Eliza
Szívesen foglalkoztam a mentoráltammal, ilyenkor legalább nem a vizsgaidőszakban unatkozó, dilis haverok őrült ötleteivel kellett hadakoznom, amibe néhányszor én is beszálltam, jobb program híján.
Az unalom veszélyes és ragályos, még az okosok körében is, főleg, ha fáradtsággal is párosul. Akkor aztán menthetetlenek vagyunk.
- Szia! – üdvözöltem mosolyogva Elizát, amint felpillantottam a jegyzetemből, ami a büntetőmunkámhoz kellett. Éppen görögül írtam le a nem szót, immár sokadik alkalommal. Na jó, még csak az ötödik, de két hetem volt rá, úgyhogy nem apróztam el. - Hogy sikerült a vizsgaidőszak eddig?
Nekem kimondottan szerencsésen, aminek roppant mód örültem, eddig csak egy Várakozáson felüli csúszott be a sok K mellé. Jó tudni, hogy mit sem veszítettem ilyen téren a formámból.