőséged van elküldeni nekik ezt az infót. Igazi bagoly szag van benn, kicsit túlzsúfolt helyiség a sok madár miatt, de rövid időre ki lehet bírni a benn létet. Az Északi Szárnyon belül az Északi Toronyban található, el sem lehet téveszteni.
~ Majdnem elfelejtettem ezt a fontos infót, még jó, hogy az eszembe jutott, mert nem árt, ha tudja. ~
- Mi jót szoktál csinálni szabadidődben, ha nem titok? - kérdeztem tőle, mert kíváncsivá tett a válasza, miszerint sokkal jobban érdekli más a kviddicsnél. Ez azért nem volt meglepő számomra, mert nem mindenki részesítette előnyben azt a sportágat, és minden embert más elfoglaltság kötött le. Ez így volt szép és jó, hiszen, ha mindenkit ugyanaz érdekelt volna vagy ugyanazért rajongott volna, akkor rettentően unalmas lett volna a világ.
- Ismerem azt a kutyafajtát, nagyon szép, igazi intelligens pásztorkutya. Nekem egy sima házi macskám van, vörös színű, amolyan Garfieldos tulajdonságokkal megspékelve - mondtam neki jókedvűen. Tényleg olyan volt így belegondolva, mint a híres vörös macska, aki egész nap evett és aludt.
- Hogy jön ki a cicákkal? - tettem fel a kérdésemet, miután beugrott, hogy a képregényben Garfield előszeretettel ugratta Ubult, de mindent összevetve azért jól megvoltak. Azon is elkezdtem agyalni, hogy Ubul vajon milyen fajta kutya lehetett, de nem jutottam dűlőre, így megszakítottam ezt a gondolatmenetet, meg különben sem akartam udvariatlannak látszani a fiú előtt azzal, hogy hosszú időre elbambulok.
- Remélem nem egy kemény büntetőmunka során találkozunk legközelebb - válaszoltam vigyorogva, majd hozzátettem:
- Igen, egyébként valóban rendkívül felelősségteljes poszt, de én szeretem csinálni.
- Ó, ha ennyi minden érdekel, akkor lesz miből választanod a jövődre vonatkozóan. Persze addig még bőven van időd eldönteni, hogy mi leszel később - feleltem immár komolyabb hangnemben. Úgy láttam, hogy a srác nyitott és érdeklődő, tökéletesen beleillik az Eridon házba, legalábbis így elsőre ez jött le róla. Miközben beszélgettünk, elindultam szép lassan, egyenesen utána, a felfelé vezető lépcső irányába.
- Én negyedikes vagyok... egyelőre még nem tudom pontosan, hogy mit is szeretnék csinálni. Az biztos, hogy tanítani szeretnék valamit itt az iskolában - válaszoltam neki magabiztosan. Az álmaimmal kapcsolatos jövőbeli terveimet egyelőre nem árultam el neki, mert ahhoz több idő kellett, hogy bárkinek is megnyíljak ezzel a témával kapcsolatban. Egyelőre a legjobb barátnőmet és Sheela-t avattam be jobban ebbe a dologba, ők viszont nagyon jól tudták, hogy mennyi gyötrelmet, nehézséget okozott ez számomra, illetve azt is, hogy segített megerősödni, jobb emberré válni és igazi "harcossá" válni, tehát sok pozitívumot hordozott magában, általa sikerült önmagamat is jobban megismernem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

- Köszi! Szólj tényleg nyugodtan, ha elakadnál valamiben - válaszoltam a fiúnak mosolyogva, hiszen annak idején én is szívesen vettem a segítséget olyantól, aki már magasabb szinten tanulta az adott tárgyat és nem volt ellenére a korrepetálás.
- Nem is azért mondtam, mert én se számítok rossz tanulónak, de időnként azért elkel a segítség.
Úgy voltam vele, hogy ha nehezebb feladatot kaptam, akkor először magamtól próbáltam rájönni a megoldásra, aztán ha akkor se ment, akkor igénybe vettem mások segítségét.
- Hogy mi volt számomra a legfurcsább? - kérdeztem vissza, majd eltűnődtem kicsit, aztán mikor végiggondoltam az egészet, megválaszoltam a kérdését.
- Úgy minden... az itteni a lények, a varázslat, a suli szellemei, a tantárgyak... hatalmas élmény volt számomra megtapasztalni ezt a világot. Sokkal érdekesebb, mint az otthoni. Annyira megszerettem ezt az univerzumot, hogy egyáltalán nem vágyódom haza, itt érzem otthon magam. Szóval itt maradok mindenképp.
Nem tudtam, hogy Timi ezt mennyire fogja díjazni. Nem beszéltem a fiúnak az árvaházról, a szüleimről, akik lemondtak rólam, illetve arról sem, hogy mennyi megpróbáltatáson mentem keresztül, mire idáig jutottam. Most találkoztam vele először, így nem nyíltam meg neki, de jó indulatúnak tűnt, valamiért szívesen megosztottam volna vele ezeket az "élményeket", de egyelőre ódzkodtam ettől, mert már sokszor pofára estem, de érdekes módon nem éreztem azt, hogy elítélne emiatt, de egyelőre úgy voltam vele, hogy talán majd máskor, ha esetleg jobban megismerem majd.... akkor megosztom majd vele a történetemet. Már ha érdekelni fogja...
- Mi a véleményed a mugli világról, a mugli dolgokról? - kérdeztem rá érdeklődve, mert kíváncsi voltam, hogy hogyan vélekedik erről a témáról.
- Ó, gitározol? Az klassz. Én verseket írok, olvasok, kirándulok, sportolok.  Mit sportolsz? - tettem fel neki egy újabb kérdést.
- Az Eridon a Nyugati szárnyban van, az első emeleti folyosón található a bejárata. Egy fiatal hölgy portréja található ott, akinek ha elmondod a kapott jelszót, azonnal beenged - feleltem útmutatóul a srácnak.
- Jól van, megjegyzem, hogy szereted a macskákat - válaszoltam neki nevetve, amikor a kedvencekre terelődött a téma. Én is szerettem minden állatot, a bogaraktól, pókoktól, békáktól sem féltem.
- Persze, az maradok. Nem felejtem el, hogy honnan jöttem - mondtam a fiúnak határozott hangsúllyal. Tudtam, hogyha a későbbiek során esetleg bekerülök a tanári karba, akkor sem fog elszállni velem a ló és megmaradok olyannak, mint amilyen most vagyok. Igaz még csiszolnom kellett magamon, mert elég szeszélyes természetem volt, szerettem kiadni a dühömet és az örömömet egyaránt, de így fogadtam el magam.
- Van sokféle szakkör, illetve a tanárok és a diákok szívesen korrepetálnak egyaránt. A suliban plakátokon vannak felragasztva ezek a hirdetések, hogy járj ilyen-olyan szakkörre, csatlakozz ehhez-ahhoz a klubhoz, valamint az is, hogy ki milyen korrepetálást vállal. Többféle klub is van: Aranyvérű boszorkány klub: ez egy elit aranyvérű klub, ahová a muglikat megvető emberkék járnak, akkor ott van Huszthy Attila jövendőmondó tanoncképzéses klubja, van rajzos klub... sőt, ha csatlakozol a DÖK-höz, akkor kitalálhatsz velük közösen különféle iskolai programokat, rendezvényeket, felpezsdítheted az itteni diákéletet - válaszoltam Andrej kérdésére. Kíváncsi voltam, hogy vajon melyik klubhoz fog csatlakozni esetlegesen, az elsőt kizártam, mert nem tűnt mugli gyűlölőnek, de még volt ezen kívül jó pár választási lehetősége.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

- Ó, az igen! - válaszoltam elismerően a fiúnak. Díjaztam benne, hogy a mugli világ iránt is érdeklődést tanúsított és nem olyan volt, mint a legtöbb aranyvérű, akik lenézték a muglikat és sokkal felsőbbrendűnek tartották magukat náluk.
- Nos, igen, írok... nem vagyok velük megelégedve, de megmutathatom majd egy-két "remekművemet", legalább jót derülsz rajtuk - feleltem neki sejtelmesen. Nem kevés verset írtam már, Majácska szerintem nagyon jók voltak az irományaim, de nekem nem igazán nyerték el a tetszésemet, volt még mit fejlődnöm ezen a téren is.
- Az klassz. Én futni szoktam és aerobikozni. Táncolni is szeretek, de csak hobbi szinten, ebben amatőr vagyok - válaszoltam Andrej-nak mosolyogva. Elég sok időm jutott a tanulás mellett más egyéb dolgokra, ez nem is tudom, minek volt köszönhető. Talán a sok feles energiámnak...
- Fogd be a füled, mert prefektusként nem mondhatnék ilyet, de több lehetőség is van más házakba való bejutásra. Van, ahova be tudod szöktetni valaki, van ahol simán ki tudod találni a jelszót, illetve léteznek titkos járatok is. De ne rosszalkodj! - feleltem neki nevetve. Én ugyan nem mondtam semmit...
- Bizony, hagyják őket is kibontakozni bizonyos keretek között, amíg ez mást nem sért közvetlenül - válaszoltam a srácnak fintorogva. Ez a klikk nem igazán volt az ínyemre, egyáltalán nem tartottam korrektnek, hogy engedik ezt az iskolában. Persze tudtam, hogy szigorú szabályok vonatkoztak rájuk, de mégiscsak felháborító volt számomra, hogy egy ilyen megkülönböztető jellegű csoportot hivatalosan is engedélyezzenek, de hát nem én hoztam ezeket a szabályokat, így nem volt mit tenni ellenük.
- Rendben, nekem még van egy kis dolgom a Társalgóban. Akkor tudod már, hogy merre kell menni. Ha szükséged van segítségre, csak szólj bármikor! Szia! - köszöntem el a fiútól, majd megindultam a dolgomra az említett helyiség irányába.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Nos, mondhatni, hogy ez egyáltalán nem volt az én napom, ugyanis eléggé magam alatt voltam, ami csupán egy szimpla levélnek volt köszönhető. Bekövetkezett az, amitől a legjobban tartottam, szóval amitől a leginkább féltem és amit a leginkább vártam, ugyanis 17 év után feltűnt a vér szerinti anyám. Nem igazán értettem, hogy hogyan történhetett ez meg velem. Először arra gondoltam, hogy valaki viccelődik, de erre vajmi kevés esélyt láttam... úgy éreztem, hogy az eddig felépített életemben hirtelen megtört valami. Nem gondoltam volna, hogy ennyi év után hallani fogok valamit a szüleim felől... ráadásul a levélben jóanyám azt írta, hogy szerelemből születtem... aztán az apját okolta azért, amiért nem nevelhetett fel. Úgy éreztem, hogy hirtelen semmi értelme nincs az életemnek, hiába küzdöttem mindenért, hiába próbáltam túllépni a múltamon, hiszen újra kísért az egész... olyan volt minden, mint egy rossz rémálom, amelyből sosem ébredhetek fel. Még pszichológushoz is elmentem, hogy túltegyem magam a dolgon, kezdtem elfogadni, hogy a szüleim egyáltalán nem kíváncsiak rám és ezért kellett abba a fránya árvaházba felnőnöm, erre megjelenik édesanyám a levelével... nem is tudtam hirtelen mire gondoljak... legszívesebben levetettem volna magam egy szikla széléről, mert akkor véget ért volna minden kín... de ahhoz túl gyáva voltam. Nem értettem, hogy miért tartotta anyámat sarokban az apja, hogy miért nem tudott kiállni magáért, hogy miért szakította meg a kapcsolatot a szerelmével, az apámmal, miért nem ellenállt vagy szökött meg... túl sok volt a kérdés... Majával sajnos nem volt lehetőségem találkozni, mert épp nem tartózkodott a közelben, nem is tudtam, hogy hirtelen kihez fordulhatnék a kételyeimmel. Valamiért Andrej ötlött be, nem is értettem, hogy miért, hiszen még alig ismertem... talán azért, mert rám bízott egy féltve őrzött tárgyat, vagy talán azért, mert komolyan érdekelte, hogy mi van velem, nem is tudom... igazából nem volt sok olyan barátom, akiket igazinak nevezhettem volna vagy akikben igazán megbízhattam volna, ugyanis a sima haverok, ismerősök nem ebbe a kategóriába tartoztak. Nagyon el voltam kenődve, úgy éreztem, hogy muszáj valakivel megbeszélnem ezt a dolgot, úgyhogy rögtön küldtem egy baglyot Andrej-nek, hogy megbeszélhessem vele a dolgokat. Nem tudtam, hogy hogyan fogja fogadni ezt az egészet, csak annyit írtam neki a levélben, hogy fontos dologról van szó, úgyhogy reméltem, hogy el fog jönni. Már negyed órával korábban odaértem a megbeszélt helyszínre, egy bordó top és egy sötét farmernadrág volt rajtam, amelyhez fekete balerina cipőt húztam, a hajamat pedig kiengedve hagytam. Igazából rögtön felkaptam magamra, amit a szekrényemben találtam, gondolkodás nélkül csaptam be magam mögött a szobám ajtaját. Nagyon zaklatott állapotban voltam, de nem tarthattam magamban a dolgokat, mert akkor tuti, hogy megbolondultam volna. A konyhába érve rögtön odajöttek hozzám a manók, hogy mit óhajtok enni. Mivel egy falat kaja sem csúszott volna le a torkomon, ezért csak egy kólát kértem. Azt kortyolgatva vártam a fiút, miközben idegesen nézelődtem az ajtó irányába, hogy mikor jön már meg Andrej - ha egyáltalán eljön.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Nagyon meglepődtem, amikor megláttam Andrej-t az ajtóban. Ráadásul sikerült szegényt teljesen felzaklatni, mert látszott rajta, hogy nagyon izgul, hogy miről is lehet szó... nagyon elszégyelltem magam emiatt, nem akartam ennyire nagy feszültséget okozni neki, de tényleg muszáj volt kiadnom magamból a dolgokat.
- Szia! Nem várattál meg - mondtam neki zaklatottan, miközben alig vártam, hogy eltűnjön végre az a manó, aki étellel kínálta a fiút.
- Bocs, nem akartam rádijeszteni, tulajdonképpen rólam van szó - próbáltam megnyugtatni a fiút, már amennyire tudtam. Nem igazán voltam jelenleg a nyugalom mintaképe, de próbáltam saját magamat is csillapítani, ami nem igazán sikerült...
- Ne haragudj, de muszáj valakivel beszélnem, és úgy gondoltam, hogy számíthatok rád ez ügyben - mondtam neki őszintén, bár reméltem, hogy nem rémisztettem meg őt ezzel a kijelentésemmel.
- Megőrülök, ha nem adhatom ki magamból - próbáltam vele megérteni azt, amiről még fogalma sem volt. Egyrészt nagyon sajnáltam, hogy meg kell hallgatnia a kínjaimat, másrészt magamat is sajnáltam volna, ha nem tudtam volna senkinek sem beszámolni a fejleményekről, mert tuti, hogy rossz vége lett volna az egésznek, ahogyan magamat ismertem.
- Szóval még nem beszéltem neked arról, hogy árvaházban nőttem fel, a szüleim ott hagytak az intézmény ajtaja előtt, a nevelőnők adtak nekem nevet. Még egy rohadt cetlit se voltak képesek ott hagyni velem, úgyhogy semmit sem tudtam a szüleimről. Az egész intézményt utáltam, nem voltak igazán jó tapasztalatim ott, kész kínszenvedés volt az egész: zord légkör, szívató emberek stb... aztán örökbe fogadott az egyik nevelőnő, Timi, aki most a mostohaanyám. Épp kezdtem feldolgozni a múltat, amikor is egy levelet kaptam anyámtól... azt írta, hogy szerelemből születtem, az apám kvilbi és az anyám apja ezért annyira megharagudott, hogy nem vállalhatott fel anyám... aztán apám halála után a nyomomra akadt... - hadartam el neki a lényeget.
- Tudod, nem értem, hogy miért 17 év után akadt a nyomomra, előtte miért nem volt képes szembenézni az apjával vagy titokban megkeresni... és miért pont most történik ez az egész? Igenis szégyellheti magát, amiért magamra hagyott, hogy lehet valaki ennyire gyenge akaratú ember? És most látni akar, ennyi idő után... komolyan mondom, megőrülök... - mondtam neki panaszos hangon... még sose éreztem magam ennyire egyedül és szerencsétlennek, mint most. Legszívesebben elsüllyedtem volna a székben, amin ültem, annyira kellemetlen volt számomra az egész szituáció. Nem sok múlott rajta, hogy elszakadjon a cérna és elsírjam magam, de nem akartam a fiút ennél még cikibb helyzetbe hozni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

- Nézd, sajnálom, hogy rád zúdítottam ezt az egészet, nem akartam így kitörni - hüppögtem a fiúnak, miközben megint eltörött nálam a mécses. Sajnos nem tudtam megállni, hogy ne bőgjem el magam, csak úgy záporoztak a könnyeim. Előkotortam a maradék zsebkendőimet a zsebemből, aztán pár percig csak ültem ott némán a könnyeimet itatva.
- Sikerült másodszor is elbőgni magam előtted, bocs... nem így akartam ezt az egészet - tettem hozzá, miközben elmázoltam az arcomon a könnyeimet és a fekete szemceruzának köszönhetően kezdtem úgy kinézni mint egy nagy, bús pandamaci, aki épp most szökött meg az Óriáspanda Rezervátumból.
- Na, ennyit arról, hogy vízálló - céloztam a szemceruzára, amit eredetileg vízállónak hirdettek, de kiderült róla, hogy csak a reklámban az. Ha most egy lánnyal beszélgettem volna, akkor tutira mondtam volna neki, hogy ne vegyen ilyen szemcerkát, de mivel nem ez volt a szitu így inkább magamban tartottam eme lényegtelen gondolatokat.
- Tényleg nem tudok átlépni a múlton... vagyis már majdnem sikerült, talán egy hajszál választott el tőle, erre itt ez a levél - fűztem hozzá, miután felitattam a könnyeimet az arcomról és valamelyest sikerült megnyugodnom.
- Igen, ez igaz, de szerinted nem tesz rosszat nekem, ha találkozom vele? Mármint nem tépi fel még jobban a sebeket? Bár, ha nem találkozunk, akkor meg lehet, hogy valóban őrlődni fogok amiatt, hogy mi lett volna ha... azt sem tudom, hogy megmondjam-e egyáltalán Timinek, hogy írt az anyám - osztottam meg a gondolataimat a fiúval.
- Tudod elég sok bennem a tüske... nagyon rossz volt az árvaházban. Igazi pokol volt számomra. Nem csoda, hogy ennyire elcsépelt lettem, de mióta itt vagyok úgy érzem, hogy egy új lehetőséget kaptam az élettől, messze a múltamtól, a mugli világtól... - magyaráztam Andrej-nak, bár nem tudom, hogy mennyire volt képes átérezni ezt, mert amit elmesélt, abból az jött le, hogy neki rendezettek a családi körülményei. Nagyon szerencsés volt emiatt, én is örültem volna, ha normális körülmények között nőhetek fel, szerető környezetben, bár az utóbbit Timi megteremtette nekem, amikor befogadott, de az a tüskét, amely ott élt bennem, a mai napig nem sikerült kiirtanom magamból.
- Ha igazán szeretett volna és érdekelte volna a sorsom, akkor talán előbb lépett volna - tettem hozzá élcesen, mert emiatt nagyon haragudtam az anyámra.
- Na, és az apám? Ő miért nem keresett soha? Még anyámat se kereste ezek szerint, pedig állítólag nagy volt a szerelem köztük - mondtam neki komoran, miközben egy újabb kortyot ittam a kólámból. Nem is tudom, hogy miért kértem kólát, nem is kívántam igazán, talán egyfajta pótcselekvésként ittam belőle.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

- Köszi a megértést - mondtam neki hüppögve, miközben végre nagyjából sikerült teljesen megnyugodnom.
- Tudod nem gondoltam volna, hogy egyszer eljön ez a pillanat, de érdekes módon valahogy mégis számítottam rá legbelül - tettem hozzá, miközben a padlót bámultam.
- Igen, tényleg egyszerűbb lenne az életem, ha elvarródnának azok a bizonyos szálak... hát nem vagyok egy egyszerű eset - fűztem hozzá az ajkamat beharapva. Andrej most megismerhette az igazi arcomat is, illetve azt az énemet, amikor nem az erős oldalamat mutattam. Egyáltalán nem bántam ezt, hiszen a barátaimnak ismernie kellett minden tulajdonságomat, reakciómat, enélkül senkivel sem létesíthettem volna őszinte kapcsolatot... sosem voltam az érdekkapcsolatok híve, attól egyenesen kirázott a hideg. Mindig is az egyenes kapcsolatokra építettem, a barátaimat is ennek megfelelően válogattam meg, ezért is volt kevés igaz barátom. Ám ezt egyáltalán nem bántam, mert úgy voltam vele, hogy inkább legyen kevesebb igaz kapcsolatom, mint sok felületes. A fiút még nem ismertem annyira, de amennyire megismertem úgy gondoltam, hogy ő is bekerülhet a barátaim körébe, mert idáig rendes, korrekt embernek gondoltam, de persze azért még kellett egy kis idő, hogy ténylegesen kiismerjem. Persze azt is elfogadtam, ha mégsem akar jobban megismerni és inkább tovább áll, hiszen tudtam magamról, hogy nehéz eset vagyok, akit nem mindenki tud tolerálni és elviselni.
- Persze, igazad van... erősnek kell lennem. Lehet, hogy megbeszélek vele egy találkát. Végül is veszítenivalóm nincs. De talán többet megtudhatok tőle a családomról, a múltamról. Talán itt az ideje szembenéznem a múltammal, saját magammal - jelentettem ki a fiúnak határozottan, közben pedig újra ránéztem, és kezeimmel a poharamat forgattam az asztalon.
- Liliomfay Heléna az anyám neve, idáig ennyit tudok róla... de kíváncsi lennék a családom történetére.
Na igen, idáig egyáltalán nem tudtam semmit sem a származásomról, de arra gondoltam, hogy az apja keze van a dologban, hogy egy cetlit se tettek mellém, amikor az árvaház ajtaja elé raktak, nehogy bármi is kiderüljön a családomról. Legalábbis a levél alapján azt szűrtem le, hogy az apám rendezte úgy, hogy árvaházba kerüljek... ha valóban ez volt az igazság.
- És mi van, ha anyám hazudik? Ha ezzel a mesével próbálja megnyugtatni a lelkiismeretét vagy így hárítaná másra azt, amit tett? Honnan fogom tudni azt, hogy igazat mond vagy hazudik? - tettem fel a kérdést a fiúnak, bár sok értelme nem volt, mert ő ugyan honnan is tudhatná, hogy mennyire igaz az a sztori, amit anyám előadott a levelében...
- Azt hiszem jobb lesz, ha ebből kihagyom most Timit. Nem akarom feleslegesen ilyen gondokkal terhelni - jelentettem ki határozottan, majd megint ittam egy kortyot a kólámból.
- Lehet, hogy igazat mondasz... azért kíváncsi lennék, hogy apám szemszögéből milyen a történet... érted. Hogy ő mit érezne, mik a gondolatai stb. Biztosan gyűlöl, azért nem is keresett fel.
Reméltem, hogy nem utált, de benne volt a pakliban, hogy megharagudott rám, amiért anyám apja bekavart a szerelmi életükbe... de azt sem zártam ki, hogy teljesen másról volt szó.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

- Igen, igazad lehet... úgy érzem, hogy válaszolnom kell erre a levélre, mert nem akarok egy örökös "mi lett volna ha" teóriában élni.... - válaszoltam a fiúnak. Jól esett, hogy kibeszélhettem vele a dolgot és hogy megbízhattam benne, most nagyon nagy szükségem volt a támogatásra.
- Ó, zseni vagy! - válaszoltam neki szájtátva, mikor felhozta, hogy talán a képességeimről is többet megtudhatok ezáltal.
- Nagyon érdekelne, hogy mit tud erről anyám! Talán végre felvilágosodhatnék ezzel kapcsolatban - tettem hozzá lelkesen. Úgy éreztem, hogy most rendesen dolgozik bennem az adrenalin és annyira furdalt a kíváncsiság, hogy már alig vártam, hogy megírjam a levelet anyámnak, azonban Andrej következő kijelentése letaglózott.
- Gondolod? Igen, benne van a pakliban... sajnos nagyon gyanús, hogy nem keresett idáig... talán azt gondolja, hogy valamiképp hasznot húzhat belőlem azzal, ha most megjelenik az életemben - mondtam neki szomorkásan. Nem volt semmiféle vagyonom, arról sem értesültem, hogy apám után kapnék valamit, de lehet, hogy ezzel jóanyám nem volt tisztában.
- Tudod nekem aztán pláne nincs semmim... de nem kizárt, hogy ezt anyám nem tudja - feleltem neki komoly arccal, magam elé nézve.
- De már csak azért is felkeresném, hogy többet megtudjak magamról és a képességeimről. Aztán majd a többi elválik.... csak kiderül, ha csak haszonszerzésből keresett fel - fejtettem ki az álláspontomat ezzel kapcsolatban.
- Igen, a családfakutató sem rossz ötlet - válaszoltam neki elgondolkodva. Viszont az az érzés, hogy találkozzam anyámmal erősebb volt mindennél. Úgy határoztam, hogy mindenképp találkozni akarok vele, mert akkor talán lezárhatom a múltam egy részét és persze ez nem azt jelenti, hogy megbocsátom neki azt, hogy magamra hagyott akkoriban.
- Köszönöm, sokat segítettél! - pattantam fel a helyemről egy hálás mosolyt hintve a fiú felé, majd a szobámba rohantam, hogy megfogalmazzak egy válaszlevelet anyámnak a találkozás részleteiről.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Nem ettem valami sokat, sőt, mondhatni egész nap csak csipegettem valamit, nem igazán volt étvágyam. Délutánra egy kicsit megéheztem, szóval elhatároztam, hogy elmegyek a konyhába és készíttetek a manókkal valami eleséget. Megint furcsa álmom volt az éjjel, de próbáltam elhessegetni az egészet és nem ezen agyalni. Minden vágyam az volt, hogy kikapcsoljak kicsit és csak úgy legyek, ne gondolva semmire. Legalábbis semmi olyanra, ami az álmaimhoz, a látomásaimhoz fűződik. Kellemes kora őszi idő volt, nagyon élveztem, hogy végre nincs dög meleg. Pont jó volt a hőmérséklet, mert se melegem nem volt, se nem fáztam. Ennek megfelelően öltöztem fel és indultam el a konyha irányába. Úgy látszott, hogy csak én voltam éhes, mert rajtam és a manókon kívül senki sem tartózkodott a konyhában. Francia salátát rendeltem a manóktól hússal, azzal egy darabig jól fogok lakni. A kis lények gyorsan végezték a dolgukat, ugyanis hamarosan ott termett az asztalomon az étel.
Rögtön nekiestem, nagyon finom volt, közben kértem még a manóktól egy pohár kólát. Még mindig furcsának tűntek nekem ezek a lények, kicsi a Télapó segédeire hasonlítottak, akiket idáig mesekönyvben láttam gyerekkoromban. Nagyon elégedett voltam az itteni koszttal, sokkal finomabb volt mint az otthoni. Na, nem mintha Timi rosszul főzött volna, de azért itt sokkal ízletesebb volt minden étel. Miután elfogyasztottam a rendelésemet, kényelemesen ücsörögtem a kényelmes székben az italomat kortyolgatva. Jól esett a csend és az is, hogy végre nem a látomásaim körül keringtek a gondolataim. Nagyon idilli helyzet volt ez, ritkán adatott meg, hogy kikapcsolódhattam és kizárólag az adott pillanatnak élhettem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Miközben totál el voltam gondolkozva és élveztem a magányt, a semmittevést, hirtelen arra lettem figyelmes, hogy valaki átölelt. Nagyon ideges lettem és már készültem arra, hogy beverjek egyet az illetőnek, de amikor megfordultam megláttam, hogy a régi prefi társam az, aki mögöttem állt. Szerencsére nem lódult meg a kezem reakcióképesen, így mind a ketten jól jártunk. Én azért, mert nem kellett magyarázkodnom, a srác pedig azért, mert megúszott egy nagy taslit.
- Szia, Cézi! Épp ettem. Most fejeztem be - köszöntöttem a fiút, alias Mr. Casanova-t, akinek egy egész női rajongótábora volt. Ő volt az a srác, aki a jóképűségének köszönhetően megszámlálhatatlan női szívet tört már össze és aki élvezte a változatosságot, a kötöttség nélküli kapcsolatokat. Egyáltalán nem ítéltem el emiatt, mert tudtam, hogy ilyen emberek is vannak, neki a hódítás volt a lételeme, ez pedig így volt rendjén. Elfogadtam azt, hogy minden ember más volt más igényekkel és érdeklődési körrel. Sajnáltam, hogy a fiú házat váltott, mert kiváló prefektus volt és jól kijöttünk, de tiszteletben tartottam a döntését, hiszen tudtam róla azt, hogy nem érezte magát otthonosan a Navine-ben.
- Főzni? Persze! Mire gondoltál? Spagetti, rakott krumpli, töltött káposzta, lecsó vagy sült hús zöldségkörettel? - kérdeztem tőle felvillanyozódva. Szerettem másoknak segíteni, Timivel pedig sokat főztünk együtt. Igazából magamnak is meg tudtam volna csinálni a kaját, de jelen pillanatban élveztem, hogy a manók kiszolgálnak. Tele hassal pedig semmi kivetésem nem volt a főzéshez, úgy gondoltam, hogyha elkészül az étel, akkor egy kóstolót vagy egy kis adagot én is szívesen eszem majd belőle.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

- Ó, köszi. Bár nem is tudom, képes lennél-e felgurítani, miután degeszre ettem magam - viccelődtem a fiúval. Azért azt díjaztam, hogy férfi létére főzött és házias volt, mert kevés olyan srácot ismertem, aki ennyire házias volt mint ő. Persze ezt a gondolatot nem osztottam meg vele, nehogy még tovább dagadjon az önbecsülése. Csak azért sem...
- Spagetti! Imádom! Ez az egyik kedvenc ételem! - mondtam neki nagy mosollyal az arcomon. Imádtam az olasz konyhát, úgyhogy a pizzát is szerettem, a tésztafélékért pedig egyenes odavoltam, na meg a tengeri herkentyűkért is.
- Remek ötlet. Milyen puding? Én szeretem a csokisat és a vaníliásat is - válaszoltam a fiúnak, közben pedig észrevételeztem, hogy a manók extra gyorsan kihozták a hozzávalókat a spagettihez, de Cézi még hozott belőlük abból, amelyek lemaradtak.
- Pirítok hagymát olajon addig - fűztem hozzá, mert ugye a darált hús alá kellett hagyma is. Nagyon hatékonyak voltunk ketten, mert amíg én a hagymát pirítottam, addig elkészült a darált hús alapja is. A hagymavágást sosem szerettem, mert mindig könnyek szöktek a szemembe, miközben aprítottam, az illatát viszont imádtam. Miután apró darabokra vágtam a hagymát, elővettem a zsebkendőmet a zsebemből, közben pedig figyeltem, ahogyan a fiú főzőcskézik. Nagyon gyakorlott volt, látszott rajta, hogy nem először csinálja.
- Nem vagyok vegetáriánus. Igazi húsevő vagyok - válaszoltam neki jókedvűen. Isteni finom illatok terjengtek a konyhában, jó móka volt ez a közös főzés.
- Na, és mi van veled mostanság? Ritkábban hallok rólad, amióta átkerülték a sárkányfészekbe - fűztem hozzá, miközben a hagymát pirítottam a másik tűzlángon.
Biztos voltam benne, hogy már onnan is sok szívet meghódított, nem volt neki nehéz a csajozás, hiszen a jóképűségének és a határozottságának köszönhetően nagyon népszerű volt a nők között. Velem mindig is rendes volt, amíg egy házba jártunk, de ezt a közvetlen arcát még nem ismertem igazán. Örültem, hogy nem játszotta meg magát előttem és önmagát adta.
- Na, és mik a jövőbeli terveid? - kérdeztem tőle érdeklődő tekintettel, közben pedig elővettem egy paradicsom konzervet, hogy tökéletes legyen az olasz étek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Láttam Cézin, hogy nagyon tetszik neki, hogy az egyik kedvenc ételem a spagetti. Hát még ha tudná, hogy mennyire szeretem az olasz konyhát!
- Az finom. Szeretem. Ahhoz is van valami házi recepted? - kérdeztem tőle mosolyogva, miközben a hagymát dinszteltem.
- Ó, ne gyere nekem ezzel a régi csajozós dumával. Ezzel csak rombolod a szépen felépített imidzsedet - böktem oda oldalról a derekamat az övéhez viccesen. Én is tudtam, hogy ezt ő maga sem gondolta komolyan, de biztosan nem bírta kihagyni ezt a beszólást.
- Látom van egy egész fegyvertárad a női szívek meghódítására - válaszoltam neki vigyorogva. Hát igen, Cézi tényleg egy igazi Casanova volt a szememben. Azért kíváncsi voltam, hogy mit rejt a felszín alatt az igazi énje, bár nekem idáig egész szépen megnyílt, amit nagyon díjaztam.
- Tudom... de még mindig mugli fejjel szeretek főzni... legalábbis én úgy élvezem a főzést. Tudod, megküzdeni minden egyes alapanyaggal - válaszoltam a fiúnak nevetve. Tisztában voltam vele, hogy némi varázslat segítségével sokkal könnyebb dolgom lett volna, de még ennyi idő után is inkább mugli fejjel gondolkodtam és valahogy így maradtak meg bennem a dolgok. Cézinek viszont nagyon jól állt a varázslás. Kellemes látványt nyújtott, ahogyan az alapanyagok csak úgy odarepültek hozzá és tették a dolgukat a fiú utasítására.
- Wow, ilyen jól tudsz bánni a gyerekekkel? Ezt nem is gondoltam volna... nagyon univerzális vagy - válaszoltam elmélázva. Amellett, hogy igazi szívtipró, még a gyerekek nyelvén is jól ért... kezdtem úgy érezni, hogy nem is ismerem igazán a fiú igazi énjét. Még mindig tudott meglepetést okozni olyan dolgokkal, amikre nem is számítottam.
- Én továbbra is jól érzem magam a Naviban. Nagyon rendes mindenki. Igaz, most lesz vezetőségváltás, kíváncsi leszek, hogy ki fogja vezetni a házat - feleltem a fiúnak, miközben levettem a hagymát a tűzről, hogy összekeverhessük az alapanyagokkal.
- Te aztán tényleg spontán egy ember vagy! Igaz, még én sem tudom, mit akarok igazából. Annyi már biztos, hogy Futurológia szakon szeretnék majd tovább tanulni mesterképzésben. Később pedig szeretnék segíteni a látomásaimmal a többi emberen, valamint tanító akarok lenni. Csak még azt nem tudom, hogy milyen tárgyat fogok tanítani. Ráadásul eldöntöttem, hogy Bogolyfalván szeretnék élni egy szép kis házikóban. Nem szeretnék visszatérni a mugli világba - avattam be a srácot a jövőbeli terveimbe.
Láttam, hogy a fiú hirtelenjében megdöbben a főzési képességeimet, amelyet egy széles mosollyal nyugtáztam, aztán vártam, hogy mi lesz a következő lépés, miben segítsek neki, hiszen már a hagyma dinszteléssel is készen voltam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

- Ez nem is volt kérdéses - válaszoltam a fiúnak nevetve. Hát az látszott, hogy Cézi nem állt kétszer sorba az önbizalomért, talán emiatt is volt annyi sikeres hódítása, mert bízott magában és megvolt benne a kellő határozottság, amely "győzelemre" vezette.
- Nem igazán. Nem szeretem az elcsépelt, unalomig ismert, gépies csajozós dumákat - vontam fel a szemöldököm, majd folytattam:
- Persze, hogy szépen felépített imidzsed van. Ez tény. Egyébként tudom, hogy több van benned annál, mint amit a legtöbb embernek a felszínen mutatsz magadból. De talán te csinálod jól, mert így nem adod meg az esélyt az embereknek, hogy bántsanak vagy ártsanak neked.
Cézit nem volt egyszerű kiismerni és úgy vettem észre, hogy falakkal vette körbe magát és csak felszínesen engedte azt másoknak, hogy megismerjék. Ennek is megvolt a maga előnye, mert így valamennyire védve volt a csalódásoktól és a támadási felületektől. Még sose beszélgettem a fiúval ennyire nyíltan, őszintén, de most erre is alkalmunk adódott.
- Azt hiszem, hogy akkor alulmaradnék - feleltem nevetve, mert a fiú eleve erősebb volt nálam és magasabb is, úgyhogy inkább maradtam az alapanyagokkal való küzdelemnél.
- Imádom Liv-et, nagyon jó fej és aranyos. Tuti nem buktatna meg - mondtam neki vigyorogva.
- Hú, de cudar sorsom lenne. Na jó, ha csak ennyi dolgom lenne, hogy reggelente sütit és tejet hozzak neked, akkor oké. De ne hívj rabszolgának. Sosem lennék az... ahhoz túl szabad lélek vagyok! - élcelődtem Cézivel jókedvűen.
- Nos, szívesen jósolok neked Tarot kártyával, de ahhoz nyugodt körülmények kellenek és csakis azzal érdemes foglalkozni. Szóval megbeszélhetünk egy időpontot, amely mindkettőnknek jó és akkor szívesen vetek neked kártyát. Az álmaimat pedig nem én irányítom, nem tudom előre, hogy kivel és mit fogok álmodni, szóval afelől nem ígérhetek semmit, de ha szerepelni fogsz az egyik álomképemben, akkor feltétlenül szólni fogok neked - ígértem meg a srácnak és ajánlottam fel a kártyajóslást, hátha az is érdekelni fogja. Legutóbb Majácskának jósoltam, illetve Sheela-val is megbeszéltem, hogy vetek neki kártyát.
- Igen, tanítani szeretnék majd... tökmagokat. Olyan kis cukik és szívesen osztanám meg velük a tudásom, csak hát még kérdéses, mit fogok tanítani, de majd gondolkodom rajta - válaszoltam a srácnak boldogan. Már egészen beleéltem magam a jövőmbe, alig vártam, hogy végre tanár lehessek.
- Hogy mi? Közösen házat? Ezt te sem gondoltad komolyan... hogy férne be oda a háremed? - viccelődtem Cézivel, majd folytattam a mondandómat:
- Egy árva petákom sincs, eléggé le vagyok égve, szóval szeretnék majd dolgozni is valamit a suli mellett, az a baj, hogy még egy albérletet se tudnék fenntartani. Amíg tanulok, addig el tudok lébecolni a suliban, ott vannak a saját hálóink, de később tényleg szeretnék egy házat venni akár részletre is - vázoltam fel sanyarú helyzetemet. Nagyon elcsodálkoztam azon, hogy a fiú egy közös házon gondolkodott, hiszen neki is megvolt a saját élete, nem is tudtam elképzelni, hogy hogy jönne össze ez az egész. Talán még ha két szintes lenne és mindketten belefizetnénk a rezsibe én pedig még külön pénzt, azért, amiért ott lakhatok, akkor még elképzelhető lenne, ráadásul így mindkettőnknek meglenne a saját privát szféránk.
- Köszi, még meggondolom. Addig még sok víz lefolyik a Dunán - tettem hozzá mosolyogva, mindenesetre nagyon kedves volt tőle, hogy ezt így felajánlotta, de nagyon váratlanul ért a felajánlása. Közben egy nagyobb, magasabb edényben elkezdtem felforralni a vizet a tésztának. Persze csinálhattam volna varázslattal is, de én így szerettem főzni, mugli módra.