Valami nincs rendben. Valahol teljesen máshol kéne lennie. Biztos eltévedt. Csak ez lehet a magyarázat arra, hogy még nincs a klubhelyiségben. Pedig szinte biztosra vette, hogy ez a helyes út. Azt mondhatjuk, hogy az esetek nyolcvanöt százalékában Aksel megtalálta az utat. Na, ez az eset a maradék tizenöt százalékot képviselte. Már bolyongott egy ideje, amikor ráébredt, hogy talán nem emlékezett helyesen az útvonalra. Először még vállat rángatott, s "majd lesz valami" alapon megindult a szimpatikusabb irányba. De amikor hosszú percek után sem sikerült a helyes útra terelődnie, már kissé összehúzott szemöldökkel, a szokottnál kicsit gyorsabb tempóban kezdett lépegetni előre. A cél biztos volt, de az oda vezető út már annál kevésbé. Hiányozni kezdett neki a Beauxbatons. Ott bizony már csukott szemmel is könnyűszerrel eltalált volna akárhova. A testvére most egyedül van ott. Most Aksel nem siethet a segítségére, hogy magára vállalja az ikerhúga kihágásait. Vajon most milyen kalamajkába keveredik épp? Ezen morfondírozott hát hősünk az adott folyosó mennyezetét pásztázva. Azért a Bagolykő sem egy rossz hely, sőt! Eddig mindenki nagyon kedves és aranyos volt a fiúval. Viszont hiányzott az az egy-két jó ismerős Franciaországból. Barátoknak nem igazán voltak nevezhetők. Aksel csak elvolt velük, amikor rendhagyó módon társasághoz volt kedve. Eddig nem is írtak neki. Nem is várta el, de azért belül rosszul esett neki. Hát ilyen kevés hatással volt rájuk a távozása? Egyszer csak legörbült szájjal vette tudomásul újonc Eridonosunk, hogy fáklyafényben menetel, vagyis már besötétedett. A takarodó beálltával nem lenne jó, ha a folyosón érnék, hiszen akkor még pontokat is vonhatnak tőle és akkor már háztársai is megutálták. Minden kihaltnak tűnt körülötte, a festmények mogorva arca pedig nem éppen azt sejtette, hogy szívesen igazítanának útba elveszett, törött-magyarul beszélő diákokat. Ahogy kérdőjelekkel feje felett csoszog, egy ajtó mögül hangokat hall. Gondolta, az illetőtől talán segítséget kérhet. Ahogy belöki az ajtót, legnagyobb örömére egy erkélyre téved. Csak pár másodpercbe telik, hogy észrevegye a földön összegömbölyödő, szőke lányt. Mit keres ő kint? Ő is egy varázslény? Vagy csak itt érte az álom? Ilyen és ehhez hasonló teóriák szelték át Aksel agyát, miközben egyre közelebb merészkedett az ismeretlenhez.
- Phoblémád van? Segít'etek? - vonta fel szemöldökét. Hangjában érződött valódi szándéka, az esetleges probléma felmérés és megoldani vágyás, ám arcára csak egy kis megvető, félig felhúzott szemöldök jutott.
- Phoblémád van? Segít'etek? - vonta fel szemöldökét. Hangjában érződött valódi szándéka, az esetleges probléma felmérés és megoldani vágyás, ám arcára csak egy kis megvető, félig felhúzott szemöldök jutott.