Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Annamari

Mindjárt kezdődik az ebédidő. Hatalmas tömeg indul meg a nagyterem felé, hogy elköltse ott kényelmesen az ebédjét. A jobb lában szüntelenül rugózik, ahogy le-lepillantok az órámra. A nagymutató olyan lassan vánszorog, mintha csak tudná, mire készülök. Ma kell megtennem. Ma vagyok olyan tanteremben, mely közel van a bejárati csarnokhoz, ahol a legtöbb diáknak át kell haladnia. Ma. Észre sem veszem, ahogy bal kezemmel finoman végigsimítok az általam színesre firkált hátizsákomon. Ma. A lábam még jobban remeg, szinte már lyukat égetek a mozdulatsorozattal a cipőm talpába. Ma. A mutató mindjárt a megfelelő helyen lesz. Ma. És akkor végre megszólal a csengő. Nem foglalkozom senkivel és semmivel, ahogy a csengő felmorajlik, úgy a terem is, én pedig a könyvemet bevágva a táskámba, úgy rohanok ki a prof órájáról, mintha valami nagyon illetlent láttam volna. Futva győzöm le a távot, mely köztem, és a csarnok között van, és legnagyobb meglepetésemre az első közözz vagyok.
Még arra is van időm, hogy a kikötődött cipőmet gyorsan megkössem - elvégre senki sem akar orra bukni a saját fűzőjében - és a szerkesztőibe betörve sokszorosított papírjaimat is előhalásszam. Nagyon jó, eddig minden a terveim szerint halad, és akkor megkezdődik. A diákok a felsőbb szintekről és mindenhonnan elindulnak felém, én pedig készen állok a fogadásukra.
- ÍRD ALÁ A PETÍCIÓT! TÖBB TERÜLETET A KENTAUROKNAK! TANULHASSANAK ŐK IS VELÜNK! LEGYEN SAJÁT KÉPVISELETÜK!
Még szerencse, hogy az elmúlt napokban pihentettem a hangomat, hiszen nem könnyű túlkiabálni a morajt, amit a tömeg okoz. Hát igen, azt nem mondtam egy szóval sem, hogy feltétlenül számoltam mindennel. Nem számoltam azzal se, hogy például tanárok is jönnek majd erre, ám ha mázlim van, egyikőjük sem ellenzi ezt a kis hadjáratot a minisztérium csúf szabályozási rendszere ellen. Elvégre biztos, hogy nekik is van szívük. Kivéve vizsgaidőszakban, és röpdolgozatoknál.
- ITT AZ IGAZSÁG PILLANATA! TÁRGYALJÁK ÚJRA A KENTAUROK ÜGYÉT!
Miközben kiabálok, és lobogtatom a papírjaimat, sikerül a taláromat is annyira lerángatnom magamról, hogy az elhaladók láthassák az uniformisban előírt blúz helyett felvett I <3 KENTAUR feliratú pólómat. Mindenre gondoltam ám.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Annamari

- ESÉLYEGYELŐSÉGET MINDEN FAJNAK! ŐK IS BESZÉLIK A NYELVÜNKET!
Kiabálok, és erőszakoskodom. Néha hasznos, hogy van pár háztársam, akik már megfélemlítettek néhány diákot, így már csak a talárom szegélyének színe miatt is átveszik a kezükbe erőszakolt papírt, anélkül, hogy visszanyomnák és bemutatnának. Persze szeretném elhinni, hogy mindannyian komolyan veszik a kentaurok ügyét, de ha így lenne, akkor nem is lenne ügy, hiszen akkor már régen kiharcolhattuk volna az egyenlőséget.
- HA VÁMPÍRBA BELESZERETHETSZ, BELESZERETHETSZ EGY KENTAURBA IS! NE FORDULJATOK EL! NE TAGADJATOK!
Hallottam már hírét, hogy vannak itt mindenféle keverék gyerekek is, fél - vagy negyedvélák, olyanok, akiket vámpír vagy vérfarkas csócsált meg. Őket is magunk közé vesszük, akkor mégis miért kivételeznénk olyan kedves és jó lényekkel, mint a kentaurok? Ők is normálisak, sőt, beszélnek is. A sellőknél megértem a dolgot, de ők? Hát őket aztán nem kellene kitiltani, elvégre biztos vannak olyan kentaurgyerekek, akik szeretnének mágiatörit vagy bájitaltant tanulni. Különben is, ha nekem kell, akkor nekik is kelljen. Igen ám, komolyan gondolom a dolgot, és igen, van benne nem kevés öncélú érdekem is. Egy nagyobb osztályban sokkal kevésbé lenne esély arra, hogy engem is feleltessenek.
- Helló!
Miközben araszolok, észreveszem a lányt is, aki a bejárati csarnok másik felében van. Neki nem fogynak olyan jól a lapjai, mint nekem, így hát alap, hogy odamegyek hozzá. Zöld vagyok, de azért szerencsére, mint már olyan jól rávilágítottak, elég híg zöld, néha pedig kifejezetten kibukkan a piros vagy sárga énem. Kék nem sok van, talán csak mikor éppen könyvet olvasok.
- Segítsek? Szívesen kiabálok neked, mert szeretek visítani, vagy ki is tölthetek párat, van vagy tíz személyiségem még pluszban. Lehetek cukrosnyuszi szempillarebegtető kiscsaj vagy éppenséggel egy macsó rellonos, mint David Benett vagy Várffy Robi, bár azt a karaktert nem szívesen hozom, mert nem lehet annyit beszélni. Na? Nananana? Kérlek, had töltsek ki párat, a többiek éhesek, úgysem állnak meg.
Igen, menet közben én is rájöttem a tervem hibájára. Inkább kifelé jövet kellett volna letámadnom mindenkit, ráadásul a legtöbben szállingózva hagyják el a helyet, jobban rájuk tudtam volna erőszakolni a programomat. Most már azonban mindegy, most kérdőívet akarok tölteni.
- Miről szól amúgy?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Annamari

- Köszi.
Lelkesen fogom a papírt, meg a tollat, azonban így állva nem olyan kényelmes, vagyis nem zavartatva magam foglalok helyet a bejárati csarnok padlóján, nem foglalkozva vele, hogy páran még mászkálnak ott. Ha másért nem is, hát a látványért lelassítanak majd, így ha a navinés lány elég fürge, akkor rákényszerítheti őket a kitöltésre. Milyen jó ötlet, legközelebb kéne olyanokat felbérelnem, akik látszólag nagyon hisznek az ügyben.
- Úúú csokis süti, naná. Imádok enni.
Ez mondjuk olykor látszik is, szerencsére én nem a tökéletes modellalkatú meg szoborszerű szépség mintapéldánya vagyok, így ellehetek a kastélyban anélkül is, hogy engem bámulnának, meg csinálhatok olyanokat például, hogy ülök a földön. Két óra között is rendszeresen az ablakpárkányokon trónolok, elvégre kell az energia az iskola utáni tevékenységekre. Például leszökni a faluba, és behabzsolni a Cukorvarázs kínálatát.
- Köszi!
Mielőtt leharapok egy falatot, azért illendően megköszönöm, majd belevetem magam a kérdőívbe, olykor jót mosolyogva, olykor hosszabban kifejtve, hogy mit is jelent számomra egy-egy festmény. Nagyjából a felénél járok, amikor a lány kérdez, én pedig lelkesen bólogatok, és felnyújtok egy szórólapot, ami még nem annyira gyűrött az erőszakos adogatástól.
- Igazából minden ügyet támogatok, ahol igazságtalanságot érzek. Jó pár háztársam szerintem nem érti mit keresek a zöldeknél, de hát a kivételek erősítik a szabályt nem igaz? A Rellon ház agyafúrt és ravasz, bár sokan, akik odajárnak azt hiszik felszínes gonoszsággal mintapéldányok lesznek, de szerintem csak szörnye égő, amit csinálnak.  
Csak mert én is odajárok, nem kell elkötelezett híve lennem a háztársaimnak. Vannak szimpatikus emberek ott, de ezek a felszínesek nem az én világom. Nem akarok olyan lenni, mint ők, és a legjobb úton haladok.
- Kész is! Uh, ez a szerzetes. Ezek szerint neked is volt már dolgod vele?
Pillantok fel a lányra, miközben összeszedem magam, és feltápászkodok kényelmes ültömből, felé nyújtva a válaszokat.
- Melyik tanár szivatott meg ezzel a kérdőívezéssel? Megviccelhetnénk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

- Valószínűleg. Ha minden simán ment volna, akkor az Eridonban lennék.
Pillantok fel a lányra, mivel még mindig a földön ülök, és nagy bőszen töltögetem a kérdőívet. Nagyon furcsa az elgondolás, hogy én ott legyek az Eridonba, és még is annyira természetes lenne, hiszen ott a helyem.
- Az, hogy a Rellonba kerültem, azt hiszem az én hibám. A beosztásnál olyan nagyon arra törekedtem fejben, hogy ne a tömeg egy tagja legyek, hanem kirívó, hogy megkaptam magamnak a zöldeket. Sokszor néztem én az eridonosokat, de köztük annyi sok egyéniség van, hogy fogalmam sincs, én mivel tűnhetnék ki.
Íme a kislány, aki olyan hétköznapi volt gyerekként, és most, hogy másik iskolába jár, új esélyt akart kapni. Ez a harmadik éve itt, félúton jár tehát, persze mestertanonc is szeretne lenni. Néhány háztársa vagy iskolatársa pedig tényleg megjegyezte, főleg arról, hogy ha valamelyik szó vicces neki, akkor addig nevet, amíg a tanár ki nem zavarja az óráról, sőt, még a folyosóról is behallatszik a röhögcsélése, vagy éppen arról, hogy valakivel hangosan kiabál, vagy éppen túl erőszakosan nyomul. Határozottan eridonos, de éppen ezért nagyon jól érzi magát a zöldek között is. Megverni eddig még nem akarták, bár tart tőle, hogy Eris hamarosan megküldi egy jobb horoggal.
- A szerzetes amúgy nagyon kitartó fickó, csak kár, hogy nem hűséges. Amint jön egy csinibb csaj, egyből teszi a szépet. Igazából elég valósághű férfiábrázolás. A fiúk is ilyenek mostanában. Komolyan mondom, mire megszokok egy párt a környezetemben, már teljesen mással vannak, aztán mire a sokkból kijövök, már megint mással.
Én még nem kerültem bele a vérkeringésbe szerencsére, de nem is szeretnék. Nem akarok ilyen pasikat cserélgető életmódot folytatni. Azt hallottam, hogy ha hűséges fiút szeretnék, akkor a Levita táborában kell ismerkednem. Ők a leghűségesebbek, aztán a Navine, majd az Eridon és végül a Rellon. Nincs valami jó statisztikánk ilyen téren, de legalább a házkupát megnyertük.
- Húú, ő nem gyenge nőszemély, de legalább vicces. Nem úgy mint az a piros ruhás dáma. Nem tudom a nevét, de ő nagyon hamar lesz felfuvalkodott hólyag. Nem szeretem a beképzelteket. Zavarja az is, ha mondjuk kopog a cipőd.
Nekem meg persze van olyanom is, a családom gondoskodott róla, hogy minden alkalomhoz legyen megfelelő cipőm, bár nem értem, mi a baj azzal, aki egy évnyitóra tornacipőben megy, de nem hoztam rájuk szégyent, örüljenek neki.
- Eddig a többiek táskájába csempésztem a szóróanyagot, de nem volt olyan nagy hatása, mint ennek. Legtöbbször csak kidobták, meg se nézték, így taktikát váltottam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Annamari

- Ez mondjuk igaz.
Bólintok a lány megállapítására tejbetök vigyorral. Nem, nem vagyok olyan kis szürke, megbújó személyiség, ezt mindenki megmondhatja. Nekem hangom van, olyan, amit szeretek is használni, és vagyok annyira nemtörődöm, hogy ne jöjjek zavarba attól, ha valami illetlenről kell kérdést feltenni.
- A szüleim szerint hihetetlenül pofátlanra sikeredtem. Pedig szerintem nagyon igyekeztek, hogy rendes gyerekük legyen.
Valamennyire sikerült is a dolog azért, hiszen nem vagyok olyan hihetetlenül rossz, mármint de, csak nem akarok senkit kinyírni szándékosan, pusztán nagyvonalúan értelmezem a szabályokat, de hát ez már olyan semmiség, nem igaz? A lényeg, hogy igen aktív gyerekre sikerültem, és nem unalmas mellettem az élet. Szegény férjem, már ha lesz nekem olyan, tutira ki fog kattanni minden második nap.
- Igen – igen. Ő nekem is ismerős. Tudom, mert tetszik az a hablaty, amit előad.
Fogalmam se volt, hogy az provanszálul vagy, hogy a bánatban van, de nem hangzik rosszul, és szívesen meg szoktam állni előtte, csak hallgatni, és hinni, hogy most valami nagyon, de nagyon szépet mond nekem. Elvégre miért ne lenne így? Ő legalább igazi férfi! Nem is kell nekem másik egyelőre, csak a baj van velük, ahogy így elnézem az órákon meg mosdókban bőgő lányokat, vagy a fiúkat, akik kiabálnak a barátnőikkel. Nem, én ilyen nem akarok lenni.
- Nem hozhatok szégyent arra, ahova osztottak, nem igaz?
Kérdezem nevetve, elvégre mégiscsak rellonos vagyok, és ha valaki megdicséri, hogy úgy csinálok valamit, mint egy rellonos, akkor azért megnyugszik a lelkem. Nézem viszont, ahogy a mellettem álló lány elindul a két idősebb felé, akik hihetetlen, de meg is állnak, még a vihogást is kicsit abbahagyják, sőt, hajlandóak arra is, hogy segítsenek. Tutira nem zöldek, ezt mondjuk, hiányolom is a mifélénkből. Viszont legalább halad. Én meg felkelve kicsit össze tudom szedni magam. Eszemben sincs odamenni, hiszen jó sok szórólapot kiosztottam már, sőt a hirdetőkre is nyomok majd belőlük egyet – egyet. Lassan azért remélem, bejutunk enni is, mert ha így folytatom, kipukkadok az éhségtől, és vigyáznom kell a pocakom jóllakottsági szintjének megtartására.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

~ Óóóó Istenem! Merlin! Minden szentek! Ááááh, béna, béna, bééééna. ~
Szívem szerint azt hiszem a fejemet verném a falba. Nem csípem az év végét, meg a tanárokat. Az összes tanár ilyenkor találja ki, hogy ilyen beadandó, olyan röpdolgozat, meg pályázat, és ugye ha pofátlan vagy, akkor még meg is szívatnak. Hát én meg pofátlan voltam. Nem szándékosan persze, csak úgy véletlenül kicsúszott már megint. És van az a pont, amikor a legtürelmesebb tanár se lesz már türelmes velem. Mert mindig jár az a nagy szám…
A nagyterembe be se megyek, a konyhában szerzem meg az ebédem. Van ott egy manó, akivel van némi bizniszem, és van némi kártyaadóssága is felém, így tudtam, hogy simán kisétálhatok onnan az ebédadagommal. Még gyümölcskenyeret is kaptam, pedig ilyenkor még nem szokásuk osztogatni a jót.
Szóval megint kaptam egy büntetőmunkát, és már annyira elegem van, hogy kedvem sincs elmenni a klubhelyiségig, vagy egyáltalán valami zárt részig. Meg akarom csinálni, itt és most, hát gondolva egyet, a bejárati csarnok felső lépcsőfokára lehuppanva veszem elő a füzetemet, és állok neki a legújabb büntetőmunkám, vagyis az „Attól még, hogy egy hét múlva karácsony van, nincs jogom puffogni…” kezdetű, legalább ötszáz szavas véleménykifejtésre, mely tartalmazhat érveket, ellenérveket, de természetesen végkövetkeztetésben arra érdemes kilyukadnom, hogy a tanárnak igaza volt. Mondjuk igaza volt, szóval kár is a hiszti, meg nem is hisztizek, csak utálom ilyennel elütni az időt.
A tálcámat biztonsággal magam mellé helyezem, és minden illemet mellőzve írás közben a szabad kezemmel sűrűn pakolom a számba a krumplit, meg a sülthusit, aminek kicsit furcsa íze van. Édes… mint egy unikornis. Egy pillanatra megállok az írásban, felpillantok a mellettem elhaladó navinésre, aki olyan csodálkozva néz le rám, mintha nem látott volna még fehér embert, majd a húsra. Egyrészt komolyan elgondolkoztam rajta, hogy megy-e olyan rosszul az iskolának, hogy a helyi állományt szolgálja fel, másrészt elkezdett foglalkoztatni, hogy egy unikornis milyen ízű. Az elsőt lezártam annyival, hogy amekkora összeget én hazaviszek tandíjértesítőt, abból igazából pöpec kis felújításokat is csinálhatnának, nem hiszem, hogy unikornist ebédelnénk. A másik jobban érdekel. Mekkora fail lenne, ha mondjuk egy unikornis, aki olyan helyes, meg szép, sós lenne. Vagy chilis. Oké, eltértem a tárgytól.
- Hé, nézz a lábad elé!
Attól még, hogy itt ülök a lépcsőn, a felfelé haladó is figyelhetne. Hihetetlen pofátlanok az emberek manapság. Képes lennének eltaposni a társukat egy szalad unikor… marha miatt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Tudod mi a legcikibb a tinikorban? A tiniszerelem. Elég egy félmosoly, és neked máris véged. Egészen addig nem is gondoltam végig ezt az eshetőséget, amíg el nem beszélgettünk Ellával róla hajfestés közben. Addig nem is jöttem rá, hogy bizony van nekem is tiniszerelmem. Nekem. Merlinre, hogy jutottam idáig? Apám mindig arra tanított, hogy hideg fejjel kell nézni a helyzetet. Ő akkor sem pánikolt, amikor az anyu egyszer csak bejelentette, hogy hát az van, hogy nem fog vizsgázni valószínűleg, mert, hogy nagyon terhes velem. Apu akkor is csak annyit mondott, hogy nem ő lenne az első, aki egy évvel később fejezi be az iskolát. Végül is, nézhetjük így a tényt, hogy itt, a kastély falai között indult a pályafutásom. Ők komolyan szerelmesek voltak akkor, meg most is, nekem meg rajongásom van. Az a fajta, amikor tuti csajnak képzeled magad, és a szerelmed tárgya - többnyire sztár, többnyire színész vagy énekes - egyszer csak úgy mindenféle kíséret nélkül szembe jön veled az utcán, meglát, és tudja, hogy te kellesz neki. És akkor te leszel a legmenőbb csaj, mert a nagyon menő szerelmed téged választott. Tündérmese. Nekem is van tündérmesés szerelmem, és nem, nem olyan reális, hogy mondjuk egy dögös mestertanonc, vagy falulakó, nem, nekem egy tanáromba kellett belezúgnom. Ráadásul bűbájtant tanít a majmocskám, aminek eredményeként, ha közelebb hajol mondjuk, hogy megnézze a folyamatot, akkor én annyira nagyon izgulok, hogy valamit biztosan elrontok. Lehet, hogy valami nagy tehetség vagyok ám igazából, csak az illata nem enged kibontakozni. Én még ilyet soha, senki iránt, de tényleg, és akkor jön ez a figura, és mocskos mód megtetszik nekem. És igen, ez az az állapot, amikor nem tudom eldönteni, hogy örülök-e tényleg, hogy még nem robbantottam le a szép pofiját-
- Büntetőmunka, annak pont ideális a hely, szemétbe való...
Felpillantok, és megdermedek. Alapból nem gondoltam, hogy ő az, mivel mindenhol az ő hangját hallom, így aztán azt hittem, hogy megint csak a képzeletem játszik velem, de nem. Az ajkaim egy kicsit elnyílnak, ahogy észreveszem, hogy ő az, és mintha valami hülye kuncogó hangot is kiadtam volna. Merlin, segíts, hogy ne így legyen. Ez lenne az? A tuti csaj pillanat. Szent szalamandra, ma még nem is nagyon fésülködtem! Vagyis de, reggel persze, de azóta az a hülye Rajmi meghúzta a hajam, én meg jól bevertem neki egyet, remélem, hogy eltörtem az orrát, de most lehet az arcát is el fogom. Ez a tuti csaj pillanat? Tényleg ilyennek kell lennie?
- És ön tanár úr, merre igyekszik?
Igyekszem úgy felkelni, hogy ne essek le a lépcsőről, ami nem megy a legjobban, mert bár fent maradok, de egy fokot csúszok. Hehe, már megint az ostoba heherészés, mint valami bolond emberke. Kedvem lenne képenvágni magam, hogy térjek már észhez. Amúgy is, merre menne egy tanár? Nyilván a szobájába vagy a tanáriba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Érdeklődik irántam. Simán hozzám szólt, pedig el is mehetett volna mellettem, de nem, ő olyan jó ember. Sosem büntetett még meg, és amúgy is, nála valahogy teljesen máshogy viselkedem az órán, nagy hatással van rám. Mondhatnám, hogy szakmailag, de mindannyian tudjuk, hogy ez nem igaz. Viszont azt hiszem, ő olyannak lát, amilyen vagyok, egy teljesen normális lány. Sőt nő! Neki nő akarok lenni. Egy zavaró tincset a fülem mögé tűrök, mint a filmekben, tök olyan a helyzet. szívem szerint megcsípném magam, de az valahogy nem nőies.
- Öhm...
A papírt, amit eddig egy kicsit rejtegettem, most előhúzom, és elolvasom, hogy miről is kamuzok éppen, mert valljuk be, nem gondolok komolyan egyetlen bűnbánó szót sem, amit leírtam eddig. Sőt, reménykedek benne, hogy nem fog a mai alkalommal sem rám szakadni a kastély.
- „Attól még, hogy egy hét múlva karácsony van, nincs jogom puffogni".
Olvasom fel büszkén a mondatot. Valljuk be, a tanerők nagyon szépen tudnak fogalmazni, ha a büntetésemről van szó. Egész kis gyűjteményem van már ezekből a címekből.
- Mácsai tanárnő nehezményezte, amiért egész órán nemtetszésemet fejezem ki a szünet előtti dolgozat miatt.
Ami szerintem pofátlanság amúgy, mármint magának is, meg nekünk is csak problémákat okozott azzal, hogy a karácsony szünet előtt még vizsgáztat. Most majd vihetjük haza mind a rossz jegyeket a fa alá, örülni fognak. Ráadásul nem is lakunk olyan messze a tanárnőtől, így tutira el fog jutni anyámhoz a híre.
- Hát de pihenni, az olyan unalmas dolog. Én mókázni szeretek inkább tanár úr. Ön nem ilyen volt? Ön jobban szeretett csak tanulni? Szerintem maga is olyan volt, aki inkább rosszalkodott.
Jelentem ki vigyorogva. Elég csak rá nézni, a szemébe, ami olyan "Merlinke, de szép", és az ember máris tudhatja, hogy ő is kis rosszalkodó. Imádom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

- Kiváló lett.
Jelentem ki büszkén, kihúzva magam, mint a kislányok, akiket megdicsérnek az óvodában. Hihetetlennek és különlegesnek érzem magam. Ez a félisten berobbant ide a semmiből, hozzám szólt, holott annyi más ember is van itt, és érdeklődik az életem olyan apróságai iránt is, mint egy dolgozat. Annyira tökéletes, és annyira szép. Lopva simítok a fülem mögé egy tincset, mint a filmekben. A főhősnő puszta véletlenségből megteszi ezt, és a főhős rájön, hogy szereti ezt a mozdulatot. Igen, belém fog szeretni, tudom. Bent, ott lent mélyen a kis lelkemben a kis Karina vijjogva és örömködve szaladgál körbe.
- Az átlagos lányok közé? Kicsit sem. Ha az én szintem lenne az átlagos, szerintem a tanárok elmegyógyba kötnének ki elég hamar.
A szüleim elég lazán neveltek, talán azért, mert annyi idősek voltak, mint én, amikor megszülettem. Tény, hogy én ezt igyekszem elkerülni, de egyébként se hiszem, hogy szigorúan nevelném a gyereket. Vajon Szikszai prof jó apa lenne, és vajon akkor is Szikszai profnak hívnám, amikor az első gyermekünket várom majd? Hova gondolok. Első a karrier, biztos vannak még meg nem valósított tervei, és én is akarok valamit kezdeni magammal. Ráérek még arra, hogy gyerekeink legyenek. Hiszen még semmi sincs. Vajon fehér vagy fekete öltönybe lenne az esküvőnkön? Jaj Karina, térj vissza, ne csak bárgyún vigyorogj.
- Engem nem sok tanár tud lekötni. Maga igen, mert maga nagyon jó tanár. Jól magyaráz…
~ Szép a feneked, amikor a táblára ír. ~
- Nagyon jól átadja az anyagot.
~ Imádni való, amikor kiszárad a szád és lopva megnyalod...~
Erre a gondolatra akaratlanul beleharapok az alsó ajkamba, és zavartan forgolódok kicsit. Vajon ilyen lesz az is, amikor randit kér tőlem? Biztos zavarban lesz, és én is, és olyan lesz, mintha csak a tananyagról beszélnénk, és nem abban állapodnánk meg, hogy inkább valamelyik mágusfaluban találkozgassunk, hogy le ne bukjunk, csak amíg diák vagyok. Igen, ez egészen biztosan így lesz.
- Ez mondjuk igaz. Nem szeretnék felfázni. Elég nagy kiszúrás.
Egyetértően bólogatok, miközben felkapom a táskám. A kaja nem zavar, úgyis eltakarítják.
- A tanár úr jár kviddicsmeccsekre? Remélem a miénkre kijön. Én is játszom ám.