Régen volt már amikor tanulmányi kirándulást szervezett, és akkor sem voltak túl sokan, és főleg lányok jöttek el... De a mostani ténylegesen iskolai kirándulásnak tűnik, ami annak is betudható, hogy már nem kezdő tanár, akit a kviddicses múltja miatt ismernek csak, így az érdeklődés most már nem személyének, hanem feltehetően a tárgynak és a helyszínnek szól.
Hátán tértágított és varázslattal könnyített táskájával már lassan fél órája vár a bejárati csarnokban a diákokra, és ők lassan tényleg meg is érkeznek. A kezében tartott pergamenen a névsor olvasható, amelyről egy-egy másolatot már korábban elküldött a másik két tanárnak is. Az érkezőket üdvözli, esetleg vált velük néhány szót, kérdéseikre válaszol, miközben ellenőrzi nevüket a listán.
Tudja, nem mindenkinek sikerült szülői aláírást szereznie - ez főként a tanoncaira igaz, akik közül párnak a kapcsolata a szüleivel nem éppen rózsás -, de ezeknek az embereknek saját felelősségre engedélyezte a kiránduláson való részvételt. Persze, ha a szülőknek éppen most jut majd eszébe, hogy hiszen van egy gyerekük, és egy ilyen erdő nagyon veszélyes, akkor még meg is ütheti a bokáját, de egyelőre ezzel nem foglalkozik. Különben is, ha a gyerekek nem kommunikálnak a szüleikkel, azok nem fognak tudni a kirándulásról. Azért persze nem engedélyezte bárkinek csak úgy a részvételt szülői engedély nélkül, csak azoknak, akikről tudja, hogy a családi hátterük egy kissé... hektikus.
Ha valaki igényli, segít abban, hogy a csomagokat varázslattal könnyebbé tegye, mert egyszerűbb így vinni, mint előreküldeni. Kremisában ilyen idő tájt elég sok a turista, így az esetleges kavarodást megelőzendő, jobb, ha mindenki maga figyel a dolgaira.
Amint megérkeznek, akiknek meg kell érkezniük, elindulnak a falu felé, a vasútállomásra. Mehetnének zsupszkulccsal, vagy egyből a kastélyból hopp-porral, de általában a kirándulásokhoz az odaút is hozzá tartozik, legalábbis Ádám szerint, így a kényelmesebb megoldások ötletét már a kitaláláskor elvetette.
/Álmodói tudnivalók: október 28-án (szerdán) ezt a részt lezárom, és az utolsó hozzászólást linkkel összekötöm a vasútállomással, onnan fogjuk folytatni. Nem kötelező írni minden helyszínhez, de örülnék, ha mindenki legalább az út egy részén megjelenne szerepjátékosan is (persze én úgy fogom venni, hogy mindenki, akinek kell, itt van).
Azt is érdemes tudni, hogy mivel csak az óra és valamilyen szinten ez lesz kötelező a kirándulás alatt, így ezen a két "eseményen" fogom nagyrészt lemérni az aktivitást, és ezek alapján fogok pontokat és megajánlott jegyeket osztani.
Akik a faluban laknak, azoknak nem kell írni, nem kell felcaplatniuk a suliba a cuccaikkal, hogy aztán velünk együtt menjenek vissza. Elég, ha majd a vasútállomáson becsatlakoznak.
És nyugodtan lehet tényleg kérdezni szerepjátékosan is, az ezen a helyszínen utolsó hozzászólásomban mindegyikre fogok válaszolni./
Hátán tértágított és varázslattal könnyített táskájával már lassan fél órája vár a bejárati csarnokban a diákokra, és ők lassan tényleg meg is érkeznek. A kezében tartott pergamenen a névsor olvasható, amelyről egy-egy másolatot már korábban elküldött a másik két tanárnak is. Az érkezőket üdvözli, esetleg vált velük néhány szót, kérdéseikre válaszol, miközben ellenőrzi nevüket a listán.
Tudja, nem mindenkinek sikerült szülői aláírást szereznie - ez főként a tanoncaira igaz, akik közül párnak a kapcsolata a szüleivel nem éppen rózsás -, de ezeknek az embereknek saját felelősségre engedélyezte a kiránduláson való részvételt. Persze, ha a szülőknek éppen most jut majd eszébe, hogy hiszen van egy gyerekük, és egy ilyen erdő nagyon veszélyes, akkor még meg is ütheti a bokáját, de egyelőre ezzel nem foglalkozik. Különben is, ha a gyerekek nem kommunikálnak a szüleikkel, azok nem fognak tudni a kirándulásról. Azért persze nem engedélyezte bárkinek csak úgy a részvételt szülői engedély nélkül, csak azoknak, akikről tudja, hogy a családi hátterük egy kissé... hektikus.
Ha valaki igényli, segít abban, hogy a csomagokat varázslattal könnyebbé tegye, mert egyszerűbb így vinni, mint előreküldeni. Kremisában ilyen idő tájt elég sok a turista, így az esetleges kavarodást megelőzendő, jobb, ha mindenki maga figyel a dolgaira.
Amint megérkeznek, akiknek meg kell érkezniük, elindulnak a falu felé, a vasútállomásra. Mehetnének zsupszkulccsal, vagy egyből a kastélyból hopp-porral, de általában a kirándulásokhoz az odaút is hozzá tartozik, legalábbis Ádám szerint, így a kényelmesebb megoldások ötletét már a kitaláláskor elvetette.
/Álmodói tudnivalók: október 28-án (szerdán) ezt a részt lezárom, és az utolsó hozzászólást linkkel összekötöm a vasútállomással, onnan fogjuk folytatni. Nem kötelező írni minden helyszínhez, de örülnék, ha mindenki legalább az út egy részén megjelenne szerepjátékosan is (persze én úgy fogom venni, hogy mindenki, akinek kell, itt van).
Azt is érdemes tudni, hogy mivel csak az óra és valamilyen szinten ez lesz kötelező a kirándulás alatt, így ezen a két "eseményen" fogom nagyrészt lemérni az aktivitást, és ezek alapján fogok pontokat és megajánlott jegyeket osztani.
Akik a faluban laknak, azoknak nem kell írni, nem kell felcaplatniuk a suliba a cuccaikkal, hogy aztán velünk együtt menjenek vissza. Elég, ha majd a vasútállomáson becsatlakoznak.
És nyugodtan lehet tényleg kérdezni szerepjátékosan is, az ezen a helyszínen utolsó hozzászólásomban mindegyikre fogok válaszolni./