Rey Averay INAKTÍV
Sunshine ~ RPG hsz: 40 Összes hsz: 263
|
R e n é e
Na, hát nem is lesz olyan rossz helyen itt az iskolában. Nem mintha annyira kételkedett volna benne, de legalább felvették. Igaz, csak harmadikos lehet, de azt megszokja majd, igazából bármihez tud majd alkalmazkodni, csak kicsit meg kell emberelnie magát. Bár még mindig furán néznek rá, mert a bal szeme alatt szexi monokli virít. Már sárgul, kezd felszívódni, de nem tehet róla, hogy így érkezett meg az iskolába. Nem az ő hibája, és ezt valószínűleg senki nem fogja elhinni neki, szóval nem is bizonygatja. Inkább felfedez, nyugodtan pattogtatja kedvenc kosárlabdáját végig az iskola folyosóin. A festmények mindenhol jelen vannak, figyelik, ő pedig elbeszélget párral, főleg a vigadó freskóknál. Olyan jó kedélyű társaság, hogy átragad rá a mulatós hangulat, az egyik festmény előtt meg is áll táncolni kicsit, majd nevetgélve halad tovább. Hamar leesik neki, hogy nem szabad ám itt megállni, mert elég egy óvatlan légvétel és megszédül a levegő bor-koncentrációjáról. Ami szokatlanul magas, mégsem nyit ablakot, elvan ő vele, még élvezi is, úgy hozzáad a hangulathoz. Az egyik festmény szereplője kifejezetten érdeklődik iránta, szóval megáll beszélgetni. Ő pedig szokásosan viselkedik, kedves, érdeklődő, addig fogja a labdáját a karjával az oldalához támasztja. A portrét is igen hamar sikerül behálózni és bormámoros, szent meggyőződése, hogy Reynek portrénak kéne lennie itt, a falon, hogy velük szórakozhasson. Persze óvatosan és tapintatosan utasítja vissza az ajánlatot, mert jó neki a valóságban. És igen, bármeddig elbeszélgetne portrékkal is, mert imádja a társaságot, szüksége van rá. Viszont nem azért jött, hogy egy folyosón leragadjon. Az ütemes, jellegzetes hangú csattanások ismét megtöltik a kastélyt, hiszen labdáját pattogtatva, szabad kezét zsebre rakva sétálgat tovább, gyanútlanul.
|
|
|
|
Rey Averay INAKTÍV
Sunshine ~ RPG hsz: 40 Összes hsz: 263
|
R e n é e *_*
Ő tök nyugodt, ártatlan, tökéletes célpontja Renée ámokfutásának és hamar meg is hallja maga mögött az apró talpak halk kopogását, de nyugodtan sétál tovább. A sikoly már jobban meghatja, így végleg félreértelmezhetetlen. Őt akarják, illetve a labdáját, ami azért kicsit elkeserítő tény, mert Rey jobban szeretné, ha ő lenne a sikoly tárgya. Belül sóhajt egy aprócskát, elfogadja, hogy a kosárnak hatalma van, hiszen a labdával van a legtartósabb kapcsolata, biztos tud valamit. Meglepődik, amikor hirtelen egy buksi bukkan fel karja alatt, széles vigyor ül ki az ajkaira. Viszont nem tehet róla, a kosaras refelexeit nem tudja kikapcsolni. Amikor látja a labdájáért nyúló kacsót, máris kihasználja a nem túl elhanyagolható magasságkülönbséget, hogy magasabbra pattintsa a labdát, majd a másik kezébe pattintsa át. Ellép egyet, a háta mögött vált ismét kezet, azzal pattogatja, nem akar felvágni, csak imád játszani. - Szeretnél te is játszani? - Kérdezi a lányt vigyorogva, miközben felé fordul, majd nyugodtan pattogtatja maga mellett tovább a narancs csodát, ami annyira elrabolta a szívét. Amúgy csak angolul tud, a magyar még nem kicsit magas neki, de reméli, hogy roppant szexi, brit akcentusát is megértik majd mindenfelé. - Gyere, dolgozz meg érte kicsit, vedd el! - Ül ki cinkos mosoly az ajkaira, ahogy kicsit behajlítja térdeit, hogy könnyen és gyorsan mozdulhasson. Nem, nem lesz gonosz a lánykával, ha megpróbálja elvenni tőle a labdát játszik vele kicsit, de nem vág fel a trükkökkel, nem a lenyűgözés a célja végül. Annyira nem magamutogató ripacs, a végén úgyis odatartja a lány elé a labdát, elvigyorodik. Mielőtt még azonban az eridonos lányka karjai közé kerülhetne, a háta mögé rejti, előrébb hajol kicsit. - Egy pusziért cserébe, naaa? - Ajánlja fel végül, mert oké, a magamutogatásról lemondott, de a szeretgetésről... az azért nehezebb lesz.
|
|
|
|
Rey Averay INAKTÍV
Sunshine ~ RPG hsz: 40 Összes hsz: 263
|
R e n é e *__*
Megkapja a bosszús pillantását, ami egészen hippi-szívéig hatol és letör belőle egy darabot. Azonban edzett majdnem-férfi lévén nem akad fenn a dolgon és nem is hagyja, hogy kedvét szegje. Nem gonosz ő, csak imád játszani, szóval szórakozik kicsit a lánnyal. Úgyis odaadja neki mindenképpen, de nem baj, ha Renée szaladgál érte egy kicsit, legalább jól szórakoznak közben - legalábbis Rey abszolút erre számol. A hangos héééj-re csak még szélesebben vigyorog, nem vág fel még mindig, csak játszik kicsit. Azt sem sokáig, mert Renée úgy pörög, mint egy túlhúzott búgócsiga, így hamar ki is fárad. Ő neki pedig azonnal megesik a szíve a kislányon. - Nagyon ügyes voltál! - Dicséri meg végül, mert tényleg nem sokon múlott, hogy el tudta tőle cselezni a labdát. Valószínűleg, ha a lányka magasabb lenne kicsit, akkor ki tudta volna játszani Rey-t. Ő viszont tudta az előnyét és ki is használta. Fájdalomdíjként pedig a labdát nyújtja, de eszébe jut egy igazán jó ötlet, hogy még ebből is ő jöjjön ki jól. Legalábbis meg legyen szeretgetve kicsit, mert ez fontos része ám a napi rutinjának és puszit kér. Látja az értetlen pislogást, és el kell nevetnie magát a reakción, Renée annyira édes, hogy már most az ujja köré csavarta őt. Még jó, hogy nem tud róla egyelőre, mert valószínűleg már rég nagyon csúnyán kihasználta volna. Amikor azonban rábólint a puszis ötletre, Rey szíve repes, bár ő csak egy szolid arcra puszit várt, a szája is tökéletesen megfelelt. És ebben a pillanatban válik tökéletesen egyértelművé, mekkora hatalma van a lánykának felette. Hiszen ebben a pillanatban, hogy megszeretgeti (még ha ez nem is tart tovább egy puszinál), Rey elolvad és odáig meg vissza van. Nem mintha amúgy ne lenne engedékeny, de már fel sem merül benne, hogy ne hagyja elvenni a labdát. Renée viheti, akár a tárcáját is odaadja, ha úgy kívánja, a meglepettség helyett elégedettség és meleg mosoly ül az arcán. Amúgy is, ha a kis főnix ennyire szerette volna a labdát, biztosan szeret játszani, ő pedig minden formában támogatja ezt... ó, de még mennyire! - Szeretsz kosarazni? - Kérdi végül érdeklődve, mert amilyen kis pörgős a lány, biztos benne, hogy sportol valamit, vagy mozog, vagy valami. Tudja jól, milyen veszélyes, ha az ember nem vezeti le a feles energiáit. - Amúgy Rey vagyok és örülök a találkozásnak. De ezt nem azért mondom, mert ilyenkor ezt szokás, vagy mert a britek belém nevelték, hanem mert tényleg örülök neki! - Magyarázza talán kicsit túl hosszadalmasan is, de annyi baj legyen. Ha csak annyit mondott volna, örül a találkozásnak, gyanús lett volna, hogy ő egy unalmas ember. De nem az, még mennyire nem, hiába próbál belőle az ég világon mindenki azt csinálni. Pontosan az ellenkezője történik vele, kiszámíthatatlan őrült lesz belőle, mert ő már csak így működik, fordítva van bekötve.
|
|
|
|
Rey Averay INAKTÍV
Sunshine ~ RPG hsz: 40 Összes hsz: 263
|
R e n é e *_*
Nem, nincs ellenére a puszi, sőt, egy másik, sokkal inkább rózsaszín és idealista dimenzióba hoppanál tőle. De hála istennek nem ragad ott, visszatér, és vigyorog a lánykára. Hagyja, hogy elvegye a labdát, bár már amúgy is esélytelen, hogy ő bármiféle ellenállást tanúsítson. A kereszt a koporsóján, a pont az i-jén, a hab a tortáján, amikor még a nyakába is csimpaszkodnak, ő pedig felszabadultan nevetgélve ölel vissza finoman. Fél, hogy a végén még összetörné a kis lánykát, így óvatos vele, megsimizi a hátát is, aztán hagyja, hogy elengedje. Bár nem bánta volna, ha kap még, valljuk be, de nem baj, nem kell félteni, majd később kér még. - Ugyan, az nem olyan nagy baj... csak kicsit nehezített módban játszol. - Nevetgél, hogy ne vegye el a lányka kedvét a sporttól. Tény, hogy nem hátrány ha az ember ülve nyaldossa a holdat, de még Rey sem annyira magas. Az már más kérdés, hogy még bőven növésben van, és még lehet igazi égi meszelő. - Húha... - Mondja elkerekedett szemekkel, amikor a lány könnyedén lemegy hídba. - Én már ezen a ponton kettétörtem volna. - Jegyzi meg végül, pedig Renée még le sem rakta a kezeit. De aztán elrugaszkodik a lábaival, hogy újra álló helyzetbe tornázza magát. Rey pedig csillogó szemekkel bámul, bárgyú vigyor ül az arcán és még egy tapsot is megenged a lánynak, hogy lássa, tetszett neki. - Minden oldalra így hajlasz, vagy csak hátrafelé? - Kérdi végül érdeklődve, mert ki tudja, lehet, hogy Renée egy élő joystick, ami minden irányban úgy hajlong, ahogy szeretne. És akkor még menőbb lenne a dolog, ő meg szívesen nézne bemutatót, hogy mennyire ügyes lányka is a háztársa. - Renée, húha, de szép neved van. - Állapítja meg szélesen elmosolyodva, tényleg tetszik neki a lányka neve. És nem, nem mondja minden második embernek ezt, aki bemutatkozik neki, mert igenis van, ami nem tetszik neki különösebben, meg vannak olyan lenyűgöző dolgok, mint Renée. Nem csak a neve, a jelensége, ahogy pörög, ahogy közvetlen és aranyos, Rey pedig pillanatok alatt odáig meg vissza van érte. Még mielőtt válaszolhatna a következő kérdésre, a lányka eltűnik a látóteréből. Jól sejti, igen lett volna a válasz, de megoldotta volna ő maga is. De ha már Renéenek mászókázni van kedve, ő akkor mászóka lesz. Kicsit behajlítja a térdét, hagyja, hogy a lány ügyesen elkapaszkodjon a nyakába. - Na, jól kapaszkodj! - Mondja, miközben egyik kezével a lányka lábát fogja, ha mégis megindulna hátrafelé, akkor legyen mivel megfognia. Másikkal előtúrja zsebéből a pálcát, egy könnyű lebegtető bűbájjal varázsolja fel a kosárlabdát, majd hóna alá csapja. - Mehetünk, hölgyem? - Kérdi vigyorogva, mielőtt még elindulva, hogy ne legyen meglepetés, hogy nem csak nyugodt ülőke lesz belőle.
|
|
|
|
Rey Averay INAKTÍV
Sunshine ~ RPG hsz: 40 Összes hsz: 263
|
R e n é e *___*
Amikor hallja a lány lelkes reményeit, elneveti magát. Nem azért, mert olyan vicces, hanem mert olyan lelkesen és édesen csacsog, hogy egyszerűen feldobja az amúgy is jó hangulatát. Igen-igen, még őt is jó kedvre lehet deríteni, még akkor is, ha már jó kedvében van. Nem egyszerű, ugye? - Biztos szép nagyra nősz majd! - És igen, ez az a pont, amikor fantáziájának érdekes berkeiben megjelenik az idősebb, érettebb Renée képe. Nem tehet róla, vizuális típus a szentem. És mit ne mondjak, a fantáziáiban megjelenő Renée megfelelően, elbűvölően, szemet gyönyörködtetően magas. Szereti a magas lányokat, de az alacsonyakat is, szóval most sem kell félnie. Maximum attól, hogy nem jön vissza a hídból, vagy így marad, esetleg Rey nézetei szerint kettétörik. Amikor látja, hogy oldalra is megy, csillogó szemekkel figyeli a lányt, milyen ügyes, még egy szolid tapsocskát is megenged magának. - Nagyon ügyes vagy! Sokat volt alkalmad gyakorolni? - Kérdezi, bár neki egyértelmű, hogy igen, csak a körülményeire kíváncsi. Reméli, hogy Renée azért mesél neki. Na nem mintha olyan erőszakos lenne, csak érdekli a végtelenül aranyos lányka. - Én ismerek, a bátyám is Rey, csak mellette Mark meg Xavier is. Ezt tőle kaptam. - Mutatja meg vigyorogva, már-már büszkén a szép kis monokli maradványait. Jó, utána kisírt magának egy gyógypuszit rá, biztos azért szép már. De azért ők mindig is egyedien mutatták ki az egymás iránti szeretetüket és törődésüket. Javarészt levezették a fölös feszültséget, egymáson, egymással, mindig máshogy, de Rey már biztosan megbolondult volna egy ponton a bátyja nélkül. De mielőtt még ezen elmerenghetne, a lány máris a nyakában van, egy majomka ügyességével mászik fel a nyakába és ül oda. A homlokába kapaszkodik, ami mégiscsak jobb ötlet, mint a füle, díjazza is. Közben elveszi a kosárlabdát is, így már tudja fogni Renée mindkét szép, kecses lábikóját, így már biztosan nem hagyja el félúton. Amikor meghallja a felkiáltást, a vezényszót, már meg is indul, de előtte még egy pillanatra a levegőbe emeli öklét, hogy szuperhősnek tűnjön. A nyakában csüngő Renée méltó palástja lenne, de ülő helyzetben is megfelel neki egyelőre. - Én is... nagyon szeretek veled lenni. De azért örülök, hogy szeretsz, különben rosszul viselnéd az időt, amit a nyakadon fogok lógni. - Vagy fordítva, de ez már olyan apró részlet, amibe nem megy bele. Vigyorog mellé szélesen, szóval már viszi is habkönnyű, de annál energikusabb és aranyosabb szeretetcsomagját. Pedig nem is vadászni indult, de mégis zsákmánnyal tér majd vissza, ő pedig egy abszolút sikeres napot tudhat maga mögött.
|
|
|
|