![](http://www.kephost.com/images/2016/01/04/eliza.png)
| már megint mibe rángatsz bele? | hangulat
Mint derült égből villámcsapás, úgy robbant bele a mai napjába Eliza akciója. Karolina békésen, éppen kellemes kaja utáni bódulatban indult vissza a nagyteremből a szobája felé, orra előtt egy könyvvel, időnként azért fel-felpillantva, nehogy nekimenjen valakinek vagy valaminek; aztán egyszer csak egy kéz megragadta a karját, a kezében tartott könyv, szép ívesen szállt át a folyosón, ahogy meglepettségében ugrott egyet. Persze, tudhatta volna, hogy Eliza az, aki megragadja, a barnán kívül nem sokan foglalkoznak vele. Nos, ilyen előzmények következményeként lehet, hogy immár könyvtelenül, a déli szárnyban van, Lizával. És mindezek mellé teljesen értetlenül. Barátnője gyakran meggondolatlan, és mindenféle baromságot talál ki így Karolina kicsit megriadva veszi tudomásul, hogy legújabb agyszüleményébe pont őt készül belerángatni.
- Mégis hova megyünk Liza? Mit vettél már megint a fejedbe? – kérdései mellé egy elegáns szemforgatás is jár, majd azzal a 'mármegintmitcsinálunk?' pillantással néz kedvenc rellonosára, amivel ilyenkor szokott. Nem kicsit döbben meg, mikor végül lefékeznek az igazgatói előtt. Na igen, Eliza nem a kis halakat kergeti, neki a nagy fogások kellenek. A levitás meglepetten pislog kettőt hármat, mielőtt meg tudna szólalni.
- Na neeem! Nem tudom mit akarsz itt, de inkább felejtsd el! – hátrál egy-két lépést, közben szúrósan néz a lányra. Karjait keresztbe fonja maga előtt, úgy vár némi magyarázatot. Nem fog elfutni és egyedül hagyni Lizát, de agya azt ordítja, hogy lépjenek le innen nagyon gyorsan. Óvakodva pillant körül, reméli senki nem vette észre őket, bár jelen helyzetben még egy ártatlan igazgatóiba tett látogatásnak is álcázhatják a dolgot.
- Mégis hova megyünk Liza? Mit vettél már megint a fejedbe? – kérdései mellé egy elegáns szemforgatás is jár, majd azzal a 'mármegintmitcsinálunk?' pillantással néz kedvenc rellonosára, amivel ilyenkor szokott. Nem kicsit döbben meg, mikor végül lefékeznek az igazgatói előtt. Na igen, Eliza nem a kis halakat kergeti, neki a nagy fogások kellenek. A levitás meglepetten pislog kettőt hármat, mielőtt meg tudna szólalni.
- Na neeem! Nem tudom mit akarsz itt, de inkább felejtsd el! – hátrál egy-két lépést, közben szúrósan néz a lányra. Karjait keresztbe fonja maga előtt, úgy vár némi magyarázatot. Nem fog elfutni és egyedül hagyni Lizát, de agya azt ordítja, hogy lépjenek le innen nagyon gyorsan. Óvakodva pillant körül, reméli senki nem vette észre őket, bár jelen helyzetben még egy ártatlan igazgatóiba tett látogatásnak is álcázhatják a dolgot.