Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Kényelmesen sétál végig Liv az iskolai folyosóin, negyed órával a találkozó előtt, amit ma megbeszélt. Kivételesen nem gyakorlás, nem is tanítás lesz úgy kifejezetten. Az egyik idén végzős elemi mágus tanonccal fog elementált idéztetni. Igazság szerint ez egy olyan feladat, ahol gyakorlatilag egy külső szemlélő, egy a háttérből lelkileg segítő kéz tud csak lenni, mégis ezt élvezi a legjobban. Eddig kétszer volt csak szerencséje diákokhoz, akik az ő keze alatt hívták elő először a magukét. Csodálatos élmény, főleg az idézőnek, bármilyen kimerítő is. Pontosan emlékszik a sajátjára. Neki ma már könnyű és valóban elég csak a hívószó, hogy megjelenjen, nincs is másra szüksége. Kinéz az ablakon, elmosolyodik a jó időt látva, majd a kezében lévő könyvre pillant vissza. Elolvassa az oldal utolsó mondatát, majd beletűzi a könyvjelzőt és megáll.
- Seraphiel!
Mondja ki határozottan, koncentrálva. Ekkor nem messze tőle barnás, zöldes por kezd gyülekezni és lomhán, fáradtan lépdel előre négy, kiformálódott mancs, majd lassan teljes alakot ölt a nagymacska. Idézőjéhez sétál, fejét meghajtja előtte, majd hűen kíséri, ahogy Liv elindul a terem felé. Nagyon tiszteletteljes és okos elementál, ami Livből talán kevéssé nézhető ki, ha valaki ismeri fiatalkori vehemenciáját, amivel kitanulta. Lassan érnek be a terembe és a tűz részlege felé fordul, amin egy pillanatra megtorpan a tigris mellette. Leül az ajtó előtt és a kis diákot figyeli, már mindenkinek bemutatkozott, de a fiúval még egészen kevés idejét töltötte.
- Szia Ádám. Ő itt Seraphiel, kicsit lagymatag éppen, de ne is törődj ezzel. Menjünk be talán.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Kész rohanás ez a nap, pedig Liv aztán semmit nem szokott elsietni, sőt, még ha sűrű is a program, egy percre se esik kétségbe. Most azonban egy pillanatra azért elgondolkodott merre is áll a feje. A szokotthoz képest szétszórtnak tűnő nőnek kellett pár perc, de sikerült rendeznie sorait és az egyik kisdiákot eligazítani. Igazság szerint az elmúlt fél órát a tanulmányi osztályon töltötte, hogy segítsen pár külföldi diáknak. Meglepően sokat segít, ha az ember annyi nyelven beszél. Bár meg kell hagyni, ez időnyelő tevékenység. Az ottani irodában pillantott csak a falra, és látta, hogy mennyi az idő. Manó már biztosan érkezőben van a teraszra, vagy netalántán már oda is ért. Szűkszavúan elköszönt, aztán felkapva a holmiját el is indult a megfelelő irányba.
Gyorsan próbálta összetenni fejben, mi is várható ma. Manó már egy középhaladó tanonc, így a dolog nehezén már mások átsegítették. Mikor a minisztériumban intézte a papírjait találkozott egy magyar hölggyel, aki mesélt neki róla is. Ő volt az egyik ideiglenesen besegítő mester, mikor Ádám már a költözés közepén tartott. Ha jól emlékszik valami egyszerű neve volt. Hanna, nem, de ilyesmi. Sajnos olyan a névmemóriája, hogy legalább kétszer kell hallania és látni mellé arcot, hogy teljesen pontosan megragadjon benne, ezt röstelli is.
Határozott léptekkel közelíti meg az ajtót, majd belépve egyből meg is pillantja a fiút. Mosolyogva néz rá és az állatkájára.
- Szia. Ne haragudj, remélem nem untad magad halálra már. Hogy vagy ma?
Érdeklődik, próbál kedves lenni, úgy tartja, hogy teljesen személytelenül, egymás ismerete nélkül se bízni nem lehet a másikban, se rendesen tanulni. Márpedig itt a siker kulcsa ez lenne. Még a választ várta közelebb is ment, hogy megszemlélje a kis lényt.
- Van valami, amivel külön szeretnél haladni, Manó?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Vidáman hallgatta a fiút, miközben érzékelte, hogy az állatkának idő előtt sikerült lekötnie a figyelmét. Valószínűleg a víz elemet érzi rajta, így egyáltalán nem tartózkodik tőle, pedig megesik, mikor nagyon fúj egy állat az ellentétes elemre, akkor mogorvább a tetramágussal. Bár láthatóan itt ez nem áll fenn. A visszakérdésre ráemelte tekintetét. Majd egy nagy levegővel gyorsan felelt is.
- Köszönöm, én is, lassan sikerül mindent elintézni és több időm lesz rátok, nem lesznek ilyen sűrű napok.
Kacsint rá Manóra és a kisállatra, miközben a legnagyobb türelemmel tűri, ahogy az egyik kedvenc cipőjét kinézte magának a kis szőrmók is. Ahogy egyet lép, kicsit hátrál az állat, bár nem tágít úgy tűnik. Besétál a víz részére, most azonban nem olyan intenzíven ez veszi őket körbe, hátrasétál a babzsákfotelekig, majd az egyikbe leül, bevárva Manót, csak akkor tér rá arra, amiket közben hallott.
- Valóban ott tartasz, de ez persze nem szentírás itt, nálam. - Mondja bátorítóan, hiszen ha valaminek nagyobb kedvvel vágnak neki a diákok, a haladást is könnyebb elérni, így gyakran velük együtt alkotja a tanmenetet a gyakorlati órákon. Persze a lehetséges keretek között. - Lehetséges, és igazából a vízmolekulákon túl idei anyagod az összetétel is. Esetleg kezdhetnénk azzal, ott a sós vízből édeset és fordítva kell. Ezzel megalapozható, és ha gondolod mutatok pár gyakorlatot további ízekre óra második felében.
Mondja végig, várva a beleegyezést, igazából az, hogy most odaállítja különböző vizekhez, hogy próbálja meg megszűrni és elválasztani mi jó, mi sem olyan, amire egy másik órát is rászánhatnak, hiszen van még bőven az évben. Közben a nagy kérdésre is rákoncentrál, amit sajnál is, hogy nem tud pontosan megválaszolni, csak egy pillanatnyilag ismert állásponttal behatárolni.
- Ez a kérdés régóta foglalkoztat kutatókat egyébként, de még nem találták meg az egyensúlyt, hiszen a nagy mennyiségű víz létrehozása a semmiből rengeteg energiát emészt fel, még több, képzett elemi mágus számára is. Akár végzetessé is vezethet, ha valaki nincs ereje csúcsán. A legtöbb vízhiányban érintett térségnek pedig nem is kis mennyiségre volna szüksége.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Megvárta, még szépen Manó is felkészülhetett a feladatára és összeszedhette magát a kérdései után. Kicsit úgy érezte, ugyan megfelelő válaszokat adott, ez nem volt túl örömteli, azonban ezzel a kérdéskörrel egyelőre nem is foglalkoznak behatóbban. Tekintetét még egy pillanatig lefoglalja az állatka, majd egy mosoly után a négy henger alakú, zárt tégelyre koncentrál. Manóval kettejük közé helyezi őket. Mindegyikben ugyan annyi, ugyan olyannak kinéző külsőleg a folyadék. Annak ellenére, hogy Liv készítette elő, ő is megvizsgálta újra ás újra az erejével, hogy biztosra menjen, jó sorrendben helyezte ki. A feladat lényege igazából az elmélet elsajátítása, ami még ezen év elején volt Manó számára, hogy gyakorlatban is képes legyen használni. Két kis tégely pedig már előrelendítheti őket az ízekhez is, de erről majd később.
- Az lesz a feladatod, hogy beazonosítsd, mi van ezekben itt köztünk. Nyilván minél pontosabban sikerül, annál biztosabb az erőd és lesz könnyebb továbblendülnünk. Ha az segít, próbáld meg nem rögtön kitalálni mi az, hanem az érzett molekulákat sorolni, aztán összeáll a kép.
Mondja végig, majd leveszi kezeit az átlátszó edények tetejéről. Fel nem nyitja, úgy véli olykor az illat árulkodó, most pedig vegyük úgy, egy komolyabb, mély vízbe dobás szemtanúi lehetünk, ha sikerül. Figyelmét Manóra irányítja, és reméli, hogy sikerülni fog belelendülnie. Elég gyorsan fejlődő fiúcska és könnyű is vele dolgozni, szinte biztos benne, hogy nem fog csalódást okozni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

- Gondolom az elméleten sikerült átesni, kigondoltad már mi lesz az oltárod? Van itt eszköz, csak rajtad áll, hogyan áll majd össze, hogy lesz könnyű számodra.
Kérdezett rá, miközben leült az egyik babzsákfotelbe Ádámot figyelve. A tigris lassan kezdett beleszokni az új helybe és helyzetbe, nagy mancsaival lassan sétált be, tekintetét végig Ádámon tartva, a fejével előtte is meghajolt picit, majd Liv lábához fekve figyelt. Hát, a nő csak reméli, hogy a diákjai elementálja gyorsabb, lelkesebb és valamivel aktívabb is. Bár nagyon szereti Seraphielt, pontosan ismeri is. Közben az asztalka felé mutat, ahol rengeteg fajta faanyag, törmelék, papír és hamu is található, ami mind-mind az oltár tüzének alapját képezheti. Ráhagyja a fiúra a felfedezést és a válogatást, mit hoz ki belőle. Ő maga segít természetesen, ha szükséges, de tudja, hogy sokkal nagyobb élmény és siker, ha maga küzd meg érte, persze ettől nem biztos hogy szimpatikus lesz a hozzáállása. De instrukciókat persze ad.
- Van amit nehezebb, van amit könnyebb felhevíteni és meggyújtani, az oltár erejéből táplálkozik majd a tiéden kívül az elementál. Ha valami masszívabb az alap, attól ő is az lesz. Egy könnyedebb, lágyabb fa eredményezheti, hogy több plusz energiát kell neked adnod, és az elementál inkább hozzád idomul, egy komolyabb, vulkanikus alapnál kemény munka lesz eléggé felhevíteni, de meghálálja. Az biztos, hogy minden verzióban készülj fel, hogy nagyon kimerítő lesz. Érdemes vegyíteni, hogy ne csak az erőd merüljön közben.
Miután elmagyarázta a kimeneteleket nem volt más hátra, minthogy a lényegi rész előtt is lerántsa a tananyagon kívül is bővebben a leplet. Kicsit megköszörülte a torkát, ha már ennyit beszélt, majd a nagymacskára pillantott, aki ekkor felállt, Ádám mellé lépett és tisztes távolsággal leült, majd a készülő oltárra pillantott. Fejével a fiú vizslatása után egy szárazabb babércsokorra bök. Aminek remek, tartós lángja van, földelempreferenciával pontosan tudja ezt és csak tanácsnak szánja.
- Segíteni akar neked. - Teszi hozzá Liv, majd Ádira hagyva a döntést előredől, a térdeire támaszkodva figyeli a navinés fiút.
- Ha már az oltár áll, elég meleg és nagy lánggal ég, akkor kezdődhet felette a lángok segítségével az elementálod megformálása. Mikor az alak egésznek tűnik neked, valami sajátos módszerrel fel kell ruházd a tulajdonságaival. Én annak idején levelekre írva lebegtettem az alak egészébe. De rajtad áll csak. Mikor ez megvolt, meg kell tartsd, nagyon erősnek kell lenned és koncentráltnak, végül kimondani a képességeit. Ezután érezni fogod, ha eljött a pillanat. Akkor a nevén szólítva őt meg kell jelenjen.
Mire végigér a lassan, és pontosan leírt feladaton az ő szája is kiszáradt így a bekészített poharak egyikét Ádám felé nyújtja, a másikat magához veszi. Nem teljesen átlagos ez így, hiszen Ádáméban kóla van, de a koffein és a cukor is kell most a szervezetnek. Nem kis munka áll előtte.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Liv elmosolyodott a visszakérdésre, majd egy mély levegő után próbálta magát túllendíteni, mielőtt vigyorogva csak megveregetné szerencsétlen vállát, hogy "na, te is a jövő reménysége vagy". Nem szokott kritikus lenni, mikor nem szükséges, vagy esetlegesen negatívan érinti bármelyik gyermekét. Igen, minden tanonc az egy kicsit, hiszen a problémáikkal és erejükkel kel s fekszik. Ezért van itt, ennek szenteli az idejét, ennek ellenére nem lehet mindig csak simogatni a buksijukat, hiszen nem lennének eredmények, fejlődés, nevelés. Ádám esetében, bár rövid ideje dolgoznak együtt, úgy érzékelte kicsit szétszórt gyermek, ennek ellenére tanulékony és érdeklődő, nem gondolta volna sosem, hogy gondja akadhat és még mindig úgy érzi rendben lesz ez, bár semmi esetre sem könnyű a fiúcska dolga. Ezt ő is, és az elementálja is tudják, pont ilyen aggodalommal és óvással figyelnek hát most is.
- Seraphiel, erősítsd meg, kérlek.
Kevesen tudják, de a tanerő elementáljának egyik képessége, hogy bármely elem elemistájáról is legyen szó, de képes számára erőt adni, ha szükséges,
ezzel segíteni, mikor nagy erőfeszítéseket kell tenni. Eredendően csak Livnél tette mindezt, főleg nagy versenyek és megerőltetések után töltődtek fel így, együtt. Ádám mit sem érzékel eleinte belőle, csak azt, hogy még mindig képes kitartani és érzi magában a potenciált. A nagymacska dolga végeztével erőtlenül gazdájához csámborog, fejét leszegi előtte, majd kósza por formájában tovalibben saját világába. Mára ő mindent megtett itt, amiért nagyon hálás neki a nő. Ezek után már szinte pislogás nélkül figyelte a fiút, ahogy lassan teljesen összeáll előtte minden apró részlet. Érezte a hezitálást, össze is préselte ajkait, még várta a reakciót, azonban a név hallatán előbukkant a kis drága. Széles mosollyal figyelte az első pillanatokat, majd a zuhanáskor egy ügyes rúgással a földön hagyott párna Ádám feje alá csusszant. Ennyit tudott tenni, hiszen ha az elemeivel közbenyúl, azzal most inkább zavaró lett volna.
- Nagyon szép munka. Megmaradsz, ugye? - Pillantott felé, közben pedig a patrónusát megidézve üzent Đomcsiért - még jó, hogy tudja kit kell és mivel keresni! -, hogy lenne itt egy csomag a mai napra, amihez ő igazolja a távollétet, de se idő, se erő szegénykét szobáig juttatnia.
A férfi megérkezésével pár szót még váltottak, aztán Ádám fejét megsimogatva, Đominak meg egy puszit adva még megvárta hogy eltávolodjanak, majd ő is elhagyta a termet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

kinézet ▲ gyakorlás ▲ péntek órák után

Percre pontosan érkezett a teremhez, ahogy a megbeszélt időt mutatta a karórája be is nyitott az ajtón, szinte már a mutatóval együtt lehetett hallani cipője koppanását. Két nagyobb könyvvel és egy elég ramaty állapotban lévő növénnyel a karjaiban kereste Vikit, akit miután megpillantott üdvözölt is.
- Szia. Hogy vagy? Egy pillanat és jövök. - Furcsán méregette a még mindig jelenlévő unikornis csikót, tanárként még mindig hihetetlen volt ez neki, hiszen bármennyire anyátlanodik el egy lén, nem újat keres, hanem küzd az eredeti kegyeiért eleinte, pláne egy olyan büszke lény, mint ez. Ettől függetlenül nyilván nem érzett különösebb gondot a jelenléttel, sőt. Az egyik nagyobb szekrényhez sétált miután lepakolta az asztalra, amiket hozott, ahol kétféle tápot vett elő és vitt be magával a terembe. Erejével földet idézett, majd a víz hozzáadásával agyagosította és formálta meg, végül a tűzzel kiégetve a két tál készen állt az állatkák előtt. Viki ölébe tette a megjelölt étkeket, jelezve, hogy hát a gyakorláshoz jobb lesz lefoglalni a többieket.
- Hallottam róla, hogy haladgatsz az erővel és hogy voltál Faraday tanárnőnél is. Hogy sikerült? - Helyet foglalva érdeklődött tőle, de persze sokkal jobban érdekelte már most az, ma mit is szeretne csinálni a navinés lány. Minden tanoncát figyelemmel követi távolról is, de ezek a plusz órák mindig sokat segítenek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

kinézet ▲ gyakorlás ▲ péntek órák után

A formális üdvözlésre egy halovány mosollyal biccentette oldalra a fejét, ugyan tisztában van több kultúrával is, a sajátján kívül szokásmódon semmiben nem mélyed el, az pedig hát elég közvetlen. Család, ismerős és ismeretlen egyformán van kezelve általa, ami sokak szerint furcsa és erősen extrovertált jellemnek mutatja őt. Az is, de nem pont ettől. Közben az állatok lefoglalására tett erőfeszítéseket még megérdeklődte mi a helyzet.
- Lazíts kicsit, nem kell ennyire komolynak lenni. Meséld el inkább milyen érzés volt, sokat elmond a kapcsolatról az elemmel, ha kiderül, milyen vele bánnod. Könnyű? Nehéz? Segít téged vagy makacskodik? Tetszik maga az érzés, ahogy a lelked irányítása alá vonja?
Lehet kicsit elragadtatja magát Liv, de ez megesik vele, fel is nevet a végére, mert ő biztos abban, hogy legalább olyan fontos a lelki edződés és felismerés, mint a fizikai. A nyugalom és koncentráció alapja, hogy ezeket felismerje magában az elemi mágus. A lelkességre, legalábbis ami a határozott kijelentést illeti, elismerően bólogatott, és nem is volt ellenére.
- Jól hangzik, kezdjük egy könnyebb gyakorlattal akkor. Egy gömböt kell idézz, a színe teljesen mindegy, ha szeretnéd kicsit cifrázni, adhatsz a víznek, a lényeg nem ezen lesz. Érzékeled általában egy egyszerű kézmosásánál is, vagy ivásnál, hogy a folyadékoknak különböző hőmérséklete van. Koncentrálj a hidegebb, hűtött italokra és ez alapján csökkentsd a kezedbe idézet vízét is. Nagyjából addig, hogy már nehezen lehessen viselni azt a hideget, de még nem az a kásásodó állaga legyen tőle a víznek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

kinézet ▲ gyakorlás ▲ péntek órák után

Minden tanonca külön-külön érdekelte általában, szívesen kérdezett az életükről, arról, hogyan befolyásolja őket az erejük. Igaz, ő is átélte az ismerkedést, az első szárnypróbálgatásokat és akadályokat is, minden elemnél érezte azt a bizsergést, sőt, ő maga azt is, ahogy meg kellett szokja, hogy az egymást taszítóakat hogy bírhatja közös munkára. Pont ezért nem tudta hibáztatni őket és sosem akarta, ha valami nehezen ment. De hitte, hogy amint ráéreznek, nem lesz akadály. Széles mosollyal fordította fejét a lány felé és nevette el magát halványan a bátor kijelentésre.
- Az bizony jó, nagyon jó. Hidd el, mikor nehéz is, ő is hasonlóan van veled. Ha az elemednek lenne saját személyisége, olyan lenne, mint az egypetéjű ikred, mindig veled lesz, támogat és nagyon is közel áll, még ha néha önállósítja is magát.
Régen nem filozofált ezen sokat, mikor ő tanulta csak legyintett a legtöbb okfejtésre, gyakorlatiasan a feladatok érdekelték és mindig valami új, amit azzal, hogy ezt a négy csodát birtokolja, meg is kapott. Lassú, kimért pillantásokat vetett a formálódó gömbre a kérdésre pedig bólintott, miközben ő maga is hasonlót hozott létre, ám ez a narancs-és a citromsárga közti átjátszás színében pompázott. a méretét Viki formájára igazította a sajátján, aztán lassan hűteni kezdte, érezve, ahogy a cseppek egyenként és egészet alkotva is változnak a kezei fölött.
- Nem kell különösebben megijedni, ha elsőre nem sikerül, vagy csak részletekben, esetleg szétesik, előfordul. Maga a módszer, hogy érezned kell, mi történik előtted a fontos. Ha az megvan gyakorlás kérdése a minőség és az idő, ami alatt megvan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

kinézet ▲ gyakorlás ▲ péntek órák után

Szeretett tanítani, kiváltképpen a gyakorlati órákon, mert azoknak megvolt a maguk varázsa. Közvetlenek lehettek, nem követelte meg soha a gyermekeitől a magázódást és kellemes volt ettől a légkör is. Viki is az egyik olyan fiatal volt, aki még bőven iránymutatásra szorult, de úgy tűnt elég érdeklődő. Voltak félénk, csendes, harsogó és csetlő-botló diákok is már az orra előtt. Üdítő a változatosság és valahol ebben találta meg a számára kellő kihívást is. Ezért tudott az iskola falai között megmaradni és a nyughatatlan lelkét itt tartani. Nem vágyódott éppen haza, vagy tovább, valami új kihívásba. A gömbje lassan, de biztosan lehűlt, majd gyakorlatilag pillanatok alatt havassá kásásodott, aztán lassan kezdett simára fagyni a tenyerei fölött, közben persze Viki kérdésére is ügyelt.
- Ne a végeredményben gondolkozz kizárólag, az oda vezető út jóval fontosabb, főleg ha egy új és nem is egyszerű folyamat áll előtted. Biztosabb a siker, ha egy ismertebb részből indulsz ki. Most például remekül csinálod, hogy a hőmérsékletét változtatod.
Mert ugye az állag nem minden, hiszen ahhoz ez is szükséges, ráadásul ameddig nincs meg a kellő hőmérséklet, akarhat a lány fagyasztani, a szobahőmérsékletű, vagy éppen meleg forma a kezei felett nem fog bizony engedelmeskedni. Tudnia kell mit tesz vele és mindezt a víznek is át kell adnia.
- Jó lesz az, csak folytasd...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

kinézet ▲ gyakorlás ▲ péntek órák után

A figyelme lassan, de biztosan teljesen Viki arcára és mozdulataira siklott. Ő már gyakorlatilag kisujjból ismerte a feladatot, különösebb erőbefektetés és figyelem nélkül képes volt elég jól megoldani így is, ám most nem is annyira az eredmény, mint a tanoncának haladása érdekelte. Érzékelte, hogy mintha a kapkodás nehézségeket szülne, így csak biztató mosollyal figyelte a gömböt és a magáénak megfagyasztásával arrébb lebegtette a levegő elemével, hogy közelebb csúszhasson. A tenyerével a navinés kezei alá nyúlt, annak kézfejeit megtámasztva.
- Fontos, hogy ne görcsölj, ne akarj sietni vele, van rá bőven időd. Mivel az elem belőled fakad, te irányítod, ahogy könnyebb együtt élnetek békében, úgy az esetleges zavartság, görcs is átáramlik, ezt érzed viszont. Tükörként mutatja az egymáshoz való hozzáállásotokat.
Már-már egészen irodalmian hangzik, pedig ezek csupán tények. Persze nem akarta kikerülni a választ, de elsősorban azért van itt, hogy irányt mutasson, közben pedig rá fog térni arra is, amire a leányzó kíváncsi. Kicsit kivárt, még úgy érezte innentől rendben lesz a folyamat, akkor elhúzta a karjait, és a gömböt visszaszerezve lassan leolvasztotta a rétegeit, hogy ugyan annál a résznél tartsanak.
- Megesett velem is már, hogy nem voltunk kibékülve, és meglepő módon nem a levegő, mint a főelemem "ellenfele", hanem a tűz az, ami makacskodik. Nehezen találtuk meg az egyensúlyt. A temperamentumom indokolná, hogy éltessük egymást, de túl szilárd és tevékeny vagyok az elemhez, már dominánsan, ezt pedig érzi. Ilyenkor próbálna a többi fölé kerekedni és nehezebb irányítani.
Miközben beszél halványan elmosolyodik, aztán a gömbjét lassan kezdi átformálni egy hattyúvá. Lassan nyúlik meg az előtte levegő víztömeg. Kialakul a faroktollak nyúlványa, a nyak és a fej, még apró, színes hullámokkal a tollazat is felsejlik. Tudja, hogy ez némileg elvonhatja Viki figyelmét, ez most egy próba is, vajon így, képes-e fenntartani a korábban jól átvett koncentrációt. Liv képesnek tartja rá a lányt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Nagy rohanásban kopog a magassarkúin a lépcsőházban, egyik kezében Sorin, a másikban vagy négy mappányi dolgozat. Minél előbb szeretne beérni a szobájába és Vivire bízni őt is. Néha meg kell állapítania, hogy el kell gondolkodjon, az Erdős-Prinz lány hogy lehet oktató, de az biztos, hogy jelenleg a legmegbízhatóbb és egyetlen megoldása is bébiszitternek. Ő nagyon szívesen cipeli magával a már két éves fiúcskákat, de nem biztos benne, hogy az a diákoknak mindig kellemes. Sokszor hoznak lámpalázat nézőként a tanoncaira, ami nem túl segítőkész. De ma bizony nem így lesz, a navinés tanoncával már megbeszélte az időpontot és a helyet, ő meg átesett a kicsi lepasszolásán és a dolgozatok fiókba zárásán. Majd később.
Liv az új év közeledtével sem erőltette volna meg magát, most azonban kénytelen volt, hiszen a segítségét kérték, nem is akárki, hanem a navinések házvezetője. Ő is dolgozott ott, tudja, hogy néha elkél még egy jobb kéz, pláne, ha éppen kispapa van a háznál, így nem is gondolkodott sokat, hogy besegít a diákok terelgetésébe, szerencsére belefért az idejébe is, most azonban már az alacsony hölgyemény is a dolgát végzi, így ő újra az elemi mágiával tud törődni.
Sokkal könnyedebben és visszafogottabban lépdel már az elemis terem felé, ahogy egy cserepes kaktuszt szorongat, ami úgy néz ki eléggé a végét járja. A kis növényt az Eridon portréja körül találta, nem igazán viselték gondját. Benyitva a terembe egyből elindul a terros szárnyba, a szervezete is belebizsereg, hiszen itt érzi magát igazán jól. A futós liánok üdvözlésként vonulnak mellette, ahogy a földből és zöldből kialakult hintaágyszerű képződménybe ül. A kaktuszt egyelőre cserepestől a földre teszi, majd az órájára pillantva elégedetten dől hátra, hogy még van is tíz perce, még Leon megérkezik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Liv éppen elmerült volna a saját kis nyugalmának szigetében, amikor egy fikusz hatalmasra fejlődött levele az ölébe nem nyúlt jelezve, hogy bizony érzi, még valaki érkezik. Elmosolyodott még csukott szemmel, aztán a lábait lelógatta a rögtönzött hintaágyáról úgy nézett a bejárat irányába. Nem kellett sok idő, hogy az igen színes egyéniségnek mondható fiú belépjen, a növények pedig maguk mögött elzárják az ajtót. Ez bizony privát óra lesz. Kedvesen és ismerkedően fogadta őt a környezet, ahogy Livvel is tette, egész sokáig kísérte Twixet is egy lila színben pompázó mágikus növény, ami magából kör alakú, kellemes illatú füstöt eregetett. Ez állatok és nem csak emberek számára vonzó.
- Szervusz Leon - köszöntötte egy kedves mosollyal, hogy aztán összefűzze kezeit az ölében, miután intett, hogy ő is üljön le bátran. A növények közben már összeálltak egy hasonló ülőalkalmatosságnak éppen Liv mellett.
- Sokkal jobban leszek, amint tegezni fogsz. Köszönöm kérdésed, remekül. Szia Twix, gyere, hoztam neked valamit… - Kimért intésekkel figyelte a kis teveszerű lényt, majd a zsebéből némi speciális tápot potyogtatott elé, csak ezután figyelt fel a fiúra ismét. Megvárta még elhelyezkedik ő is úgy, ahogy neki kényelmes, ő maga pedig megszabadult a kabátjától, hogy aztán a figyelmét már tényleg az órának és Leonnak szentelhesse. - Hogy haladsz a gyakorolgatással? Akad valamivel gond?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Liv nem zavartatta magát várakozás közben, különösebb aggodalma sem volt. Nem tartozott soha azokhoz a tanári karban, akik véresen komolyan veszik az időt és imádják a diákok vérét, pontjait és jegyeit ezért szívni. Ő ezt meg tette óra keretein belül eleget, nem beszélve a vizsgákról. Persze sajnos, vagy sem, könnyen meggyőzhető volt róla, hogy ne akarjon valakinek rosszat, megvoltak a maga keresztjei. Mint az, ahogy végigpillanott a mestertanoncon mosolyogva, majd a tekintete a kisállara siklott mosolyogva.
- Semmi gond, csak utálom. Ezt az 50 éves professzorokra találták ki - jegyezte meg elhúzva a száját, mert bár a harmincadik életévébe gyalogol éppen, nem érezte úgy, hogy ez nagyon látszana. Lehet csak a rengeteg mágia benne, de teljesen le tudott dobni pár évet szóban, ha szükséges volt. Mint a gyerekei apja mellett, aki egy nyolcassal alatta van. Nem számít, inkább adott némi harapnivalót a kis állatkának, aztán Tim szavaira koncentrált.
- Látom neki is megvan a véleménye... Akkor azt hiszem, azt gyakorolhatnánk kicsit, de előtte… bemelegítés… - mutatta fel az ujját, hogy pillanat, már is magyarázza tovább, csak a kaktuszért nyúlt, ami szerencsétlen éppen az utolsókat rúgta. Maga elé emelte a cserepet Timnek nyújtva, ha a fiú közben helyet foglalt a növények alakította fotelszerűségben.
- Rendbe hoznád szegényt?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

A tekintete csak akkor eresztette el a kis lényt, mikor meghallotta Tim morfondírozását a kor kérdésében. Felnevetett, majd az utolsó falatok után vissza is ült a helyére végignézve ismét a navinésen. Megkérdezhetné mi a tippje, hagyhatná homályban, de akár egyszerűen csak el is engedhetné, ahogy illik. De sosem volt csendes, túltolt erkölcsű nő. Szégyen, nem szégyen, semmi oka nem volt a korán a saját megjegyzéseit leszámítva problémázni, amúgy is elég fiatalnak mondható a tanári kar, ő maga már az idősebbeket erősíti.
- Éppen hússzal kevesebb, mint az imént említettek - mosolyodott el lágyan, lassan, ahogy az indák mozgolódva alatta fonódtak szorosabbra, mikor a testsúlyát ismét rájuk helyezte. Szerette, hogy itt minden ilyen könnyen alkalmazkodik és irányítható. Nem csak segítség, de kellemes érzés is volt, nyugtatta a benne lévő dominanciát a természet.
- Van egy könyvem, amolyan szótár a föld elemű lényekhez, róla is található elég sok dolog benne, legközelebb ha arra jársz, kopogj be az irodámba és odaadom - mondta kedvesen, hiszen ezért is volt itt. Amiben tud, segít a tanoncoknak. Helyettük nem tud tanulni és fejlődni, de ha arról van szó támogat és motivál. Ezért is jött talán most a feladat, melyet Timre szabott ki. Csak látni akarta némileg stresszhelyzetben - hisz ha nem számolnak a kéréssel, akaratlanul is olyan - mire is képes.
- Csak nyugodtan, van időnk és ha bármit kérdeznél közben, azt is bátran.
Lassan intett a növényeknek, így azok elhúzódtak, véletlenül se vonják el senki figyelmét, a nasi pedig lekötötte a kis teveszerű lényt, így a fiú koncentrációja zavartalan lehetett. Ezt végig is követte, érzékelve, mikor is aktív az eleme és dobja magából az energiát tanonca.
- Most pont jó - közölte finoman rá is pillantva, elrontani nem lehet, de pont elég volt, hogy a növény megint kezdje visszanyerni a színét és Leonnak is elég ereje maradjon még egy-két dologra. - Szép... nem kell félni, bátran mehet, amennyire érzed, a növények hálásak, és amikor sok, azt viszont fogod érezni, nem lehet elrontani. Nézzük meg a föld formáit?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Elmosolyodott Tim megjegyzésén, de nem különösebben foglalkoztatta a kor kérdése. Ő tudta, amit tudott és remekül elélt azzal, amit a természet ajándékozott neki. Panaszra anyaként se lehetett oka, így lehet az sem hatná meg, ha valaki a negyvenes éveiben kérdezgetné tőle. Elég büszkén tud mindent vállalni.
- Ez előfordul, szokni kell, nem megy mindig egyszerűen az együttélés - vont vállat finoman, aztán el is gondolkodott, a könyv pontosan hol is hever. Ha visszament majd kikészíti, hogy az első adandó alkalommal ki is adhassa azt a kezei közül. Szeretett a tanoncoknak segíteni az állataik körül, sőt, ami azt illeti, volt már olyan, akinek a növényeivel is bíbelődött kicsit pluszban. Megérdemelték, hogy valaki pluszban segítsen rajtuk.
- Rendben - bólintott, aztán csak hátradőlve figyelte Timet és a cserepest. Nem voltak elvárásai vagy igényei arra, milyen eredményt kell produkáljon a fiú, inkább próbálta bíztatni és elmagyarázni, hogy nincs mitől tartani. Sokan nem hiszik el, de jót téve nehéz rontani. A természet pedig mindig hálás, sokkal inkább, mint mondjuk egy ember.
- Ügyes. A gyakorlást én szeretem praktikussá tenni. Hoztam egy üres cserepet és van nálam pár mag is, pillanat - kezdett el a zsebében turkálni, mire meglett a kis zacskó. - Szeretném, ha földet idéznél és megtöltenéd a cserepet. Nem kell egyelőre semmi különleges. Aztán utána jön a többi lépés. Megkapod a magokat, és sorban kell menned. Előbb futóhomok szerűvé kell majd alakítsd, ahogy a tetejére szórtad a zacskó tartalmát. Ekkor elnyeli a magot. Utána az lesz a dolgod, hogy tápanyagdús, a magoknak kedvező termőtalajjá váljon. Mindig koncentrálj egy dologra, itt érdemes a magra, mi lesz neki jó.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Az első apró, nevezze Liv nevén felmérés után már nagyjából be tudta határolni Tim erejét és képességét arra, hogy merre mozdulhatnak el gyakorlás címen. Ugyan ő maga gyakorta félti a növény és állatvilágot, azt is tudja, hogy engednie kell és oktató céllal figyelve ugyan, de hagyni, hogy a tanoncok is megfelelően kitanulják a magukét. Évekig nem értett egyet a kisállatajándékozással sem, de szerencsére őt cáfolja a rendszer és a kiskedvencek tényleg segítik a tanoncokat és még egy sem halt bele semmibe.
- Igen, az lesz az alapod, amiben és amivel dolgozol - bólintott is, ahogy végül az üres cserepet is már a fiú gondjaira bízta. Ő maga csak megfigyelő szándékozott lenni a magokkal a kezében, amíg túlesik a feladat első felén. Annak ellenére, hogy Tim, mikor megismerte sem a szorgalmával tűnt ki, neki úgy tűnt, jól halad, ha kicsit lassabban is, mint mások. Ügyes volt, csak voltak korlátok, amiket le kellett döntsön. Ilyen volt az ereje kihasználása is. Liv elismerően bólintott a földre, majd a zacsit átnyújtva figyelte a folytatást.
- Pihenj, ha szükséges közben.
Hosszabb idő volt, de megérték a percek, mert kezdett alakulni, bár egyszer eléggé kiszáradt a föld, talán kicsit jobban is, mint szükséges, akkor Tim vállára tette a kezét, hogy egy pillanatra lazítson és vegyen inkább pár levegőt, aztán hagyta, hogy tovább dolgozzon vele. Mára ennyit szánt, csak a magok kicsíráztatásáig kell eljutni, ami már csak másfél lépés. A föld lassan elkezdte elnyelni a magokat és bekebelezve szűnt a szemcsék mozgása is.