Valamiért azt hittem, hogy visszafut a levitába, vagy valahova máshova. Arra nem számítottam, hogy amint kilépek előttem terem és beszélgetni akar. Nem tudom miért. De egy pillanatra még az is átfut a fejemen, hogy visszafordulok és inkább Beliánnak és Mihaillal töltöm a nap hátralevő részét. Ezt persze gyorsan elvetem és még arra is sikerül rávennem magam, hogy a lány szemeibe nézzek. Valami furcsa érzés kerít hatalmába, ahogy halkan a nevemet mondja. Egy hangocska azt magyarázza, hogy szeretném, ha többet mondaná a nevem. De igyekszem nem figyelni rá. Még dúl bennem a feszültség az előbbi beszélgetés miatt, és ahogy Karola erről kezd beszélni, le kell hunynom a szemeimet, hogy egy mély levegőt vegyek. Nem akarok vele vitatkozni. Merlinre esküszöm, hogy nem. De még mindig ezt a baromságot hajtogatja, hogy az ő hibája volt minden. Pedig ha csak kicsit is figyelt volna, akkor tudná, hogy az egyetlen hiba ott volt, hogy Mihail engedte. Hogy azt gondolta, hogy egy 15 éves majd végig nyom egy tripla műszakot... Szerintem legalábbis, már itt hiba volt, és ha nagyon okolni akarunk valakit, akkor lehet engem kéne, mert egyértelművé vált, hogy én vagyok az egyetlen ebben a hülye helyzetben, akinek van fogalma a jogról, meg a kamaszok viselkedéséről. Ami mondjuk meglepő, mert egész biztos, hogy Mihail és Belián is volt kamasz. És még ha feltételezem is, hogy utóbbi hozzám hasonlóan nem járt tilosban kamaszként, akkor is biztos, hogy látott olyat, aki igen.
Kifújom a levegőt, nyelek egyet, aztán ahelyett, hogy válaszolnék intek egyet előre.
- Menjünk vissza a levitába. Nem akarom megvárni, míg ők is kijönnek - S ezzel meg is indulok, bízva benne, hogy Karola mellettem ballag majd. Egy pillanatra átfut a fejemen, hogy megfogjam a kezét, vagy átkaroljam, de ezt gyorsan el is vetem. Őrültség! Márk, honnan jönnek ezek a gondolatok? Miért most? - Ne gondolkodj azon, hogy ki hibás és ki nem. Vagy hogy minek hogyan kellett volna történnie. Így történt és kész. Nem tudunk rajta változtatni. Nincs időnyerőnk és ha lenne se hiszem, hogy erre használhatnánk... - Kezdek bele nyugodtabban, mint odabent de érezhetően még mindig eléggé feszülten - Ennek a beszélgetésnek amúgy semmi értelme nem volt. A saját felelőtlenségét próbálta ránk erőltetni. Ezt ő is tudja. Ezért is nem büntetett meg. Nincs miért - megvonom a vállam, és ahogy a lépcsőkön lefelé haladunk Karola elé vágok és szembefordulok vele. Így ő még egy pár lécsőfokkal feljebb áll, kicsit magasabb, ami vicces - Ne vádold magad. Kíváncsi vagy. Ez természetes, és jó. Nyilván nem mindig. De nem lett belőle semmi baj. Lehet nekik nem jött össze a randijuk... És? Nekünk még csak lehetőségünk se volt rá - elnevetem magam és el is fordulok s megindulok tovább a lépcsőn. Randi? Miért beszélek én randiról? egész biztos vörös vagyok. Na nem baj. A szfinxig nem állok meg, és ha megkérdezi, akkor a lépcsőkre fogom. Igaz lefelé mentünk és csak egy emeletet, szóval baromira nem volt fárasztó de... de nem kéne hazudnom. Nem szoktam.
//100. hsz! *-*//