Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Végre. Ahogy annak lennie kell, óra után sétálok ki a teremből, az utolsó szavakat meg sem hallgatva és már indulok is az erkély felé. Már nincs körmöm, amit lerágjak, így az amellett pihenő bőrt kaparom újabban, mint pótcselekvés. De most már rágyújthatok. Az a mellékes infó, hogy valamelyik mitugrász prefektus mindjárt a nyomomban lesz és fejből szavalja a házirendet, rég nem érdekel. Elhajtom, mint a többit, menjen árulkodni és akkor majd jót érezhet, ha még egy strigulát húzhat a nevem mellé. Tegye. Bánom is én, csak hagyjon utána békén. Kilépve azonban senki se követ, se nem fogad, így nyugodtan ülhetek le és kereshetem elő a dobozom, hogy a cigit a számba tűzve gyújtsam is meg. Mint aki jól végezte a dolgát, úgy ülök hátra, hosszú lábaim kinyújtva engedem le a karjaim, ajkaim között fogva a szálat, és csak az ég felé meredező füstfelhőt bámulom. Nincs a dohányban semmi extra, ellenben a fejemben annál több. Az, hogy képtelen vagyok Bűbájtanon bármit is kicsikarni magamból jelenleg, rendesen felbasz, még ha ennek most jele nincs is. Megint mehetek a fószerhez, megint mondhatom, hogy nem jó, hogy a mágia megint elhagy, visszatér, majd ismét csak papíron vagyok mágus, amúgy pedig senki. Aztán jön az újabb beszélgetés, vizsgálódás, akármi, mert a fejemre nőtt ez az egész, hiába harcolok ellene, nem akar tágítani. Nem, kitartó egy rohadék. Igen, előre felesleges ezen aggódni, ezen hergelni magam, de nekem már csak ez jutott, ilyen vagyok. Csak akkor kapok észbe, amikor a hamu az arcomra esik, le is seprem onnan, magamról, illetve nyílik az ajtó is. Felmordulok, mintha mindenki csak az enyém lenne ez a hely és ide már más be sem léphet.
- Kímélj meg a szabályoktól és miegymástól, ma nincs humorom hozzá - szólok oda sem nézve, feltételezve azt, hogy ki és miért lépett ide ki. Csak lepöccintem a hamut és folytatom a semmibe meredést.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Bizonyára nem süket és hall is, mintha egy pillanatra meg is akadna azon, hogy így beszélek vele, de nem robban a bomba. Való igaz az, amit egyszer Gréta vágott a fejemhez, hogy mennyire magamnak keresem a bajt és igazából az emberek nagy része normális lenne velem, csak én vagyok velük olyan, amilyen. Arra pedig persze, a legtöbb emberben elszakad az a bizonyos cérna és hasonlóképp reagálnak. A másik fele meg eliszkol. Nos, én meg hallgathatom, ahogy becsukódik az ajtó és mégsem maradok egyedül. Eddig hátrafelé lógatott fejem emelem meg, figyelem, ahogy a csaj alakja ellibben mellettem a korlátig és marad. Remek. Az azonban, amit mond, egy apró félvigyort csal az ajkaim szegletébe.
- Nagyszerű. Az ma elmarad, hacsak a kis seggdugasz nem talál ide – de akkor már ketten lesznek, akiknek szavalhat, hogy mit és hol nem lehet ebben a rohadt kastélyban. Leguggol, hamar le is esik, hogy miért is jött ki és ez úgy ennyi is lenne. Két ember, akik csak egy kis cigaretta-szünetre vágynak, nincs ebben semmi. Vissza is ejtem a fejem, bár az a szál, ami a számban van, eléggé megrövidült, így kénytelen vagyok a kezembe fogni, ha nem akarom megint megégetni a szám. Még az előző emléke is kellemetlen és haloványan látszik is. Az a bizonyos kattogás ismerős, így vezetem vissza a tekintetem rá, ahogy szenved azzal a vacakkal. Ritka látvány, nem mondom, de erre semmi se lehetetlen. Egy ponton találkozik a tekintetünk, amikor feladja, hogy abból lángot csavar ki.
- Mindkettő megoldható, ja – bár nem úgy, ahogy azt ő elsőre gondolná. A csikket elnyomom a földön, van olyan hosszú a kezem, hogy leérjen és ott is hagyom. Fel kell ülnöm rendesen, hogy elérjem a zsebem, ahol egy hasonló kis szerkezet pihen, mint az övé. Elővéve dőlök előre ültömben, kezem nyújtom ki, amiben kattan az öngyújtó. Az enyém lángja azonnal ott van, szabad kezemmel még falat is tartok mellé, hogy a szél se fújja el. Ha a csaj kicsit előre hajol, akkor meg is leszünk.
- Gyere, mielőtt ez is megadja magát – mondjuk most talán még van egy tartalék is nálam, de ebben sosem vagyok biztos.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

- Melyik nem az? Mindegyik brancsban akad egy, még ha nem is jelvényes, aki fel akar nyomni. Kábé ekkora a gyerek, van szemüvege és szentül hiszi, hogy egyszer megtérít – emelem meg a kezem, a saját államig, hiszen ülök, nem releváns, hogy mekkorára emelem a magasba, így nagyjából talán tudja. Nekem itt van a szemeim előtt, de mivel lerajzolni nem tudom, talán ennyiből betájolja. Ha meg nem, akkor ennyit erről. Nagyon nem fontos, mert nem lép ki ide, vagy még nem ért ide. Lehet belém van zúgva, azt mondta az egyik hiénaképű kajálás közben, de mivel engem ilyen irányok kicsit sem érdekelnek, boldogan hajtom el minden egyes alkalommal. De őt most nem, a csaj tüzet kér, én adok neki és mindenki boldog. Ilyen lenn egy idilli világ, ahol nincs semmi gond, csak megélni azt, ami jobb kedvre derít. Mondjuk igen hamar kihalna az emberiség, hiszen sok vágy az éppen elég pusztító, cserébe azonban hamar pótolva is lenne a kieső társadalom. Azonban ez majd csak akkor jön el, ha az a bizonyos meteor már közelít a becsapódáshoz.
- Nincs mit – engedem le a kezem, amint meg is gyullad a vége és csak az ölembe ejtem. Leül a mellettem levő székbe, én amúgy végeztem, de meg nem moccanok, sokkal jobb idekint, mint a most hangos folyosón, ahol mindenki éppen beszél és úgy eleve csak létezik. Akkor inkább maradok a csajjal, egész jó opció.
- Nem vagyok paranoiás, ha erre akarsz kitérni – emelem vissza a fejem, pontosabban csak felé fordítom. Lejjebb csúszva a széken most már szintben is vagyunk, ellenben én lassan egy víztócsára akarok hajazni, ahogy szétfolyok, ez azonban semmiben sem akadályoz, még a lábaim is keresztbe pakolom, egyelőre nem is csúszok semerre. - Egyszeriben csak tapasztalat. Ha az iskola egyik sarkánál, ha kint valahol a réten, vagy a WC-ben csinálom, valakinek bele kell pofáznia, hogy ezt nem lehet. Túl sok a buzgómócsing – vonok vállat, már amennyire a helyzetem engedi. - Vagy ha nem is, csak szimplán ontja a szarságokat. A házam népe nagyon szeret beszélni – húzom fintorra a számat is. De még mennyire szeret!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Csak vigyorgok arra, hogy megfogtam ezzel, hiszen igazából mind a tíz ujjára jutna egy név vagy arc, meg nekem is. Az, hogy van, akivel már lepacsiztam vagy annyira érdekli, mint engem, az másik történet. Velük ki tudok járni mindenhova.
- Nem is fontos – mert miért lenne az. Annyian vannak az iskolában, hogy ha akarnám se tudnám megjegyezni, őt igen, de a nevét meg nem mondanám. Sok minden van a fejemben, nevekből is, mert régen még népszerű is voltam és sokan voltak a barátaim. Voltak, hiszen amióta a szar velem jár, már nem olyan menő Erikkel barátkozni és segíteni főleg nem, arról pedig, hogy sokukat én magam üldöztem el, szeretek megfeledkezni. Mindegyiknek oka volt, maradjunk annyiban.
- Most jelenleg nem, ez igaz. Ellenben kevésbé vagyok érdekes azoknak, akik erre hajlamosak. De majd ha azt érzem, valaki figyel, eszembe fog jutni – vagy éppen nem, hiszen ezekben nem vagyok jó, hogy bölcseleteket jegyezzek meg és használjam is. Már csak az hiányzik, hogy belém is üljön a gondolat és valóban tartsak attól, hogy valaki követ. A szavai azonban szerencsére már el is zavarják a gondolatmenetet és egy őszinte fintor ül ki az arcomra, olyan, mintha épp szarba léptem volna bele.
- Jaj csak azt ne – fogom a fejem, az arcom, lecsúszva a kezem éppen azt imitálja, hogy le is tépem onnan. - A nedves bugyijú tinilányok nagy álma az az újság, hogy kiélhessék a vágyaikat. Betegek, komolyan. A fele se igaz, rólam egyszer írtak, hogy bele vagyok zúgva valakibe, de aztán leordítottam az egyiket a folyosón és azóta nincs kedve még azt se megírni, ha a nagyterem közepén hugyozom össze magam – röhögök fel, érdes hangom felveri az eddigi csendes és nyugalmat. Ritkán valós, most azonban eszembe jut az arc és azon valóban mulatok. Nemhiába, igaza van, mindig mindenre figyelnek és jegyzetelnek. - Szennylap, mint a többi. De még mindig népszerű – tekintve, hogy amikor megjelenik, minden második ember kezében ott van. Visszaejtem a kezem a mellkasomra és az egyenruha egyik gombját kezdem el csesztetni.
- Idén kihagytam, inkább színleltem, hogy okádok, de nagyon nem bírok ott ülni. A levitás dzsungel meg… annak mi lett a vége? Kirúgták akik csinálták? - Nem követtem az eseményeket, hamar sikerül kimenekülnöm és mással elfoglalni magam. - Én is ismerek sok helyet, de ha mondasz annál is újabbakat, még hálás is lehetek – tessék Gréta, képes vagyok emberien kommunikálni, nem értem a korábbi hisztid tárgyát innenstől.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

- Azért nagyon remélem, hogy mások seggében is fognak, annak sokkal viccesebb lenne a szavazása – kinek mi, de én jót röhögnék,az iskola többi része pedig soha többé nem venné kezébe az újságot, amivel megint csak azt érjük el, ami a cél. Fura vágyálmokról hallok errefelé, én ehhez sehol sem vagyok kreatív.
- Ööö, nem tudom, hogy melyik akkorra gondolsz, de be nem mentem, csak a folyosón kaptam el. Lepődj meg, akkor is nézelődött, mi legyen a következő cikk témája – vagyis én ezt feltételezem, messze nem biztos, hogy valóban így is történt, nem pedig csak barátnőjét nézte meg mondjuk, hogy mikor jön ki óráról. Mindegy? Mindegy.
- Jaj az a nő. A hideg kiráz tőle, még akkor is, amikor csak néz. De legalább nem lett botrány, szóval valahogy hasznos a jelenléte – vonok vállat, különösebben bajom nincs vele, mert hozzám sem szólt még, az ilyeneket pedig szeretem. - Biztos valakinek a valakije, ez már csak így megy. Másokat meg akasztottak volna. De azért adnék tippeket a következő rendbontónak, mit csesszen szét – kinek ne hiányozna, ha a számára annyira gyűlölt dolgok eltűnnének. Persze, nem hiszem, hogy megélem még azt, hogy itt balhé lesz, minimum akkora. Matatok megint, újabb szálat húzok elő, egész értelmes a csaj, kedvem támadt maradni is. Bár a hírekkel ellentétben néha ilyen is előfordul. Miközben gyújtok rá, a szemöldököm emelkedik meg, ahogy a titkos kis helyet említi.
- Nahát – ejtem ölembe a gyújtót, szerencsére van annyira zárva a lábam, hogy ott is maradjon. - Ez most nagyon új, ki fogom próbálni. Kösz – biccentek egyet. - Akkor gondolom az ilyen rejtett helyeket vágod, nem mondanék újat az elhagyott szárnynál – fújom ki a füstöt, bár én vagyok akkora paraszt, hogy ott is megoldom, ahol nem kéne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

- Akkor elég hamar lesz vele kellemes beszélgetésem, úgy érzem - a meg ilyenek arra utalnak, amiket én általában csinálni szoktam, így aztán előbb vagy utóbb, de inkább előbb kerülök majd a figyelme központjába, ami nem feltétlen lesz nekem olyan jó. De azt is túlélem, mint az összes többit is, nem rettegek előre feleslegesen, sem úgy amúgy sem, nagyon régen volt az, hogy ilyesmitől tartottam. Majd húzok még egy strigulát a többi mellé. Az, hogy Anna mennyire mondja ezt tapasztalatból, mit élt meg vagy csak hallotta, más kérdés. Sok mindent lehet hallani innen-onnan, elég hangos ez a kastély.
- Ez sajnos a szomorú igazság. És még fel sem szólalhatsz, mert ki vagy te ahhoz, hogy kinyisd a szád - vonok vállat, hiszen akkor neki is már bizony leesett az a tantusz, hogy miképp működik erre és úgy mindenhol a világ. A srácnak szerencséje volt, meg a többinek is, annyira a problémára koncentrált mindenki, hogy a részletek el is vesztek mellette. Kiváncsi leszek a következő balhénál mennyire üt majd ez be és mossák el megint azt, aki csinálja.
- Ja hát igen, a táv nem mindig barátságos, olyankor marad nekem is a régimódi sulis WC meg bármi. Oda meg persze bejön mindenki barom és papol. Igazából nem is értem, miért ennyire álszent az iskola, hogy jaj nem lehet, tilos és mennyire rossz. Aztán a fele tanári kar szájából kilóg és akkor még csak erről tudunk. Na mindegy - legyintek egyet, nem fontos ezen rágódni, nem fog változni semmi sem. Csak engem zavar valahol, vagy inkább tartom szánalmasnak.
- Akkor majd odaviszem a randikat is, hogy minél jobban bújjanak, Köszi a tippet - vigyorodom el, hogy micsoda ötletet adott nekem hirtelen. - Viszont azt nem vágom, a második emeleten van valami beugró? Régen volt egy az egyik szobor mögött, de egy ideje nem néztem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

- Maradjunk annyiban, hogy kerülöm a kellemetlen konfliktusokat a tanári karral, ellenben ők szeretik. Betalált már más helyette – legyintek, nem is fontos, elvégre most nem kell mennem és nem is ott vagyok. Már régen megszoktam, hogy nevelni is szeretnének, nem csak oktatni erre és arra, csak éppen én nem vagyok rá vevő (egyikre sem, ha az igazat kell vallani), ők azonban kitartóak. Aztán jön még egy rakás apróság, ami miatt nehezebb az élet, de ezekről sem kell most szót ejteni, csak hányingerem lenne tőlük, de még a csajnak is.
- Vélhetően azért, mert egyeseknek túl szagos, bűbáj ide vagy oda. Persze olyankor is ütheti valaki az ajtót, de ja – mondjuk én nem szoktam ennyire bemenni, többnyire a fülkék falának dőlök, ha meg vannak bent mások is, simán leülök, mintha a dolgom végezném, abban meg aztán alapvetően se illik embert zavarni, ahogy a mondás is tartja. Valljuk be azonban, minden más opciót jobban kedvelek.
- Ezer más miatt is meghalhatok, szóval szerintem ráérek még egy szálra, dobozra. A tanároknak meg ezt bizonyára külön oktatják, hogy hogyan menjenek a diákok agyára. Ha jót akarnának, akkor már lenne egy hely, ahova ki lehetne ülni anélkül, hogy bárki baszogatna, hogy nyomjam el – és akkor még a büntetést osztogatókkal nem is foglalkozom, mert az is lassan olyan, mint a csokibékás kártya, csak gyűlik és gyűlik. Amúgy is, nem jöttek még rá arra, ha valamit tiltanak, akkor még jobban csinálják?
- Igen. Volt, hogy oda bújtam be amikor el akartak kapni. Remélhetően azóta sem találták meg sokan – jó is az, ha vannak olyan helyek, amiket szinte magaménak nevezhetek, mert nem tömegcikk és sorban kell állni, hogy odajusson az ember. Egy jót nevetek azonban a tanácson, amit kapok és persze, a mögöttes sztorin is. Haláli. Ezeket is az élet írja folyamatosan és olyan jók, hogy néha könyvekbe kellene gyűjteni.
- Majd úgy kezdem a randit, hogy megkérdem, mennyire ugrál. Vettem – vigyorgok ezen a képtelenségen, azonban ki tudja, lehet megment majd egy kellemetlen helyzettől engem vagy mást. - Azért volt vörös a szeme, mert sírt. Egyszer beetettem valakit ezzel és még meg is vigasztalt. Egyébként igen, a gyengélkedőn magyarázkodni lehet, de biztosan láttak már mindent és tudnak is, csak illedelmesen félrenéznek és elhisznek minden mesét. Neked kellett már magyarázkodni valamiért, amiről üvöltött, hogy nem úgy volt? - Mert hátha neki is van valami érdekes, ki tudja. A csaj első blikkre nem néz ki olyannak, aki benne van a dolgokban, de amiket mond, teljesen mást mutat. Szóval ja, érdekel.