Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Hát ez a nap is elérkezett. Kriszpinnek sikerült szabaddá tennie egy időpontot Henrik számára, a férfi számára pedig kétség sem férhetett hozzá, hogy akármi történjék, ő bizony meg fog jelenni. Most ugyanis arról van szó, hogy a következő tanévben taníthat-e egyáltalán a kastélyban és, ha igen, milyen feltételekkel. A róla megjelenő újságcikkek nem segítenek a renoméján és minden bizonnyal az igazgató is kétszer át fogja gondolni, hogy beengedje Henriket az iskola falai közé. Pedig nincs mitől tartania. Dimitri állítólag már beszélt vele - hiszen kiszivárgott, hogy a pszichológiai vizsgálatot ő végezte el a férfin -, amiből világosan látszik, hogy Ambrózy se nem őrült, se nem gyilkos. Ha ez nem volna elég, Henrik épp a Romániai Rezervátum ügyén dolgozik, amiről szintén sokat cikkeznek az elmúlt időszakban. Ha az ember megmenti egy ország sárkánypopulációját, az általában hírértékűnek számít a jobb helyeken.
Ideges. Le sem tagadhatná, hogy feszült a találkával kapcsolatban, s ezt a hihetetlen ideget még Lilla sem volt képes oldani. A megbeszélt időpont előtt pár perccel érkezik és próba szerencse alapon bekopog az ajtón. Miután egy hang jelzi, hogy beléphet, nem tétovázik tovább, belép az ajtón, majd bezárja maga mögött. Nincs sok ideje bámészkodni és nem is nagyon akar, pillanatok alatt néz körbe, majd tekintete megállapodik Kriszpinen.
- Jó napot, Ambrózy Henrik vagyok - könnyeden lép közelebb az íróasztalhoz, hogy kezet nyújtson a mögötte ülőnek. Csak semmi pánik, minden jól fog elsülni. Nem lesz semmi baj. Nem lesz semmi baj...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Egy kissé még a férfit is meglepi, hogy Kriszpin mennyire nyugodt, mintha nem egy kellemetlen beszélgetést akarnának lefolytatni. Az igazgató higgadtsága sajnos nem feltétlenül ragad rá Henrikre, bár ő már úgyis tökélyre fejlesztette idegességének leplezését.
Helyet foglal és igyekszik visszaemlékezni arra, mit beszéltek meg Lillával. Hogyan kezdje, mit mondjon, szinte eltervezték az egészet és ezer meg egy végkimenetelt próbáltak el, mindenre felkészülve, most azonban úgy érzi, nem tudja, mit kellene mondania. Ha már egyszer ő kért időpontot, akkor viszont neki kell belevágnia, még akkor is, ha egyébként a vele szemben ülő tökéletesen tisztában van azzal, hogy miért is vannak itt. Így hát vesz egy mély levegőt és úgy dönt, ha meg sem próbálja, biztosan kudarcot vall. Nála jobban senki sem tudja, hogy ártatlan, éppen ezért felesleges úgy viselkednie, mintha szégyellné magát. Ettől persze a tény nem változik, hogy a róla kialakult kép milyen, de azon már változtatni úgysem tud. Itt a lehetőség, hogy élőben bizonyítsa, nem az az ember, akiről írnak.
- Nos, ahogy azt korábban is írtam, örömömre szolgálna, ha a Bagolykő falain belül taníthatnék Okkultizmust és fekete mágiát - igen erős kezdés, nem mondom, eléggé in medias res, de tegyük a szívünkre a kezünket: minek köntörfalazzon? Attól, hogy az időjárással indít sajnos nem változik majd meg beszélgetésük fő témája, csak elodázza azt, ami úgyis bekövetkezik. - A félreértések elkerülése végett: semmiképp sem arra kívánom megtanítani a tanulókat, miképp használják a fekete mágia ágait. Azonban utazásaim során rengetegszer tapasztaltam, hogy a tudatlanság és vakmerőség elegye tragédiához vezet - és ebben nem is hazudik. Megannyi gyermek olvas egy jó könyvet vagy lát egy érdekes filmet és úgy gondolja, meg kell próbálkoznia vele. Mondanom sem kell, mi ennek a vége. - Tudniuk kell, miért veszélyes és biztos forrásból kell tájékozódniuk ezekről, mielőtt olyasmibe vágnának bele, ami végzetes következményekkel járna. És persze nem elhanyagolható, hogy fel kell tudniuk ismerni, ha ilyesmivel van dolguk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Megkönnyebbül a ténytől, hogy Kriszpin nem kérdőjelezi meg a szándékait. Már csak azért is, mert nem igazán tudja, hogyan nyomatékosíthatná ennél is jobban azt, amit el akar mondani. Akkor mondjuk meglepődik - és ezt nem is leplezi -, mikor egy komplett dossziét mutat meg a férfi, hogy mit tud már Henrikről. Nem hülye, számított rá, hogy idővel a körmére néznek, elvégre igazgatóként nem engedheti meg magának, hogy veszélyes egyedeket eresszen az iskola falai közé, ez azért mégis valahol... Túlzásnak tűnik. Mégsem szól semmit, elvégre a kutakodás eredménye rá nézve pozitív.
- Ezt örömmel hallom - egy halovány mosoly jelenik meg arcán, ahogy szerényen biccent. Mert tényleg örül neki. Rengeteget dolgozott azért, hogy ide eljusson és néha nem árt a visszacsatolás, hogy jól tette. Ez a kis görbe azonban rögtön le is hervad arcáról és helyét komolyság váltja fel, mikor Kriszpin köntörfalazás nélkül tér a tárgyra. Erre is számított és őszintén? Annyiszor vallatták és kérdezgették az utóbbi időben, hogy tényleg meg se kottyan neki.
- Ha arra gondol, hogy megöltem a saját szüleimet, akkor továbbra sem tudok mondani annál többet, minthogy aljas rágalom. Sohasem kívánom azt az érzést senkinek, amit aznap átéltem - szemében látszik, hogy nem viccel. Nem néz oldalra, nem fordítja el fejét, mert ez az igazság. Őszinte. Ennyi vegzálás után bizonyára már rég megtört volna, ha ő lenne a tettes, vagy legalábbis ő így látja. - Arról tudtam, hogy a szüleim érdeklődnek a fekete mágia iránt, elvégre valóban egy feltérképezetlen területéről beszélünk a mágiának. Azonban sohasem gyakorolták és eszükbe sem jutott volna, hogy engem ilyesmire rávegyenek - nem túl hevesen, de lassan azért megrázza a fejét. Ha anyja és apja csak egy percig is úgy gondolták, hogy a fiuk élete veszélyben foroghat emiatt, nyilvánvaló, hogy nem kényszerítik vagy buzdítják ilyesmire. Túlságosan becsületes és jó emberek voltak ők, ezért is rejtély Henrik számára minden, ami a halálukkal kapcsolatos.
- Ami pedig azt illeti, hogy én magam használok fekete mágiát... Elismerem, hogy amikor Dél-Amerikában jártam, részt vettem nézőként egy törzsi vérmágia rituáléban. Azonban semmilyen módon nem voltam aktív részese és a fekete mágia egyetlen ágát sem gyakorlom. Megfelelő tanulópénz volt édesanyámék halála, nincs szükségem emlékeztetőre - a végén összepréseli ajkait. Megint a képek arról a napról. Vér mindenütt, maradványok, életnek nyoma sem volt a helyiségben. Az aurorok, a Minisztérium, mindenki ott sereglett, míg ő sokkos állapotban várt egy jelet. Egy jelet, hogy nem az történt, amiről suttognak.

¤¤¤

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

A részvétnyilvánításra csak biccent egyet. Nyilván nem mondhatja azt, hogy hallotta már elégszer, őszintén és hamisan egyaránt, mert Kriszpin tényleg komolyan gondolja. Amúgy sem érdemes másokba fojtani ezt, hiszen ösztönös reakció, hogy a veszteségre részvéttel reagálunk. Így hát válasz nélkül hagyva a dolgot hallgatja végig a férfi mondandóját.
Erre számított. Ahogy hallgatja a férfit, egy pillanatig úgy érzi, elúszik minden esélye a tanításra vonatkozóan. Megérti Kriszpint és az érveit, a helyében ő is pontosan ugyanígy gondolkodna, ezért is próbált úgy beszélni, hogy felsorakoztatta magával szemben az összes ellenérvet. Az újságoknak hála ebből azért akadt pár... Végül azonban hiábavaló mindenféle aggodalma, mert az igazgató, bár rigorózus és ellentmondást nem tűrő, úgy tűnik meg fogja adni a lehetőséget, amire Henrik várt. Ő tudja, hogy ártatlan, ahogyan azt is, sohasem tenne olyasmit, ami a diákokat vagy bárkit veszélyeztetne.
- Ez teljesen érthető és köszönöm, hogy egyáltalán számításba vesz. Garanciát szavakkal nem lehet adni, ettől függetlenül biztosíthatom róla, hogy semmi olyasmit nem tennék, ami akár az itt lévők életét, akár az iskola jó hírét veszélyeztetné - persze a szavak nem számítanak, de a szándék bizony igenis fontos. Márpedig Henrikben más sem lakozik, csak jó szándék. Valószínűleg azon túl, hogy Kriszpin különbséget tud tenni igaz és hamis hírek között, illetve ismeri a tényeket, talán döntésében közrejátszik az is, hogy a férfi tényleg nyílt lapokkal játszik. Nem mismásolja el a dolgokat, nem mutat mást, mint ami ő maga. Mert tudja, hogy felesleges és, ha az igazgató csak megneszelné, hogy sunyul, rögtön repülhetne innen olyan messzire, hogy vissza se találna.
- Természetesen azon túl, hogy Ön lehetőséget biztosít számomra, szeretnék érdeklődni, hogy pontosan milyen anyagok benyújtására lenne szükség ahhoz, hogy a tantárgyat valóban megkaphassam? - az a helyzet, hogy hivatalosan tanári pályázat még nincs kiírva és, bár józan paraszti ésszel maga is ki tudja találni, mi kellhet, azért jobbnak véli konkrétan rákérdezni. Persze, amije eddig volt, azt referencia gyanánt elküldte Kriszpinnek, de valószínűleg a beadandó pályázat nem így épül fel.

¤¤¤

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Valamelyest megnyugtató tény, hogy kellően impozáns anyagot sikerült összeszednie, amely nagyjából-egészéből lefedi az alapkövetelményeket. Így hát Kriszpin mondandójára csak biccent és így, hogy érzi, a megbeszélés a végéhez ért, szinte hallja aláhullni a sziklákat. Megkönnyebbült. Kár is tagadnia, be volt rezelve, mert rengeteg dolog függött ettől a találkozótól, ami ha nem is kitörő sikerrel, de lényegesen pozitívabban zárul, mint amire számított.
- Köszönöm a lehetőséget és, hogy fogadott. Számomra megtiszteltetés - végre képes őszintén elmosolyodni ő is, vállai kiengednek és láthatóan lazábbá válik. Mivel érzi, hogy innentől kezdve nincs már mit mondjon és a továbbiakat úgyis az irodavezetővel kell elintéznie, így feláll és kezet nyújt az igazgatónak. - Még egyszer köszönöm, örültem a szerencsének - kezet fognak és a férfi még elkíséri az ajtóig, ahol elválnak útjaik.
Egyébként az irodavezető legalább olyan készséges, mint Kriszpin volt, átnyújtja az anyagokat, sőt, ő már át is nézte, mi hiányzik még a pályázat teljességéhez és bejelölte azokat a pontokat Henrik számára. Úgy érzi, jól döntött, hogy ide jelentkezett és a Bagolykövet nézte ki magának, hogy az évek alatt megszerzett tudását átadhassa. Persze hatalmas kérdés, hogy végül a tárgyát elfogadják-e és milyen sikerességgel fogja tudni megfékezni a jövendőbeli baleseteket néhány elméleti órával, de hiszi, hogy a következmények tudatában a diákok kétszer is átgondolják, mitévők legyenek egy adott szituációban. Amikor végeznek, elindul hazafelé és végre, hosszú idő óta először tényleg őszinte mosoly ül arcán.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

A meg nem történt párbaj után kötelességének érzi, hogy immáron tanári titulusban keresse meg a kékek házának egyik vezetőjét. Nem kell sokat kutakodnia, hogy megtudja, kik lehetnek célpontjai e kérdésben, így reménykedve, hogy mielőbb megtalálja egyiküket, a tanári felé veszi az irányt.
Ja igen, merthogy lemaradt az a része a történetnek, hogy megpályázta az Okkultizmus és fekete mágia tantárgyat, amit végül sikeresen meg is kapott, így hát mostantól fogva a Bagolykő falai között oktat. Meg kell mondanom, nagyon büszke erre az eredményre, hiszen Kriszpinnel bár beszélt erről, a férfi sikerét a szerencsére bízták. A tanév kezdésével egybecseng a tény is, hogy a nyomozása lezárult. Végre valahára a Minisztérium kijelentette és minden újságnak leközölte, hogy Henrik ártatlan, ami hatalmas sziklákat görgetett le a férfi válláról. Alig hitte el, mikor az első újságban olvasta, hogy ejtették a vádakat bizonyítékok hiányában, illetve - valószínűleg Liam közreműködésének köszönhetően - azt is kiemelték, hogy a férfi mindvégig segítőkészen vetette alá magát a nyomozásban az auroroknak.
Úgyhogy az elmúlt pár nap tele volt jó hírrel, arról nem beszélve, hogy Lianna cikke is futótűzként terjedt el, végre nem úgy vizslatták, mint egy bűnözőt. Mi munkája van ebben! Gondolataiból magához térve fordul be a nem túl zsúfolt tanáriba, ahol először asztalához lép és lepakolja iratait, jegyzeteit és minden szükséges holmit, amit magával hozott. Az évnyitó persze csak holnap lesz, így hivatalossá csak akkor válik a diákok számára is tanárrá válása - a Squadronosokat annyira nem lepi majd meg, elvégre egy csapatban játszottak, tudnak erről is -, de beköltözni akár pár nappal előbb is be lehet. Ahogy mindent letesz, könnyű kiszúrnia Szentmihályi Izabellát, hiszen a végzősök tablóján már látta, illetve a kviddicsesek körében is ismert itt a kastély falain belül. Pár nagyobb lépéssel terem mellette kellő távolságban és egy megnyerő mosollyal indít.
- Jó napot Izabella, Ambrózy Henrik vagyok - udvariasan megvárja, míg a hölgy kezet nyújt, hiszen most neki kell felajánlania azt, nem a férfinak, mivel rangban egyenlőek. Amint kezet ráztak, rá is tér a lényegre. - Válthatnánk pár szót? Az egyik levitás diákról van szó.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Ő aztán igazán nem akar pánikot kelteni, főleg nem azelőtt, hogy a tanév rendesen beindulna, mégis, Masa viselkedése roppant önpusztító. Az egy dolog, hogy szemtelen, azt már megszokta a férfi, de hogy végül egy halálos akcióba küldte volna magát... Jó, némileg túlzás, hogy feldobta volna a bakancsot, de ha belegondolunk, hogy egy ötven kilós vasszörnyet istenesen megküldenek felé, így vagy ütköznek, vagy leesik a seprűről - netán tán mindkettő, legalábbis a lányból kiindulva -, az nem igazán nevezhető életbiztosításnak. Úgy tűnik, Zippzhar szükséges kerekeiből pont az az egy hiányzik csupán, mely az összes többit hajtja. Éppen ezért, mikor megpillantja Izabellát, nem teketóriázik, rögtön cselekszik, a dolgok jelenlegi állása szerint helyesen.
- Ilyesmiről egyelőre nincs tudomásom. Én most Zippzhar Mária Stella miatt kerestem meg Önt - mi tagadás, nem túl biztató, valószínűleg a lány a valaha volt legbalhésabb levitás mind közül. Ezt a következtetést egyébként nem túl sűrű találkozásaikból vonta le, melyek a legnagyobb jóindulattal sem nevezhetőek átlagosnak. Persze lehet, hogy csak Henrik reagálja túl a dolgot, de mégis jobbnak érzi tárgyalni a szellemi épségéről, semmint utólag megtudni, hogy rajta múlt a dolog. Szívére venné.
- Nem tudom, értesült-e arról, hogy a diákja terelőpárbajt kezdeményezett velem. Természetesen végül nem lett belőle semmi, bár ahogy elnéztem, mindez nem rajta múlt - erősen céloz arra, hogy Masának szánt szándékában állt seprűre pattanni és megvívni kettejük párharcát. Ha a férfi nincs annyira eszénél, vagy inkább fogalmazzunk úgy, hogy nem használja az eszét, akkor nem itt beszélgetnének. De hála istennek legalább az egyikük felnőtt a feladathoz, így nem lett baleset. - Attól tartok, hogy valami nincs rendben vele. Megértem, hogy fiatal és kamaszodik, de se veszély-, se felelősségérzete nincs. Szerencséje volt, mert én álltam vele szemben, de más nem lett volna ilyen előrelátó - hogy honnan tudja? Tapasztalat. Ha egyszer valakit kihívnak egy ilyen párbajra, függetlenül attól, hogy a végén még a hamut is mamunak mondja, kiáll. Nem nézik, hogy ötven kilós kislány, vagy százötven kilós dromedár. Így hát Masának van mit megköszönnie. Innen is szívesen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Neki sem kellemes ez az egész, utál árulkodni, véleménye szerint - bár a jó cél érdekében teszi - árulkodik. Nyilván csak az dolgozik benne, hogy megvédje a lányt önmagától, hisze Masa láthatóan nincs tisztában a szavai és cselekedetei súlyával. Persze mit érdekli a férfit, ha kinyiffantja magát, legfeljebb eggyel kevesebb vakarcs miatt kell fájjon a feje, azonban lát valamit a levitásban... Nem lenne ő szörnyű, ha összekaparná magát. Ez a helyzet.
- Pár nappal ezelőtt, de csak most volt érkezésem felkeresni Önt - kezeit keresztbe fonja maga előtt és kissé komor ábrázattal figyeli a nőt. Igazából tudja, hogy ők ketten jóba vannak, csak azt nem, mennyire. Igen, ez továbbra is a Bagolykő, itt mindenki tud mindenkiről mindent, így, ha abban nem is lehet biztos, hogy Izabella tisztában volt Mária tervével - úristen, de hülyén hangzik így leírva, hogy Mária -, azt tudja, hogy elég jóban vannak ahhoz, hogy egy ilyen információt teljes mértékben ne hallgasson el. Nyilvánvalóan nem tartja felelősnek a házvezető-helyettest a történtekkel kapcsolatban, eszébe sem jutna, de mégis csak különös, hogy amennyiben megneszelte a dolgot, nem állította le, vagy legalább kísérte el. - Szóra sem érdemes, a diákok biztonsága az elsődleges - legyint egyet, elvégre neki tényleg mindegy, hogy van egy ilyen ügye vagy nincs. Persze az optimális állapot az, ha nincs, de elég ideje él már ahhoz, hogy megszokja, a dolgok általában nem optimálisak.
- A büszkesége hajszolta bele. Biztos vagyok benne, hogy azért ment bele, mert miután meggondolatlanul kijelentett dolgokat, attól tartott, csorbulna a tekintélye - a mije? -, ha nem jelenne meg a párbajon - zsebre vágja kezeit és megvonja vállát. Mert igazából Masa csak dacból ment el, félt és nem akarta, de nem számolhatott azzal, hogy gyávának könyvelik el, főleg nem az öltözői incidens után. Ez is érthető. Ettől függetlenül felkereshette volna személyesen is Henriket, vagy a helyszínen kérhette volna, hogy hagyják inkább. Bármit tehetett volna, de a büszkesége tulajdonképpen fontosabbnak bizonyult az életénél. Ez nem egészséges. - Akárhogy is, nem szeretném, ha büntetésben vagy megrovásban részesülne, csak jó lenne, ha valaki beszélne vele. Sajnos nem lettem a szíve csücske, így téphetem a számat, rám úgysem hallgat majd - egy tanácstalan görbével zárja gondolatait, hiszen valóban próbált ő beszélni a lánnyal, csak... Nem úgy sült el. De hát ez van, ha benő a feje lágya, egy nap még megköszöni mindezt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

- Köszönöm - válasza mellett biccent is egyet. Tényleg elkeserítőnek találja, hogy mondjon bármit, Masa támadásnak és sértegetésnek fogja fel. Persze mondhatnánk, hogy az öltözőben történtek kellően megalapozzák ezt a feltételezést, de azért nem volt az olyan durva. Meg lássuk be, meg is érdemelte, hogy ott és akkor Henrik úgy beszélt vele, ahogy. Fennhéjázó volt, túlzottan magabiztos és öntelt, ha azt hitte, bárkit átverhet, miközben az öltözőajtó kulcslyukán keresztül kukucskált. Teljesen mindegy, minek szánta, csak az volt a fontos, hogy jött le. Arról nem is beszélve, hogyha ugyanezt mondjuk egy rellonossal csinálja végig, nagyon változatos, ám cseppet sem pozitív kimenetelsorozatot tud elképzelni.
- Tényleg nem szeretném, ha büntetést kapna - fontosnak tartja ismételten leszögezni ezt a nem elhanyagolható tényt. Ha büntetni akarná, tanárként könnyedén megtehetné, de a célja nem a szankcionálás, hanem az okítás. A tanulságok levonása elengedhetetlen ahhoz, hogy elkerüljük ugyanazon hibák elkövetését a jövőben. - Viszont bízom abban, hogy Önre talán jobban hallgat majd. Köszönöm, hogy foglalkozik az üggyel - tulajdonképpen Masa egy egész üggyé nőtte ki magát, ez azonban jelen esetben egyáltalán nem bók. Még csak most érkezett a kastélyba, hogy tanítson, de máris meggyűlt a baja az egyik diákkal. Ráadásul az ember azt hinné, majd egy eridonos vagy rellonos lesz a nehéz eset, de nem, a kékek közül sikerült kifognia a legrenitensebbet. Mert kétség kívül a Levita nem bővelkedik olyan bajkeverőkkel, mint a lány, ő amolyan speciális eset.
- Nem, ellenben szeretném ismételten megköszönni, hogy meghallgatott és megteszi a kellő lépéseket. További szép napot - egy kedves mosoly kíséretében köszön el, hogy aztán Izabella mellett ellépve visszamenjen asztalához, kiválogassa, amire szüksége van és tovább álljon. Sok dolga van, nem pazarolhatja egész napját Marcsira, csak mert épp rendet bontani volt kedve. Majd meg lesz nevelve, ha más nem, az élet úgyis megtanítja viselkedni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Nagyon fáradtnak érzi magát, bár nem tudná megmondani, miért. A szünet előtt sokkal nehezebb a diákokkal, hiszen már mind fél lábbal az iskolán kívül vannak, nem koncentrálnak és sokkal több mínusz pontot kell adnia, mint amennyi plusz kiszalad a tollából. Nem egy kifejezetten rigorózus tanerő, de a rendet muszáj megtartania, még akkor is, ha ezzel nem vív ki maradéktalan elégedettséget.
A tökéletes példa arra, miért kell néha szigorúnak lenni, Zippzhar Mária. Az a lány egészen egyszerűen rémes, hihetetlen, hogy mi mindenre képes csak azért, hogy Henriket az őrületbe kergesse és meg kell vallani, remekül csinálja. Ha csak meghallja a nevét, már görcsbe rándul a gyomra. Biztosra veszi, hogy a levitásnak fogalma sincs arról, hogy tulajdonképpen mit-miért csinál, de azért nagyon lelkes - ami valljuk be, nem lenne rossz, ha mondjuk másba fektetné ezt a temérdek energiát. De ugye ezt hozta az élet, így a deviáns diáklány tovább tevékenykedik meghitt iskolánk legkevésbé sem meghitt falai között. Épp orrnyergét masszírozza egy dolgozat felett - amikor valaki leírja, hogy a vért ketchuppal is lehet helyettesíteni, az már tényleg súlyos -, mikor ráébred, hogy rég lejárt a munkaideje. Hatalmas sóhaj kíséretében szedi össze minden holmiját és vonul át a tanáriba, hogy az ajtóban szinte szó szerint belebotoljon egy fiatal srácba. A vonásai egyből ismerősnek tűnnek, mintha felfedezni vélné benne Máriát is, biztos azonban nem lehet benne.
- Szervusz - meglepetten emelkednek meg szemöldökei, miközben ráeszmél, hogy igen, tényleg hozzá jöttek. A legutóbb, mikor ilyesmi történt, közelharcot kellett vívnia, hogy ne vele veszekedjen a hölgyemény a tantárgyat illetően, hanem a tanulmányisokkal. - Nem zavarsz, gyere csak - könnyeden lép el mellette és csak remélni meri, hogy Márk követi az asztalához, máskülönben elég hangos beszélgetésnek néznek elébe.
- Szorgalmit? - nos, ha az előbb magasságot említettem, akkor muszáj kijavítanom mélységre, merthogy ezúttal a plafont majdnem kiütik azok a szemöldökök. - A tantárgyamból nincs szorgalmi és nem is lesz - testével a fiú felé fordul ösztönösen, papírjait lepakolva pedig félig az asztal sárkára ül, hogy keresztbe font karral folytathassa mondandóját. Hozzáteszem, igen szép látványt nyújtana akárki számára, bár vélhetően a levitás nem fog ennyire elalélni. Érdekes is lenne - bár amennyiben Masával tényleg rokonok, nem lenne meglepő, hogy hasonló az ízlésük. - Nem szeretném, ha a szükségesnél többet foglalkoznátok az óráim témáival, így nálam nincs lehetőség pontszerzésre. Órai aktivitással esetleg - töprengőn réved a távolba egy pillanatra, hogy aztán kék íriszeit Márkra szegezze. Nem lesz egy könnyű menet, ha meg akarják győzni ennek ellentétéről. De azért csak hajrá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Szemöldöke érdeklődőn emelkedik meg a tájékoztatásra, ami már szinte burkolt követelőzésnek is mondható. Szája szegletében egy sokatmondó, hamiskás mosolykezdemény játszik, azonban nem engedi szabadjára ezt a görbét, megvárja a megfelelő pillanatot. Szemei is játékosan csillannak, láthatóan mulattatja a diskurzus, bár abban biztos, hogy Márk nem épp ezt a hatást kívánta elérni.
- Tisztában vagyok a szabályzattal, azonban nekem és az igazgatónak van egy megállapodásunk - és még csak nem is hazudik: szigorú feltételekhez kötötte Kriszpin, hogy Henrik oktathasson, ezek pedig nem váltak semmissé azzal, hogy abba a bizonyos székbe valaki más ült bele. Mindkettejük közös kívánsága volt ez, nem minden célzatosság nélkül. - Ez nem csupán arról szól, hogy elsősök nem vehetik fel a tárgyam, hanem arról is, hogy a szükségesnél több időt nem töltetek a diákokkal a tárgyamhoz kapcsolódó kutatások miatt - abszolút felnőttesen magyaráz, kétséget kizáróan partnernek és nem egy minden lében kanál nebulónak tekinti a levitást. Ez egyébként Henriknél általános: ha érzékeli, hogy valaki korát meghazudtolóan intelligens és képes komoly beszélgetések lefolytatására, nem fogja visszahelyezni egy olyan képzeletbeli polcra, ahol nincs helye.
- Érdeklődve hallgatom - ez az a pillanat, amikor valóban elterül az a széles mosoly arcán, noha nem hagy kérdőjeleket a válaszát illetően, mely a jelek szerint nemleges marad. Ha valaki, ő megtanulta, mit tehet a fekete mágia az emberekkel, ráadásul semmi szüksége egy újabb botrányra, ami kirobbanhat. Épp csak elültek a pletykák arról, hogy vérmágiával megölte a szüleit, semmiképp sem hiányzik egy szalaghír, mely szerint a diákokat elmélyülten foglalkoztatja okkultizmussal szorgalmik keretein belül. Nopity nope.