Medimágia vizsga. Többnyire fel is volt készülve a hölgy, már amennyire az egyszer átfutotta a szöveget lefedi a némi készülés fogalmát. Abban azért bízott, hogy egy E-t legalább kap, talán átlökdösik a következő évfolyamba, mert aztán a munkahelye nem lesz épp elragadtatva a teljesítményétől. Az is igaz, hogy valahogy egyetlen idegszála sem tudott a medimágia varázslatos tudományára koncentrálni, mikor a férje félig kábán, begyógyszerezve pihente ki odahaza a lakásukban az elmegyógyintézet fáradalmait. Persze, hogy pont ezen a napon kell az egyik szaktársának idegesítenie a lányt, még ha nem is állt okvetlen szándékában. Épp mögötte ült. Eleinte csak dobolt az asztalon, ami már önmagában hergelte a belgát, de mikor a lábával nekiállt rugdosni szénaboglyánk székét, akkor felállt, széke a legközelebb eső padnak esett, franciául káromkodott egy szépet és istenesen Rebecca padjára csapott. Nem hagynád már abba?! Nos, a másik Rellonos hölgyemény nem teljesen úgy viselkedett, mint ahogy azt Roxy elvárta volna: egy radírt hajított az arcába. Belgánk már épp készült volna a padon átvetődve megragadni a másikat a torkánál fogva, mikor Jimnie professzor úr határozottan és tömören beközölte velük, hogy köszöni szépen a részvételt, próbáljuk meg jövőre ismét. Összepakoltak mindketten (az utasításra), majd kiballagtak. Nem voltak messze az erkélytől, és mintegy néma megegyezés alapján abba az irányba nyomultak. Amint becsukódott mögöttük az ajtó, Roxy elhajított mindent a keze ügyéből és indult, hogy egy olyan lekeverjen a másiknak, hogy a parketta adja majd a másikat.